– avagy azért sok a sav, – mert kevés!
Tudom, furcsának tűnik a fenti mondat, de az esetek legnagyobb részében ez a valóság – és a szervezetünk teljesen logikusan működik.
Sajnos az orvosok többnyire félreértelmezik a tüneteket és a – gondolkodás nélkül felírt – helytelen kezeléssel nagyobb bajt csinálnak, mint ami eredetileg volt.
Természetesen gyomorsavproblémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is, és a tünetek ugyanazok lehetnek, mint savhiány esetén, – de a kezelésnek teljesen másnak kellene lennie. (Ha felismerné az orvos a valódi okot, és nem automatikusan blokkolná az emésztést tablettákkal.)
Például amerikai kutatások szerint a kifejezett refluxban szenvedők (amikor a felső gyomorszáj már egyáltalán nem zár és a gyomorsav akadálytalanul visszafolyik a nyelőcsőbe) 83 %-ánál valójában nem sok a gyomorsav, hanem kevés.
Hogy megértsük, lássuk egyszerűen, hogyan is működik az emésztőrendszerünk:
Egy átlagos testméretű felnőtt esetében az emésztőrendszer egy nagyjából 8-9 méter hosszúságú „cső”, ami a szájnyílásnál kezdődődik, és a végbélnyílással végződik.
Az emésztőrendszert (hangsúlyozom: rendszer) 3 fő részre osztjuk: 
Az első rész (szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor) körülbelül 0,7- 0,9 méter hosszú. Ebben a szakaszban történik a táplálék felaprítása és felhígítása.
A második rész, a vékonybél a patkóbéllel (nyombél) együtt átlagosan 5-6 méter hosszú, szerepe a tápanyagok lebontása és felszívása.
A harmadik rész a nagyjából 1,5 méteres vastagbél, ahol a salakanyagok továbbítása, besűrítése, kiürítése történik.
Az emésztés folyamata
Az emésztés a szájüregben kezdődik. A szájban az ételt felaprítjuk, pépesítjük és keveredik a nyálban levő enzimekkel. Már itt megkezdődik a keményítők lebontása (az ember az egyedüli állat, amelynek a nyála keményítőbontó enzimet – ptialin – tartalmaz. Ezt valószínűleg a legalább 10000 éves gabonafogyasztásnak köszönhetjük). Ezért is szokták mondani, hogy „az alapos rágás, fél emésztés.”
A szájüreg folytatása a garat, ami a nyelőcső és a légcső közös része. Majd következik a rugalmas falú nyelőcső, ami az ételt a gyomorba továbbítja.
Az étel lebontása a gyomorban folytatódik, de valójában nem a gyomorban emésztünk! A gyomor elsődleges feladata az étel további hígítása és további aprítása, valamint a bekerült kórokozók elpusztítása.
Ehhez a gyomor savakat (1-2 pH), fehérje- és zsírbontó (aprító) enzimeket (pl. pepszin és lipáz) választ ki. A pepszin feladata az elfogyasztott fehérjék felaprítása (ha már fogazatunk nem alkalmas erre).
A gyomorban az emésztés – optimális esetben – 2-4 óra alatt lezajlik, attól függően, hogy mit ettünk. Zsírok és szénhidrátok esetében a gyomor elsősorban csak hígítást végez, ez rövidebb ideig tart, a fehérjék bontása hosszabb, energia igényesebb folyamat. A gyomorban termelődő enzimek csak savas közegben tudják kifejteni a hatásukat. Ezért a gyomrot NE lúgosítsuk!
Az étkezés folyamán – ahogy a gyomor kezd telítődni – szakaszosan nyit az alsó gyomorszáj (gyomorkapu), ami a gyomorban képződött savas pépet tovább engedi a patkóbélbe.
A patkóbél (nyombél) a vékonybél első 30-45 cm-es szakasza, ahol valójában a tápanyagok lebontása történik.
Ide ürít a máj-epe, a hasnyálmirigy és maga a vékonybél is lebontó enzimeket. Ezek hatására a zsírok zsírsavakká, a szénhidrátok szőlőcukorrá, a fehérjék pedig aminosavakká bomlanak le. Csak ezeket tudja a szervezetünk hasznosítani tápanyagként.
A patkóbél maga bikarbonátokat (szódabikarbóna) választ ki és az enzimek is lúgos kémhatásúak, így ezek közömbösítik a gyomorból érkező savakat. A patkóbélben a lebontó enzimek (és az inzulin) hatékony működéséhez semleges, vagy enyhén lúgos közegre van szükség.
