Miért tekintik „egészségesebbnek” a fehér húsokat a vörös húsoknál?
Régóta elterjedt az az elképzelés, hogy a fehér húsok – baromfi és hal – „egészségesebbek”, mint a vörös húsok, vagyis a sertés és a marha.
Tápanyag szempontból valójában nincs sok különbség, minden hús fehérje. (Forrás)
A megkülönböztetésnek leginkább politikai okai vannak.
Régen (és a Világ nagy részén még ma is) az emberek csak ritkán, leginkább ünnepekkor jutottak húshoz (vagy már az is ünnep volt, ha húshoz jutottak), így nem igazán tettek különbséget, hogy mi az, milyen hús, milyen állat.
Azonban a 20. század közepétől a nagyüzemi állattartás miatt már olcsóbban hozzá lehetett jutni a húshoz (a minőséget inkább hagyjuk). De még ekkor sem tettek különbséget vörös és fehér között, az vették, ami hagyományosan leginkább enni szoktak, vagy ami az olcsóbb volt. A hagyományos táplálkozásról itt olvashat.
Majd a 70-es, 80-as években észrevették az orvosok, hogy a 20-30 év alatt ugrásszerűen megnőtt a szív- és érrendszeri betegségek, és az e miatti halálozások száma.
Amerikában létrehoztak egy szenátusi vizsgálóbizottságot, az okok kiderítésére. Több év kutatása után rá is jöttek, hogy a probléma oka a modern táplálkozásban rejlik, és leginkább a sok hús és finomított cukor fogyasztás tehető felelőssé.
Itt azonban közbelépett a politika.
A második Világháború alatt Amerika látta el élelemmel a szövetségeseit. Ekkor futott fel a nagyüzemi állattartás és a monokultúrális mezőgazdaság. Amerika nagy síkságain hatalmas szarvasmarha csordák legeltek, illetve rengeteg takarmánynövényt termesztettek és innen vitték pl. a marhahúst a háborúzó Európában.
A háború végével azonban csökkent a kereslet. Az európai újjáépítés során ott is beindult az élelmiszer termelés, így már nem volt szükség a rengeteg amerikai húsra.
A húst viszont el kell adni, hiszen ha nincs vevő, csődbe mennek a háború alatt állami támogatásból felfejlődött farmerek.
Beindult a marketingkampány. Már az 50-es évek közepétől reklámokkal buzdították az embereket a több hús fogyasztására.
…és most meg kiderül, hogy a sok hús közrejátszik a szívhalálban?
Nem mondhatja most azt a kormány, hogy egyél kevesebb húst, hiszen 25 éve azt reklámozza, hogy egyél sokat! (Persze mindig a „szakemberek” ajánlásával!)
Viszont éppen kapóra jött a 80-as években elterjedő koleszterin-hipotézis, miszerint akár a koleszterin is okozhatja az érelmeszesedést (ez azonban mindig csak elmélet maradt, soha sem sikerült bizonyítani). Erről bővebben itt: Mi a baj a koleszterinnel?
Csakhogy miben is van a koleszterin? Hát az állati húsokban, zsírokban.
Tehát mégis a húsfogyasztással van a gond (a cukrot – most – ejtették, hiszen a cukoriparnak is élnie kell). Na, de akkor melyikben van kevesebb?
Kiderült, hogy a vörös, zsíros húsokban több van, mint a sovány fehér húsokban. (A marhahúsban benne van a zsír, míg a baromfiban inkább rajta, a bőr alatt, amit le lehet választani.)
Akkor mégiscsak tiltsuk be a marhahúst? Mi lesz a Texas-i marhatelepekkel?
De a zsíros, szaftos csirkében, pulykában is van koleszterin, – igaz, valamivel kevesebb.
És megint jött a politika.
A vizsgálatot felügyelő bizottság elnöke egy baromfi termelő állam szenátora volt – tehát legyen káros(abb) akkor a marha és sertés, vagyis a vörös hús, nehogy a szenátor elveszítse a csirke-pulykatenyésztő választóit.
Vagyis, ha a bizottság elnöke Texas-i lett volna, akkor most a marhát tekintenénk „egészségesebbnek”?
Miért fogadjuk el mindig az amerikai állításokat, ellenőrzés – „ész nélkül”? Mert ott a pénz, ott finanszírozzák – mindenkinek a maga érdekei szerint megfizetett kutatásokat – a világ többi része pedig nem költ erre, inkább elhiszi, elfogadja, azt ami Amerikából jön.
És valójában melyik a jobb?
Egyik sem. Emésztési, tápanyag szempontból nincs jelentős különbség. Minden hús fehérje és zsír különböző arányban.
A vörös húsok ellen még felszokták hozni, hogy húgysav keletkezhet belőlük, ami hozzájárul a meszes lerakódásokhoz. Csakhogy húgysav minden fehérjéből keletkezhet, de mégsem mindenkinél okoz problémát, és még azzal sem igazán függ össze, hogy az illető mit eszik. (Miért nem magas minden marhát evő húgysavszintje?) https://mandala-egeszsegkucko.hu/hugysav-es-mas-meszes-lerakodasok/
Egészségesség szempontjából pedig leginkább a tartási mód az irányadó, ennek van jelentősége és nem a hús színének, fajtájának.
A természetes módon, természetes takarmányon tartott állatok húsa minden szempontból egészségesebbnek tekinthető, mint az ipari, nagyüzemi tartásból származó hús.
Tehát egy legeltetett marha-, vagy vadhús inkább egészséges, mint a 38 nap alatt táppal „felpumpált” sovány csirkemell. (Modern csirkehús, avagy a világító csirke)
Tulajdonképpen a nagyüzemileg tartott, szója alapú táppal, gyógyszerekkel felturbózott egyik állat húsa sem tekinthető sem természetesnek, sem egészségesnek. Mindegy, hogy fehér vagy vörös.
A tenyésztett tápos lazac és baromfi vagy a táppal etetett, gyógyszerekkel kezelt disznó és marhahús inkább tekinthető „ipari szemétnek”, mint valódi élelmiszernek.
A „szemetet viszont olcsón adják” így az emberek veszik – és az üzlet megy tovább.