Testünk meg nem értett szemetese, az elfeledett nyirokrendszer

A nyirokrendszer a leginkább alulbecsült és legkevésbé ismert, ám létfontosságú rendszer szervezetünkben. A mai orvoslás számára szinte nem is létezik, – senki nem foglalkozik vele. Olyan, hogy „nyirokorvos”, – olyan nincs.

A hozzánk állapotfelmérésre kerülőknél 10 emberből majdnem 10-nél gond van a nyirokrendszer működésével, de mivel ezt senki sem vizsgálja, – szinte mindig félrekezelik a betegeket.

Valójában a nyirokrendszer felépítése és működése annyira bonyolult és összetett, hogy senkihez sem tudják egészében hozzárendelni. Mivel nem értjük a nyirokrendszer pontos működését (és emiatt gyógyszer sincs rá), inkább úgy állnak hozzá, hogy „nem is létezik”. Valójában csak két orvos foglalkozik vele: a sebész és az onkológus, – de amikor ezekhez kerül, akkor az már régen rossz.

Az orvoslás hozzáállását mutatja a következő tudományos publikáció is: 2018. január elején agykutató orvosok közzétették felfedezésüket, miszerint: „az agyműködés vizsgálata közben rájöttünk, hogy az agynak saját szabályozású nyirokrendszere van. Az eddigi vélekedés szerint úgy gondoltuk, hogy az agyburok falaiban levő folyadékot a gerincvelő vezeti el a nyirokerekbe, de mint most kiderült, az agynak saját szabályozású nyirokendszere van.” … és ennyi a publikáció. Felfedeztük és kész. Hogy pontosan hogy működik, mi a szerepe, milyen betegségei lehetnek, az nem tartozik az agyműködést kutató orvosok hatáskörébe, – és senki máséba sem.

Hivatalosan a nyirokrendszer a vérrel, vérképzéssel foglalkozó hematológushoz tartozik (aki csak a vérrel foglalkozik, máshoz nem igazán ért, nem az ő területe), mivel a nyirokrendszer vérképző sejteket (is) termel és szállít, valamint a keringési rendszer részeként a vérerekhez (is) kapcsolódik – és gyakorlatilag minden máshoz is. Működése azonban – mint majd látjuk – sokkal összetettebb, bonyolultabb, mintsem hogy csak egy orvos foglalkozzon vele. (… és ugye nehogymár egy hematológus oktasson ki pl. egy kardiológust, vagy reumatológust!)

A nyirokrendszer

A nyirokrendszer (egyszerűsítve) nyirokfolyadékot szállító nyirokerekből, szűrő feladatot betöltő nyirokcsomókból és nyiroksejteket termelő szervek hálózatából áll, ami a test minden pontjával összeköttetésben van, a vér és a szövetek sejtjei között teremti meg az összeköttetést. A nyirokban lévő limfociták (fehérvérsejtek) harcolnak a vérben levő kórokozókkal, baktériumokkal, vírusokkal. A nyirokrendszer egyéb anyagokat is szállít a test minden részébe: sejteket, fehérjéket, tápanyagokat, salakanyagokat.

A szövetekből, sejtektől a nyirokhajszálerek (kapillárisok) vezetik el a folyadékot, majd továbbítják a nagyobb nyirokerek felé, amelyek a fő nyirokértörzsbe futnak. A nyirokfolyadék (limfa) a szövetek közötti folyadék (víz) nyirokerekbe kerülő áttetsző, fehéres, sárgás színű savós része, amely oldott ásványokat, gázokat, salakanyagokat és sejteket szállít. Naponta 2-4 liter nyirokfolyadék termelődik, amely lényegében fehérjementes vérplazma.

A nyirokerek egy része közvetlenül a nyálkahártyák és a bőrünk alatt halad, míg más részei párhuzamosan haladnak a vérkeringési rendszerrel, több ponton összekapcsolódva az artériákkal, a vénákkal és a szervekkel.

Fontosabb nyiroktermelő szerveink: lép, mandulák, csecsemőmirigy, féregnyúlvány („vakbél”) és a belek körüli nyirokszövetek, a csontvelő.

A nyirokrendszer felelős a sejtjeink anyagcseréje során keletkező melléktermékek eltávolításáért, elszállításáért, – vagyis a nyirokrendszer a testünk szemetese, szennyvízszállító rendszere (is). Ezenkívül létfontosságú szerepe van az immunrendszer működésében, a vérkeringés és a folyadékháztartás szabályozásában és sok minden másban.

