A vízhiány betegséget okoz!

Az elégtelen folyadékfogyasztás számos betegség forrása lehet. A hozzám fordulók több mint 90%-ánál problémát jelent a nem megfelelő vízfogyasztás (a többiek már jártak nálunk régebben). Sőt, az esetek nagy részében pontosan a vízhiány okozza azokat a tüneteket, amit az orvosok betegségként diagnosztizálnak, nem ismerve fel a valódi okot (mert az talán túl nyilvánvaló?).

Testünk 70-80%-a víz, és az egészségügyi problémákat is legalább ilyen arányban okozza a víz hiánya. A víz a legolcsóbb gyógyszer, nem lehet „receptre felírni” (az orvosságokon nagyobb a haszon), pedig sokszor csak a megfelelő vízfogyasztás is megoldaná az évek óta fennálló (és félrekezelt) betegségeket.

A vízhiány következményeit naponta tapasztalom a hozzánk forduló betegeknél. Jellemző a következő eset: 8 éves kislányt hoztak hozzám felmérésre krónikus lábfájdalom miatt. Fél év alatt már sok orvost végig jártak, rengeteg vizsgálaton átesett (egy centi vastag orvosi papírral érkeztek) – volt ultrahang, röntgen, CT, MRI is – és nem jutottak semmire.

Illetve a két legutolsó orvosi szakvélemény: pszichés eredetű (biztos nem akar iskolába menni), a másik orvos nem mondott semmi konkrétumot, de adott egy beutalót – gerinccsapolásra. No, ekkor jöttek hozzám vizsgálatra.

A „pszichés eredetű” kifejezés egy Jolly Joker az orvosok számára, mert bármire lehet fogni, de valójában az jelenti, hogy az orvosnak elképzelése sincs, hogy valójában mi lenne a probléma.

Az anyuka elmondása szerint a kislány imád iskolába járni, szereti a társaságot, imád táncolni, de nem tud, „mert fáj a lába”.

Végül kiderült, hogy kóros vízhiánnyal állunk szemben (nem ivott meg egésznap egy pohár vizet sem), és gyakorlatilag fél éve van – izomláza. A tánc miatt az izmok sérülnek és a fehérje bomlástermékeket (tejsav, húgysav) nem tudta a keringés kimosni és azok kristályok formájában kicsapódtak az izomszövetben, és ez okozta a fájdalmat.

Az optimális folyadékbevitel és egy kis izomlazító krém megoldotta a problémát.

Mennyi víz kellene?

Az optimális vízszükséglet valójában nem is lehet pontosan meghatározni, mert az nagyon sok tényezőtől függ. Például: életkor, testalkat, életmód, táplálkozás, hőmérséklet, egészségi állapot, stb., – de a testünk többféle módon is jelzi a hiányt.

Két elterjedt tévhit a vízzel kapcsolatban:

• „Egy felnőtt számára napi 2 liter elegendő.” – Kinek? Egy 45 kg-os, vegetáriánus titkárnőnek, vagy egy 90 kg-os kőművesnek? Otthon a szobában ülve, vagy kint a nyári melegben mozogva?
• „A napi összes folyadékkal kell számolni, beletartozik a leves, tea, üdítő, gyümölcs is.” – A testünkben nem húsleves, vagy málnaszörp kering. Természetesen az ételek és italok is sok vizet tartalmaznak, de a bennük levő anyagok lebontásához és kiürítéséhez is vizet használunk el.

Például egy tányér húsleves nagyjából 3 dl; van benne zsír, fehérje és szénhidrát, amelyeknek a feldolgozásához vízre van szükség, így egy adag levesből talán ha fél deci tiszta, hasznosítható plusz folyadékhoz juthatunk. Egy liter „üres” zöld-, vagy gyümölcstea 8-9 dl víznek számítható, de ha már van benne cukor (édesítő), citrom, akkor már csak 5-6 dl-nek lehet számolni. A szénsav vizekben levő széndioxidot is közömbösítenünk kell, tehát azzal is vizet veszítünk, legalább 20-30 %-ot.

Testünk működése és az anyagcserénk során sokféle bomlástermék, salakanyag keletkezik, amitől meg kellene szabadulni, – ki kellene mosni. Gondoljuk át, ha a szennyes ruhát ki akarjuk mosni, a mosógépbe sem levest, vagy teát öntünk, mert attól nem lesz tiszta. Tehát az alap az elegendő, tiszta víz.

