Mennyire biztonságosak a „gyógyszerek”- avagy ki a felelőtlen?
Vérnyomáscsökkentő ACE-gátló – mellékhatás halál?
Érdekes esettel jöttek hozzám. 62 éves nőnek egy éve vannak köhögéses, fulladásos, oxigénhiányos tünetei, ami miatt kórházba is került. A diagnózis: Pulmonális alveoláris, vagyis fehérje felhalmozódás a tüdőben.
Ilyenkor a tüdő léghólyagjai fehérjében (eosonophil) gazdag folyadékkal záródnak el. Ennek következtében a legtöbb betegnél terhelésre jelentkező nehézlégzés, asztma jellegű tünetcsoport alakul ki. Mások már nyugalomban is nehezen kapnak levegőt. A betegek többsége köhög, de a dohányosok kivételével ritkán ürül váladék, a köptetők nem hatnak. A mellkasröntgen foltszerű árnyékokat mutat mindkét tüdőben. A légzésfunkciós vizsgálat azt mutatja, hogy a tüdő levegőtartalma kórosan alacsony. A vizsgálatok – kezdetben csak a terhelés alatt, később nyugalomban is – alacsony vér-oxigénszintet mutatnak. A tünetek oka az orvoslás számára ismeretlen. Ilyenkor az előírások szerint tüdőátmosást végeznek, amivel megpróbálják eltávolítani a felhalmozódott fehérjét. Ezt ezután rendszeresen megismétlik, mivel ez a kóros felhalmozódás gyulladásos gócot, vagy akár daganatot is okozhat.
Az említett esetben is ez történt, aminek következtében a beteg tüdőgyulladást kapott, – majd kómába esett. 20 nap múlva tért magához, addig lélegeztető gépen volt.
Szövettani mintát is vettek (gyakorlatilag kivettek egy elég jelentős darabot a tüdejéből), de nem jutottak vele semmire, csak „érthetetlen” fehérvérsejt (eosonofil) felhalmozódást találtak, más kóros elváltozást nem. Azóta is állandóan vannak tünetei, főleg köhögés, torokirritáció, és terhelésre jelentkező légszomj, nehézlégzés, szapora szívverés. A tünetekre persze kap orvosságokat, és a biztonság kedvéért oxigénpalackot is.
A vérképe a kórházi elbocsátás óta is nagyon rossz – gyakorlatilag olyan, mint amikor a kórházba került 8 hónappal ezelőtt. Amikor a friss vérvételt megnéztem, azonnal látszott, hogy folyamatos gyulladás és gócok vannak a szervezetében, emellett a vesefunkciók is rosszak (alacsony Nátrium, magas Kálium). Tulajdonképpen a vérképében több érték volt megjelölve rossznak, mint ami normális érték. Már a vérkép alapján is látszott, hogy itt elsősorban vérösszetételi probléma (mérgezés) okozza az oxigénhiányt.
Mikor hozzám jött, a vizsgálat során kiderült, – hogy a tüdejével semmi baj. A tüdőszövet ép (leszámítva a hegesedést, amit a szövettani műtét okozott), a hörgők tiszták, viszont a tüdőt borító mellhártyában felhalmozódott nyirokfolyadék van.
…és a teljes körű vizsgálat végére meglett az egész tüdőmizéria valódi oka is – mégpedig az évek óta szedett vérnyomáscsökkentője.
ACE-gátlók: mellékhatás tüdőrák
Az egyik leggyakrabban alkalmazott vérnyomáscsökkentő hatóanyagról, az úgynevezett ACE-gátlókkal kapcsolatban egyre több kutatás igazolja, hogy vese és tüdőkárosítók és hosszabb távú rendszeres használatuk akár tüdőrákot is okozhat.
Több hasonló hatású készítmény van forgalomban (gyógyszernek nem nevezném) és évtizedek óta emberek milliói szedik. Leginkább a ramiprill, lisinoprill, perindopril nevű hatóanyagot használják. Néhány nálunk közismert márkanév: Coverex, Covercard, Co-Dalnessa, Co-Prenessa, Perindopril, Meramyl, Tritace, Ramiprill és még nagyon sok másik. Részletes listák itt és itt és itt találhatók.
A modern vizsgálatok szerint az ACE-gátlók hatékony vérnyomáscsökkentők, viszont sokkal gyakoribbak és súlyosabbak a mellékhatások, mint ahogy azt hivatalosan állítják. A kutatók 125 vizsgálat adatait összesítették, melyek 198.130 betegre vonatkoztak. Az ACE-gátló szedése során köhögés 11,48 százalékban fordult elő, miközben hivatalosan ez csak 1,3 százalék, vagyis a tényleges mellékhatás kilencszer gyakoribb, mint amit a gyártók állítanak. (Forrás)
Rövid távú használatuk biztonságosnak tekinthető, de minél hosszabb ideig szedi valaki ezeket, annál nagyobb a daganatos betegségek kialakulásának kockázata. (Minden típusú daganatnál növelik a rák kialakulásának esélyét, illetve a daganat újbóli megjelenését.)
