Gyomorsav-problémák | Mandala egészségkuckó

– reflux, puffadás és társaik

Nagyon sokan küzdenek gyomorsavproblémákkal és más emésztőrendszeri tünetekkel, amelyekre igazából semmiféle gyógyszeres megoldás nem létezik. Az orvosságokkal legfeljebb csak a tüneteket lehet – ideiglenesen – elnyomni, de a probléma előbb-utóbb újra jelentkezik – vagy rosszabb lesz – mivel a kiváltó ok(ok) nem szűntek meg.

A rossz emésztés oka azonban mindig a rossz étkezés, illetve az egyén számára nem megfelelő táplálkozás és a szervezetünk csak „végzi a dolgát”. A következmények viszont sokfélék lehetnek, például:

torokirritáció, váladékcsorgás,
reggeli – éjszakai köhögés, tüsszögés, fulladás (erről részletesen itt),
reflux, gyomorfekély, gyomorrák,
lassú emésztés, puffadás,
Candida,
székrekedés, hasmenés, bélgyulladás, aranyér,
ételintolerancia, allergia,
elhízás stb.

Sajnos az orvosok többnyire félreértelmezik a tüneteket és a – gondolkodás nélkül felírt – helytelen kezeléssel sokszor nagyobb bajt csinálnak, mint ami eredetileg volt.

Sok, vagy kevés a gyomorsav?

Az esetek többségében inkább kevés, az orvosok azonban egyformán kezelnek minden gyomortünetet – savcsökkentővel. Ha azonban beveszi a savcsökkentőt és nem lesz gyomorsava, akkor, hogy fog emészteni? A válasz egyszerű: sehogy!

Lehet, hogy furcsának tűnik egy gyomorégéssel vagy refluxszal küzdő betegnek, hogy kevés a sava, de mégis ez a valóság.

A szervezetünk ugyanis semmit sem csinál feleslegesen (legfeljebb nem érti az orvos a működését) és testünk teljesen logikusan működik. Azért termel a gyomor folyamatosan savat, mert szükség van rá, – ugyanis étel van benne, vagyis még emészt. Ha túlterheljük, többször vagy többet eszünk, mint kellene, akkor akár folyamatosan 24 órán keresztül is.

Ha azonban beveszi a savcsökkentőt és nem lesz gyomorsava, akkor az emésztése (ideiglenesen) akár teljesen leállhat, ami komolyabb problémákat is okozhat.(A savcsökkentők egyéb mellékhatásairól itt olvashat.)

Természetesen gyomorsavproblémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is (de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő), és a tünetek ugyanazok lehetnek, mint savhiány esetén, – de a kezelésnek teljesen másnak kellene lennie. (Ha felismerné az orvos a valódi okot, és nem automatikusan blokkolná az emésztést tablettákkal.)

Például amerikai kutatások szerint a kifejezett refluxban szenvedők (amikor a felső gyomorszáj már egyáltalán nem zár és a gyomorsav akadálytalanul visszafolyik a nyelőcsőbe) 83 %-ánál valójában nem sok a gyomorsav, hanem kevés.

Hogy megértsük, lássuk egyszerűen,hogyan is működik az emésztőrendszerünk.

Hogyan emésztünk?

Egy átlagos testméretű felnőtt esetében az emésztőrendszer egy nagyjából 8-9 méter hosszúságú „cső”, ami a szájnyílásnál kezdődődik, és a végbélnyílással végződik.

Az emésztőrendszert (hangsúlyozom: rendszer) 3 fő részre osztjuk:

Az első rész (szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor) körülbelül 0,7- 0,9 méter hosszú. Ebben a szakaszban történik a táplálék felaprítása és felhígítása.

A második rész, a vékonybél a patkóbéllel (nyombél) együtt átlagosan 5-6 méter hosszú, szerepe a tápanyagok lebontása és felszívása.

A harmadik rész a nagyjából 1,5 méteres vastagbél, ahol bizonyos tápanyagok felszívása, a salakanyagok továbbítása, besűrítése, kiürítése történik.

Az emésztés folyamata

– Az emésztés a szájüregben kezdődik. A szájban az ételt felaprítjuk, pépesítjük, hígítjuk és keveredik a nyálban levő enzimekkel. Már itt megkezdődik a keményítők lebontása (az ember az egyedüli állat, amelynek a nyála keményítőbontó enzimet – ptialin – tartalmaz. Ezt valószínűleg a legalább 10000 éves gabonafogyasztásnak köszönhetjük).

