Ugyanaz, csak másképpen

A nők legalább a fele életében egyszer átesik húgyúti fertőzésen, de sokan vannak, akiknél ez rendszeresen visszatérő probléma. Egy idő múlva már a megszokott orvosi kezelések is hatástalanná válnak és a gyakori, rendszeresen fellépő gyulladás már a napi életvitelre és életminőségre is kihat, nem beszélve arról, hogy ez a későbbiekben komolyabb problémákat is okozhat.

A férfiakat is érinti ez a probléma, de jóval ritkábban és a tünetek is leginkább csak később, a betegség krónikussá válásakor jelentkeznek.

A húgyhólyag gyulladásának leggyakoribb tünetei:

• gyakori, szinte folyamatos vizelési inger,
• kellemetlen, fájdalmas vizelés, viszketés, csípő, égő érzés a húgycsőben,
• sötét színű, zavaros vizelet (súlyos esetben lehet véres, gennyes is),
• alhasi fájdalmak, görcsök,
• a felsőbb húgyutak érintettsége esetén: láz, hányinger, deréktáji fájdalom.

A hozzám fordulók is gyakran mondják, hogy elég, ha mezítláb megy végig a hideg kövön, vagy hideg padra ül, „azonnal felfázik”.

Először is szögezzük le: Felfázás gyakorlatilag nincs.

Az alsó húgyutak gyulladását – a hólyaghurutot – nem a hideg, hanem kórokozók, gombák és baktériumok – az esetek legnagyobb részében a bélrendszerünkben is természetesen megtalálható  Escherichia Coli, röviden E. Coli baktérium okozza.

Alsó húgyúti fertőzésről akkor beszélünk, ha a húgycsőben és húgyhólyagban alakul ki a gyulladás, felső húgyúti fertőzésnél viszont már a vese az érintett, viszont az egyik okozhatja a másikat is, mivel a kórokozók a teljes húgyúti rendszerben képesek elterjedni.

Mi okozza a fertőzést, hogy kerül a hólyagba a baktérium?

Többféle ok is lehet: Leggyakrabban a végbél környékén, a gáttájékon és a hüvely környékén megtelepedett, székletből származó kórokozók szaporodnak el a bőrön és a fehérneműn.

A nők anatómiailag ezért hajlamosabbak az ilyen fertőzésekre, mert végbél és a húgycső közelsége, valamint (a férfiakhoz képest) rövidebb húgycső miatt ezek a kórokozók könnyen bekerülhetnek a húgycsőbe, onnan pedig a húgyhólyagba, férfiaknál a prosztatába (férfiaknál a kiváltó ok legtöbbször máshol keresendő, de erre később visszatérünk).

A betegek gyakorlatilag saját magukat fertőzik meg. Ez a normál higiénés szokások betartása mellett is megtörténhet, ha például felborul a bélflóra egyensúlya és csökken a hasznos baktériumok száma. Ilyenkor elszaporodnak a kórokozó baktériumok és gombák.

Normálisan is ürülnek folyamatosan baktériumok a bélrendszerből, de ilyenkor a kórokozók száma akár több ezerszerese is lehet a megszokott mennyiségnek és ezzel már nehezebben birkózik meg az immunrendszer.

Másik gyakori kiváltó ok az elégtelen folyadékfogyasztás miatt kialakuló vizeletpangás. A besűrűsödött (sötét színű) vizeletben még a bejutó legkisebb számú kórokozónak is órái vannak arra, hogy megtelepedjenek és szaporodjanak.

A vízhiány következménye az is, hogy a vizeletből kicsapódhatnak az oldott ásványi anyagok, meszes bomlástermékek (például húgysavkristály). Ezek hólyag-, illetve vesehomokot képezve, dörzsölik, irritálják a nyálkahártyát, megkönnyítve a kórokozók megtelepedését a húgyutakban.

A hideg tehát nem okozza a gyulladást, de elősegítheti annak tüneti megjelenését azzal, hogy a hideg összehúzza a kismedence környéki ereket, emiatt lassul a keringés, a lehűlő vér pedig terheli a szervezetet, az immunrendszert.

„Miért tér vissza, ha egyszer elmúlt? Pedig én vigyázok magamra!”

