Nem csak a műtét az egyetlen megoldás

Az orvosok ma még gondolkodás (ész)nélkül kiveszik valakinek a vakbelét, – ha kell, ha nem, – mert szerintük az felesleges. Ez azonban egy régen elavult gondolkodásmód (de legalább a műtétért jól fizetnek).

Mostanában több olyan esettel is találkoztam, amikor csak azért vették ki a vakbelet, – mert csak. Épeszű, normális magyarázat nincs rá.

Mi is a vakbél és mi a vakbélgyulladás?

A köznapi nyelvben a „vakbél” nem a valódi vakbelet – a vastagbél első, kezdeti szakaszát -, hanem az ahhoz kapcsolódó pár centiméteres féregnyúlványt jelenti.

A mai orvoslás szerint ez a szervünk egy „evolúciós csökevény” és semmi szükség nincs rá, nyugodtan ki lehet azt vágni. Az orvosok szerint: „Szinte csak akkor foglalkozunk vele, ha megbetegszik, begyullad, ilyenkor ugyanis műtéti úton kell eltávolítani. Feleslegességét jól mutatja, hogy a betegek a műtét után száz százalékos életet tudnak élni, nem hiányzik nekik a féregnyúlvány.” Ez most nálunk a (100 évvel ezelőtti) orvosi hozzáállás, – ami azonban mára már kiderült, hogy egyértelműen butaság.

A természet semmit sem alkot semmit feleslegesen, és az újabb kutatások szerint nagyon is fontos szerepe van a „vakbélnek” – már akinél nem vették még ki. A féregnyúlvány evolúciós nézőpontból sem tekinthető valami csökevényes szervnek, hiszen az erszényesek, az emlősök, de még egyes madárfajok is rendelkeznek féregnyúlvánnyal, vagy annak megfelelő képződménnyel, tehát az élőlények számára, hasznos és fontos szervről van szó, különben már rég eltűnt volna a törzsfejlődés során.

A vakbél egy, a szakemberek számára is rejtélyes szerv, amelynek pontos funkcióját és működését még nem ismerjük részletesen, de az már biztos, hogy fontos szerepe van az egészséges bélflóra és így az emésztés működésében.

Vizsgálatok szerint ebben a féregnyúlványban szaporodnak a hasznos emésztő baktériumaink, tehát ennek a szervnek a léte, a működése az egészséges bélflóra (mikrobiom) működésének az alapja.

Emellett az is kiderült, hogy a féregnyúlványnak szerepe van az immunvédekezésben is. Azonkívül, hogy az itt szaporodó hasznos baktériumok kiszorítják a vastagbélből a kórokozókat, a vakbél egyfelől védi a szervezetet a bélfalon áthatolni igyekvő kórokozókkal és antigénekkel szemben, másrészt védi a bélflórát az ellenséges baktériumokkal szemben. (A vakbél szerepéről egy tudományos összefoglaló itt található.)

Ha bélrendszerben mégis elszaporodnak a gyulladást okozó baktériumok, vagy méreganyag kerül a bélrendszerbe (le nem bontott étel, gyógyszer), a féregnyúlvány az a „védett ház”, ahol a hasznos bélbaktériumok egy része képes átvészelni a kedvezőtlen körülményeket és majd innen települ vissza az egészséges bélflóra. Ha a féregnyúlványba is bejutnak és elszaporodnak a kórokozók, vagy ide bekerül valami emésztetlen tápanyagmaradék, abból lesz a vakbélgyulladás.

Vakbélműtét – Műtsünk! Csak azért is!

Sajnos – nálunk – ma még rutinból kiveszik a féregnyúlványt, ha a legkisebb gyanú is van a vakbélgyulladásra, pedig valójában azt sem tudják, hogy pontosan mi okozza a tüneteket, és egyáltalán nem is biztos, hogy a vakbéllel van a baj. Az a leginkább felháborító, amikor az orvos rutinból kiveszi az egészséges vakbelet, ha már úgyis felnyitotta a beteget.

Nem régiben többen is jártak nálam alhasi panaszokkal, miután már minden orvost megjártak, de senki nem segített, és semmit sem változtak a panaszok.

A vakbelüket azonban kivették, – mert csak.

Konkrét eset: Fiatal nő enyhe, időszakosan jelentkező alhasi fájdalommal „diszkomfort érzéssel” fordult orvoshoz. Az orvosa vakbélgyulladásra gondolt, bár annak egyértelmű jelei (lásd lejjebb) egyáltalán nem voltak, csak az enyhe rossz érzés jobb oldalon az alhasban, és az sem mindig.