Ezért is szokták mondani, hogy „az alapos rágás, fél emésztés”, mivel a szájból már egy pépnek kell(ene) tovább haladnia.

A szájüreg folytatása a garat, ami a nyelőcső és a légcső közös része. Majd következik a rugalmas falú nyelőcső, ami az ételt a gyomorba továbbítja.

– Az étel lebontása a gyomorban folytatódik, de valójában nem a gyomorban emésztünk! A gyomor elsődleges feladata az étel további hígítása és további aprítása, valamint a bekerült kórokozók elpusztítása. A gyomorsav minden élő anyagot szétmar és a beléje került anyagokból (optimálisan) egy híg, folyékony pépet képez.

Ehhez a gyomor tömény savakat (1-2 pH), fehérje- és zsírbontó (aprító) enzimeket (pl. pepszin és lipáz) választ ki. A pepszin feladata az elfogyasztott fehérjék kisebb darabokra aprítása (ha már fogazatunk nem alkalmas erre), de nem a gyomor bontja le a fehérjéket.

A gyomorban az emésztés – optimális esetben – 2-4 óra alatt lezajlik, attól függően, hogy mit ettünk. Zsírok és szénhidrátok esetében a gyomor elsősorban csak hígítást végez, ez rövidebb ideig tart, a fehérjék bontása hosszabb, energia igényesebb folyamat. Hogy mit, milyen gyorsan emésztünk, arról itt olvashat bővebben.

A gyomorban termelődő lebontó enzimek csak savas közegben tudják kifejteni a hatásukat. Azonban bármilyen egyéb folyadék kerül a gyomorba, az a savat csak hígítani képes. Még a tömény, 20%-os ecet (2,4 pH) sem olyan savas, mint a gyomorsavunk. Ezért a gyomrot NE lúgosítsuk, hacsak nem akarjuk leállítani az emésztést!

Az étkezés folyamán – ahogy a gyomor kezd telítődni – szakaszosan nyit az alsó gyomorszáj (gyomorkapu), ami a gyomorban képződött savas pépet apránként tovább engedi a patkóbélbe. Ehhez az kell, hogy a gyomor térfogata legalább 1 decivel növekedjen.

Ha lassan – alaposan megrágva – eszünk, akkor a gyomor folyamatosan ürül és szinte mire végzünk az étellel, már csak az utolsó falatok vannak a gyomorban. Ha azonban gyorsan eszik valaki, akkor az étel a gyomorban besűrűsödik, nem hígul fel, pang és az emésztés leáll. Ez is a lassú emésztés egyik oka.

– A patkóbél (nyombél) a vékonybél első 30-45 cm-es szakasza, ahol valójában a tápanyagok lebontása történik. Ide ürít a máj-epe, a hasnyálmirigy és maga a vékonybél is lebontó enzimeket (amiláz, maltáz, pancreatin, trypsin, peptidáz, nucleáz, lipáz). Ezek hatására a zsírok zsírsavakká, a szénhidrátok szőlőcukorrá, a fehérjék pedig aminosavakká bomlanak le. Csak ezeket tudja a szervezetünk hasznosítani tápanyagként.

Az enzimek (és az inzulin) megfelelő működéséhez semleges, enyhén lúgos közegre van szükség a patkóbélben, ezért maga a patkóbél bikarbonátokat (szódabikarbóna) választ ki és az enzimek is lúgos kémhatásúak, így ezek közömbösítik a gyomorból érkező savakat is.

Ha azonban ide a gyomorból nem híg, hanem a pangó gyomortartalomból származó sűrű, erjedő, savas pép kerül, akkor a lebontás lelassul és az emésztési folyamat megreked.

A hasnyálmirigy pedig addig próbál például inzulint termelni, amíg itt étel van. (…és ez az inzulinreszintencia fő oka is.)

– A lebontott (megemésztett) tápanyagokat a bélösszehúzódás (perisztaltika) továbbítja a vékonybél további szakaszaiba, ahol a felszívódás történik. A vékonybélben is optimálisan semleges, vagy enyhén lúgos a pH, ez a szükséges a tápanyagok megfelelő felszívódáshoz. A vékonybél alapvetően steril, optimálisan semmilyen baktérium, vagy gomba nem található meg benne, így itt nincs erjedés.