Mivel nem lehet pontosan, egyénre szabottan meghatározni, hogy kinek, mikor, mennyi vízre lenne szüksége, ezért megalkottak egy arányszámot, amivel mindenki tud kalkulálni.

Több ilyen érték is létezik, én – egy vizsgálat sorozat alapján – a testsúly 25 kg-ként egy liter tiszta vizet szoktam javasolni.

Hogy számolták ezt ki? Konkrétan lemérték több személynél és átlagot számoltak.

A vizsgálat szerint: keressünk egy átlagos (nincs átlagos), 30-35 éves, 73-75 kg testsúlyú férfit, aki alapvetően egészséges, egészséges életmódot folytat, egészségesen táplálkozik (szeretnék egyszer találkozni egy ilyennel), normál, 21 fokos hőmérsékletű helységben tartózkodva (vagyis nem izzad), naponta vizet veszít:

• vizelettel 1-1,5 litert,
• széklettel 1,5-2 decit,
• a kilélegzett levegővel 4-6 decit,
• bőrön keresztül 6-8 decit.

Ezt összeadták és a kísérletben résztvevők átlagát számolva, nagyjából napi 3 liter vizet kapunk, vagyis 25kg/1 liter.

… és ez lenne az optimális állapot. Ezt a mennyiséget a szervezetünk mindenféleképpen elveszíti a normál működése során, akár megisszuk, akár nem, és ezt kellene visszapótolni. Ha viszont táplálkozásunk, életmódunk miatt több salakanyag keletkezik, akkor több víz kell(ene) a kimosásához is. Egy koszos munkásruha kimosásához ugye több víz kell, mint egy napi használatú póló kiöblítéséhez?

Melegben, izzadással, még több vizet veszítünk, például 30-35 fokos hőségben akár óránként 1 litert is elpárologtatunk. Ugyanez a helyzet az intenzív sportolás közben is. Sportolóknak érdemes lenne edzés előtt és edzés után is mérlegre állni; amennyivel könnyebb a súlya az edzés végére, az az elveszett víz- és nem zsír – ezt pluszban még be kellene vinni, az optimális mennyiségen felül.

Kisgyerekeknek még több víz kell! A súlyukhoz képest arányaiban nagyobb a testfelületük, így melegben többet párologtatnak. Másrészt többet mozognak, szaladgálnak, mint egy felnőtt, és ezzel még több vizet veszítenek.

Az alábbiakban az amerikai Tudományos Akadémia Orvosi Intézete iránymutatása olvasható, különböző életkorú gyerekek számára – ital formájában, tehát az ételekkel elfogyasztott folyadék mennyiségen felül. Az értékek irányadó jellegűek, egy átlagos napra vonatkoznak, vagyis hőségben ennél többet kell inni.

• 0-6 hónapos csecsemő: 700 ml anyatej, vagy tápszer (ha nem izzad; ha izzad, akkor plusz víz is kell),
• 7-12 hónapos babák: 8-900 ml anyatej, tápszer, plusz 600 ml víz, édesítetlen tea,
• 1-3 éves kisgyerekek: 900 ml víz,
• 1-8 éves gyerekek: 1200 ml,
• 9-13 éves gyerekek: (testsúlytól függően) 1,6-1,8 liter víz,
• 14-18 éves gyerekek: 1,8–2,6 liter.

A napi vízmennyiséget ki kell mérni! Csak akkor tudhatja biztosan, hogy mennyit ivott, ha a kimért adag estig elfogyott. Erről egy visszajelzés – Egy beszélgetésnél említettem, hogy mennyi víz kellene, és az illető erre azt mondta:

• Én biztos, hogy megiszom a két litert!
• Méri – kérdeztem.
• Nem mérem ki, de van egy 2 decis poharam a csap mellett és biztos, hogy legalább tízszer iszok.
• És a konyhaszekrény oldalán ugye húzza a strigulákat? Mert ha nem számolja pontosan, akkor nem is biztos, hogy tízszer. És ugye mindig teli engedi  poharat? Mert ha nem, akkor nincs meg a 2 deci. Mérje ki! – mondtam neki.

Három nap múlva visszajött és azt mondta: – Igaza volt! Mikor beszéltünk, másnap reggel tele engedtem egy 1,5 literes üveget vízzel és odatettem a csap mellé, a poharam mellé. Amikor mentem inni, nem a csapból engedtem, hanem az üvegből öntöttem. Délután 3-ig nem fogyott el a víz fele sem! Pedig én azt hittem, hogy sokat iszok!