Az ultrahang vizsgálat nem mutatott semmi elváltozást, a nőgyógyászati kivizsgálás sem talált semmit, a vérkép sem mutatta a súlyos gyulladás jeleit. Mivel a vizsgálatok nem hoztak semmilyen eredményt, kezelő orvosa (aki sebész), úgy döntött, „mégiscsak a vakbél lesz az!” – és rávette a beteget a műtétre. Az első vizsgálatok óta már több hét telt el és egy vakbélgyulladás nem olyan, hogy hetekig lehetne vele állapotromlás nélkül élni.

A beteg bízott az orvosban és – jobb híján – belegyezett a műtétbe. A műtét során kiderült, hogy a vakbélnek semmi baja, teljesen egészséges, – de ha már úgyis felvágták, hát kivette az orvos a féregnyúlványt, mert szerinte „arra semmi szükség” és „nehogy később begyulladjon”.

Ez az orvosi hozzáállás egyszerűen hülyeség. Ez olyan, mintha például levágnák valakinek a lábát, csak azért, hogy nehogy később eltörjön.

Persze az eredeti tünet, – az alhasi fájdalom – továbbra is megmaradt, sőt újabb problémák is jelentkeztek. Vagyis a hasi műtét és a vakbél eltávolítása teljesen felesleges és értelmetlen volt. (Hogy mi okozhat alhasi diszkomfort érzést, arról itt olvashat bővebben.)

A vakbélgyulladás tünetei

A legfőbb és legjellegzetesebb tünet a  has jobb alsó negyedben,- nagyjából a  csípő magasságában – fellépő fájdalom, görcs, hasi merevség. A fájdalom sokszor a köldök környékéről indulva húzódik le jobbra az alhasba, ahol állandósul. Gyulladás esetén az adott terület nyomásra erősen érzékennyé válik, megnyomva nyilall és a fájdalom a hátba is kisugárzik.

Egyéb tünet lehet még az ezen a területen jelentkező állandó puffadás, hasmenés, hányás, súlyos esetben magas láz is.

Azonban nincs olyan egyértelmű tünet, amelynek meglétéből pontosan megállapítható lenne a vakbélgyulladás.  Hasonló – alhasi – tünetekkel járhat a székrekedés, erjedésből, gombás fertőzésből eredő puffadás, bélgyulladás, nőgyógyászati (petefészek) probléma, vagy nyirokcsomó megnagyobbodás is. (Ez utóbbi a leggyakoribb félrekezelt probléma, amit vagy feleslegesen műtenek, vagy ráfogják hogy IBS. Erről itt olvashat.)

Hiába gyakori betegség a vakbélgyulladás, diagnózisa mégis komoly szakmai kihívást jelent a vizsgáló orvosnak is, főleg ha kisgyermekről van szó, akiknél a hasi panaszok meglehetősen gyakoriak és nem is tudják a tüneteiket pontosan meghatározni. Legtöbbször nem is vizsgálják, hanem a legkisebb gyanú esetén is – csak műtik.

A vakbélgyulladás okai

A vakbélgyulladás jellemzően a fiatalok betegsége, és a három – harmincéves kor között fordul elő leggyakrabban. Többnyire akkor derül ki, hogy probléma van vele, amikor már súlyos gyulladás alakult ki.

A vakbélgyulladás tulajdonképpen civilizációs betegség, mivel gyakorisága az évek során az iparosodással és városiasodással együtt nőtt meg. A civilizáció szerepét jelzi az is, pl. az USA-ban az 0-14 éves gyerekek közt 35-ször gyakoribb a vakbélgyulladás, mint a dél-afrikai gyerekek körében. Afrikában 100 000 lakosnál átlag 18, Európában pedig 153 vakbélgyulladás fordul elő.

A vakbélgyulladás gyakran hasmenéssel járó emésztőrendszeri fertőzés vagy felső légúti megbetegedés, illetve az ezekre alkalmazott antibiotikum kezelések következményeként jön létre.

Ha a gyulladás, fertőzés, vagy a gyógyszeres kezelés következményekét a vakbélben élő hasznos emésztőbaktériumok elpusztulnak, a (most már) konkurenciamentes bélszakaszban a bélrendszerből, a vérből, vagy a nyirokkeringésből odajutó kórokozók megtelepedhetnek a féregnyúlványban. Mivel ez a vastagbél végén gyakorlatilag egy zsákutca, a kórokozók miatt elzáródás, pangás alakul ki, aminek következtében először a féregnyúlvány belső hámszövete, majd végül annak teljes fala begyullad. Ha a gyulladást nem állítják meg, nem kezelik, a szövet gennyesedik, a bélfal elhal, majd gyakorlatilag kiszakad, perforálódik. Ekkor a gyulladásból származó méreganyagok a hasüregbe és a vérbe kerülhetnek, aminek következménye a vérmérgezés (szepszis).