A vékonybél minden szakaszának meg van a szerepe, hogy hol, mi szívódik fel a legjobban. Ez a bélfalat borító bélbolyhok fajtájától és számától függ elsősorban. A bélbolyhok teljes felülete (ha kiterítenénk) nagyjából egy teniszpálya méretű felületet borítana be. Ezen a felületen oszlik szét a gyomorból kikerülő és tápanyagokká lebontott (optimális esetben) híg folyékony pép.

Ha azonban ide a félig emésztett savas pép kerül, akkor károsodik a bélbolyhok felszíne, csökken a tápanyagfelszívó képesség, illetve (komolyabb károsodás esetén) kialakul az „áteresztő bél”. Ekkor olyan anyagok is a vérbe jutnak, aminek nem kellett volna és ez mérgezést, plusz terhelést jelent a szervezetnek. A saverrózió egyik jele az étkezés után jelentkező „bélmorgás”, bugyborékolás” és a hasmenés. A lelassult emésztés miatti pangás és erjedés következménye pedig a puffadás.

Mire a vékonybélen végig haladat a táplálék, a szervezetünk minden számára szükséges, hasznosítható anyagot kivont belőle és a maradék, a felesleges és nem hasznosítható salakanyag (a vakbélbillentyűn át) bekerül a vastagbélbe.

– A vastagbél első szakasza a vakbél. Ehhez csatlakozik a féregnyúlvány (ezt nevezik sokan, tévesen vakbélnek), ahol a hasznos emésztőbaktériumaink szaporodnak. Az itt élő baktériumok és gombák alkotják a bélflórát.

Ezek az ételmaradékokból lebontják azt, amit még hasznosítani tudnak (jellemzően rostokat bontank, és melléktermékként B-vitaminokat állítanak elő). Vagyis a bélflórát alkotó baktérium fajok összetételét elsősorban a táplálkozásunk befolyásolja. Tulajdonképpen azok a baktériumok szaporodnak el – amelyeket „etetjük”, vagyis amelyek a nem hasznosított maradékból tápanyaghoz jutnak. (Etethetjük a hasznosokat és a kórokozókat is.)

Ami innen tovább halad, az a hulladék, salakanyag. Ez bekerül a harántvastagbélbe (hosszú, felső „vízszintes” szakasz), ahol a nyirokrendszeren keresztül visszaszívódik a hasznosítható folyadék (és némi vízben oldott vitamin, ásványi-anyag), és itt a salakanyag nagyjából negyedére-hatodára sűrűsödik be. Amikor ez tovább halad a legalsó szakaszba, a végbélbe, akkor érezzük, hogy WC-re kell menni.

Az egész emésztési folyamat optimális esetben (és megfelelő táplálkozás mellett) 12-16 óra alatt lezajlik. (Az emésztésről tudományosabban itt olvashat.)

Az emésztési problémák leginkább a gyomorban kezdődnek.

A gyomor térfogata átlagosan 6-8 deciliter. Emésztéskor – normális esetben -, egyszerre körülbelül 3 dl tömény savat és enzimeket tartalmaz, tehát nagyjából félig van savval. Üres állapotban csak fél-egy dl sav van benne. A savat a gyomor falában levő sejtek – proton-pumpa – választják ki. Ebbe a savkoktélba kerül bele a megevett étel, ami egy darabig úszik a savban, majd a savak és enzimek hatására szétmállik és egy nagyon híg savas pép lesz belőle, ami apránként tovább halad a lebontási szakaszba, a patkóbélbe.

Ez lenne az optimális helyzet. Sok esetben azonban már a gyomorban megreked az emésztési folyamat.

Ennek oka leggyakrabban a kevés-sűrű gyomorsav, az egyszerre túl sok étel, illetve a nem megfelelő ételtársítás.

Igen. Legtöbbször nem a sok, hanem a kevés sav okoz bajt. Illetve azért sok a sava, – mert kevés.

Ez furcsának hangzik, de amikor a gyomorban besűrűsödve megreked az étel, a gyomor addig fog savat termelni – folyamatosan, akár egész nap – amíg egy falat is van benne, és ettől lesz a sok sav. Ez a sav mennyiség naponta akár 2-4 liter is lehet.