…és mi van, ha nem isszuk meg?

Testünk tulajdonképpen egy majdnem zárt rendszer. Ha nem pótoljuk az elveszett folyadékot, akkor a még meglévő mennyiséget kell újra hasznosítani, vagyis elvesszük máshonnan, – gyakorlatilag mindenhonnan.

A szervezet számára az a legfontosabb, hogy a keringési rendszer (legalább) működni tudjon, ezért plusz vizet szívunk vissza elsősorban a (szenny)vizet tároló szervekből, például a hólyagból, vesékből (vizeletből), belekből (székletből), de szükség esetén akár a vérkeringésből, a gyomorból, epéből, a szövetekből, sőt még a létfontosságú szervekből is,- gyakorlatilag bárhonnan, amíg nem veszélyezteti az életet.

Valójában ilyenkor, először konkrétan megissza, – visszaforgatja – a saját vizeletét! (Én inkább vizet szoktam, de gusztus kérdése.) A visszaforgatott szennyvizet a nyirokrendszer próbálja megszűrni, hogy nem okozzon közvetlen vérmérgezést, ennek következtében a nyirokpangás alakul ki.

Amikor a vizelettel kiválasztandó salakanyagok felhalmozódnak a vérben azt nevezik – orvosi kifejezéssel – urémia-nak, vagy magyarul „húgyvérűség”-nek. Ez egy halálhoz vezető állapot.

Hogy jelzi a szervezet a vízhiányt? Nem csak szomjúsággal. Sőt, a szomjúság már nem is a vízhiány, hanem a kiszáradás első jele, addig a szervezet próbálja megoldani a vízhiányt, – valami másnak a rovására, és ott különböző tünetek jelentkeznek. Ezek a tünetek mind a vízhiány jelei.

Egy másik visszajelzés – Egy hölgy jött vissza kontrollra és beszélgettünk a vízivásról is. Azt mondta:

-Én lehet, hogy óránként kimegyek a Wc-re – de legalább elmúltak a panaszaim –, de nézem a kolléganőmet, aki egésznap nem megy. Mondjuk nem is iszik. Legfeljebb kávét. Mondjuk régen én sem ittam, de most már azon csodálkozom, hogy hogy bírja egész nap.

-Hát úgy, hogy a szervezete a túlélésre rendelkezett be – válaszoltam, – és vizet vesz el mindenhonnan, ahonnan csak tud. De biztos, hogy a kolléganője túlsúlyos, emésztési problémái vannak, magas a vérnyomása, fáj a feje, esetleg bőrproblémái is vannak – mondtam.

-Igen, igen! Ez mind van neki! – jött a megerősítés.

-Hát, így oldja meg a szervezete.

A vízhiány tünetei, következményei

Mint mondtam, testünk nagyjából 70%-a víz (gyerekeknél több, időseknél kevesebb). Ennek egy része be van zárva a sejtekbe, szövetekbe, az agyba és a csontokba, – a többivel gazdálkodhatunk. Ez egy 75 kg-os embernél körülbelül 35-38 liter.

Amikor már kiszárad a szánk, szomjasak vagyunk, az már késő. Akkor jelez így a testünk, ha a teljes folyadék mennyiség kb. 1%-al csökkent. 3-4% hiánynál koncentrációzavar, fáradtság, görcs jelentkezik; 5-7%-nál ájulás, 10% körüli folyadékvesztésnél kóma és beállhat a halál.

Nézzünk néhány jellemző tünetet, amit közvetve, vagy közvetlenül a vízhiány okoz:

• száraz, rugalmatlan, ráncos bőr (hidratálni az élő szövetet kell belűről, nem az elhalt külső hámréteget kenegetni);
• ekcéma, pattanás, repedezett bőr (víz hiányában a testünk megpróbál bőrön keresztül méregteleníteni – ha már vizelettel nem lehetett -, a pórusaink viszont nem arra vannak kitalálva, hogy fehérjét és ásványi anyagokat ürítsenek, így ezek az anyagok felhalmozódnak a pórusokban és a kötőszövetekben.);
• puffadás, székrekedés (fokozott folyadék visszaszívás a belekből = besűrűsödött széklet, lassú emésztés, erjedés);
• elhízás, májzsírosodás (a visszaforgatott szennyvízből a méreganyagokat a máj zsírba –triglicerid- csomagolja, hogy ne oldódjon vissza a vérbe, majd betárolja a májba, vagy a bőr alatti szövetekbe);
• cukorbetegség (a vérben levő felesleges cukor egy részét a vizelettel ürítjük ki, ha van elegendő víz. Víz hiányába ez a cukros vizelet kerül vissza véráramba és újra megemeli a vércukor szintet. Ennek egyik jele, mikor a reggeli vércukor magasabb, mint a lefekvéskor mért érték.);
• reflux, gyomorégés, fekély (szükség esetén a gyomorból is folyadékot szívunk vissza, emiatt csökken a savszint, besűrűsödik a gyomortartalom és már a gyomorban leáll az emésztés, amire a gyomor fokozott savtermeléssel reagál és az marja a gyomor falát. Ha ez a sav a bőrünkre kerülne, lemosnánk, felhígítanánk – vízzel – amíg már nem mar);
• vesehomok, vesekő, ciszta (vízhiány esetén a vesékből visszaszívódik a vizelet; a besűrűsödött vizeletből kicsapódnak az ásványi anyagok és vesehomok, majd kő keletkezik belőle. A homok/kő irritálhatja a vese szöveteit, ahol helyi gyulladás alakul ki, amit a szervezet körbezár; ez a veseciszta);
• visszatérő húgyúti fertőzések (a pangó vizelet ideális terep a bejutó kórokozóknak, ha ráadásul a vesehomok irritációt, felmaródást okozott a hólyag falán, azonnal meg is telepednek);
• fáradtság, fejfájás, koncentrációzavar (a vízhiány miatt besűrűsödik a vér és arányaiban kevesebb oxigént szállít az agyba és az izmokba);
• magas vérnyomás, szívritmuszavar (hasonlóan az előbbihez, ha oxigénben szegény vért kell eljuttatni a sejtekhez, akkor szűkítjük a csöveket, emiatt nő a rendszerben nyomás és erőlködik a szivattyú);
• érelmeszesedés (ha a vérből nem tudjuk kimosni a salakanyagokat, akkor azok kicsapódhatnak és lerakódnak az erek falán);
• ízületi problémák (a terhelés miatt lekopott porcrészeket a szervezet nem tudja kitakarítani, ezért ott halmozódnak fel, ahol vannak. Víz hiányában a porcépítő anyagokat sem tudjuk a helyükre juttatni);
• ödéma, nyirokpangás (ha a szövetekből nem tudjuk kimosni a szemetet, akkor legalább egy kevés vizet szállítunk oda, hogy híg állapotban tartsuk, amíg lesz elegendő víz a kimosáshoz- ez az ödéma. A pangó szennyvizet pedig a nyirokcsomók gyűjtik be, amitől megduzzadnak és változatos szervi problémákat okoznak);
• gócos gyulladások, daganat (a károsodott sejteket, kórokozókat a szervezet nem tudja kitakarítani, ezért gyulladt területet körbezárja, hogy a probléma ne terjedhessen tovább, ebből lesz a ciszta, góc, a gócos gyulladásokból pedig daganat).
• Vesekárosodás – ez a vízhiány végső következménye, amelynek kezdeti jelei már jóval korábban is mutatkoznak.

Elegendő víz hiányában a szervezet nem tud megtisztulni, hanem csak a szemetet felhalmozza. Képzeljük el, mi lenne, ha fel kellene mosnunk a lakás padlóját – fél liter vízzel. Tiszta lenne, vagy csak szétoszlatnák rajta a koszt?

Ödéma és más nyirokproblémák esetén az orvosok vízhajtókat írnak fel, ami fokozza a vesék vizelet kiválasztását. Ha nincs elég víz, akkor a vízhajtó mit hajt ki? Semmit, csak terheli a veséket és fokozódik a felhalmozódás. Az orvosok feltételezik, hogy a beteg eleget iszik, ezért legtöbbször meg sem kérdezik, hogy mennyi a beteg folyadékfogyasztása, csak felírják a „gyógyszert” (hiszen abban van az üzlet). Pedig ha eleget ivott volna, nem is lenne ödéma! (részletesen a fenti linken)

Veséink naponta körülbelül 180 liter vért szűrnek meg (tehát a teljes vérmennyiség 40-50-szer megfordul bennük). Ebből szűrnek ki 1-1,5 liter vizeletet, vagyis tömény, mérgező szennyvizet. Ez az a folyadék, ami már annyira „koszos”, hogy nem akarjuk visszaengedni a véráramba, így lekerül a hólyagba, amíg ki nem tudjuk engedni.

