– avagy tenyésszünk halhatatlan kórokozókat!

A feleslegesen szedett antibiotikum hosszabb távon több kárt okoz, mint ami előnnyel járna, és ezzel sikeresen hozunk létre halálos kórokozókat.

Mostanában gyakran hallom, hogy a Coviddal küzdőknek az orvos antibiotikumot ír fel, – de minek is egy baktériumölő vírusfertőzésre? Sokan már a harmadik doboz gyógyszert szedik be, meg sincsenek jobban. Sőt!

Hát persze hogy nem javulnak, hiszen az antibakteriális szer semmit sem ér a vírus ellen. Viszont a feleslegesen szedet szer rendesen túlterhelte a szervezetét, miközben kiirtotta a bélflóráját és tönkre tette az emésztőrendszerét is. Mitől is lenne akkor jobban?

Sok orvos írja fel felelőtlenül az antibiotikumokat, akkor is, ha nem tudja, hogy mi a baj, de még akkor is, ha egyértelműen értelmetlen, mert vírusfertőzésről van szó. Erre azt szokták mondani: „a biztonság kedvéért, az esetleges felülfertőződés megelőzésére”. Ez ugyanolyan értelmetlen, mint a normális vérnyomásra vérnyomáscsökkentőt, szedni, „nehogy esetleg felmenjen”. Ezzel a hozzáállással sikerült előállítani (kitenyészteni) olyan kórokozókat, amelyekre később már nem hat semmilyen gyógyszer. Ez az antibiotikum rezisztencia.

Amerikában már büntetik az orvosokat a feleslegesen felírt antibiotikumok miatt, de nálunk az orvosok még az 50-es, 60-as években írt (azóta már ezerszer elavult) tankönyvek alapján dolgoznak, hiszen ők ebből tanulták a szakmát.

Pedig a hivatalos állásfoglalás szerint: „Az antibiotikumok nem jelentenek megoldást a vírusok által okozott fertőzésekre. Tehát nem gyógyítják meg azokat. Az antibiotikumok csak a baktériumok által okozott fertőzések ellen hatékonyak. A diagnózist és az antibiotikumok alkalmazásának szükségességét csak orvos állapíthatja meg.” (Forrás)

Vagyis: az az orvos, aki vírusfertőzésre antibiotikumot ír fel, – az felelőtlen, vagy nem ért a szakmájához.

De a betegek sem jobbak! Ha nem kapnak „antibigyót”, úgy érzik, nem kezeli megfelelően őket az orvos. Erről egy konkrét eset, amit egy idős (de felvilágosultabb) orvos mesélt el.

Egy idős néni ment hozzá a panaszaival, a doktor pedig elmondta, hogy azért van fájdalma, mert nem iszik eleget és figyeljen a folyadékfogyasztásra, ha pedig nagyon fáj, akkor vegyen be fájdalomcsillapítót.

A néni felháborodottan kérdezte:

• És nem ír fel a doktor úr antibiotikumot?
• Nem, erre nem kell, hiszen nincs fertőzése – magyarázta az orvos.
• Már pedig, ha nem ír fel antibiotikumot, akkor átmegyek a másik körzeti orvoshoz – pattant fel a néni.

Erre az orvos megírta a receptet és átadta a betegnek, miközben azt gondolta magában: „Hát akkor szedjed! Hülye!”

Hogyan és miért lesznek ellenállók (rezisztensek) a baktériumok?

A baktériumok az élet keletkezésekor, 2,5-3 milliárd éve jelentek meg, és azóta mindenhol elterjedtek (bennünk is), és túléltek számtalan változást, kedvezőtlen körülményt, mert mindig alkalmazkodtak az új helyzetnek megfelelően. Ez a szaporodásuknak a kulcsa: alkalmazkodás és túlélés.

Egy 2,5 milliárd éve töretlenül fejlődő, mindent túlélő élőlényre az emberi tudomány nem sok hatással tud lenni, úgyhogy elég nagy beképzeltségre vall, ha azt képzeljük, hogy képesek vagyunk legyőzni ezeket.

Az antibiotikumot (a penicillint) 1928-ban fedezték fel – véletlenül. Az 1940 években, már több változatát állították elő és alkalmazásuk minden területen elterjedt. Segítségükkel nagyon sok – azelőtt gyógyíthatatlan – beteget sikerült meggyógyítani és ennek következtében (is) nőtt a várható élettartam – és kezdtünk elszaporodni.