A lebontott (megemésztett) tápanyagokat a bélösszehúzódás (perisztaltika) továbbítja a vékonybél további szakaszaiba, ahol a felszívódás történik. A vékonybél minden szakaszának meg van a szerepe, hogy hol, mi szívódik fel a legjobban. Ez a bélfalat borító bélbolyhok fajtájától és számától függ elsősorban. A vékonybélben is optimálisan semleges, vagy enyhén lúgos a pH; ez a szükséges a tápanyagok megfelelő felszívódáshoz.
Mire a vékonybélen végig haladat a táplálék a szervezetünk minden számára szükséges, hasznosítható anyagot kivont belőle és a maradék (a vakbélbillentyűn át) bekerül a vastagbélbe.
A vastagbél első szakasza a vakbél. Ehhez csatlakozik a féregnyúlvány (ezt nevezik sokan, tévesen vakbélnek), ahol a hasznos emésztőbaktériumaink szaporodnak. Az itt élő baktériumok alkotják a bélflórát. Ezek a baktériumok az ételmaradékokból lebontják azt, amit még hasznosítani tudnak (jellemzően rostokat bontank, és melléktermékként B-vitaminokat állítanak elő).
Ami innen tovább halad, az a hulladék, salakanyag. Ez bekerül a harántvastagbélbe (hosszú, felső „vízszintes” szakasz), ahol visszaszívódik a hasznosítható folyadék (és némi vízben oldott vitamin, ásványi-anyag), és a salakanyag nagyjából negyedére-hatodára sűrűsödik be. Amikor ez tovább halad az alsó szakaszba, akkor érezzük, hogy WC-re kell menni.
Az egész emésztési folyamat optimális esetben (és megfelelő táplálkozás mellett) 12-16 óra alatt lezajlik.
(Az emésztésről tudományosabban itt olvashat.)
Egy tipp, hogy hogyan tudja tesztelni az emésztése sebességét: Vegyen egy kisebb céklát (kis almányi méretű) reszelje le, magában, vagy mézzel elkeverve egye meg az utolsó esti étkezés után 6-7 óra körül. Ez legyen az utolsó, ami a gyomrába került.
Ha reggel a széklete piros a céklától akkor optimális a bélmozgása. Ha éjszaka kell menni a WC-re és akkor piros, akkor túl gyors a bélmozgás. Ha csak két-három nap múlva, vagy egyáltalán nem lesz piros a széklet, akkor túl lassú az emésztése.
… és akkor térjünk vissza a gyomorsavhoz
Emésztéskor, normális esetben a gyomor egyszerre, körülbelül 3 dl savat tartalmaz. (A savat a gyomor falában levő sejtek – proton-pumpa – választják ki.) Ebbe a savkoktélba kerül bele a megevett fehérje, ami egy darabig úszik a savban, majd a savak és enzimek hatására szétmállik.
Ez lenne az optimális helyzet.
Mi okozhat gyomorsav hiányt?
- Sokszor valaki alkatilag, születése óta kevesebb gyomorsavat képes előállítani. Ilyenkor az étkezést kell a meglevő, saját savtermeléshez beállítani.
- Máskor a cink-hiány áll az elégtelen termelés hátterében (a savtermelő sejtek működéséhez cink is szükséges).
- Bizonyos „gyógyszerek” is képesek akár végzetesen is károsítani a savtermelő sejteket és a gyomorfalát, gátolva ezzel a gyomorsav kiválasztást. Ezek leginkább a savcsökkentők, gyulladás- és fájdalomcsillapítók, aszpirinszármazékok, szteroidok.
- Leggyakrabban pedig a vízhiány a kiváltó ok. Egyszerűen elégtelen folyadékfogyasztás esetén a szervezet mindenhonnan vizet vesz el a keringés fenntartásához. A gyomorból is, amitől a gyomorsav besűrűsödik, szintje lecsökken.
Ha kevés a gyomorsav, vagy a meglévő mennyiséget besűrítjük nagy mennyiségű keményítővel (pl. tészta, kenyér, rizs, krumpli) a fehérjék (hús, tojás, tejtermék) emésztése lelassul, vagy akár időlegesen le is állhat. A gyomortartalom pedig egy sűrű ragaccsá állhat össze.
A gyomor pedig végzi a dolgát, vagyis amíg egy falat étel is van benne, savat fog termelni! Folyamatosan, akár egész nap, amíg a gyomor ki nem ürül. Ez a sav mennyiség naponta akár 2-4 liter is lehet.
A gyomor nyugalmi, üres állapotban is termel kis mennyiségű savat, de ekkor kiválasztódik egy mucin nevű lúgos nyálka is, ami közömbösíti a sav maró hatását. Tehát az üres gyomor nem mar, csak ha erjed benne az étel.