Nem is vagyok szomjas!

Sokan mondják nekem, hogy „De hát nem is vagyok szomjas!”. Igen, már leszoktatta a szervezetét, hogy állandóan jelezzen. Nem pazarol energiát, hogy feleslegesen szóljon, minek – „úgyse kapsz, oldd meg!”

Így elveszi, ahonnan tudja, szokta. Elsősorban a hólyagból, majd a vesékből. Úgy lehet ezt legjobban elképzelni, hogy a testünkben vese a központi szennyvíztisztító rendszer. Ha nincs elég víz a rendszerben, akkor vissza kell forgatni a szennyvízből is, amit csak lehet, – tehát mint említettem – megisszuk a saját vizeletünket.

Már aki. Kinek mi a gusztusa. Én inkább a vizet iszom!

A vizelet színe nagyon jól mutatja mennyi oldott salakanyag van benne, mikor koncentrálódott, sűrűsödött be, vagyis mikor ittunk elég vizet – és mikor vizeletet.

Ez a színskála az amerikai cserkészek tankönyvéből származik, ami a katonai túlélési könyvek alapján készült. Az átlátszó, vagy majdnem átlátszó szín azt mutatja, hogy minimális az oldott bomlástermék a vizeletben (vérben), tehát a veséink megfelelően tisztán tartják a vérünket.

Ha már egyértelműen látható, sárga színe van, azt jelenti, hogy már egyszer-kétszer visszaforgattuk a saját vizeletünket, és minél sárgább, sötétebb, annál többször (a b-vitamin nem számít).

Vagyis: ha a vizelet színe egész nap átlátszó, vagy majdnem átlátszó, akkor elég vizet ivott. Ha már van egy láthatóan sárgás színe, akkor akár akármennyit is ivott – az kevés!

Többen mondták már azt is, hogy „nem tudok inni, hányingerem van, ha sokat iszok.” … és ki mondta, hogy sokat igyon? Eleget kell inni!

A probléma ott van, hogy – furán hangzik, de – „rosszul” isznak. Amikor tele van a gyomor és bele akar önteni még 2-3 deci vizet, persze hogy nem esik jól!

De miért kellene egyszerre meginni ennyi vizet? Szoktam kérdezni, hogy mutassák meg, hol van a testünkben a víztartály? Merthogy nincs.

Gyakorlatilag nem tudunk mit kezdeni egyszerre nagyobb mennyiségű vízzel (hacsak nem vagyunk már kiszáradva). A megivott víz egy része a keringésbe kerül, másik részét pedig a sejtek szívják fel. De ez nem több egyszerre, nagyjából 1-1,5 decinél (ez két-három nagy korty)!

Ha a vérünkbe kerülne a sok folyadék, akkor az túlhígulna és összeomlik a keringés, a sejtek pedig megduzzadnának és kipukkadnának. A pillanatnyilag nem hasznosítható vizet a veséink kiválasztják és leküldik a hólyagba és mehetünk a Wc-re (ilyenkor is világosabb a vizelet, de lehet, hogy csak a sárgát hígítottuk fel egy kicsit). …és egy fél óra múlva már megint hiány van.

A vízre egésznap szükségünk van, folyamatosan és nem napi 5-6 részletben, vagyis inni folyamatosan, egésznap, kortyonként kell! Amennyi egyszerre jól esik, de legalább egy korty. Ezzel a korttyal nem kell majd a mosdóba szaladgálni, ezt azonnal felhasználja a szervezetünk, ott, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá – és a következő kortyot is.

Sokan mondják: „Azért nem iszok, mert ahogy leteszem a poharat, már menni is kell Wc-re, Akkor most minek igyak?” Ami azonnal kiürül az nem az a víz, amit most ivott, hanem az a koncentrált, mérgező szennyvíz, amit eddig a szervezete visszatartott, mert hátha még arra is szükség lehet. A víznek először fel kell szívódnia gyomorból és a belekből a vérkeringésbe, majd onnan eljutnak a vesékbe, amelyek kiszűrik a felesleget, majd lekerül a hólyagba. Az legalább fél óra. Amikor viszont a teste érzékeli a tiszta vizet, azonnal elengedi a szemetet. A hólyagba egyébként több fér, mint egy pohár víz. Nők esetén 5-6, férfiaknál 6-8 deci a vizelettartó kapacitás, de ha sűrűsödik a vizelet, a hólyag is összeszűkül.

