Gyakran hoznak hozzám orvosi leleteket, zárójelentéseket, véreredményeket értelmezésre. Nem vagyok orvos, mégis sokszor már az első ránézésre kiderül, mi lehet a probléma egy olyan vérképnél is, amire az orvos azt mondta: ” Ez teljesen tökéletes! Bárcsak mindenkinek ilyen volna!” (Ez a kijelentés konkrétan elhangzott egy esetben, amit majd lejjebb elmesélek.)

Csakhogy a beteg az orvosa mellett kénytelen máshová is fordulni, mert a „tökéletes vérkép” ellenére sem érzi jól magát és kezelőorvosa sem mondta meg, hogy konkrétan mi lehet a baja és mit tehetne a gyógyulásáért. Az orvosi „megoldás” a legtöbb esetben annyi, – „vegye be ezt a tablettát, és ha nem javul, akkor majd felírok egy másikat”.

Tulajdonképpen „tökéletes vérkép” nincs. Ugyanis ha valakinek nincs semmi baja, akkor általában nem megy orvoshoz és nem küldik vérvételre. Ha pedig már vannak tünetek, akkor következik a vérvétel, ami – minimum – jelzi a problémát. Az egy más dolog, hogy esetleg az orvos nem tudja megfelelően értelmezni a kapott eredményt és egyszerűbb rámondani, hogy „jó ez!”.

Ha a beteg rákérdez (ha megkapja egyáltalán az eredményt!), hogy akkor mégis miért van az az egy-két *, +, -, jel az értékeknél, akkor szokta azt a választ kapni, hogy – „jó az, nem kell vele foglalkozni!”

Az én értelmezésemben ez a kijelentés valójában azt jelenti: – „Gőzöm sincs, hogy azok miért vannak bejelölve és miért rosszak.”

Szerintem, ha már egy jelelölés is van a vérképben, – ami eltérést mutat -, az azt jelenti, hogy valami nem jól működik a szervezetben.

Az értelmezési problémának igazából két oka van.

Az orvosi leletek „kódnyelven”, orvosi kifejezésekkel, rövidítésekkel teletűzdelve kerülnek a beteghez, amiből az nem sokat ért (sokszor még a másik orvos sem). Emiatt már nagyon sok ember halt meg, és a közelmúltban is indultak perek a leletek félreértelmezése, meg nem értése miatt bekövetkezett károsodások miatt.

Egy nem régi esetben a zárójelentésben egy műtét szövődményeire figyelmeztették a beteget – latinul – amit persze nem értett, és mire kórházba került már nem tudták megmenteni az életét. A feljelentés utáni vizsgálatban az orvosok azt mondták, hogy szóban is elmondták a betegnek a tudnivalókat – de ezt ki tudná bizonyítani – és különben is aláírta a nyilatkozatot, miszerint „mindenről teljes körűen tájékoztatták és további kérdése nincs”.

Tehát (mindig) a beteg a hibás! A nyomozás során a „szakértő” orvos azt nyilatkozta, hogy hagyománytiszteletből használják a latin és görög szavakat a leletekben – vagyis megint nem a beteg a fontos. Végül a per elmaradt, mert a kórház fizetett valami kártérítést a családnak – és minden maradt a régiben.

A másik orvosi probléma az értelmezésben, hogy legtöbbször – például a vérképben – csak egy-egy értéket néznek (amire éppen kíváncsi az orvos) és nem foglalkozik a többivel, illetve nem látják az összefüggést a különböző értékek között, – mert mindenki csak a maga szakterületével foglalkozik, – pedig egy szervezetről beszélünk, vagyis minden-mindennel összefügg.

Nézzük, mit mutat a vérkép

A vérvételnél kapott értékek mindig a pillanatnyi állapotot mutatják. Ezért a kapott eredményben nem csak a bejelölt („megcsillagozott”) értékeket nézem, hanem az ahhoz kapcsolódó másik, „normális” értékeket is. Ugyanis lehet, hogy az orvos azt mondja, hogy „jó az, határértéken belül van”, de szerintem már a határhoz közeli értékek is jeleznek valamilyen folyamatot.

Például ha egy érték 20-40 között jó, akkor szerintem a 39,9 már nem jó. Lehet ha 10 perccel hamarabb, vagy később veszik le a vért, már 40 felett lenne az érték és az automata már megjelölné.