A pangó gyomortartalom által kiváltott fokozott sav termelés jellemző tünetei:
- Ha a gyomorban pang az étel, akkor bal oldalt a bordák alatt alakulhat ki puffadás, feszítő érzés. Következménye a hányinger, hányás, étvágytalanság, illetve a saverrózió hatására gyomor- és nyombélfekély (a félig lebontott sűrű, savas pépet a következő étkezés letolja a patkóbélbe).
- A gyomorban erjedő étel hatására keletkezett gázok a savat felnyomják a gyomor felső részébe (fekvéskor magától is feljuthat ide a sav), aminek hatására a felső gyomorszáj begyullad, kifekélyesedik és már nem zár megfelelően. Ennek következménye lesz a reflux.
- Amikor a sav, – illetve ez erjedésből keletkezett savas gáz – feljut a nyelőcsőbe, ott először csak torokirritációt okoz, ami krákogással, köhögéssel jár. Ezt az orvosok rendszeresen félrediagnosztizálják, és a beteget arcüreg, vagy tüdőproblémával kezelik. (Erről itt olvashat.) A savas ízt csak akkor lehet érezni, ha gyomorsav feljut a nyelvig (hiszen íz érzékelés csak itt van), de ekkor már esély van a nyelőcsőfekélyre is.
- A nem megfelelően szétmart, sűrű, fehérjedús ételpép megreked a patkóbélben, ahol ezt az a lebontó enzimek nem tudják megfelelően lebontani. A zsírbontást végző epe sem tud keveredni ezzel a ragaccsal és feltorlódik az epevezetékben, epehólyagban. Zsírosabb/olajosabb ételek emésztésekor ez a pangó epe visszafolyhat a gyomorba is (lefelé most nem tud haladni a sűrű ételtől). A gyomor savas, az epe pedig lúgos, ezért a gyomor megpróbál megszabadulni a számára irritáló epétől és ennek következménye lesz az epés reflux, az epehányás.
- A nem megfelelően lebontott, erjedő étel következménye lesz a hasmenés, bélfekély, bélgyulladás (Crohn-betegség), fogyás, vitamin- és tápanyaghiány (sokszor a vékonybél felmaródása áll a vashiányos vérszegénység hátterében is).
Ha a félig emésztett savas pép lejut a vastagbélbe, ott savas közeget teremt, ami felborítja a bélflóra egyensúlyát és elszaporodhatnak a savas közeget kedvelő gyulladáskeltő baktériumok és gombák; például a Candida.
- A vastagbelet érintő saverrózió lehet a fekélyes vastagbélgyulladás, a Colitis kiváltó oka is. A gyulladás következtében polipok keletkeznek, és a folyamatos gyulladás hosszabb távú következménye lesz a vastagbélrák, amiben világ elsők vagyunk.
- A pangó gyomor miatt lelassult emésztés további következménye lehet a székrekedés Ilyenkor a lassú bélmozgás miatt a salakanyag túl sok időt tölt a vastagbélben, túl sok folyadék szívodik vissza és túlságosan is besűrűsödik, megreked, erjedésnek indul és következik a puffadás – a has közepén, vagy lent.
- Másik savhiány okozta félreértelmezett tünet az állandó éhségérzet. Egyrészről a pangó gyomortartalom állandó savtermelésre készteti a gyomrot és a sav egy ponton megmarja a falát, amitől a gyomor összerándul – „megkordul” és ezt éhségnek értelmezik, holott a gyomor valójában még emészti, – akár a tegnapi ételt is. Erről itt olvashat bővebben. Következmény az elhízás.
Másrészről a sav és az erjedő ételmaradék lepusztítja a bélbolyhok felszínét csökkente ezzel a tápanyagok felszívódását, az agy pedig folyamatosan jelez, hogy hiány van.
A tünetek megjelenési formája az egyéni- és öröklött hajlam, a lelki okok, valamint az életmód következménye.
Gyomorsavproblémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is, de ez mindig a helytelen táplálkozás (esetleg a stressz) következménye.
A túlzottan fűszeres (erős) ételek izgatják, irritálják a gyomor falát, ami erre (hogy megszabaduljon az irritáló anyagtól) még több savat fog termelni.
Máskor egyszerűen valamiből többet, vagy olyat evett, amit a szervezete nem tud hatékonyan megemészteni – és a gyomra csak végzi a dolgát, amíg munkát ad neki.
A gyomor túlterhelését jellemzően a túlzott fehérjebevitel (hús, tojás, tejtermék) okozza, hiszen – mint láttuk – a gyomor legfőbb feladata a fehérjék felaprítása.