Egy másik, 101.637 beteget érintő vizsgálatban az ACE-gátlót szedőknél – átlagosan 6,4 év alatt – 7952 tüdőrákot jegyeztek fel, ami nagyjából azt jelenti, hogy évente 1000 főből 1,6-nél alakult ki tüdőrák. Összeségében megállapították, hogy – más vérnyomáscsökkentőkhöz képest – az ACE-gátlók átlagosan 14%-kal növelhetik a tüdőrák kialakulásának esélyét, de 5 évnél hosszabb gyógyszerszedés esetén arányosan egyre nő a tüdőrák kockázata is 22%-ra, 10 év után pedig már 31%-kal nagyobb a kockázat.
A kutatást végző orvosokat is megdöbbentette, hogy ez a hatás, nem függött össze azzal, hogy az illető dohányzott, ivott, vagy szennyezett környezetben élt. A hatás kizárólag a vérnyomáscsökkentő következménye volt.
Ezt a problémát a szer engedélyezésekor is ismerték, de akkor még nem volt elegendő alany a hatás biztos kimutatásához (de azért így is engedélyezték). Az elmúlt évtizedekben azonban emberek milliói szedik, így egyre több a megfigyelés. További részletek olvashatók az Orvostovábbképző online oldalán.
Egyéb (mellék)hatások, figyelmeztetések
Most nézzük a fenti konkrét esetet és az ACE-gátlók egyéb mellékhatásait az egyik leggyakrabban felírt szer betegtájékoztatója alapján (a többinél is ugyanez szerepel). A betegtájékoztatóban levő hosszú – elismert és bizonyított – mellékhatás listából csak azokat a részeket, figyelmeztetéseket hagytam meg, amelyek az adott esetre vonatkoztak.
Ne szedje a Coverex-AS filmtablettát
– ha Ön ACE-gátló kezelés kapcsán az alábbi tüneteket tapasztalta: nehézlégzés,…
– illetve ha Ön vagy a családjából bárki hasonló tüneteket észlelt bármely más körülmények között.
A Coverex-AS filmtabletta hatásait befolyásolhatják az egyidejűleg szedett gyógyszerek, többek között a következők:
– más vérnyomáscsökkentők, vízhajtók,
– pszichiátriai betegségek pl. depresszió, szorongás, skizofrénia, stb. gyógyszerei (pl. antidepresszánsok, antipszichotikumok)
– …. asztma kezelésére használatos gyógyszerek (pl. efedrin, noradrenalin vagy adrenalin),
- Lehetséges mellékhatások
Hagyja abba a gyógyszer szedését és azonnal forduljon orvoshoz, ha a következő mellékhatások bármelyikét észleli:
– … légzési nehézség, fulladás,
– szabálytalan szívverés vagy mellkasi fájdalom,
– Gyakori mellékhatások: fülzúgás (zaj érzékelése a fülben), köhögés, légszomj,
– Nem gyakori mellékhatások: hangulatváltozás, alvászavar, hörgőgörcs (mellkasi szorító érzés, zihálás, légszomj), angioödéma (tünetei: sípoló légzés, bizonyos fehérvérsejtek számának emelkedése (eozinofília), szapora szívdobogás, rossz közérzet, laboratóriumi paraméterekben eltérés: a vér kálium szintjének megemelkedése (a gyógyszer elhagyása után normalizálódik), a vér nátrium szintjének csökkenése emelkedett karbamid és kreatininszint.
– Nagyon ritka: zavartság, szív-érrendszeri rendellenességek (rendszertelen szívverés, szélütés), eozinofil pneumonia (a tüdőgyulladás ritka típusa), vérképzőszervi rendellenességek (fehér és vörösvérsejtszám csökkenés, alacsony hemoglobin és vérlemezkeszám),
Érdekes? Nézzük az adott esetet
Vagyis: a hölgy esetében a tüdőproblémát, légzészavart, asztmatikus tüneteket és a tüdőben az eozonofil-fehérje felhalmozódást az ACE-gátló okozta. Ennek következtében alakult ki a légszomj, a fulladás és köhögés, sípoló légzés – ami miatt a tüdőgondozóba került.
A légúti problémákkal a tüdőgondozó (pulmonológus) foglalkozok, de őt egyáltalán nem érdekli, hogy a betegnek milyen egyéb problémái vannak, milyen „gyógyszereket” szed még. Nem érdekli, mert nem az ő szakterülete és nem szól bele a másik orvos munkájába – hiszen a kollégának is meg kell élni a betegekből.
