Testünk meg nem értett szemetese, az elfeledett nyirokrendszer
A nyirokrendszer a leginkább alulbecsült és legkevésbé ismert, ám létfontosságú rendszer szervezetünkben. A mai orvoslás számára szinte nem is létezik, – senki nem foglalkozik vele. Olyan, hogy „nyirokorvos”, – olyan nincs.
A hozzánk állapotfelmérésre kerülőknél 10 emberből majdnem 10-nél gond van a nyirokrendszer működésével, de mivel ezt senki sem vizsgálja, – szinte mindig félrekezelik a betegeket.
Valójában a nyirokrendszer felépítése és működése annyira bonyolult és összetett, hogy senkihez sem tudják egészében hozzárendelni. Mivel nem értjük a nyirokrendszer pontos működését (és emiatt gyógyszer sincs rá), inkább úgy állnak hozzá, hogy „nem is létezik”. Csak két orvos foglalkozik vele: a sebész és az onkológus, – de amikor ezekhez kerül, akkor már régen rossz.
Az orvoslás hozzáállását mutatja a következő tudományos publikáció is: 2018. január elején agykutató orvosok közzétették felfedezésüket, miszerint: „az agyműködés vizsgálata közben rájöttünk, hogy az agynak saját szabályozású nyirokrendszere van. Az eddigi vélekedés szerint úgy gondoltuk, hogy az agyburok falaiban levő folyadékot a gerincvelő vezeti el a nyirokerekbe, de mint most kiderült, az agynak saját szabályozású nyirokendszere van.” … és ennyi a publikáció. Felfedeztük és kész. Hogy pontosan hogy működik, mi a szerepe, milyen betegségei lehetnek, az nem tartozik az agyműködést kutató orvosok hatáskörébe, – és senki máséba sem.
Hivatalosan a nyirokrendszer a vérrel, vérképzéssel foglalkozó hematológushoz tartozik (aki csak a vérrel foglalkozik, máshoz nem igazán ért, nem az ő területe), mivel a nyirokrendszer vérképző sejteket (is) termel és szállít, valamint a keringési rendszer részeként a vérerekhez (is) kapcsolódik – és gyakorlatilag minden máshoz is. Működése azonban – mint majd látjuk – sokkal összetettebb, bonyolultabb, mintsem hogy csak egy orvos foglalkozzon vele. (… és ugye nehogymár egy hematológus oktasson ki pl. egy kardiológust, vagy reumatológust!)
A nyirokrendszer
A nyirokrendszer (egyszerűsítve) nyirokfolyadékot szállító nyirokerekből, szűrő feladatot betöltő nyirokcsomókból és nyiroksejteket termelő szervek hálózatából áll, ami a test minden pontjával összeköttetésben van, a vér és a szövetek sejtjei között teremti meg az összeköttetést. A nyirokban lévő limfociták (fehérvérsejtek) harcolnak a vérben levő kórokozókkal, baktériumokkal, vírusokkal. A nyirokrendszer egyéb anyagokat is szállít a test minden részébe: sejteket, fehérjéket, tápanyagokat, salakanyagokat.
A szövetekből, sejtektől a nyirokhajszálerek (kapillárisok) vezetik el a folyadékot, majd továbbítják a nagyobb nyirokerek felé, amelyek a fő nyirokértörzsbe futnak. A nyirokfolyadék (limfa) a szövetek közötti folyadék (víz) nyirokerekbe kerülő áttetsző, fehéres, sárgás színű savós része, amely oldott ásványokat, gázokat, salakanyagokat és sejteket szállít. Naponta 2-4 liter nyirokfolyadék termelődik, amely lényegében fehérjementes vérplazma.
A nyirokerek egy része közvetlenül a nyálkahártyák és a bőrünk alatt halad, míg más részei párhuzamosan haladnak a vérkeringési rendszerrel, több ponton összekapcsolódva az artériákkal, a vénákkal és a szervekkel. 
Fontosabb nyiroktermelő szerveink: lép, mandulák, csecsemőmirigy, féregnyúlvány („vakbél”) és a belek körüli nyirokszövetek, a csontvelő.
A nyirokrendszer felelős a sejtjeink anyagcseréje során keletkező melléktermékek eltávolításáért, elszállításáért, – vagyis a nyirokrendszer a testünk szemetese, szennyvízszállító rendszere (is). Ezenkívül létfontosságú szerepe van az immunrendszer működésében, a vérkeringés és a folyadékháztartás szabályozásában és sok minden másban.