A helyzet az, hogy a nagyon sok esetben a fertőzés el sem múlt teljesen, csak a kórokozók száma csökkent le annyira, hogy (ideiglenesen) nem okoznak tünetet.

Ennek egyik oka a nem megfelelő orvosi kezelés.

Sokszor sajnos az orvosok sem tudják, mi a megfelelő megoldás, mivel rutinból írnak fel egy antibiotikum kúrát, és a kiváltó okokat nem is vizsgálják, így nagyobb problémát okoznak, mint hasznot. Gyakran a bakteriális fertőzést egy gombás fertőzés előzi meg, amire nem hat az antibiotikum.

Egy nem megfelelően alkalmazott antibiotikum kiírtja a bélflóra hasznos baktériumait (ehhez kevés antibiotikum is elég), lehetőséget adva más kórokozók elszaporodásához, ezzel terhelik az immunrendszert. Az antibiotikumok nem minden baktériumot képesek elpusztítani. Lehet, hogy csak 2% kórokozó marad, de melyik ez a 2%?

A legerősebbek! A gyakran alkalmazott antibiotikumokkal sikerül kitenyészteni a legerősebb, legellenállóbb kórokozókat, amelyre később már nem hatnak ezek a szerek. Az ellenálló baktériumokról, az antibiotikum rezisztenciáról itt olvashat.

A visszafertőződés másik oka megint csak az elégtelen vízfogyasztás.

Amikor a szervezet nem jut elég vízhez – kényszerűségből a vizeletet is visszaforgatja (ezt a vizelet színe is mutatja, lásd itt). Hogy ez a szennyvíz ne kerüljön közvetlenül a véráramba, a hólyag közelében levő nyirokerek és nyirokcsomók próbálják ezt megszűrni. Ilyenkor a lágyéki nyirokcsomók megduzzadhatnak és ideiglenesen, pufferként tárolják a szennyeződéseket, amíg nem lesz elég víz a kimosáshoz.

Az a gond, hogy ezekben a pangó nyirokcsomókban a baktériumok is megtelepedhetnek. A húgyúti fertőzésekre leggyakrabban használt szerek hatóanyagát a szervezetünk vizelettel próbálja kiüríteni, így gyakorlatilag a veséktől a húgycső végéig képesek lennének fertőtleníteni a húgyúti rendszert. Az elzáródott, pangó nyirokcsomókba viszont semmi – az antibiotikum sem – nem jut be!

Ahogy megszűnt a gyulladás, a nyirokrendszerben lappangó baktériumok visszakerülhetnek a – kitisztított, konkurencia mentes – hólyagba, és egy-két hét alatt elszaporodva újra tüneteket okoznak.

Ugyancsak a vízhiány az oka annak, hogy a besűrűsödött vizeletből kristályok formájában kicsapódhatnak ásványi anyagok és ezek üledék, homok formájában dörzsölik, irritálják a hólyag, és a vesemedencék falát (vizelet vizsgálatkor üledék, hámsejt található). A vesehomokról és a vesekőről bövebben itt olvashat.

A kidörzsölt, lehorzsolt nyálkahártyán sokkal könnyebben megtelepednek a kívülről bekerült kórokozók, mint az ép hólyagban, így már a normális mennyiségű E. Coli is problémát tud okozni.

Candida a hólyagban

Gyakran találkozom olyan esettel, amikor a beteg két orvoshoz is jár folyamatosan, mert mindegyik csak a saját részéhez ért (az emberrel nem foglalkoznak) és próbálják a tüneteket csökkenteni (nem gyógyítani).

Viszketéssel, hüvelyfolyással nőgyógyászhoz fordul, míg a csípő vizelettel urológushoz. Pedig a probléma oka – akár mindkét esetben is – a hólyagban megtelepedő gomba.

Az orvos a hólyagproblémákat rutinból antibiotikummal kezeli, ami nem hat a gombákra. Volt olyan esetem, ahol két évig küzdött a beteg, míg a nálunk végzett vizsgálat candida terhelést a hólyagban. A vastagbélben nem volt gomba és a hüvelyi kenetvizsgálat sem tudta kimutatni. Gyakorlatilag amikor elment Wc-re mindig ürültek gombaspórák és ha ezek a pangó vizeletben elszaporodtak, akkor már hüvelyi tüneteket is tudtak okozni.