Ettől a vérmérgezéstől félnek az orvosok, azonban még a fel nem ismert és nem megfelelően kezelt, súlyos, akut vakbélgyulladásban szenvedő betegeknél sem mindig, csak legfeljebb 17-32%-ánál fordul elő. Tehát a vakbélgyulladás még nem egyenlő a perforációval és a vérmérgezéssel, az csak egy lehetséges következmény, ha nem ismerik fel időben a problémát.

… kezelése

Ebbe a súlyos elváltozásba, – kezelés nélkül – akár bele is lehet halni. De nem mindegy, hogy mi az a kezelés.

Az elmúlt száz évben rutineljárássá vált a gyulladt vakbél eltávolítása, és ezt tartották a vakbélgyulladás egyetlen valódi megoldásának.

A 20. század elején (még az antibiotikumok előtt) ez nem volt annyira egyértelmű és nem azonnal műtöttek, mivel egy műtétnek is komoly kockázatai vannak. Egy beszámoló szerint 73 vakbélgyulladással kezelt betegből egy halt meg, de őt fél nap után átsorolták a műtéti csoportba és a végül műtéti szövődményekbe halt bele. Tehát már régen is tudták, hogy nem a műtét az egyetlen megoldás.

100 év alatt a tudomány sokat változott, az orvosok gondolkodása azonban – úgy látszik – nem.

Az 1980-as években még minden ötödik vakbél eltávolítás utólag indokolatlannak bizonyult, mert utólag kiderült, hogy mégsem a vakbél okozta a tüneteket. Az utólag téves diagnózisnak minősülő vakbélműtétek aránya az USA-ban 2007-ben 8% felett volt. (Nálunk még be sem vallják, hogy tévedés volt, egyszerűen ráírják a kartonra, hogy volt gyulladás és kész.)

A sebészek vakbélgyulladáshoz való hozzáállását az a feltételezés határozza meg, hogy a gyulladt vakbél hajlamos perforálódni (kilyukadni), ami még ma is életveszélyes komplikációkhoz vezethet, de – ez mint láthattuk – nem általános következmény.

Az elmúlt évtizedekben a pontosabbá vált modern diagnosztikai eljárásokkal (ultrahang, CT) valamivel nőtt a diagnózis pontossága és már hamarabb felismerhető lenne akár a kezdődő elváltozás is, és nem csak akkor kerül(het) orvoshoz a beteg, amikor a súlyos állapota miatt már csak a műtét az egyetlen megoldás. Ma azonban leginkább a sebész döntése (rámondása) dönti el a műtétet, – minden egyéb vizsgálat nélkül is.

Ezért is felháborító, amikor értelmetlenül kiveszik a teljesen egészséges vakbelet is, csak mert a sebész úgy döntött, a beteg pedig az elején úgyis mindent aláírt, mindenbe beleegyezett. Hazánkban évente mintegy tízezer vakbélműtét történik, ezzel a vakbélgyulladás a leggyakoribb olyan műtéti beavatkozás, de hogy ebből mennyi volt a valódi gyulladás, az a kimutatásokból persze nem derül ki.

Az alapos kivizsgálás és a korai, megelőző kezelés azonban nem hoz akkora hasznot a kórházaknak, mint egy műtét. Pedig ma már kifejlesztettek olyan hatékonyabb, széles spektrumú antibiotikumokat is amelyek alkalmazása megnyithatja az utat a komplikációmentes vakbélgyulladásos esetek műtét nélküli kezeléséhez.

A modern megközelítés: Külföldön már sok felé alap protokoll (a műtét helyett), hogy kezdeti stádiumban, – vagy akárcsak gyanú esetén – egy intravénásan adagolt széles spektrumú antibiotikus kezelést alkalmaznak. Ezzel módszerrel kiirtják a bélrendszerből (és a vérből) az összes baktériumot, miközben visszapótolják a bélflórát alkotó hasznos baktériumokat. Nyilván a kezelés következtékben a „jók” is elpusztulnak, de a folyamatos probiotikumos visszapótlás következtében néhány nap alatt a kórokozók teljesen eltűnnek és csak a hasznos bélbaktériumok maradnak, amelyek újra képesek megtelepedni a  féregnyúlványban.

