Mostanában több olyan eset került elém, amikor a változatos tünetek és a véreredmény is parazitafertőzésre utaltak, de ez senkinek sem tűnt fel. Sokan úgy gondolják, hogy „mi vigyázunk a tisztaságra biztos, hogy nem lehet ilyen bajunk”, – de ez nem így van.
Nem csak a nem megfelelő higiéniás körülmények okozhatnak féreg, parazitafertőzést.
Több mint 100, az emberi testben élősködő parazitafajt azonosítottak be, ezek egy része külső élősködő és a bőrünkön él (ezeket könnyebb észrevenni), mások a test belsejében bújnak meg. Leggyakoribbak ezek közül a különböző bélférgek – most ezekről lesz szó. Ezek elsősorban a szánkon át, a bőrünkről és fertőzött étellel, vízzel kerülnek a szervezetükbe és a bélrendszerben, a meg nem emésztett táplálékmaradékon élnek, vagy ott szaporodnak.
A jelzés
Sokszor a fertőzésnek – kezdetben – semmilyen látható, érezhető tünete nincs, de az immunrendszer már felvette a harcot a betolakodókkal. Nagyon gyakran a kezelő orvosok nem ismerik fel a betegség valódi okát, csak (szokás szerint) a tüneteket próbálják elnyomni – eredménytelenül. Pedig az alapvizsgálatként levett teljes vérkép is utal már a fertőzésre, csak oda kellene figyelni ezekre a jelekre és a célzott vizsgálattal lehet igazolni, vagy cáfolni az eredményeket.
A Vérkép titkai című írásomban részletesen olvasható, hogy melyek azok az értékek, amelyekre figyelni kell(ene).
A parazitafertőzést egyértelműen két érték jelzi: a fehérvérsejtek egyik típusa az Eozonofil (EO) a paraziták elleni reakció legfontosabb jelzője. (Ez az érték magas lehet még allergia és vírusfertőzés esetén is, de ilyenkor nagyon gyorsan, nagyon magasra emelkedik, majd a tünetek elmúltával újra a nullához közelít.) Az optimális érték a nulla, vagyis nincs semmiféle immunreakció. A felső határ a 4-es és már a tartósan ehhez közelítő, vagy kicsit emelkedett érték is fertőzést jelezhet.
Emellett kívül más jelek is utalhatnak parazitára: például a vérszegénység (vashiány, alacsony hemoglobin érték, stb.), az alacsony vércukorszint, emelkedett trombocita szám és a magasabb koleszterinszint is. Ilyenkor (rejtett fertőzés esetén) a vérsüllyedés (WGR) is magasabb az alsó, optimális értéknél, még ha nem is lépi túl a felső határt.
Testi tünetek
Ezek a vérből kimutatható jelek, de az is a fertőzöttség egyik jele lehet, ha valakinek megnő az étvágya, sokkal többet eszik, mint korábban, mégis inkább fogy, vagy bármennyit is eszik, nem hízik. Ilyenkor ugyanis a bélrendszerben lévő férgek, giliszták egyszerűen „eleszik” a beteg elől a táplálékot. A relatív tápanyaghiány okozhat fáradékonyságot, állandó, indokolatlan kimerültséget, de akár depressziót is.
A belek fertőzöttségének tünete lehet a gyakori hasmenés, vagy az elegendő rost és folyadékfogyasztás mellett is kialakuló székrekedés, puffadás. Ha ezek a tünetek fennállnak, ajánlott a vérképet ellenőriztetni.
Gyakori tünet a végbéltájéki viszketés. Ha kizártuk a Candidát, akkor érdemes parazita ügyben is vizsgálódni.
Sokszor a paraziták által termelt méreganyagok allergiaszerű tüneteket, viszketést, hajhullást okoznak, vagy hatásukra gyulladásos gócok jönnek létre a szervezetben.
Nagyon sokszor azonban a fertőzés teljesen tünetmentes, csak a vérkép utal rá, hogy valami még sincs rendben.
Honnan kaphatjuk el a fertőzést?
A szervezetünkben megtelepedő paraziták leggyakrabban a természetes, de szennyezett vízzel (ezért is klórozzák a csapvizet), vagy az elfogyasztott étellel kerülnek a bélrendszerünkbe.
Elkapható a nem megfelelően gondozott házi kedvencektől, vagy a haszonállatoktól is. A háziállatoktól elkapott fertőzés leginkább a kisgyerekekre jellemező, akik nem tartják be az alapvető tisztasági szabályokat. A felelős pedig az a felnőtt, aki nem gondoskodik a rendszeres féregtelenítésről. Nemcsak a kutyáknál, de a környékbe kijáró, vadászó macskáknál is, valamint az újonnan a családba kerülő kis rágcsálóknál, madaraknál is fontos a parazitairtás. (Nem mellesleg a háziállatokkal felnövő gyerekek immunrendszere erősebb, ellenállóbb a fertőzésekkel szemben.)