Amikor magán laborvizsgálaton candida vizelettenyésztést kért, ott automatikusan – rutinból – E. Coli-ra tesztelték, ami persze negatív lett.

Végül rászánta magát egy hólyagtükrözésre, – ahol candida gomba telepeket találtak a hólyag falán.

A gombafertőzéssel küzdő hólyagban – másodlagos fertőzésként – megtelepedhetnek baktériumok is – vagy fordítva.

Összefoglalva, azért térhet vissza gyakran a fertőzés, mert valójában el sem múlt.

Vagyis:

• nem volt elég hatékony az antibiotikum kezelés és maradtak baktériumok (szinte mindig marad),
• gombafertőzés is áll a háttérben,
• gócos nyirokcsomók vannak a lágyékban, amik visszafertőznek,
• irritált nyálkahártya miatt le van terhelve az immunrendszer,
• felborult a bélflóra egyensúlya.

Képzeljük el a következő helyzetet:

Hűvös időben hazafelé menet tócsába lépünk. Ahogy haza érünk, levesszük az átázott zoknit és veszünk egy meleg lábfürdőt.

Eközben a hólyag irritált falán próbál megtelepedni néhány százezer E. Coli baktérium. Az immunrendszerünk – kapacitásához mérten – próbálja a kórokozókat megállítani. A hólyaghomok miatt felmaródott nyálkahártyán a baktériumok vannak könnyebb helyzetben. Az immunrendszernek annyi energiája nincs, hogy legyőzze a kórokozókat – de nem engedi elszaporodni őket, így egy darabig még nincs tünet.

De mi történik ekkor a testünkben? A hideg és a nedvesség miatt testünk alsó felében, a bőr felszínén futó erekben lehűlt a vér. Ez a hideg (akár 26 fokos) vér nem kerülhet a 37 fokos szívbe és fő keringési rendszerbe.

Szervezetünk minden energiát átcsoportosít, hogy a vért felmelegítse és a testünket működésben tartsa. Honnan veszünk el plusz energiát a felmelegítéshez? Mindenhonnan! Többek között az immunrendszer azon részétől is, ami eddig a fertőzést kordában tartotta. A magára hagyott baktériumok szaporodni kezdenek.  A Coli képes 20 percenként megduplázni a számát. Ha szervezetünk nem volt képes pár ezer baktériumot hatástalanítani, akkor már semmi esélye a néhány órán belül több milliósra növekedett baktériumsereggel szembe – és éjszaka már ötször kell felkelni, pisilni.

… és mi van, ha nincs kórokozó a vizeletben?

A gyulladások többségét baktériumok, kisebb részét gombák, vagy vírusok okozzák, de a vizeletből való baktériumtenyésztés nem mindig mutat ki kórokozót. A hólyaghurut jellemző tüneteit mutató betegek egy részénél egyáltalán nem mutatható ki semmiféle kórokozó a vizeletben.

Ilyenkor a panaszokat az irritáció okozhatja, amit kiválthat a vese-, vagy hólyaghomok, illetve a túl savas vizelet (a vizelet pH értékét 5 alatt nem szokták mérni).

Ilyenkor kezdetben még nincs fájdalom, „csak” égő, csípő érzés, a vizelet megindulásakor, vagy a végén.

A férfiaknál ez a legjellemzőbb tünet.

Prosztata problémák

A prosztatagyulladás, megnagyobbodás leggyakoribb kiváltó oka ugyanaz, mint a fentiekben – hólyaghurut. A férfiaknál kisebb az önfertőzés esélye, de a partnertől juthatnak baktériumok kívülről is a húgycsőbe. Leggyakrabban azonban a vese-, vagy hólyaghomok okozta felmaródás válthat ki gyulladást.

A hólyagban kialakult – akár enyhe – gyulladás a hólyag falán, vagy a húgycsövön keresztül ráterjed a hólyag alatt levő prosztatára. A prosztata egy mirigy. Nincs benne aktív, nagy ereken futó vérkeringés, ezért nehezen tisztul. Az elhat sejtek betokosodnak és helyettük újabb sejtek képződnek, de ettől  a prosztata nagyobb lesz. Minél többször történik ez meg, annál nagyobb. A prosztataproblémákról itt olvashat bővebben.