Az antibiotikumokkal kezelt betegek körülbelül 90%-a képes elkerülni a műtétet a kezdeti felvétel során. A másik 10%-nál, akik nem reagálnak az antibiotikumokra, mentő vakbélműtétre van szükség.  (A vakbélgyulladás diagnózisáról és modern kezeléséről itt és  itt olvasható részletes információ.)

A vakbélműtét lehetséges következményei

Mint sokan tapasztalhatták a vakbelet akkor is kiveszik, ha nem is azzal volt a baj (hanem a sebész gondolkodásával). Azonban minden műtétnek lehetnek következményei.

Műtéti szövődmény: Ma ezt a beavatkozást rutinműtétnek tekintik, pedig maga a műtét is jelentős kockázatokkal jár. A vakbélműtét, akár nyitott, akár laparoszkópos, továbbra is jelentős felülfertőződéssel és halálos kockázattal is jár, főleg manapság elterjedt, az antibiotikum rezisztens, minden antibiotikumnak ellenálló, elpusztíthatatlan kórházi „szuperbaktériumok” miatt. Ma már legegyszerűbb kórházi műtét során is össze lehet szedni egy olyan fertőzést, amibe belehalhat a beteg.

Természetesen egy súlyos gyulladással járó, komoly fájdalmat okozó vakbélgyulladás esetén elkerülhetetlen a műtét, de nem biztos, hogy minden esetben vágni kellene, mert csak gyanú esetén számolni kell a kockázatokkal is.

Elemzések szerint a nem perforált vakbélgyulladás esetén 3,5-szeres többlethalálozásról számoltak be sebészeti beavatkozás következményeként, és 6,5-szeres halálozási többletről számoltak be perforált vakbélgyulladás esetén. Azoknál a betegeknél, akiknél nem egyértelmű hasi fájdalmat állapítottak meg (vakbél gyanú), a műtét következményeiként 9,1-szeresére nőtt halálozás. Ez a halálozási arány csak részben magyarázható a vakbélműtét által elfedett, egyéb rejtett betegséggel. (Forrás)

Csökkent bélflóra: Mivel a műtéttel eltávolították a bélbaktériumaink „bázisát”, sokkal könnyebben károsodik és nehezebben áll helyre a bélflóra. Ennek következményeként fokozott hajlam alakul ki pl. Candida gombás fertőzésre, puffadásra, hasmenésre, székrekedésre, de akár gyomorsav problémákra is.

Bélgyulladás: A féregnyúlvány immunológiai és védő szerepét mutatja az is, hogy a vakbél műtéti eltávolítását követően megnő a Crohn-betegség kockázata. A műtétet követő évben a bélgyulladás kialakulásának kockázata hétszer nagyobb, mint a műtéten át nem esetteknél. Valójában a műtéttel az gyulladás eredeti okát nem szűntették meg, csak a gyulladás helyét távolították el a féregnyúlvánnyal. A kiváltó okok megmaradásával a gyulladás a bélrendszer más területein jelenhet meg és most már a bélflóra védőhatása is csökkent.

Rák: A folyamatosan fennálló gyulladás következményeként alakulhat ki rákos elváltozás is. Kutatások szerint a vakbél eltávolítás a későbbiekben megnövelheti különféle rákok kialakulásának a kockázatát. Egy korai vizsgálat közvetlen kapcsolatot talált a vakbél eltávolítás és a vastagbélrák, a petefészekrák és a mellrák között. Hetvenhatezer vakbélműtött személy vastagbélrák kockázata 14%-kal bizonyult nagyobbnak azoknál, akiknek meg volt a vakbele. (Forrás )

Zárásként

A mai berögzött, elavult orvosi véleményekkel szemben a vakbél egyáltalán nem tekinthető felesleges szervnek. Fontos szerepe van az emésztőrendszer és az immunrendszer megfelelő működésében.

A vakbélgyulladás kiváltó okát nem ismeri az orvoslás, és a kiváltó ok a vakbél eltávolításával sem szűnik meg.

Akár indokolt, akár felesleges volt a műtét, a vakbél eltávolítás következményei csak évek, évtizedek múlva jelentkeznek egyéb betegségek kialakulásaként.

Ha nem derült ki pontosan a hasi fájdalom oka és az orvos feleslegesen vette ki a vakbelet, az csak az orvos hozzá nem értését, és pénzéhségét mutatja.

… de úgyis minden felelősség a betegé!