Ehhez mondjuk tudni kell, hogy a határértéken belül melyik az optimális tartomány, mert van ahol az alsó, és van ahol a felső értékhez kellene közelíteni a kapott eredménynek.

A vérképek határértékeit statisztikai átlag alapján határozzák meg, elég nagy ráhagyással. Minden ember egyedi, tehát lehetnek sajátos eltérések az átlaghoz képest, de a határértékek alatti, vagy feletti számok mindig problémát jeleznek.

Nézzünk néhány értéket, amit gyakran nem figyelnek, nem megfelelően értékelnek.

Gyakori  problémát jelentenek a nem időben felfedezett gyulladások, pedig már a kezdeti stádiumban is több érték jelzi azt.

Gyulladás esetén a legtöbb orvos csak a vérsüllyedés (WGR) értékét nézi, és ha az határon felül van, akkor felírja az orvosságot, ha alatta van, akkor „minden rendben, nincs gyulladás” – (de lehet!).

A vérsüllyedés a vérben levő akut, folyamatban levő gyulladás mértékét jelzi. Azonban ha például 15 a határérték, már a 10-es is gyulladást mutat, mert ebben az esetben a nullához kellene közelíteni a jó értéknek és nem a felsőhöz. Úgyhogy gyakorlatban már a nulla feletti érték is egy enyhe gyulladásos folyamatot jelez, ami a határ felett lesz súlyos gyulladás.

Ha „normál” vérsüllyedés mellett más, a gyulladás, fertőzés leküzdésében aktív szerepet játszó vértestek értéke is meg van jelölve, az már mutatja, hogy a szervezet küzd valamivel.

Testünk hadserege, az immunrendszer

A vérünkben többféle fehérvérsejt kering, ezek az immunhadseregünk katonái, amelyek a test védekezésében látnak el fontos feladatot; harcolnak a fertőzések, gyulladások, rosszindulatú sejtek, sejtkárosodások ellen. Különböző típusaik eltérő feladatot látnak el (én úgy nevezem, hogy ezek a speciális kommandós egységek). Mindig jelen vannak, de egy egészséges testben csak kis számban.

Nézzük (egyszerűsítve) a legfontosabbakat, – avagy mit mutat a vérkép?

Fehérvérsejt (WBC) – Ez a szám az immunsejtjeink átlagos, össz számát jelzi. Az immunsejtek normál értéke a vérképben mindig az alsó értékhez kell, hogy közelítsen. Az emelkedett érték már aktív immunműködést, a kórokozókkal szembeni harcot jelzi, még akkor is, ha nem lépi át a felső határt. Ha nagyon alacsony a számuk, akkor egy régóta elhúzódó betegségről, immungyengeségről van szó. Az immunsejtek és feladataik:

• Neutrofil (NEU) – ők a közkatonák. Belőlük termeli a szervezet a legtöbbet, az immunsejtek 50-75%át alkotják. Mindenhol bevethetők, gyorsan reagálnak a fertőzésre, sejtkárosodásra. Csak rövid ideig élnek, ezért előállítások folyamatos munkát igényel, de gyorsan pótolhatók is. Gyulladásos folyamat kezdetekor (legyen az fertőzés, környezeti hatás vagy kezdődő rákos folyamat) az elsők között reagálnak és azonnal a gyulladás helyszínére sietnek. Fő feladatuk a baktériumok és gombák, gyulladások elleni harc, de a vírusok ellen is bevethetők.Előállításukhoz viszont jód kell, amit betegség esetén a pajzsmirigytől veszünk el és ez jódhiányt és ezzel ideiglenes pajzsmirigy alulműködést okozhat (ilyenkor megemelkedik a TSH értéke). Alacsony és magas számuk is kihat a jódtartalékokra. (A pajzsmirigyről bővebben itt olvashat.)
• Lymfocita (LYMP) – Ők nyiroksejtek, elsősorban takarító szerepet töltenek be, az immunsejtek 30%-át teszik ki. Feladatuk a sejttörmelékek, kórokozók, méreganyagok bekebelezése. Három fajtájuk van: a jelölő sejtek, a takarító sejtek és a természetes ölő sejtek. Ezek felderítik, beazonosítják és megjelölik a kórokozókat, hogy a speciális immunsejtek elpusztíthassák azokat, majd eltakarítják a károsodott sejteket. Alacsony számuk nyirokpangást, immunhiányt, magas értékük gyulladást, mérgezést, daganatot jelez.
• Monocita (Mono) – A legnagyobb immunsejtjeink, a fehérvérsejtek 2-10%-át alkotják. Elsősorban baktérium és gombák ellen harcolnak, de egyes vírusfertőzés és daganatos folyamatok megemelkedik a számuk, mivel elpusztítják a saját fertőzött, károsodott sejtjeinket is.
• Eosonifil (EO) – Emelkedett számuk leginkább parazita fertőzést (gomba is) és vírusfertőzést jelez, illetve kiugróan magas az érték allergia és aktív vírustámadás esetén. A tartósan magasabb (de akár még határon belüli) érték lappangó, megbúvó fertőzést mutat.
• Basophil (Baso) – A vérben csak nagyon kis számban fordulnak elő, mennyiségük vírusfertőzés, de legfőképpen súlyos allergiás reakciók esetén emelkedik meg. Koordinálják az immunválaszokat, beleértve az értágító, keringést javító hisztamin kibocsátását. (A táplálkozási problémákból, a fehérjék erjedéséből keletkező hisztaminnál nem aktivizálódnak. Részletesen a Hisztamin intoleranciáról.)