A nyirokerek összegyűjtik a sejtek működése során keletkezett bomlástermékeket, az emésztés során a vérbe került felesleges fehérjéket, zsírokat, az elöregedett, károsodott sejtek és az elpusztított kórokozók lebomlása során keletkező hulladékot.
A szövetek közül elszállított „szennyvíz” – nyirokfolyadék formájában – többször is átáramlik a kisebb-nagyobb nyirokcsomókon, amelyek miközben kiszűrik a mérgező anyagokat, ellenanyagokat, antitesteket termelnek a kórokozók elpusztítására.
A nyirokcsomók borsónyi, babnyi méretű (0,5-2 centiméteres) szervek, amelyekbe vér- és nyirokerek vezetnek be és ki. A testünk minden részében megtalálhatók, gyakorlatilag minden szervhez több is kapcsolódik.
A nyirokcsomón áthaladva a megtisztított folyadék visszakerül a vérkeringésbe a salakanyagokat pedig a nyirokrendszer továbbítja a legfőbb méregtelenítő szervekbe, a májba és a vesékbe.
A legismertebb nyirokcsomók: fül előtti, állcsont alatti, nyaki, gerincoszlop melletti, bordaközti, hónalji, felszíni csípőtáji, lágyéki nyirokcsomók, valamint a fő vérerekhez (aortákhoz) és a tüdőhöz, mellhártyához kapcsolódó nagy nyirokcsomók. De ezeken kívül még többszáz kisebb-nagyobb nyirokcsomó végzi a feladatát a testünkben.
A nyirokrendszer fő feladatai
Naponta a nyirokrendszer nagyjából 2-4 liternyi „szennyvizet” szűr meg és tiszta vizet juttat vissza a vérkeringésbe. A nyirokcsomókat a „vér veséinek” is nevezik ezeket, mert feladatuk (részben) megegyezik a vesékével.
Amikor a véráramban felhalmozódnak a salakanyagok, a vér egy része beáramlik a legközelebbi nyirokcsomóba. A nyirok szövet megszűri azt, majd a tisztított vér visszakerül a véráramban a „szennyvizet” pedig a nyirok erek (optimális esetben) elvezetik és a nyirokrendszer továbbítja a májba és a vesékbe.
A méreganyagok felhalmozódása (például ha egyszerre túl sok a bomlástermék, vagy nincs elegendő folyadék a rendszerben), gyulladás, fertőzés esetén ezek a nyirokcsomók megduzzadnak és ideiglenesen (pufferként) magukba gyűjtik a terhelő anyagokat, várva, hogy mikor lehet azokat továbbítani. Ilyenkor begyűjtik a vérben keringő kórokozók egy részét is, lehetőséget adva az immunrendszernek a felkészüléshez, „akcióba lendüléshez”.
Amikor a nyirokrendszer működése (elegendő víz hiányában) lelassul, a salakanyagok felhalmozódhatnak a sejtek közötti térben és a bőr alatti szövetekben is. A szervezet megpróbálja ezeket a lerakódásokat híg állapotban tartani, ezért az adott területre vizet szállít, amitől a szövetek megduzzadnak, megnyúlnak és veszítenek a rugalmasságukból. Ebből alakul ki az ödéma.
Amikor a nyirok áramlása lelassul, a méreganyagok felhalmozódnak a szövetekben és a sejtközötti térben. Ahol vastagabb a szövet (pl. karok, lábak) a bőr fakónak, puhának tűnik, ahol vékonyabb a kötőszövet és a hajszálerek a bőr felső részén futnak (pl. kezek, boka, arc), ott a szövetekben pangó folyadék nyomja a hajszálereket, emiatt a bőr kipirosodik.
A nem megfelelő, lelassult nyirokműködést, a nyirokrendszer túlterhelését nyirokpangásnak nevezik. A nyirokpangás kezdeti jele, hogy amikor megnyomjuk az újunkkal valahol a bőrünket, ott egy fehéres-sárgás folt marad. Ilyenkor gyakorlatilag kinyomjuk a vért a felszíni hajszálerekből. Optimális esetben az a folt szinte azonnal (1-2 másodperc) eltűnik, mert a rugalmas szövetek „visszaugranak” és a vér szabadon tud áramlani; – ilyenkor a nyirokrendszer megfelelően működik.