Az ételekben levő tartósítószerek és az emésztést gátló szója (adalékként sok mindenben van) szintén több savat generálhatnak.
A következmények ugyanazok savhiány és túlzott savtermelés esetén is.
A stressz és a gyomorsav
Stressz hatására a gyomor körüli izmok megfeszülnek, összenyomják a gyomrot, így csökken annak a térfogata és emelkedik benne a savszint. A savirritáció hatására a gyomor összerándul, és ennek hatására az üres gyomorból a sav lefelé távozik és irritálja a beleket – ez lesz az „ideges eredetű hasmenés” -, és a gyomor megszabadul a terheléstől. Ha van pangó étel a gyomorban, akkor a sav hajlamosabb felfelé távozni.
Ha egyébként is van emésztési probléma, akkor a stressz súlyosbíthatja a gyomorsav okozta tüneteket, de stressz önmagában nem okoz emésztőrendszeri betegséget.
Mi a megoldás?
Mivel a túlzott savtermelés a helytelen táplálkozás következménye, az étkezésen kell változtatni. Egyszerűen: az az étkezés, amit eddig folytatott, az okozza a problémát.
Vacsorára már ne egyen nehezen, lassan emészthető ételeket, mert ami lefekvésig nem ürül ki a gyomrából, – az már reggelig nem is fog, és állandó savtermelésre kényszeríti a gyomrot. Hogy mit, mennyi ideig emésztünk arról részletesen itt olvashat. Ha éjszaka emésztenie kell akkor aludni sem fog jól. Mivel alszik nem tud emészteni, de mivel még emésztenie kell, nem tud aludni.
Kerülje a csípős, fűszeres, savanyú ételeket. Mellőzze a finomított szénhidrátokat, csökkentse a fehérje fogyasztást. Egyen több magas rosttartalmú zöldséget, amelyek gyorsítják a gyomor kiürülését és csökkentik a savtermelést. Étkezés után közvetlenül ne egyen még gyümölcsöt is.
Ha mégis feljött a sav, igyon meg egy pohár szódabikarbónás vizet. Ez ugyanúgy leállítja a savtermelést (és az emésztést), mint a savcsökkentők, de a folyadék legalább fellazítja a gyomortartalmat, és segít továbbítani azt.
Egyébként, ha mar a sav, hígítsa fel – vízzel – és nem is mar.
A receptre kapható savcsökkentők (proton-pumpa gátlók) képesek teljes mértékben gátolni a savtermelést és akár 24 órára teljesen leállítani az emésztést. (A savcsökkentőkről itt olvashat.) Használatuk – valójában – csak fekély esetén indokolt –, de csak szigorúan a megfelelő diéta mellett.
Savhiány esetén egyen többször keveset, hogy ne terhelje túl a gyomrát. Étkezés előtt egyen valamilyen gyümölcsöt, vagy igyon meg 1 deci vizet fél citrom levével (ne sok vízzel, mert az hígítja a savat és a felesleges vizet a gyomor kiengedi – a savval együtt). Az étkezés előtt elfogyasztott gyümölcs savtartalma izgatja a gyomor nyálkahártyáját, ami beindítja a savtermelést, rosttartalma pedig segíti továbbítani az előző étkezés esetlegesen pangó maradékait.
Fűszerezze az ételeit emésztést serkentő (és gyulladást csökkentő) zöld fűszerekkel, mint rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, zsálya, majoranna.
A hagymafélék ugyancsak serkentik a savtermelést és az emésztést.
A gyömbér emésztést serkentő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, puffadást csökkentő, fájdalomcsillapító hatású. (Már kialakult fekély esetén a hagymát és a gyömbért óvatosan használjuk.)
Citromfű tea emésztésjavító, görcsoldó, nyugtató hatású. Stressz okozta problémák esetén különösen hatásos.
A kamilla és a körömvirág sebgyógyító hatású, segít regenerálni a sérült nyálkahártyát. Ezt a három gyógynövény egyszerre, keverékként is használhatjuk. (A teákat inkább evés után igyuk, hogy ne hígítsuk fel a gyomorsavat, lassítva ezzel az emésztést.)
Az emésztést segíthetjük emésztő enzimek szedésével is, de ez nem oldja meg a problémát, legfeljebb a tüneteket csökkentik.
Legfontosabb az egészséges táplálkozás, mert az emésztőrendszerünk csak végzi a feladatát (amíg bírja), és mi döntjük el, hogy mennyi és milyen munkát adunk neki.
Kapcsolódó cikkek:
Lúgosítás, túlsavasodás, lúgosító étrend