A kezdeti sikereknek köszönhetően az antibiotikumokat széles körben kezdték el használni – mindenre. Azonban már a 80-as években érkeztek figyelmeztető jelek arról, hogy az addig bevált gyógyszerek már nem is olyan hatásosak. A túlzott használat miatt egyre többen lettek érzékenyek a gyakran felírt penicillinre (pl. Maripen), és a gyógyszerek egyre kevésbé segítettek a betegeknek, egyre több kellett belőlük. Sőt a néhány éve meg bevált szer egy idő múlva már nem is hatott.

De nem baj, vannak még újabb típusú antibiotikumok! – gondolták a gyógyszerfejlesztők. Azonban a 90-es évek végére ezek is elfogytak, és/vagy hatástalanokká váltak. Azóta gyakorlatilag nem sikerült újfajta antibiotikumokat találni, amelyek elég hatékonyak lennének az eddigi szereknek már ellenálló baktériumtörzsek ellen. 30 éve nem készült újfajta antibiotikum, ezért most az eddigieket próbálják kombinálni – hátha így hatnak.

Tenyésszünk ki szuperbaktériumot!

Nem létezik 100% hatékonyságú antibiotikum. Legjobb esetben is talán csak maximum a baktériumok 98%-át képesek elpusztítani. Melyik 2% marad életben?

– A legerősebbek!

Ezek – az antibiotikumot túlélt – legerősebbek fognak innentől tovább szaporodni, és rájuk már nem hat a következő adag gyógyszer, hiszen egy ilyet már kibírtak. Jöhet egy nagyobb dózis, egy másfajta, erősebb, „széles spektrumú” antibiotikum, ami szintén képes elpusztítani a kórokozók – 98%-át, és megint csak a már ezeknek a szereknek is ellenálló legerősebbek maradtak meg.

Így a folyamatosan szedett antibiotikumoknak köszönhetően sikeresen kitenyésztünk magunkban olyan baktériumokat, amit már semmilyen ismert gyógyszer sem tud elpusztítani. Tehát – most – úgy néz ki, hogy az antibiotikumok kora lejárt, és lassan ott tartunk, ahol 100 éve, vagyis egy egyszerű fertőzésbe is könnyen meghalhat ez ember. Már léteznek olyan baktériumok, amelyek ellen már nincs olyan hatékony szer, ami képes lenne elpusztítani azokat, mert már mindent túléltek.

Az orvosok gyakran írnak fel antibiotikumot visszatérő húgyúti fertőzésekre,  miközben azt sem tudják, hogy a problémát tényleg az E. coli baktérium okozza-e. (Nagyon sokszor nem.) A felesleges gyógyszer, viszont ellenállóvá teszi a szervezetünkben élő maradék E. colit.

Az  Escherichia coli  az egyik leggyakoribb fertőzést okozó mikroorganizmus, amely a saját bélrendszerünkben is megtalálható. Ez okoz a leggyakrabban húgyúti fertőzést, bélgyulladást, tüdőgyulladást. Viszont nagyon gyorsan képes hozzászokni az antibiotikumokhoz.

Ha fertőzésmentesen, csak „a biztonság kedvéért”, vagy nem az adott problémára megfelelő, nem megfelelően szed antibiotikumot, akkor a gyógyszer nem hat a fertőzésre (hiszen nincs is bakteriális fertőzés), de a testünkben levő kórokozók egy része megszokja a kapott adagot, és innentől már nem hat rájuk a későbbi kezelés. …és ez nagyon gyorsan megy.

A „villámgyors” evolúció – alkalmazkodó baktériumok

• Egy kísérletben a tápanyaggal ellátott tárgylemezt több részre osztották.
• Az első részben nem volt antibiotikum, a második területet a baktériumok elpusztításához elegendő 1-szeres antibiotikummal kezelték, a harmadikat, 10x, a negyediket 100x, az ötödiket pedig 1000-szeres antibiotikum mennyiséggel kezelték.
• Az üres – antibiotikum mentes – táptalajra E. coli baktériumokat helyeztek. Az a baktérium képes 20 percenként megduplázni a számát, így azok gyorsan „belakták” a szabad, tiszta területet.
• Majd, nem sokkal később megjelentek a szomszédos, 1-szeres antibiotikummal kezelt területen – és azt is elfoglalták.
• Ezután tovább terjedtek a 10x, 100x és 1000x antibiotikummal kezelt területekre, és mindet elfoglalták, teljesen beborították azokat.