Hogy érthetőbb legyen a gyomor működése, képzeljünk el egy befőttesüveget, ami félig van vízzel.

Ha ebbe beledobunk egy zsömlét, akkor mi történik? A zsömle előbb úszik a víz felszínén, majd megszívja magát és szétmállik, lesz belőle egy híg pép. Ez történik a gyomorban is az étellel. Ha minden jól megy.

De mi van akkor, ha az üvegben csak egy kevés víz van? Ilyenkor a zsömle felszívja az összes folyadékot és egy sűrű ragaccsá, csirizzé áll össze. Erre rádobunk egy kis szalámit (fehérjét), – na, most próbálkozzál! … és a gyomor savat fog termelni, akár egész nap folyamatosan, amíg meg nem szabadul ettől a ragacstól.

Gyakran tapasztalom a felmérések során, hogy még az előzőnap délben megevett fehérje is a gyomorban pang.

A zsírokkal és a szénhidrátokkal a gyomornak nem sok dolga van, azokat csak hígítani és továbbítania kell, ami viszonylag könnyen meg is történik, – ha nem eszünk egyszerre túl sokat. Majd ez a pép tovább halad a patkóbélbe, ahol az epe lebontja a zsírokat, a szénhidrátokat pedig szőlőcukorrá alakítjuk át.

A húsnak (fehérjéknek) azonban úsznia kellene a savban, hogy az emészthető darabokká marja szét. Nem vagyunk ragadozók, fogazatunk nem alkalmas a húsfelaprítására, ezért azt a gyomorsavnak kellene elvégeznie. A besűrűsödött gyomorsavban azonban ez nem történik meg megfelelően. Ilyenkor több dolog is szokott történni:

A gyomor savat termel – folyamatosan – hogy megszabaduljon a benne pangó ételtől. A gyomor falát belűről egy nyálkaréteg borítja, ami védi a gyomor szövetét a tömény savtól. A tartós savterhelés hatására azonban ez a védőréteg nem tud regenerálódni és egy ponton lekopik. Ettől a gyomor pedig összerándul.

Ha ez gyakran előfordul, akkor a gyomortükrözésnél „apró, pontszerű felmaródásokat” lát az orvos a gyomorfalon. Az összehúzódással egy részt újra zár a védőréteg, másrészt pedig a termelődő sav keveredni tud a besűrűsödött étellel. Viszont ekkor azt érezheti, hogy megkordul a gyomra – és erre újra eszik. Pedig nem azért korog a gyomra, mert üres, hanem mert még emészt. Sokszor ez az állandó éhségérzet oka. Erről itt olvashat bővebben.

Ha a gyomor szinte soha nem ürül ki teljesen és emiatt tartós a saverrózió, akkor a védőréteg nem tud teljesen újjáépülni, ekkor jelentkezik a „gyomorégés”, majd a sav a gyomor szövetét is kikezdi, ami ettől begyullad, és kialakul gyomorfekély.

Más esetben nem marad a gyomorban a sav, hanem az erjedő étel felnyomja azt a gyomor felső részébe (ahol vékonyabb a védőréteg) és megmarja gyomorszájat, illetve feljut a nyelőcsőbe és azt is megmarja. Ez lesz a reflux és a nyelőcsőfekély. Sokszor a gyomorszáj még zár, csak az erjedésből keletkezett savas gőzök-gázok okoznak a nyelőcsőben irritációt, ami váladékcsorgást és köhögést válthat ki. Ez az u.n. „csendes reflux”, amit gyakran tévedésből asztmának nyilvánítanak.

Harmadik esetben a félig szétmart, erjedő étel (jellemzően fehérje) tovább megy lefelé a patkóbélbe. Itt azonban a lebontó enzimek nem tudják ezt a sűrű, fehérjedús pépet rendesen lebontani és az emésztés leáll. Ennek következménye is lehet a pangás a gyomorban (nem tud tovább haladni), tünete pedig a fájdalom, puffadás keresztben a bordák alatt.