Az immunsejteket mutató értékek fertőzés, gyulladás esetén nagyon gyorsan megemelkednek és a gyulladás megszűntével gyorsan (akár órákon belül) újra normalizálódhatnak.

A mikor a vérképben az egyik érték tartósan határérték alatti, az azt jelzi, hogy már kimerültek az immunrendszer ilyen célú tartalékai, és csökkent a szervezet az adott fehérvérsejt termelő kapacitása. Ilyenkor általában egy másik fehérvérsejt fokozott termelésével próbálja pótolni a testünk a hiányzó „katonákat” és azok mennyisége emelkedik meg, de azok már nem olyan hatékonyak az adott feladat ellátására, ezért elhúzódó betegségre számíthatunk.

A tartósan rossz érték régóta fennálló, gócos gyulladást valószínűsít. Ezt jelzi a vérképben a CRP (C-reaktív protein) értéke is. Ez optimálisan nulla (nincs góc a szervezetben), de 5-ig még elfogadható. Gyulladás esetén ez is gyorsan megemelkedik, de a gyulladás és a tünetek megszűnésével ez újra nulla, – ha nem, akkor valahol még góc van.

Koleszterin még mindig nagy divat (üzlet) az orvosok körében, ezért előszeretettel írnak fel máj-, szív-, és idegkárosító koleszterincsökkentőt a legkisebb emelkedés esetén is, nem foglalkozva azzal, hogy valójában miért magas ez az érték.

A vérképben a koleszterin két esetben lehet magas (a határértéket folyamatosan csökkentik):

1. májterhelés, májkárosodás. Ilyenkor a májfunkciók (GOT, GPT, GGT) közül legalább az egyik is magas. Mivel a máj termeli és szabályozza a koleszterint, ebben az esetben először a májat kellene rendbe hozni (például máriatövis kivonattal) és nem a koleszterint piszkálni májblokkoló szerekkel.
2. valahol (akár rejtett) gyulladás van a szervezetben, ezt pedig jelzik a fent említett fehérvérsejtek is. Gyulladás esetén a károsodott sejtek kijavításához koleszterin szükséges, ezért a máj fokozza ezek termelését. Ilyenkor a gyulladást kell először megszüntetni és akkor normalizálódik a koleszterin is. . A koleszterinről itt olvashat részletesen.

Hasonló a helyzet az emelkedett vércukor (VC, glucose) esetében is. Az optimálisnál magasabb vércukor nem mindig a cukorbetegséget jelzi. Gyulladás, fertőzés esetén a szervezetnek plusz energiára van szüksége a harchoz, ezért ilyenkor a vérben megemelkedik a fő energiaforrás , szőlőcukor (glukóz) mennyisége és ez okoz ideiglenesen magasabb vércukorszintet. Ebben az esetben is jelzik a gyulladást a fehérvérsejtek.