Hajlamosító tényezők

Fokozottan veszélyeztetettek a cukorbetegek, az aktív szexuális életet élők, és azok, akik a kevés folyadékfogyasztás miatt vizeletpangástól küszködnek. További hajlamosító tényező a méh előreesése, a hólyag megereszkedése és a prosztata megnagyobbodása, illetve a lágyéki nyirokcsomók megnagyobbodása. Ezekben az utóbbi esetekben a hólyag formája fizikailag megváltozhat – benyomódhat -, amitől csökken a vizelettartó kapacitás, és könnyebben alakulhat ki vizeletpangás.

Gyakori fertőzést idézhet elő, (terheli a szervezetet) ha sportolás után az átizzadt zoknit, pólót, úszás után a nedves fürdőruhát nem cseréljük ki időben.

A betegséget nem, de a hólyaghurutra való hajlamot örökölni is lehet, így akinek a családjában gyakori volt a fertőzés, nagyobb valószínűséggel fog szenvedni ő is a betegségtől, ha nem tesz meg mindent a kiváltó okok megszüntetésére. Tehát érdemes a fentiekre fokozottan figyelni.

A kórosan elhúzódó fertőzések több mint fele a felső húgyutakat, a vesét is érinti, ennek következményeként vesemedence gyulladás, vagy veseciszta alakulhat ki.

Mi a megoldás? A természetes segítség

Az alap a megfelelő vízfogyasztás. Ha nem issza meg a szükséges vízmennyiséget nem érdemes csodálkozni, hogy kiújulnak a fertőzések. (Próbálja meg fele annyi vízzel kimosni a ruhát, mint amennyi kellene. Nem lesz tiszta!)

• Az optimális bélflóra fenntartása a megfelelő probiotikumok Ne engedjük elszaporodni a kórokozókat az emésztőrendszerben.
• Kezdődő gyulladás esetén a medveszőlő levél tea gyulladáscsökkentő és vízhajtó hatása segíthet, főleg az E. coli baktérium okozta fertőzés esetén. (Ha nem iszunk eleget – mit hajt ki? -, a vízhajtók csak a vesét terhelik.)
• A tőzegáfonya kivonatot tartalmazó étrend-kiegészítők – enyhe gyulladáscsökkentő hatásuk mellett – gátolják a Coli baktérium megtelepedését a hólyag falán. Ez a hatás a tőzegáfonyában levő D-mannóz molekulának köszönhető. A D-mannóz önmagában kevésbé hatékony, mint a megfelelő dózisú (legalább 10.000 mg) antioxidáns tartalmú tőzegáfonya kivonatok, ezért érdemes a lehető legnagyobb hatóanyag tartalmú, kivonatot tartalmazó készítményeket keresni. A porkapszulák és a teák, illetve az áfonya lé legfeljebb megelőzésre alkalmasak.
• Az olajfalevél kivonata hatékony vírus, gomba és baktériumölő hatású. Vagyis mindegy, hogy mi okozza a fertőzést, az olajfa elpusztítja azokat. Mivel már a gyomorban felszívódik nem károsítja a bélflórát; véren keresztül hat (a hólyag belső hámrétegét, pedig át kell mosni – vízzel).
• A vizelettel kiürülő C-vitamin sejtvédő hatása nem kedvez a kórokozók megtelepedésének.
• A fűrészpálma kivonat (Saw Palmetto) serkenti a kismedence vérellátását, gyulladáscsökkentő hatású. Nők és férfiak esetében is segít az alsó húgyutak betegségeinek kezelésében, megelőzésében.

Ezeket a kiegészítőket – megelőzésként, kisebb dózisban – érdemes folyamatosan szedni.

Gondoljuk át még egyszer!

Leegyszerűsítve: a veséink a házi szennyvíz tisztítóink, a hólyag pedig az a szennyvízgyűjtő, ahová az a folyadék kerül, ami már annyira koszos, hogy nem akarjuk visszaengedni a rendszerbe és csak arra vár, mikor engedjük ki.

Ha nincs elég víz a (keringési)rendszerben, akkor mindenhonnan folyadékot szívunk vissza, emiatt besűrűsödik  a szennyvíz és elszaporodnak a kórokozók.

A megoldás: át kell mosni a rendszert és utána tisztán tartani!