A zsírbontást végző epe sem tud keveredni ezzel a ragaccsal és feltorlódik az epevezetékben, epehólyagban. Zsírosabb/olajosabb ételek emésztésekor ez a pangó epe visszafolyhat a gyomorba is (lefelé most nem tud haladni a sűrű ételtől). A gyomor savas, az epe pedig lúgos, ezért a gyomor megpróbál megszabadulni a számára irritáló epétől és ennek következménye lesz az epés reflux, az epehányás.

Máskor a következő étkezés egyszerűen tovább tolja ezt a félig emésztett erjedő pépet a vékonybélbe, ahol emiatt saverrózió alakulhat ki (itt már semleges pH-nak kellene lenni). A vékonybélben levő savas erjedés puffadást okoz és károsítja a bélbolyhokat, amiatt csökken a tápanyagfelszívó képesség és egyes vitaminokból, ásványi anyagokból hiány alakulhat ki. Ennek további tünete a gyengeség, energiahiány, fogyás, immungyengeség. Sokszor ez a vashiány valódi oka is.

Az állandó savterhelés nagyobb területeken is károsíthatja a vékonybél felszínét, és kialakulhat az úgynevezett „áteresztő, vagy szivárgó bél”. Ilyenkor olyan anyagok (allergén fehérjék, hormonok, méreganyagok, stb.) és bejuthatnak a vérkeringésbe, aminek nem lenne szabad. A vékonybél savterhelésének jellemző tünete a hastájékon érezhető „bélmorgás, bugyorgás”; ilyenkor szinte követhető, hogy merre halad lefelé az erjedő étel.

Az állandó, súlyos savterhelés következménye lesz majd a hasmenés, krónikus esetben pedig a bélgyulladás.

Ha a félig emésztett savas, erjedő pép lejut a vastagbélbe, ott savas közeget teremt, ami felborítja a bélflóra egyensúlyát és elszaporodhatnak a savas közeget kedvelő gyulladáskeltő baktériumok és gombák; például a Candida.

A vastagbelet érintő saverrózió lehet a fekélyes vastagbélgyulladás, a Colitis kiváltó oka is. A gyulladás következtében polipok keletkeznek, és a folyamatos gyulladás hosszabb távú következménye lesz a vastagbélrák, amiben világ elsők vagyunk.

A pangó gyomor miatt lelassult emésztés további következménye lehet a székrekedés is. Mivel a gyomor nem továbbít semmit, lelassul a bélmozgás is. A lassú bélmozgás miatt a salakanyag túl sok időt tölt a vastagbélben, túl sok folyadék szívódik vissza és túlságosan is besűrűsödik, megreked, erjedésnek indul és következik a puffadás – a has közepén, vagy lent. (Ugyanezt okozhatja a vízhiány is.)

…de ez valójában mind a helytelen táplálkozásból ered és a szervezetünk mindig jelez, ha valamit rosszul csinálunk. A gyomorsavhiányról és a lassú emésztésről itt olvashat részletesen

„ de mi van, ha úgy érzem mégis sok a savam?”

Problémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is, de ez mindig a helytelen táplálkozás (esetleg a stressz) következménye, ennek kimutatható szervi oka csak nagyon ritkán van.

Mint láttuk a gyomor folyamatosan savat fog termelni, amíg egy falat étel is van benne, de a túlzottan fűszeres (erős) ételek izgatják, irritálják a gyomor falát, ami erre – hogy megszabaduljon az irritáló anyagtól – még több savat fog termelni. (Megjegyzés: az alapvetően kevés gyomorsavval rendelkezők sokszor ösztönösen kívánják, a savanyú, fűszeres ételeket.)

Máskor egyszerűen valamiből többet, vagy olyat evett, amit a szervezete nem tud hatékonyan megemészteni – és a gyomra csak végzi a dolgát, savat termel, amíg munkát ad neki.

A gyomor túlterhelését jellemzően a túlzott fehérjebevitel (hús, tojás, tejtermék) okozza, hiszen – mint láttuk – a gyomor legfőbb feladata a fehérjék felaprítása. Hogy mennyi húst kell ennünk arról itt olvashat részletesen.

Az ételekben levő tartósítószerek és az emésztést gátló szója (adalékként sok mindenben van) szintén több savat generálhatnak.

A következmények ugyanazok savhiány és túlzott savtermelés esetén is.

Nem mindig vagyunk éhesek, amikor úgy érezzük!