A beteg orvosi kartonján természetesen szerepelnek a folyamatosan szedett „gyógyszerei”, de ez a tüdőgondozóban senkit sem érdekelt. „Nehogymár” egy tüdőorvos mondja meg a kardiológusnak, hogy az mit csináljon! … és egy pulmonológus orvos nem ért a vérnyomás csökkentőkhöz, mert az a kardiológushoz tartozik, – akit viszont nem érdekel a beteg légzési problémája.
A tájékoztatóban levő figyelmeztetés szerint légúti tünetek esetén azonnal abba kellet volna hagyni a szer szedését – de hát minek azt a papírt elolvasni! Ugye? – gondolja sok beteg.
A köhögésre egy efedrin (és morfium) tartalmú szert kapott, – amit nem szabad az ACE-gátlóval együtt szedni. Szedett vízhajtót is (2 fajtát), pontosan azokat (Verospiron), amit szintén nem lehet ezzel a vérnyomáscsökkentővel együtt.
…és persze fülzúgása is van.
A vérkeringésével alapvetően nincs is baj, csak néha tapasztal vérnyomás ingadozást, szapora szívverést, amit akár az orvosságok okozhatnak (és mint kiderült más is).
A mellékhatások szerint a szer okozhat hangulatváltozást, zavartságot, alvászavart, a szapora szívverés pedig pánik tüneteket. Erre persze kapott 3 féle nyugtatót, „hangulatjavítót”, – amelyek befolyásolhatják az ACE-gátlók hatását – de kit érdekel!
A vérképében több érték van bejelölve, mint ami normális, többek között alacsony a vörösvérsejt, a hemoglobin szintje (ez szállítaná az oxigént a vérben), és a Nátrium szintje alacsony, viszont magas a Kálium és a kreatinin szint (lásd a fenti betegtájékoztatót).
Gyakorlatilag a beteg teljes kórtörténete, kórházi zárójelentése egyezik a vérnyomáscsökkentő mellékhatásaival, mintha az orvosi papírjait a Coverex betegtájékoztatójából másolták volna ki. Vagyis minden baját, tünetét, vérkép eltérését a különböző orvosok által felírt szerek okozzák, tehát egyszerűen meg van mérgezve a tablettákkal – de mindenki jól megél a betegből.
Ki a felelős?
A fenti eset is jól mutatja a mai orvoslás hátrányait és tehetetlenségét, az orvosok és a betegek felelőtlenségét.
Ma nem az embert gyógyítják, hanem csak a betegséggel foglalkoznak és annak a tüneteit próbálják megszüntetni, elnyomni. Egyik orvos sem mer beleszólni a másik orvos szakterületébe, – mert egyszerűen nem ért hozzá.
Mindegyik orvos bízik abban, hogy a kolléga „biztos tudja”, mit kell csinálnia, így csak a saját részével foglalkozik. Nem is nézi meg a másik orvos által felírt szereket, – mert nem ért hozzá.
Persze, most mondhatnánk, hogy – „az orvosnak tudnia kellene, hogy mit ír fel”. Egy orvos több tucat szert használ (és tételezzük fel, hogy mindet pontosan ismeri is – de ez nem igaz) a saját szakterületén, de nem foglalkozik a másik szakorvos által felírt szerekkel – mert nem ért hozzá.
Az orvosok pedig bíznak a (jól fizető) gyógyszercégekben, mert „biztos nem akarnak rosszat”, a gyógyszergyárak, pedig úgy vannak, hogy a tablettáik valamit segítenek azokban az esetekben, amire ki vannak találva, és ma „természetesnek” fogadjuk el, hogy egy „gyógyszernek” vannak mellékhatásai is. Akár halálos mellékhatásai is.
A beteg az orvosban bízik, mert ő „biztos tudja, hogy mi a baj és mit kell tenni”, pedig nagyon nem így van. Az orvos is csak próbálkozik, és ha nem tudja a probléma pontos okát, többnyire csak találgat és tesz egy terápiás javaslatot. (Orvosi javaslat – nem szentírás!)
A végső felelősség azonban mindig a betegé. Azzal hogy kiváltotta a patikában az orvos által javasolt szert és elolvasta, vagy éppen nem olvasta el a betegtájékoztatót a felelősség a saját egészségéért és életéért már csak az övé. A betegtájékoztatóban pontosan le van írva, hogy mivel számolhat a beteg és kizárólag csak az ő döntése, hogy azokat bevállalja-e vagy sem. Ha nem olvassa el a tájékoztatót, akkor viselheti a felelőtlensége (akár halálos) következményeit. (A betegtájékoztató el nem olvasása, az öngyilkosság egyik formája!)