Minél tovább marad látható ez a folt, annál több salakanyag és a hígítására odaszállított pangó nyirokfolyadék halmozódott fel a sejtek között; ez a nyirokrendszer túlterhelését, a méreganyagok felhalmozódását jelzi. Gyakorlatilag ilyenkor az történik, hogy kinyomjuk a sejtek között pangó folyadékot és a megnyúlt, „szeméttel teli” szövetek lassabban nyerik vissza eredeti helyzetüket, a szétáramló folyadék pedig összenyomja az ereket. Sokszor már az újjak kinyújtásakor is kinyomódik a vér az ízületek körüli hajszálerekből – mint ahogy a fenti képen is látható.
Nyirokrendszer a méregtelenítő
Salakanyagok felhalmozódása, nem megfelelő folyadékfogyasztás esetén a szervezet kénytelen mindenhonnan vizet visszaforgatni, (akár a létfontosságú szervektől is elvenni), mert az elsődleges szempont, hogy a keringés – akárhogy is -, de működni tudjon.
Ilyenkor a normálisnál több folyadék szívódik vissza például a hólyagból, a vesékből, bélrendszerből, – és szinte bárhonnan. Ez a folyadék gyakorlatilag „szennyvíz”, ami arra várt, hogy mikor lehet kiüríteni, de most a szervezet kénytelen ezt visszajuttatni a vérkeringésbe. Ha ez közvetlenül a véráramba jutna, az vérmérgezést okozna, ezt akadályozzák meg a nyirokcsomók és a nyirokszövet, amelyek ilyenkor – ideiglenesen – magukba gyűjtik a mérgező anyagokat. Ilyenkor a nyirokcsomókból kivezető nyirokerek lezáródnak, de a nyirokcsomó még szűr, csak nem tudja továbbítani a salakanyagokat – és ettől megduzzad. 
Az átlagosan babszemnyi nyirokcsomók ekkor akár tojásnyi, sőt lúdtojásnyi méretűre is megnagyobbodhatnak és nyomják a közelükben levő szerveket, ereket, idegeket, ízületeket, változatos – és félre értett, félrekezelt – tüneteket produkálva. (lásd lejjebb, a továbbiakat.)
Amíg ezek a nyirokcsomók „csak” a szennyező anyagok miatt duzzadtak meg, és folyadékkal vannak teli, a hagyományos diagnosztikai eljárások (röntgen, CT, ultrahang) számára szinte láthatatlanok, még az akár tojásnyira megduzzadt nyirokcsomók is. Sokszor látom az orvosi papírokon hogy: ”a belátható területen megnagyobbodott nyirokcsomó nem látható”. Ez azt is jelenti, hogy a „belátható területen” kívül már bárhol, bármi lehet, akár egy megduzzadt, gócos nyirokcsomó is.
Ha már a képalkotó eljárások kimutatnak valamit, az már régen rossz. Az már egy hosszabb folyamat következménye, vagyis betokosodott, elzárt, elhalt, vagy daganatos nyirokcsomó. Ugyanis, ha méregterhelés folyamatos, és továbbra sem lehetséges a telített nyirokcsomó átmosása (vízhiány), a szervezet nemcsak a kivezető nyirokereket, hanem a be- és kivezető vérereket is lezárja, – és a nyirokcsomóból góc képződik. Mivel ez a szűrő már telítődött és nem szűr tovább, a környező, vele kapcsolatban álló nyirokcsomókra hárul több feladat, és azok is megduzzadnak, telítődnek.
A szervezet a legtöbb méreganyaggal az emésztőrendszerben, a vékonybél bélbolyhainál és vastagbélből visszaszívott folyadéknál találkozik. Itt kezdődik az emésztés során keletkezett méreganyagok kiszűrése. A bélbolyhok szívják fel és továbbítják a lebontott anyagokat a vérkeringés, a sejtek felé, de mielőtt ezek az anyagok közvetlen a véráramba kerülnének, megszűri azt a nyirokrendszer. A vastagbélben sűrűsödik be a széklet és az innen visszaszívott folyadékot is a nyirokrendszer szűri meg.