A szervezetünk – így a gyomrunk sem – csinál semmit feleslegesen. Csak akkor fog savat termelni, ha szükség van rá, vagyis van benne valami. Ha a gyomor kiürül, akkor egy darabig nyugalmi állapotban van – és nem korog!

A gyomorban nyugalmi, üres állapotban is van kis mennyiségű sav, de ekkor kiválasztódik egy mucin nevű lúgos nyálka is, ami közömbösíti a sav maró hatását. Tehát az üres gyomor nem mar, csak ha erjed benne az étel. Amikor a gyomor teljesen kiürült, akkor tud újra képződni, regenerálódni a nyomorszövetét védő nyálkaréteg. Ha az nem tud tökéletesen megtörténni (a folyamatos emésztés miatt), akkor a védőréteg lekopik és a gyomorfal felmaródik és összerándul – megkordul.

Nyugalmi állapotban a gyomor kiválaszt egy hormont is („éhséghormon”), ami nagyjából két óra alatt ér el olyan mennyiséget a vérben, hogy az agy észleli a gyomor jelzését: „üres vagyok, jöhet valami meló” – vagyis kb. két óra múlva éhezünk meg. Ha viszont ilyenkor nem eszünk semmit, akkor a gyomor nem jelez tovább, és nagyjából 20 perc múlva az éhségérzés elmúlik, és csak újabb pár óra múlva éhezünk meg ismét.

Tehát, ha úgy érezzük, hogy szinte folyamatosan korog a gyomrunk, – akkor nem üres, hanem marja a sav és valójában még emészt. Ha erre ráeszik, akkor jelentkezhetnek a fenti problémák: puffadás, reflux, hasmenés, stb.

A tünetek megjelenési formája az egyéni- és öröklött hajlam, a lelki okok, valamint az életmód következménye.

Gyakran tapasztalom, hogy amikor a vizsgálat közben valaki vizet iszik, elkezd korogni a gyomra. Sokan ezt arra fogják: „nem reggeliztem, persze hogy éhes vagyok.” Nemsokára azonban a korgás abba marad – talán evett valamit? Nem!

Valójában ilyenkor az történik, hogy még az előző napi étkezés maradéka pang besűrűsödve a gyomorban, amit a pohár víz fellazít. Ez a híg savas pép azonban irritálja a gyomor éjszaka felmart falát és ez okozza a korgást. A vízzel hígított pép viszont már tovább tud haladni a belek felé és a gyomor kiürül, megnyugszik és már nem korog.

Mások gyomorkorgás nélkül is éhesnek érzik magukat (ehetnékük van), pedig valójában azért nem köröga gyomor mert még nem üres. Ezt nevezik „rejtett éhség„-nek Erről itt olvashat bővebben.

A stressz és a gyomorsav

Stressz hatására a gyomor körüli izmok megfeszülnek, összenyomják a gyomrot, így csökken annak a térfogata. A térfogatcsökkenés miatt a gyomor úgy érzékeli, hogy van benne valami és még több savat fog termelni. Most azonban nem étel van benne, – hanem „gyomorideg”.

Mivel nincs étel, ami felszívja a savat, a sav a gyomor falát marja meg, ami ettől összerándul, és ennek hatására az üres gyomorból a sav lefelé távozik. Mivel most nem termelődik lúgos hatású enzim (nem emészt) a tömény sav marja, irritálja a beleket – és ez lesz az „ideges eredetű hasmenés”.

Ha pangó étel van a gyomorban, akkor a stressz hatására termelődött gyomorsav („emészti a helyzetet, rágódik a problémán”) nem tud lefelé ürülni, hanem ilyenkor hányással szabadul meg a fizikai terheléstől.

Ha egyébként is van emésztési probléma, akkor a stressz legfeljebb csak súlyosbíthatja a gyomorsav okozta tüneteket, de stressz önmagában nem okoz emésztőrendszeri betegséget.

A lelki okokról azt szoktam mondani: „Van valami az életében (és az ételében), amit nem tud megemészteni, feldolgozni.” Ebből a szempontól három csoportot lehet megkülönböztetni:

Van, aki emészti a helyzetet, sokat rágódik a problémán. Neki a gyomorral lesz baja: puffadás, gyomor-, vagy nyombélfekély, rák.
Mások egy darabig rágodnak, de végül kibuggyan belőlük a feszültség, kiadják a mérgüket (még ha néha vissza is nyelik azt). Ők a refluxosok.
A harmadik csoport is sokáig emészti a helyzetet, de végül inkább lenyeli a terhelő dolgokat. Ebből lesz a haspuffadás, hasmenés, bélgyulladás, székrekedés, – és ha sok felesleges, feldolgozatlan problémát gyűjt össze és nem szabadul meg azoktól akkor jön a béldaganat.