Ebben az esetben a beteg felelősége – lett volna -, hogy a vérnyomáscsökkentője tájékoztatóját elolvasva felhívja a tüdőgondozó figyelmét ezekre a mellékhatásokra. Az orvos ezután javasolhatja a kollégájának, hogy cseréljék le vérnyomáscsökkentőt egy másik hatóanyagúra. Az már egy más kérdés, hogy ez a kardiológust érdekli-e? Mert sokan túl beképzeltek ahhoz, hogy engedjenek bárkit is beleszólni a saját szakterületükbe. „Nehogy már egy tüdő orvos mondja meg, hogy mi kell a magasvérnyomásra”. Tehát a döntés végül megint csak a betegé.
Egyébként (a most végzett felmérésnél) kiderült, hogy a betegnek nincs is magasvérnyomása, az ACE-gátót az ingadozó vérnyomása miatt kapta. Ez 100 és 140 között ingadozik (vagyis a normális tartományban), de most az is kiderült, hogy az ingadozást nem kardiológiai probléma, hanem elsősorban a stressz- és a hisztamin terhelés okozza.
Ugyanis az ingadozó vérnyomás NEM kardiológiai probléma és gyógyszeresen nem is kezelhető. Erről részletesen itt olvashat.
Visszajelzés
A fenti írást többen megosztották és kaptam egy tanulságos visszajelzést. Privát üzenetben írta valaki:
- „Persze, ha ilyen hülyeségeket ír a szerző nem meri felvállalni a nyilvánosságot és bújkál! – írta.
- Lehetne egy kicsit fegyelmesebb is – válaszoltam, – mert a honlapon minden adat, az elérhetőségünk megtalálható, még térkép is van! Egyébként amit leírtam, az konkrétan megtörtént, meg tudom adni az illető högy telefonszámát is, ha ellenőrizni akarja.
- Rövidesen jött a mentegetőzés: „Jó, jó, elhiszem. De minden gyógyszernek lehet mellékhatása, ennek is van, de nem az, amit maga leírt, hanem csak nagyon ritkán, legfejjebb enyhe, száraz köhögés.”
- Ez nem igaz! – válaszoltam neki, – hanem pontosan azok a mellékhatások, amiket leírtam, gyakoriak, sőt még a figyelmeztetések között is szerepelnek. – …és hogy ne terheljem a „kis” agyát, mellékeltem a gyógyszer betegtájékoztatóját is.
- Gyakorlatilag azonnal jött a válasz, – vagyis el sem olvasta a küldött tájékoztatót: „Én nem vitatkozom magával! Majd ha maga is lehúz 42 évet kardiológusként, akkor majd beszélhetünk!”
Tehát az illető egy kardiológus volt, aki több mint 40 éven árt írta fel a betegeknek a „gyógyszereket”, de valójában azt sem tudja, hogy mit írt fel! Nem ismeri a szereket, nincs tisztában a lehetséges mellékhatásokkal.
Kiegészítés:
Egy újabb kutatás szerint az ACE-gátló tartalmú vérnyomáscsökkentők kedvezhetnek a koronavírusnak és növelhetik a vírus okozta tüdőgyulladás és a szívkárosodás esélyét is.
Az már eddig is tudták, hogy a COVID-19 vírus az úgynevezett ACE2 receptorokhoz kapcsolódva jut be a sejtekbe, majd a tüdőbe, most pedig az is kiderült, hogy az ACE-gátló tartalmú vérnyomáscsökkentők szedése következtében ezekből a „kapukból” több lesz a szervezetben, így a szer kedvezhet a vírusok bejutásának.
Mivel ezek a „gyógyszerek” amúgy is a tüdőt terhelik, nagyobb az esélye a vírusfertőzés következményeként kialakuló tüdőgyulladásnak.
A koronavírus szövődményeinek következtében elhunytak legnagyobb része szív- érrendszeri betegségben szenvedett és folyamatosan szedett valamilyen vérnyomáscsökkentőt. A statisztikák azonban nem mutatják, hogy ki, milyen gyógyszeres kezelés alatt állt, de így már érthetőbb, hogy miért az idősebb és krónikus betegségben szenvedők a leggyakoribb áldozatok.
Az új vizsgálatokról, a koronavírus és az ACE-gátló tartalmú vérnyomáscsökkentők összefüggéseiről itt olvasható egy részletes cikk, az eredeti tanulmány pedig itt található.
Vagyis lehet, hogy vérnyomáscsökkentőnek jó, de fokozza az esélyét, hogy tüdőrákban, vagy koronavírusfertőzésben fog meghalni.