A nyirokerek összegyűjtik a sejtek működése során keletkezett bomlástermékeket, az emésztés során a vérbe került felesleges fehérjéket, zsírokat, az elöregedett, károsodott sejtek és az elpusztított kórokozók lebomlása során keletkező hulladékot.

A szövetek közül elszállított „szennyvíz” – nyirokfolyadék formájában – többször is átáramlik a kisebb-nagyobb nyirokcsomókon, amelyek miközben kiszűrik a mérgező anyagokat, ellenanyagokat, antitesteket termelnek a kórokozók elpusztítására.

A nyirokcsomók borsónyi, babnyi méretű (0,5-2 centiméteres) szervek, amelyekbe vér- és nyirokerek vezetnek be és ki. A testünk minden részében megtalálhatók, gyakorlatilag minden szervhez több is kapcsolódik.

A nyirokcsomón áthaladva a megtisztított folyadék visszakerül a vérkeringésbe a salakanyagokat pedig a nyirokrendszer továbbítja a legfőbb méregtelenítő szervekbe, a májba és a vesékbe.

A legismertebb nyirokcsomók: fül előtti, állcsont alatti, nyaki, gerincoszlop melletti, bordaközti, hónalji, felszíni csípőtáji, lágyéki nyirokcsomók, valamint a fő vérerekhez (aortákhoz) és a tüdőhöz, mellhártyához kapcsolódó nagy nyirokcsomók. De ezeken kívül még többszáz kisebb-nagyobb nyirokcsomó végzi a feladatát a testünkben.

A nyirokrendszer fő feladatai

Naponta a nyirokrendszer nagyjából 2-4 liternyi „szennyvizet” szűr meg és tiszta vizet juttat vissza a vérkeringésbe. A nyirokcsomókat a „vér veséinek” is nevezik ezeket, mert feladatuk (részben) megegyezik a vesékével.

Amikor a véráramban felhalmozódnak a salakanyagok, a vér egy része beáramlik a legközelebbi nyirokcsomóba. A nyirok szövet megszűri azt, majd a tisztított vér visszakerül a véráramban a „szennyvizet” pedig a nyirok erek (optimális esetben) elvezetik és a nyirokrendszer továbbítja a májba és a vesékbe.

A méreganyagok felhalmozódása (például ha egyszerre túl sok a bomlástermék, vagy nincs elegendő folyadék a rendszerben), gyulladás, fertőzés esetén ezek a nyirokcsomók megduzzadnak és ideiglenesen (pufferként) magukba gyűjtik a terhelő anyagokat, várva, hogy mikor lehet azokat továbbítani. Ilyenkor begyűjtik a vérben keringő kórokozók egy részét is, lehetőséget adva az immunrendszernek a felkészüléshez, „akcióba lendüléshez”.

A nyirokrendszer legfőbb feladata az, hogy a vérünk – körülményekhez képest – a lehető legtisztább legyen.

Amikor a nyirokrendszer működése (elegendő víz hiányában) lelassul, a salakanyagok felhalmozódhatnak a sejtek közötti térben és a bőr alatti szövetekben is.  A szervezet megpróbálja ezeket a lerakódásokat híg állapotban tartani, ezért az adott területre vizet szállít, amitől a szövetek megduzzadnak, megnyúlnak és veszítenek a rugalmasságukból. Ebből alakul ki az ödéma.

Amikor a nyirok áramlása lelassul, a méreganyagok felhalmozódnak a szövetekben és a sejtközötti térben. Ahol vastagabb a szövet (pl. karok, lábak) a bőr fakónak, puhának tűnik, ahol vékonyabb a kötőszövet és a hajszálerek a bőr felső részén futnak (pl. kezek, boka, arc), ott a szövetekben pangó folyadék nyomja a hajszálereket, emiatt a bőr kipirosodik.

A nem megfelelő, lelassult nyirokműködést, a nyirokrendszer túlterhelését nyirokpangásnak nevezik. A nyirokpangás kezdeti jele, hogy amikor megnyomjuk az újunkkal valahol a bőrünket, ott egy fehéres-sárgás folt marad. Ilyenkor gyakorlatilag kinyomjuk a vért a felszíni hajszálerekből. Optimális esetben az a folt szinte azonnal (1-2 másodperc) eltűnik, mert a rugalmas szövetek „visszaugranak” és a vér szabadon tud áramlani; – ilyenkor a nyirokrendszer megfelelően működik.