… és ez a felmérések során mindig be is igazolódik.

A lelki problémák megszüntetése egy hosszabb távú feladat lehet, és nem is biztos, hogy csak rajtunk múlik. A fizikai terhelés megszüntetése viszont csak rajtunk múlik! Tehát az első a megfelelő táplálkozás!

Mi a megoldás?

Mivel a túlzott savtermelés mindig a helytelen táplálkozás következménye, tehát legfőképpen az étkezésen kell változtatni. Egyszerűen: az az étkezés, amit eddig folytatott, az okozza a problémát.

Vacsorára már ne egyen nehezen, lassan emészthető ételeket, mert ami lefekvésig nem ürül ki a gyomrából, – az már reggelig nem is fog, és állandó savtermelésre kényszeríti a gyomrot. Hogy mit, mennyi ideig emésztünk arrólrészletesen itt olvashat.

Ha éjszaka emésztenie kell, akkor aludni sem fog jól és mivel alszik, nem tud rendesen emészteni sem.

Kerülje a csípős, fűszeres, savanyú ételeket. Mellőzze a finomított szénhidrátokat, csökkentse a fehérje fogyasztást. (A szükséges fehérjékről itt olvashat.)
Egyen több, magas rost tartalmú zöldséget, salátát, amelyek gátolják a gyomortartalom besűrűsödését, gyorsítják a gyomor kiürülését és ezáltal csökkentik a felesleges savtermelést. Kiadós étkezés utánközvetlenül ne egyen még gyümölcsöt is.
Ha mégis feljött a sav, igyon meg egy pohár szódabikarbónás vizet. Ez ugyanúgy leállítja a savtermelést (és az emésztést), mint a savcsökkentők, de a folyadék legalább fellazítja a gyomortartalmat, és segít továbbítani azt.
Egyébként, ha mar a sav, hígítsa fel – vízzel – és már nem is mar.
Fűszerezze az ételeit emésztést serkentő (és gyulladást csökkentő) zöld fűszerekkel, mint rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, zsálya, majoranna, stb.
A gyömbéremésztést serkentő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, puffadást csökkentő, fájdalomcsillapító hatású, gyorsítja a gyomor kiürülését. (Már kialakult fekély esetén a gyömbért óvatosan használjuk.)
Citromfű teaemésztésjavító, görcsoldó, nyugtató hatású. Stressz okozta problémák esetén különösen hatásos.
A kamillaés a körömvirág sebgyógyító hatású, segít regenerálni a sérült nyálkahártyát. Ezt a három gyógynövény egyszerre, keverékként is használhatjuk. (A teákat inkább evés után igyuk, hogy ne hígítsuk fel a gyomorsavat, lassítva ezzel az emésztést.)

Súlyos esetben a szigorú kímélő diéta jelenthet csak segítséget, enyhülést. Erre az egyik legjobban bevállt az 5 napos krumplidiéta. A krumplival nem sok dolga van a gyomornak, nem terheli azt. 5 nap alatt a gyomorvédőrétege képes regenerálódni és megindulhat gyógyulás.

A savcsökkentő NEM megoldás!

A receptre kapható savcsökkentők (proton-pumpa gátlók) képesek teljes mértékben gátolni a savtermelést és 24 órára akár teljesen leállítani az emésztést. (A savcsökkentőkről itt olvashat bővebben.) Használatuk valójában csak fekély esetén indokolt, de akkor is csak szigorúan a megfelelő diéta mellett.

Az egyéb patikai savcsökkentők közömbösítik a gyomorsavat – és ezzel szintén gátolják az emésztést -, vagyis pontosan ugyanazt csinálják, mint a szódabikarbóna és a tiszta víz, csak a tabletták nem segítenek kiüríteni a gyomrot, ami újra savat fog termelni és lehet is bevenni a következőt.

Egészséges étkezésről és a hagyományos táplálkozásról itt olvashat részletesen.