-
legfeljebb csak a gyógyszercégek számára
Most nem a nők számára ideális, álom férfiről lesz szó, hanem a gyógyszeripar számára optimális alanyról. Arról, aki számára az összes gyógyszert kifejlesztik, ellenőrzik, tesztelik, az adagolását beállítják, arról, aki számára az optimális vitamin és tápanyagmennyiséget meghatározzák az egészségügyi szakemberek.
Az optimális ember
Minden ember egyedi. A szervezetünk működése, testalkatunk és a problémáink is egyéniek, de mégis meg kellett határozni egy alapot, amihez lehet a dolgokat viszonyítani.
Ez az úgynevezett „standard férfi”, vagy referencia ember, – aki 30-35 éves, 70-75 kg testtömegű, 170-175 cm magas, fehérbőrű, európai (kaukázusi) típus, aki teljesen egészséges, egészséges életmódot folytat és egészségesen táplálkozik.
Szeretnék egyszer egy ilyennel találkozni, – de persze ilyen nem létezik.
Mégis minden gyógyszer, minden egészségügyi ajánlás az ő (nem létező) igényeire lett kitalálva, beállítva.
A problémák
– Az első – és szerintem a legnagyobb – probléma, hogy a standard egy teljesen egészséges emberre van kitalálva. A gyógyszereket pedig ugye betegeknek gyártják. Amellett hogy „teljesen egészséges ember nincs, legfeljebb nincs elég alaposan kivizsgálva” (vagyis addig vizsgálják, amíg nem találnak valamit), aki nem beteg, az ugye nem szed semmilyen gyógyszert sem.
Akkor hogy lehet egy gyógyszer hatását vizsgálni, a hatóanyag mennyiségét beállítani, ha nem beteg, nincs semmi baja?
Valójában sehogy! De mégis ez a szokásos eljárás.
Az adagolás egy több ezer fős nagy átlagra, – gyakorlatilag „ saccperkb” alapon van kitalálva.
– A tesztelés. A klinikai teszteket, pedig jellemzően (a kevés pénzért is sok mindenre vállalkozó) egyetemistákon végzik. Vagyis a 18-25 éves korosztályon. Náluk is kiszűrik, hogy ne legyen meg az adott betegség, hiszen egy betegség megjelenési teljesen egyedi is lehet, így a gyógyszerre adott reakciók is különbözőek. A kísérlethez viszont az kell, hogy mindenki, nagyjából egyformán reagáljon a szerre.
Mivel ez a korosztály jellemzően (még) nem küzd komoly betegségekkel, tökéletesen alkalmasak egy ilyen vizsgálathoz.
Vagyis gyakorlatilag a gyógyszerek előzetes hatását fiatal, teljesen egészséges embereken vizsgálják, legfeljebb később változtatnak az adagoláson a tapasztalatok függvényében.
Például, a fájdalom érzékelése teljesen egyéni. Van aki jobban tűri, más pedig nehezen viseli. Hogyan lehet akkor egy fájdalomcsillapítót tesztelni?
Gyakorlatilag csak kérdőíven. Ez azt jelent, hogy mondjuk egy fronthatásra jelentkező fejfájásnál a kísérleti alanyok egy kérdőíven 1-10 közötti skálán bejelölik, hogy mennyire erősnek érzik a fájdalmat, majd a tabletta bevétele után megjelölik, hogy (érzésük szerint) mennyire csökkent a fájdalom.
Több száz, vagy pár ezer ember adatait összehasonlítják és ha az alanyok több mint 50%-ánál van értékelhető kedvező hatás, akkor a szert „hatékonynak” ítélik és lehet forgalmazni.
Ha Ön nem abba az 50%-ba tartozik akinél volt hatás, vagy nem a kísérleti korcsoportba tartozik, esetleg más betegsége, tünetei is vannak – az pech.
Az antidepresszánsok, nyugtatók és más hasonló kábítószerek klinikai kísérletei során például a tesztelésben részt vevő egészséges fiataloknál még azt is kizárják, hogy még a családban, az ismert felmenőkig visszamenve sem fordult elő semmilyen pszichiátriai, idegrendszeri probléma. (Forrás) Akkor hogy lehet tesztelni egy nyugtató, antidepresszáns hatását? Valójában sehogy! Illetve úgy, mint az előbbiekben.
De ez vonatkozik például a vérnyomás csökkentőkre is. Ezeknél már az is jónak számít, ha a vérnyomást 10 Hgmm-mel lejjebb tudják vinni. Kinél? 140-nél, vagy 190-nél?
Ezeknél a gyógyszereknél még rosszabb a helyzet, hiszen az engedélyezési eljárásokban, a kísérletek során egyszerre, egyféle hatóanyagot tesztelnek. Ma viszont az orvosok már gyógyszerkombinációkat, vagy eleve kombinált szereket írnak fel (javasolnak). Ha az egyik nem segített, adjunk mellé egy másikat, harmadikat, hátha az jobb lesz. Vagy nem.
A különféle kombinációkat viszont soha, senki sem teszteli (hiszen az az adott orvos döntésétől függ), így a várható hatás leginkább csak próbálgatáson, találgatáson múlik.
Azonban minél többféle szert szed valaki, annál több lesz az esély a mellékhatások megjelenésére. De az sem nagyon érdekel senkit, hiszen a tünetkre majd újabb tablettákat lehet felírni.