Minél tovább marad látható ez a folt, annál több salakanyag és a hígítására odaszállított pangó nyirokfolyadék halmozódott fel a sejtek között; ez a nyirokrendszer túlterhelését, a méreganyagok felhalmozódását jelzi. Gyakorlatilag ilyenkor az történik, hogy kinyomjuk a sejtek között pangó folyadékot és a megnyúlt, „szeméttel teli” szövetek lassabban nyerik vissza eredeti helyzetüket, a szétáramló folyadék pedig összenyomja az ereket. Sokszor már az újjak kinyújtásakor is kinyomódik a vér az ízületek körüli hajszálerekből – mint ahogy a fenti képen is látható.

Ha a kezeken, lábakon pangás van, az azt is jelenti, hogy a belső (szervekhez, artériákhoz kapcsolódó) nyirokrendszer már túl van telítve és ezért lassult le a nyirokkeringés a perifériákon.

Nyirokrendszer a méregtelenítő

Salakanyagok felhalmozódása, nem megfelelő folyadékfogyasztás esetén a szervezet kénytelen mindenhonnan vizet visszaforgatni, (akár a létfontosságú szervektől is elvenni), mert az elsődleges szempont, hogy a keringés – akárhogy is -, de működni tudjon.

Ilyenkor a normálisnál több folyadék szívódik vissza például a hólyagból, a vesékből, bélrendszerből, – és szinte bárhonnan. Ez a folyadék gyakorlatilag „szennyvíz”, ami arra várt, hogy mikor lehet kiüríteni, de most a szervezet kénytelen ezt visszajuttatni a vérkeringésbe. Ha ez közvetlenül a véráramba jutna, az vérmérgezést okozna, ezt akadályozzák meg a nyirokcsomók és a nyirokszövet, amelyek ilyenkor – ideiglenesen – magukba gyűjtik a mérgező anyagokat. Ilyenkor a nyirokcsomókból kivezető nyirokerek lezáródnak, de a nyirokcsomó még szűr, csak nem tudja továbbítani a salakanyagokat – és ettől megduzzad.

Az átlagosan babszemnyi nyirokcsomók ekkor akár tojásnyi, sőt lúdtojásnyi méretűre is megnagyobbodhatnak és nyomják a közelükben levő szerveket, ereket, idegeket, ízületeket, változatos – és félre értett, félrekezelt – tüneteket produkálva. (lásd lejjebb, a továbbiakat.)

Amíg ezek a nyirokcsomók „csak” a szennyező anyagok miatt duzzadtak meg, és folyadékkal vannak teli, a hagyományos diagnosztikai eljárások (röntgen, CT, ultrahang) számára szinte láthatatlanok, még az akár tojásnyira megduzzadt nyirokcsomók is.

Volt már olyan esetem, amikor csak a negyedik ultrahangnál vették észre az orvosak a lúdtojásnyi nyirokcsomót, amikor már mondta a beteg, hogy hol és mit kellene keresni.

Sokszor látom az orvosi papírokon hogy: ”a belátható területen megnagyobbodott nyirokcsomó nem látható”. Ez azt is jelenti, hogy „ahol éppen néztük, ott nincs”, de bárhol, máshol lehet megduzzadt, gócos nyirokcsomó(k).

Ha már a képalkotó eljárások kimutatnak valamit, az már régen rossz. Az már egy hosszabb folyamat következménye, vagyis betokosodott, elzárt, elhalt, vagy daganatos nyirokcsomó. Ugyanis, ha méregterhelés folyamatos, és továbbra sem lehetséges a telített nyirokcsomó átmosása (pl. vízhiány miatt), a szervezet nemcsak a kivezető nyirokereket, hanem a be- és kivezető vérereket is lezárja, – és a nyirokcsomóból góc („szemétdomb”) képződik. Mivel ez a szűrő már telítődött és nem szűr tovább, a környező, vele kapcsolatban álló nyirokcsomókra hárul több feladat, és azok is megduzzadnak, telítődnek.

A szervezet a legtöbb méreganyaggal az emésztőrendszerben, a vékonybél bélbolyhainál és vastagbélből visszaszívott folyadéknál találkozik. Itt kezdődik az emésztés során keletkezett méreganyagok kiszűrése.  A bélbolyhok szívják fel és továbbítják a lebontott anyagokat a vérkeringés, a sejtek felé, de mielőtt ezek az anyagok közvetlen a véráramba kerülnének, megszűri azt a nyirokrendszer. A vastagbélben sűrűsödik be a széklet és az innen visszaszívott folyadékot is a nyirokrendszer szűri meg.