Tartós gyulladás, súlyosabb fertőzés esetén csökkenhet a vérben a Hemoglobin, a vörösvértest és a vas mennyisége is. A vörösvértestek szállítják az oxigént a gyulladás (harc) helyére és szállítják el a törmelékeket. Háborús (fertőzéses) helyzetben gyorsabban fogynak és ez ideiglenes vérszegénységet okozhat. A gyulladás megszűntével számuk legtöbbször normalizálódik.

Egy kis adalék a határértékek meghatározásához: a mi városunkban két kórház működik. Az egyikben pár éve a „ jó” vércukor 6-os alatti volt, a másikban 6,1, – a szomszéd városban pedig 6,3. Nemrégiben egységesítették az értékeket és nálunk levitték 5,9-re a határt; a másik városban felemelték 6,5-re (ott biztos másik emberfaj él).

Sokszor az orvos azzal hárítja a beteg érdeklődését a vérképben jelölt eltérésekkel kapcsolatban, hogy „bárcsak az enyém lenne ilyen jó, mint  a magáé”. Az nem vigasz, hogy az orvos rosszabb állapotban van, mint a betege, és végképp nem magyarázat az eltérésekre. (A magyarázat az ok kiderítése lenne – ha értene hozzá.)

Én a vérkép alapján csak akkor fogadom el a magas vércukrot, koleszterint, pajzsmirigy értéket betegségnek, ha minden más érték „tökéletes”. A legtöbb ember akkor megy orvoshoz, amikor valami bajt érez, de sokszor – a vérkép alapján – az orvos nem tudja meghatározni a probléma okát, de talál egy-két értéket, amire felírhat valamit.

Egy példa: Fiatal nő jött hozzám tanácsot kérni, mert már a harmadik antibiotikumot írja fel az orvosa „húgyúti fertőzésre”- eredménytelenül. Elég volt csak ránéznem, a hozott vérképre, hogy kiderüljön, – nem fertőzésről van szó, hanem vesehomok okozza az irritációt.

Az orvosa, vagy nem ért a laborlelet értelmezéséhez, vagy nagyobb üzletet látott a „gyógyszerek” felírásában, minthogy azt tanácsolta volna a betegnek, hogy egyszerűen igyon több vizet.

Azt szoktam javasolni, hogyha megszűntek az elsődleges panaszai és jól érzi magát, ellenőriztesse újra az eltérő eredményeket. Egy kontrol-vérkép még mindig olcsóbb, mint egy újabb, felesleges antibiotikum-kúra.

… és egy konkrét eset a „tökéletes vérképre”

60 év körüli nőt kísért el a lánya hozzám vizsgálatra, mivel egyedül csak nagyon nehezen tudott járni. Két éve jár orvostól orvosig és egyre rosszabbul van és annyi „szert” kapott már, hogy a reggeli adagtól már jól is lakik.

Mutatta, hogy van egy friss, tegnapi vérképe, de nem is kell megnéznem, mert az orvos szerint az „tökéletes és bárcsak mindenkinek ilyen volna”. Csak hogy a beteg nem igazán érezte magát tökéletesnek.

Nem szoktam vérképet kérni a vizsgálathoz, de ha már a kezében volt ránéztem. A „tökéletes vérképben” négy érték volt megjelölve és másik négy pont a határon volt.

A megjelölt értékek közül kettő daganatot jelzett. Az általam végzett teszt daganatos gócot mutatott a vastagbélhez kapcsolódó nyirokrendszerben, amit a néhány hét múlva elvégzett CT-vizsgálat is igazolt.

.. és van még egy harmadik probléma is az orvosi leletértelmezéssel: „szégyenlősek” az orvosok!

Néhány hónapja a közösségi oldalon osztottam meg egy esetet, most ide passzol.

Biztos szégyenlősek, de azért nem tisztességes, hogy néha nem mondják meg a beteg, hogy mi a baja (tisztelet a kivételnek).

Az alaphelyzet hasonló, mint a fenti esetben: 60 év körüli nőt hozott el a lánya vizsgálatra, mert annak ellenére (vagy éppen azért), hogy egy csomó orvosságot szed, egyre rosszabbul van, gyenge fáradt, étvágytalan, stb.

Elmondásuk szerint semmilyen konkrét betegséget nem mondtak, nem állapítottak meg.

Az általam elvégzett felmérés súlyos méregterhelést, májterhelést, vízhiányt, nyirokpangást, vesekövet és sok mást is mutatott.