… és ehhez mindössze 10 napra volt szükségük.

A kísérletről készült videó itt látható: https://vimeo.com/180908160

Az erről szóló tudományos cikk pedig itt (angol): https://www.smithsonianmag.com/smart-news/watch-ecoli-evolve-your-eyes-180960418/

Vagyis 10 nap alatt a kórokozók alkalmazkodtak még a normálisnál 1000-szer nagyobb mennyiségű antibiotikumhoz is. Így a gyakori (és felesleges) antibiotikum szedés következményeként olyan baktériumtörzsek képesek kialakulni a szervezetünkben is, amelyeket már az 1000-szeres mennyiségű antibiotikummal sem tudunk elpusztítani. Ezek lesznek a „szuperbaktériumok”.

Az antibiotikumok alkonya

Míg a 60-as 80-as években az antibiotikumoknak köszönhetően sikeresen végre tudtak hajtani olyan műtéteket, amelyekbe régen a betegek többsége simán meghalt a műtéti felülfertőzés miatt vérmérgezésben, és sokan gyógyultak meg fertőzések okozta súlyos betegségekből is, ma lassan újra a 20. század elejének megfelelő szintre juthatunk. Már most is meg van az esély arra, hogy könnyen bele lehet halni egy egyszerű mandula-, vagy vakbélműtét szövődményeibe is, mert nincs olyan szer az orvosok kezében, ami hatásos lenne az új, kitenyésztett, kórházakban terjedő „szuper baktériumok” ellen.

Ilyen kórokozó pl. az MRSA, ami kifejezetten kórházakban (és állattenyésztő telepeken) terjed, mert ott már mindennel találkozott és mindent túlélt. Valójában egy teljesen hétköznapi baktériumról lenne szó  (Staphylococcus aureus),  ami viszont már alkalmazkodott minden ismert baktériumölő szerhez. Ha a kórokozó sebbe kerül, a legkisebb seb sem képes begyógyulni, mert a kórokozó folyamatos fertőzést, gyulladást okoz, és elpusztítani nem tudjuk, legfeljebb az immunrendszer képes bizonyos szinten kordában tartani. Legyengült szervezetnél azonban a fertőzés szétterjed a környező szövetekben, így sejtek folyamatosan pusztulnak, elhalnak. Ezért is nevezik „húsevő” baktériumnak.

Van egy ismerősünk, aki egy hasi műtét során kapta el a fertőzést, emiatt a sebe még fél év múlva sem gyógyult be teljesen. Több antibiotikum kúrán volt túl és mégis egyre több kórokozót mutattak ki a szervezetében. Az orvosok azzal biztatták, hogy törődjön bele, hogy ez a fertőzés vele marad, és örüljön, ha nem kap vérmérgezést.

Amikor hozzánk került a sebet két hónap alatt tudtuk begyógyítani és fél év múlva már nem tudták kimutatni a véréből az MRSA-t. Ehhez azonban el kellett hagynia az antibiotikumokat és olyan megoldást kellett keresni, amivel még nem találkozhattak a kórokozók.

Hogy állunk most a gyógyszereknek ellenálló baktériumokkal?

Az Európai Unióban évente 25 ezer, világszinten legalább 700 ezer ember haláláért felelősek az antibiotikumoknak ellenálló, rezisztens baktériumok. Ez a modern orvoslás egyik legnagyobb problémája, és helyzet évről-évre csak romlik, így ha nem sikerül valamit kitalálni 2020 és 2050 közötti időszakra már akár évi 10 millió emberre is felszökhet a rezisztens baktériumok miatti áldozatok száma. Az eddig könnyen kezelt baktériumos fertőzésekbe halhatunk bele, mindezt azért, mert ész nélkül és óvatlanul szedjük a felírt antibiotikumokat. (Forrás)

… és nem csak az orvos által felírt tabletták a felelősek ezért.

Hús, tojás, tejtermék – antibiotikummal „dúsítva”

Ahhoz, hogy minden nap (minden étkezésre) valamiféle állati eredetű élelmiszer kerülhessen a tányérra, ahhoz olcsón kell sokat előállítani. Ez a nagyüzemi állattartás lényege. Az ipari állattenyésztés viszont lehetetlen antibiotikumok nélkül.