Hordozók lehetnek a haszonállatok (baromfi, sertés, stb.) és a halak is.
És itt a másik fertőzési forrás – ezeknek az állatoknak húsa. A nem megfelelően hő kezelt ételek (leginkább a sertéshús) is tartalmazhatnak parazitákat, vagy ezek lárváit, petéit. 
A magyaros táplálkozásra jellemző füstölt kolbász, szalámi, szalonna, sonka, stb. gyakorlatilag nyers ételnek tekinthetők. Ha az állat fertőzött volt (a sertések és baromfik nagy része hordozó) a peték a húsukban is jelen lehet. A sütés, főzés elpusztítja ezeket, de a füstölés és a sózás legfeljebb az élő férgeket öli meg, petékre nem hat. Az étel elfogyasztásakor ezek bekerülhetnek az emberi bélrendszerbe és ott kifejlődnek.
Terjed nálunk is a japán szusi (sushi) fogyasztása, ahol nyers, csak esetleg pácolt hal lehet a fertőzés forrása.
A nyers zöldségek, gyümölcsök is hordozhatnak féregpetéket. Ezek a trágyázott talajról, illetve a kertben járó, oda berepülő állatok ürülékéből kerülhetnek rájuk.
A mostanában hozzám került esetek jó részében a betegek nem tartottak háziállatot, a tisztasággal sem volt probléma, hanem valószínűleg a hústól, élelmiszertől fertőződtek meg
Mivel is állunk szemben? Nézzük a „kukacokat”!
A hazánkban a leggyakoribb paraziták a következők:
Az ember leggyakoribb féregfertőzése a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) fertőzés, amely az egész világon elterjedt. Leggyakrabban gyerekeknél fordul elő, de kisgyermekes családokban a felnőttek is megfertőződhetnek.
A fertőzés emberről-emberre terjed. A peték a környezetből bőrön, ruházaton kerülhet a lakás porába, majd ezt belélegezve, lenyelve kerülnek a szervezetbe. A szájon át bejutott petékből a lárva a gyomor- patkóbél területén kel ki, majd lejut a vastagbélbe, ahol kifejlődik. A nőstény éjszaka a végbélnyílás környékére vándorol, ahol petéket rak.
Csak a fertőzöttek kis részében jelentkezik tünet, de a betegek hordozzák a fertőzést. A férgek a gáton keresztül a külső nemi szervekre, továbbá a hüvelybe is átvándorolhatnak. A fertőzés a viszketést okoz, és a vakarózás hatására hámsérülés és másodlagos fertőzésként hüvelyi bakteriális, vagy gombás fertőzés alakulhat ki.
A második leggyakoribb, az Trichuris trichuria okozta fertőzés, de gyakori a tünetmentes állapot, ezért valós előfordulás nem állapítható meg pontosan. A tünetek erőssége a paraziták számától függ. Ez is bélparazita és a talajból kerülhet az emberbe és a vastagbélben telepszik meg. 
Az orsóféreg (Ascariasis) is gyakori parazita. Széklettel ürül és a féregpetékkel szennyezett talajjal, tisztítatlan szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott, mosatlan gyümölcs és zöldségfélék fogyasztásával kerülhet a szervezetbe. Ez a tüdőben és a bélrendszerben is okozhat problémákat.
A trichinellosis (fonalóckór) a disznóhússal terjed. Ez a füstölt húsból leggyakrabban az emberbe kerülő kórokozó. A lárvákat tartalmazó, nem eléggé hőkezelt húsok elfogyasztása után a parazita a vékonybélben alakul kifejlett féreggé. A nőstényekből kiszabaduló lárvák, a bélfalon áthatolva az izomszövetekbe és más szervekbe (pl. a központi idegrendszerbe, szívbe) vándorolnak.
A fertőzés okozhat hasmenést, székrekedést, gyengeséget, fáradékonyságot, bőrkiütést, a szem bevérzését, súlyos esetekben pedig akár szívproblémákat is.
A galandféreg a sertés és a szarvasmarha közvetítésével kerül leginkább az emberbe. Az állatokban kikelt lárvák az izomzatban (húsban) betokolódnak, és ún. borsókát képeznek. Az ember a nem megfelelően hőkezelt hústól (füstölt) fertőződik meg.
A fertőzés leggyakrabban tünetmentes csak a széklettel ürülő féregdarabkák jelezhetnek problémát. Súlyosabb esetben krónikus székrekedés, puffadás, mérgezéses és idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek. (Forrás és bővebb információk itt.)
A megoldás
Ha valakinél kiderül a fertőzöttség ajánlott az egész családot kezelni (vagy legalább vérvétellel ellenőrizni) és a fertőzés megszűntéig szigorú higiéniás szabályokat ajánlott bevezetni – vagyis az alap a szigorú kézmosás WC használat után és étkezés előtt.