Adagolás: inkább ne árts!
Ez az alapelv. Mivel egyénileg nem tudnak mindenkit tesztelni a gyógyszer hatásával kapcsolatban, ezért az adagolás úgy van meghatározva, hogy a nagy többségnél ekkora dózisnál volt kedvező hatás. Ezt az adagot lehet emelni, addig a mennyiségig, ami még éppen nem mérgező, vagy nem okoz már komoly problémákat.
De mi van, ha valakinél már az előírtnál kisebb adag is komoly mellékhatásokat, akár mérgezést okoz, míg másoknál az extra dózis sem segít. Hát az is pech – a beteg számára.
Például az amúgy ártalmatlannak tekintett paracetamol hatóanyagú láz- és fájdalomcsillapítók (pl Rubophen) betegtájékoztatójában az szerepel, hogy az 500mg-osból, napi maximum 4 db vehető be, mert májkárosító hatású lehet (sok más mellett). Viszont van, akinél már ez a mennyiség is okoz májproblémákat, vagy éppen egyálalán nem hat.
Az aszpirint kis dózisban manapság úgy ajánlgatják az orvosok, mint ha cukorka lenne. Pedig mára már kiderült, hogy legtöbb esetben felesleges és szedése többet árt, minthogy bármilyen haszna is lenne. De az orvos elhiszi a (jól fizető) gyógyszerügynök kolléga ajánlását és ő is javasolja a betegnek. Aki pedig szintén csak hisz – és beveszi. Ezt is.
Gyerekek – adagolás
A gyógyszerek (vitaminok) hatását, hatékonyságát pedig gyerekeken eleve nem vizsgálják. Egyrészt etikai okokból, másrészt pedig ki az, aki a gyerekénél engedné, hogy egy új kísérleti szert kipróbáljanak rajta. Ez csak akkor fordul elő, amikor a gyerek már olyan súlyos állapotban van, hogy sokat már nem veszíthetnek. Azzal viszont nem lehet egy általános állapotot tesztelni.
Valójában csak az ilyen, életveszélyes állapotoknál derülhet csak ki, hogy az adott szer mennyire hatékony, illetve milyen dózisba nem árt még.
Egyéb esetekben a cégek a szokásos „saccperkb” megoldást alkalmazzák. Jellemzően 12 éves kor alatt a felnőtt adag felét ajánlják, 3 és 6 éves kor között pedig a negyedét, harmadát. 3 éves kor alatt pedig – nem tudjuk. De inkább ne ártson!
Némelyik gyógyszernél már úgy van meghatározva az adagolás, hogy pl. gyerekeknél 25-45 kg alatti testsúlynál nem szedhető.
Ugyanez vonatkozik a vitaminokra, étrend-kiegészítőkre is. Mivel senki sem tudja megmondani, hogy kinek, miből, mennyire van szüksége, – tehát inkább kevesebbet. A Nagy Terhesvitamin üzletről itt olvashat.
…és ha nem Ön az ideális férfi
Ma már egyre több gyógyszer betegtájékoztatójában szerepel ilyen típusú figyelmeztetés:
Fokozott elővigyázatossággal szedje ezt a gyógyszert ha Ön
-
- fekete afrikai, vagy afroamerikai származású,
- ázsiai származású, japán, tajvani, vagy filippínó,
- ha Ön nő,
- ha testsúlya 49-45 kg alatt van,
- ha 70 évesnél idősebb,
- ha ilyen és ilyen és ilyen betegsége van,
- ha ilyen és ilyen és ilyen típusú más gyógyszert szed,
- stb.
Ezekben az esetekben meg van az esély hogy az adott gyógyszer nem, vagy nem megfelelően hat, illetve nagyobb a kockázata a súlyos mellékhatások megjelenésére, vagy akár életveszélyes állapotot is okozhatnak.
Vagyis a gyógyszercégek ma már tisztában vannak vele, hogy nem mindenkinél működnek ugyanúgy a tablettáik, mint ahogy azt ők szeretnék, elképzelik. (Forrás)
A problémák azonban nem precíz kutatások alapján derültek ki, hanem a betegek visszajelzéseiből, például a súlyos mellékhatásokból tudták ezt a következtetést levonni. Sajnos ehhez nagyon sok embernek kellett meghalnia gyógyszermérgezés miatt.
A betegtájékoztatókban levő figyelmeztetéssel, a lehetséges mellékhatások felsorolásával gyakorlatilag a betegre hárítják a felelőséget a gyógyszerszedéssel kapcsolatban – hiszen ők szóltak. Emiatt pedig csak olyan dolgokat sorolnak ott fel, amelyekről biztosan tudják, hogy ennél a szernél előfordulhatnak (előfordultak), hiszen senki sem vállal magára olyat, amiről biztosan tudja, hogy ő készítményük olyat nem okozhat.
Ön mindig elolvassa a betegtájékoztatót? Tudja, hogy mit vállal be?
Zárásként
Tehát ha Ön nem megfelel meg a standard férfi leírásának, akkor jó esélye van rá, hogy az orvosa által javasolt gyógyszer nem biztos, hogy segíteni fog, – hiszen azt nem Önre találták ki.
A hatás valójában leginkább a szerencsén múlik. Ezért is próbálkoznak az orvosok többféle szerrel is, hátha eltalálják azt, ami segít.
Vagy nem. Mivel az ideális beteg sem létezik.