Elhozták a legutóbbi vérvizsgálatok eredményeit is (a vizsgálat végén mutatták meg), és ledöbbentem.

A vérkép az orvosai elmondása szerint teljesen rendben van, – de ez nem igaz, mert mindenben igazolta a mostani teszt által mutatott elváltozásokat.

Sajnos a szégyenlős orvos helyett nekem kellett közölni, hogy valószínűleg petefészekrákja van, mert ezt senki nem említette neki – bár a vérkép (tumormarker) egyértelműen mutatta.

A beteg tulajdonképpen teljesen fizikai tünetmentes, konkrétan nem fáj semmije csak a közérzete nagyon rossz.

A júniusi rutin vérkép mégis magas gyulladásos értékeket mutatott (vérsüllyedés – ami 15-ig jó, az 61; a gócokat jelző CRP (0-5 jó) 17,4) és több más érték is határérték feletti, vagy alatti volt.

Az orvos szerint minden rendben, – de azért elküldte fogászatra, ultrahangra, nőgyógyászatra, stb., – vagyis góckutatásra, – de ezt így nem mondta neki. Az augusztus eleji, következő vérvizsgálat többnyire az értékek rosszabbodását mutatta.

Közben megtörtént egy nőgyógyászati ultrahang is. Az orvos szerint nincs baj, de adott beutalót egy külön vérvételre, – vagyis valamit mégiscsak láthatott, ami nem jó! A papírokon meg volt a vérvizsgálat eredménye is, ami valójában tumormarker vizsgálat volt emésztőrendszeri és petefészek daganatok kimutatására.

Az emésztőrendszeri negatív eredményt hozott, a petefészekrák viszont a maximális érték többszörösét mutatta. Az egy hét múlva elvégzett újabb, részletesebb vérvizsgálat (ROMA-index) is megerősítette az eredményeket.

…és az orvosok szerint minden rendben! A legutóbbi vérvizsgálat óta eltelt majdnem egy hónap, mikor nálam járt és senki nem mondott semmi konkrétumot.

Az általam végzett teszt egyébként kimutatott cisztát a májban (ultrahang igazolta is), érelmeszesedést, cukorbetegséget (erre kap csökkentőt), vesekövet és kezdődő vesekárosodást (jelzi is a vérkép), gócokat a nyirokrendszerben, a vastagbélnél, a veséknél, a lágyékban és a petefészkeknél.

Tényleg „minden rendben”, csak nem érzi jól magát.

Előkerült egy két évvel korábbi véreredmény is, ami már szintén magas, gócos, gyulladásos értékeket mutatott. Most visszaküldtem a nőgyógyászhoz és a körzeti orvosához, hogy kérdezze már meg, hogy mit látott az ultrahangon és miért nem jók az értékek a vérében. Hátha kiböknek valamit.

De máskor is belefutottam már hasonlóba:

Bejöttek hozzánk tanácsért, hogy milyen étrend-kiegészítőt ajánlok, mert négy nap múlva kell mennie kemoterápiára.

• Milyen daganata van? – kérdezem.
• Neki nincs semmilyen daganata, csak volt egy vizsgálat, és utána kapott egy beutalót, hogy hétfőn menjen a kemóra. – jött a válasz.
• Hát kemót nem adnak csak úgy, biztos van valamilyen daganat – mondtam.
• Neki nincs – válaszolta.

Előkerültek az orvosi papírok amin „szerényen, szégyenlősen” ott szerepelt, hogy vese T. Vagyis tumor, majd a szakkifejezés „renal carcinoma”, tehát vesedaganat.

 Zárásként: Csak az a vérkép tekinthető tökéletesnek, ahol egyetlen egy eltérés sincs bejelölve és a minden az optimális értékhez közelít. Ha csak egy „csillag” is van az eredményben, az azt jelenti, hogy valami nem jó.

Kérdezze meg kezelőorvosát és ne hagyja magát lerázni, amíg nem kap pontos magyarázatot arra, hogy az érték miért nem jó. Ha az orvos nem tudja a választ, akkor azt sem tudja pontosan, hogy mire írta fel a „gyógyszert” (az okot kellene megszűntetni, nemcsak a tüneteket csökkenteni!).

Kérdezzen!