A belek külső falához kapcsolódik az úgynevezett béllel társult limfoid szövet (GALT) és ehhez társul a hashártya, ezek nem csak a belekből kikerülő méreganyagok szűrésért felelősek, hanem ez a szövet nagy mennyiségben termel immunsejteket a „betolakodók” távoltartására, ezért is mondják, hogy az immunrendszer kb. 70%-ban az emésztőrendszerben található – de ez valójában nem immunrendszer, hanem maga a nyirokrendszer.
Nyirokrendszer és az immunrendszer
A nyirokrendszer az immunrendszer fő része. Fő feladata a fertőzések és a betegségek, köztük a daganatos megbetegedések elleni védelem.
A nyirokcsomókban termelődő nyiroksejtek (lymfociták) azonosítják be a kórokozókat és kezdenek ellenük ellenanyagot termelni. Ennek alapján kezd az immunrendszer aktívabb működésbe. Ilyenkor a nyirokcsomók, nemcsak megkezdik a harcot a kórokozókkal szemben, hanem egy részüket magukba is zárják, feltartóztatva azokat, amíg az immunrendszer „hadrendbe nem áll”. A limfociták a nyirokkeringésből bármikor átléphetnek a véráramba és vissza. A megfázáskor érzet „mirigyduzzanat” valójában a megnagyobbodott nyirokcsomók által kiváltott kellemetlen érzés.
Az immunrendszer működésében aktív nyiroksejtek (a vérképben LYMPH) a nyirokszövetekben, nyirokcsomókban termelődnek. Az egyes nyirokcsomókban több típusuk is meg található. Egy egészséges nyirokcsomóban jelen vannak érett, funkcióképes, és éretlen limfociták, falósejtek (makrofágok – ezek a sejtek képesek bekebelezni és elpusztítani baktériumokat, vírusokat és rákos sejteket, de ők bontják le a károsodott sejteket is) és a limfociták működését segítő (dendritikus) sejtek.
A nyirokcsomókban leggyakrabban két fajta nyiroksejt termelődik a T- és a B-sejtek. A T-limfociták felelősek az immunrendszer működésének összehangolásáért. Létrehozzák az immunválaszt, szabályozzák az erősségét, fokozzák, vagy szükség esetén leállítják az immunreakciót. A szabályozás mellett számos külső károsító tényezővel, mérgezéssel is képesek szembeszállni. A B-limfociták termelik a gyulladások, kórokozók elleni ellenanyagokat (antitestek). A védőoltások is ezeket a sejteket serkentik aktív működésre és ellenanyag-termelésre. A T-sejtek önmagukban is képesek megtámadni a kórokozót, míg a B-sejteknek ehhez a T-sejtek segítségére van szükségük.
RÁK: A nyirokcsomók a vérben szétszórt (folyamatosan keletkező) rákos sejteket is kiszűrik és a lymfociták megkezdik ellenük a harcot. A telített, eldugult, lezárt, gócos nyirokcsomóra azonban nem „lát rá” az immunrendszer és az oda bezárt rákossejtek szaporodni kezdenek a „szemétdombon”. Amíg ezek oda be vannak zárva, addig nem jelentenek problémát, mert az esetleg kijutó néhány rosszindulatú sejtet az immunrendszer elpusztítja. Amikor azonban az immunrendszert valami túlterheli (egyéb betegség, stressz, gyógyszerek, stb.), a kijutó rákossejtek megtelepedhetnek a közeli nyirokcsomókban, vagy megtámadhatják a kapcsolódó szerveket és ott alakul ki daganat. A nyirokrendszer túlterhelése a legfőbb oka a béldaganatoknak és a mellráknak. (A nyirokmirigyrákról később olvashat.)
A következő részben a nyirokrendszer és a szervek kapcsolatáról, a hibás nyirokműködés okozta félreértett és félrekezelt betegségekről, tünetekről, a nyirokmirigyrákról, – végül pedig a segítségről lesz szó.
Kiderül, hogy miért is nem szűnnek meg a tünetek, panaszok, bármit is próbálnak a szakorvosok.
(A fenti írás egy egyszerűsített, közérthető változat a nyirokrendszer működéséről. Akit tudományosabban is érdekel a pontos anatómia, az immunrendszer és a nyirokrendszer összefüggése, az itt talál részletes leírást: anatómia, működés, immunológia.)