Érdemes a nyersen fogyasztható ételeket (még) alaposabban megmosni, az állati eredetű élelmiszereket pedig megfőzni, alaposan átsütni.
A hozzám került esetekben az alacsony testsúly, és a nyálkahártya viszketése jelentett tünetet, máskor pedig „tünetmentes” (mégsem tünetmentes, hiszen valami problémával ment orvoshoz, vérvételre) csak a vérkép utal a fertőzésre. A legutóbbi esetben az elvégzett teljes körű vizsgálat elsődleges okként a vastagbél gócos gyulladását, és gócos nyirokcsomókat mutatott.
A valós parazitát csak széklet-tenyésztéssel, laboratóriumban lehet kimutatni, a fertőzést egyértelműen igazolni, de a nálam, – a problémás területre tesztelt készítmények közül (gyulladáscsökkentő, vírus, gomba, baktériumölő és daganatellenes szerek) helyett – a parazitaölő készítményre reagált tökéletesen az illető szervezete, és a fertőzést a vérkép is több ponton jelezte.
Parazitairtás
Léteznek hatékony, erős és gyorsan ható gyógyszerek a paraziták elpusztítására, „kihajtására”, de ha ezeket nem elég ideig használják a fertőzés a kikelő petékből visszatérhet. Ugyanis ezek a szerek leginkább a már kifejlett kórokozókra hatnak, a petékre nem. A féregirtókat csak akkor írhatja fel az orvos, ha tenyészéssel is sikerül igazolni a fertőzést.
Mivel ezeknek a parazitáknak az életciklusa eltérő (a petétől a kifejlett féregig), a leghosszabb ideig életben maradó, leghosszabb szaporodási ciklusú galandférget tanácsos alapul venni. Ez nagyjából 42 nap alatt fejlődik ki és rak újra petét, ezért a biztos parazitairtás ideje legalább 60 nap legyen.
Gyógyszeres kezelés után is két hónap múlva újabb vérvétellel ellenőriztesse a kezelés hatékonyságát!
Természetes megoldások
Az emésztőrendszerbe jutott paraziták megtelepedésének megakadályozására a legjobb megoldás a megfelelő rostfogyasztás. Alap esetben a táplálékkal rendszeresen elfogyasztott rostok (zöldségek, gyümölcsök) csökkentik a paraziták esélyeit a beágyazódásra, de szükség esetén a béltisztító hatású növényi rostok (útifűmaghéj, zabkorba, búzakorpa) fokozzák a bélmozgást, kevés időt hagynak a paraziták megtelepedésére, és mivel ezek megduzzadva kitöltik a belek teljes keresztmetszetét, gyakorlatilag kisöprik a teljes bélrendszert.
A kifejezetten hashajtóhatású készítmények hosszabb távon csak terhelik a szervezetet, károsítják a bélflórát és bélgyulladást is okozhatnak.
Az aromás, magas illóolaj tartalmú fűszernövények rendszeres fogyasztása – gyulladáscsökkentő hatásuk mellett – nem kedvez a kórokozóknak sem. Ha ezek az illóanyagok nagy mennyiségben jelen vannak a vérben, a paraziták gyorsan elhagyják a számukra kellemetlen helyet.
Legjobb parazita ellenes növények a következők: oreganó, kakukkfű, zsálya, bazsalikom, borsmenta, kurkuma, gyömbér, fokhagyma. Az összehúzó hatású, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő olajfalevél-kivonat, a teafaolaj, a szegfűszegolaj, a fahéjolaj szintén erőteljes parazitairtó/űző hatással rendelkezik. Ezekből léteznek koncentrált hatóanyagot tartalmazó kapszulák is.
Gyakorlatilag minden illóolaj és aromás növény kedvezőtlen körülményt tud teremteni a testünkben megbúvó paraziták és más kórokozók számára.
Féregfertőzés gyanúja esetén legjobb a rostokat és a gyógynövénykivonatokat egyszerre alkalmazni. Ilyenkor a bélfalon, a szövetekben és a vérben felhalmozódó növényi hatóanyagok a bél elengedésére, és a „rossz ízű” vér szívásának abbahagyására késztetik a kórokozókat, a rostok pedig kitakarítják őket. Előny még, hogy az ezek a növények, illóolajok fertőtlenítő, gyulladást csökkentő, gomba- és baktériumellenes hatással is rendelkeznek.
A két hónapos kúra után ellenőriztesse a vérképét.
Tapasztalataim alapján a Legfontosabb!
Ha a vérvizsgálat során az Eozonofil értéke magasabb az optimálisnál, ne hagyja annyiban a dolgot, hanem alaposan vizsgáltassa ki magát parazita ügyben is és kérjen kontroll vizsgálatot.