A belek külső falához kapcsolódik az úgynevezett béllel társult limfoid szövet (GALT) és ehhez társul a hashártya, ezek nem csak a belekből kikerülő méreganyagok szűrésért felelősek, hanem ez a szövet nagy mennyiségben termel immunsejteket a „betolakodók” távoltartására, ezért is mondják, hogy az immunrendszer kb. 70%-ban az emésztőrendszerben található – de ez valójában nem immunrendszer, hanem maga a nyirokrendszer.

Nyirokrendszer és az immunrendszer

A nyirokrendszer immunrendszerünk legfontosabb része. Fő feladata a fertőzések és a betegségek, köztük a daganatos megbetegedések elleni védelem.

A nyirokcsomókban termelődő nyiroksejtek (lymfociták) azonosítják be a kórokozókat és kezdenek ellenük ellenanyagot termelni. Ennek alapján kezd az immunrendszer aktívabb működésbe. Ilyenkor a nyirokcsomók, nemcsak megkezdik a harcot a kórokozókkal szemben, hanem egy részüket magukba is zárják, feltartóztatva azokat, amíg az immunrendszer „hadrendbe nem áll”. A limfociták a nyirokkeringésből bármikor átléphetnek a véráramba és vissza. A megfázáskor érzet „mirigyduzzanat” valójában az aktívan működő, megnagyobbodott nyirokcsomók által kiváltott kellemetlen érzés.

Az immunrendszer működésében aktív nyiroksejtek (a vérképben LYMPH) a nyirokszövetekben, nyirokcsomókban termelődnek. Az egyes nyirokcsomókban több típusuk is meg található. Egy egészséges nyirokcsomóban jelen vannak érett, funkcióképes, és éretlen limfociták, falósejtek (makrofágok – ezek a sejtek képesek bekebelezni és elpusztítani baktériumokat, vírusokat és rákos sejteket, de ők bontják le a károsodott sejteket is) és a limfociták működését segítő (dendritikus) sejtek.

A nyirokcsomókban leggyakrabban két fajta nyiroksejt termelődik a T- és a B-sejtek. A T-limfociták felelősek az immunrendszer működésének összehangolásáért. Létrehozzák az immunválaszt, szabályozzák az erősségét, fokozzák, vagy szükség esetén leállítják az immunreakciót. A szabályozás mellett számos külső károsító tényezővel, mérgezéssel is képesek szembeszállni. A B-limfociták termelik a gyulladások, kórokozók elleni ellenanyagokat (antitestek). A védőoltások is ezeket a sejteket serkentik aktív működésre és ellenanyag-termelésre. A T-sejtek önmagukban is képesek megtámadni a kórokozót, míg a B-sejteknek ehhez a T-sejtek segítségére van szükségük.

RÁK: A nyirokcsomók a vérben szétszórt (folyamatosan keletkező) rákos sejteket is kiszűrik és a lymfociták megkezdik ellenük a harcot. A telített, eldugult, lezárt, gócos nyirokcsomóra azonban nem „lát rá” az immunrendszer és az oda bezárt rákossejtek szaporodni kezdenek a „szemétdombon”. Amíg ezek oda be vannak zárva, addig nem jelentenek problémát, mert az esetleg kijutó néhány rosszindulatú sejtet az immunrendszer elpusztítja. Az immunrendszer rákos sejtek elleni aktivitását a vérben már jelzik a tumormarkerek.

Amikor azonban az immunrendszert valami túlterheli (egyéb betegség, stressz, gyógyszerek, stb.), a kijutó rákossejtek megtelepedhetnek a közeli nyirokcsomókban, vagy megtámadhatják a kapcsolódó szerveket és ott alakul ki daganat. A nyirokrendszer túlterhelése a legfőbb oka a béldaganatoknak és a mellráknak. (A nyirokmirigyrákról itt olvashat.)

A nyirokrendszer túlterhelése, hibás működése nagyon sok tünetet, betegséget okozhat. Többek között:

• ízületi fájdalom,
• fejfájás,
• vérnyomás ingadozás,
• szívdobogásérzés,
• IBS,
• székrekedés,
• ekcéma, stb.

A következő részben a nyirokrendszer és a szervek kapcsolatáról, a hibás nyirokműködés okozta félreértett és félrekezelt tünetekről, betegségekről – és a segítségről lesz szó. Kiderül, hogy miért nem szűnnek meg a tünetek, bármit is próbálnak a szakorvosok.

(A fenti írás egy egyszerűsített, közérthető változat a nyirokrendszer működéséről. Akit tudományosabban is érdekel a pontos anatómia, az immunrendszer és a nyirokrendszer összefüggése, az itt talál részletes leírást: anatómia, működés, immunológia.)