Rá is lehet szokni a vízre!

Csak akkor tudjuk biztosan, hogy mennyi vizet ittunk, ha kimérjük és látjuk, hogy az estig el is fogyott. Ezzel kapcsolatban a következő visszajelzéseket szoktam kapni:

Az első nap végén valószínűleg bőven marad víz az üvegek alján, de ha odafigyelnek, akkor a 2-3. napon már jóval kevesebb a maradék. A 4-5. napon éppen hogy, de estig elfogy a kimért vízmennyiség, és a 6-7. naptól már arról számolnak be, hogy elfogyott a víz – és szomjas vagyok!

Ha megszokja a szervezet, hogy folyamatosan rendelkezésére áll a víz, jelezni fog, ahogy hiány van, és nem pazarol energiát a szennyvíz visszaforgatására, hanem „szól”, hogy jöhet a következő adag víz. Ha megittuk a minimálisan szükséges (25 kg/1 liter) vizet, minden további (bármilyen) folyadékért csak hálás lesz a szervezetünk.

Rengeteg visszajelzést kaptam már, hogy olyanok, akik elvoltak napi 2-3 pohár vízzel is, ha odafigyelnek (kimérik, látható helyre kiteszik a vizet és kortyolgatják) 1-2 hét után már könnyedén megisznak akár napi 3-4 liter vizet is, sőt ezután még szomjasok is. Vagyis ha megszokja a szervezet, hogy nem kell spórolni és egésznap rendelkezésre áll víz, hamarabb fog jelezni, hogy hiány van.

Nem régiben kérdezték tőlem: „Hogy van az, hogy amikor elkezdtem inni szinte óránként menni kellett Wc-re, most pedig megiszok naponta 3-3,5, néha 4 litert is, és van hogy több mint két órát sem kell?”

– A vizelete egésznap átlátszó? – kérdeztem.

-Igen, az mindig. – jött a válasz.

-Ilyenkor az történik, hogy az elegendő víz miatt újra kinyúlt a hólyagja és már több vizeletet képes tárolni, másrészt pedig mivel már kitisztult a szervezete, nincs annyi méreganyag a vizeletben, hogy sürgős lenne kiengedni – mondtam.

…és ha van elég víz, mellékhatásként jobb lesz a közérzet, normalizálódik a vérnyomás, csökken a vércukor és sokan már pár hét alatt akár 4-5 kiló túlsúlyt is leadhatnak (vagyis ennyi szemetet mosott ki a víz), de mindenféleképpen csökken a has körfogatuk.

Lehet-e túl sokat inni?

Igen, az a vízmérgezés. Ilyen csak akkor fordulhat elő, ha egyszerre túl sokat iszunk. Ez mondjuk két óra alatt 5 liter vizet jelentene. Ilyen gyorsan a vesék képtelenek a felesleges vizet eltávolítani és a víz ott marad a testben, amitől felhígul a vér, ami keringés összeomlását, agyduzzadást, tüdő ödémát és végső soron fulladást okozna.

Ez normális körülmények között nem fordulhat elő, csak butaságból.

Mint említettem a veséink 180 liter folyadékot (vért) szűrnek át naponta, 1-2 liter víz már nem okoz nekik plusz terhelést. Terhelést inkább a vízhiány okoz.

Zárásként

Testünk mindig jelez, ha nem ittunk eleget, csak figyelni kell a jelekre (pl. a vizelet színére). A vízhiány egyik figyelmeztető jele lehet például a fellépő fájdalom, a fájdalom sokszor nem más, mint a szervezet vészkiáltása, hogy vizet kapjon. Meg is szoktam kérdezni a fájdalomra panaszkodóktól, hogy „Ittál ma már eleget? Mert ha nem, akkor miért panaszkodsz?”

Volt egy könyv, ami számos betegség esetén mutatta meg a vízhiány és a betegségek összefüggését (még ha nem is pontosan), a címe: „Tested vízért kiállt!” alcíme: „Nem beteg vagy csupán szomjazik minden sejted. A szomjúságot ne gyógyszerekkel kezeld!” (A könyv pdf. formátumban itt olvasható.)

Érdemes ezt figyelembe venni. A víz nagyon sokféle problémára, fájdalomra jelent olcsó gyógyszert. Amíg ezt nem próbálta meg, addig értelmetlen orvoshoz rohangálni és tablettákat bekapkodni a jelzések (tünetek) elnyomására.