A zsúfolt tömegtartás, egészségtelen körülmények, beteg állatok miatt, gyakorlatilat csak gyógyszerekkel, antibiotikumokkal tudják életben tartani az állatokat arra a rövid időre, amíg a vágóhídra nem kerülnek. Ez a csirkéknél 38, a sertéseknél 90 nap. …és mint láttuk, sokszor már 10 nap is elég, hogy egy ellenálló baktériumtörzs kialakuljon.

Ezek az állatok már az életüket is úgy kezdik, hogy a tömegben terjedő fertőzések ellen azonnal gyógyszerezik őket, és azt rövid életük során folyamatosan kapják. Az állatok még a szállítás előtti nap is megkapják az antibiotikum-koktélt, hogy kibírják az utat, mert halott állatot nem vesz át a vágóhíd. (Itt egy cikk arról, hogy miért eszünk húst, és hogy miért nem eszi meg a tenyésztő azt a húst, amit lead. )

A nagyüzemi tartás során nagyon gyorsan tudnak ellenálló törzsek kialakulni, ami állatról-állatra, de akár az emberre is átterjedhetnek, – és ezek már ugye hozzászoktak a rendszeresen kapott antibiotikumokhoz.

De nem csak betegségmegelőzési célból adják az állatoknak, – hiszen az antibiotikumoknak nincs immunerősítő, megelőző hatása, – legfeljebb csak lassítják egy fertőzés gyors elterjedését az állományban. Az antibiotikumokról azonban az is kiderült, hogy lassítják az anyagcserét, – ezért hízni lehet tőlük, és az állattenyésztésben pont ez a cél. Gyorsan, nagyra, sokat. Így lesz megfizethetően olcsó – a szemét.

Egy új EU rendelet szerint azonban 2022-től nem adható antibiotikum hozamnövelési célból, csak betegség esetén. Ehhez azonban elég egy beteg állat, – vagy olyan állatorvos, aki ebből jól megél – és már is felírják a gyógyszert az egész állomány számára. Tehát törvény van, de könnyen kijátszható és máris lehet antibiotikumot keverni a takarmányba.

Sőt maga a takarmánygyártás során is használnak antibiotikumokat, ami  – elméletileg – nem kerülhet bele a kész termékbe, de ezt nem ellenőrzi senki, így ez is kedvez a  „szuperbaktériumok” kialakulásának. (Forrás)

A gyógyszermaradványok azonban benne maradnak az azzal etetett állatok húsában, tejében és a tojásban is. Persze erre is van egy rendelet, ami meghatározza, hogy mennyi az engedélyezett mennyiség (de minek van egyáltalán benne?), de ezeket a határértékeket úgy határozzák meg, hogy elfogadható legyen az egészségügynek, de megfeleljen az iparnak is.

Tehát nem is kell ahhoz antibiotikumot szednie, hogy – kis mennyiségben – folyamatosan bejusson a gyógyszer a szervezetébe, az elfogyasztott ételeken keresztül. Ez a mennyiség nem elég ahhoz, hogy elpusztítson bármilyen baktériumot, de pont elég ahhoz, hogy a bennünk élő kórokozók hozzászokjanak.

Ezek után már egy egyszerű bakteriális fertőzésből is nehezebben fog meggyógyulni, mert a kórokozók már hozzászoktak az antibiotikumhoz, és nagyon könnyen össze tud majd szedni valamilyen súlyos kórházi fertőzést is, ha bármilyen műtétre kerülne sor.

A többi pedig már a szerencse kérdése, mert az orvostudomány tehetetlen.

Tehát ne feledje:

• Az antibiotikumok csak a bakteriális fertőzések ellen hatékonyak – nem segítik a gyógyulást vírusok okozta fertőzésekben és nincs megelőző hatásuk sem.
• Az antibiotikumok nem gátolják a kórokozók más emberekre való átterjedését.
• Az antibiotikumok helytelen okokból történő bevételének nincs haszna, de komoly szövődményei lehetnek.
• Az antibiotikumok felesleges, túlzott vagy helytelen használata csak azt eredményezi, hogy a baktériumok rezisztenssé válnak az antibiotikus kezelésekkel szemben. Tehát, ha antibiotikus kezelésre lesz egyszer szüksége a jövőben, előfordulhat, hogy akkor az már hatástalan lesz egy egyszerű fertőzés ellen is. (Forrás – Járványügyi Főosztály)