– nyugtatók, antidepresszánsok, „hangulatjavítók”, altatók és társaik.

A nyugtatók, szorongáscsökkentők és a többi hasonló szer valójában semmit sem gyógyítanak meg, – semmilyen gyógyhatásuk sincs – csupán tompítják a szervezet vészjelzéseit és ezzel kitolják a valódi problémák megoldásának még a lehetőségét is. Ez hosszabb távon az eredeti probléma súlyosbodásához és újabb tünetek, újabb – sokszor végzetes – problémák kialakulásához vezet.

Hatásuk miatt az úgynevezett pszichoaktív szerek közé sorolhatók, vagyis köznapi szóhasználatban drogok, kábítószerek. A pszichoaktív szerek olyan természetes, vagy mesterséges kémiai anyagok, amelyek a központi idegrendszerre hatva befolyásolják annak működését, hiányuk pedig elvonási tüneteket okoz. (Forrás)

A kábítószerek legfőbb jellemzői:

1. Az adott szer nem gyógyít. Nem szünteti meg az alap problémát, nem szüntet meg semmi fizikai, vagy lelki tünetet csak ideiglenesen enyhíti azokat, elnyomja, tompítja, gátolja a szervezet bizonyos jelzéseit.
2. Mivel csak rövid távon képesek gátolni a szervezeti vészjelzéseket, ezért folyamatosan kell ezeket szedni, vagyis folyamatosan a szer hatása alatt kell lenni. Sőt, a kívánt hatás eléréséhez egyre nagyobb dózisra (mennyiségre), egyre erősebb szerekre vagy kombinációkra van szükség.
3. Függőséget (addikció) Ez azt jelenti, hogy egy idő után a beteg már nem képes a szer nélkül élni, mert anélkül az alap probléma (ami el sem múlt) tünetei még erősebben jelentkeznek. A függőség a drogok egyik legfontosabb jellemzője. Ha mégis megpróbálja letenni a szert, elvonási tünetek jelentkeznek.
4. Elvonási tünetek. Mivel a szervezet hozzászokott az adott drog stimuláló hatásához, a szer elhagyása, vagy az addigi dózis csökkentése hiányérzetet, elvonási tüneteket okoz. Az elvonási tünetek leggyakrabban éppen azok, mint amiért a szert el kezdte szedni, csak többnyire még erősebb tünetekkel jár. Vagyis, ha megpróbálja elhagyni a drogot, (rövid távon) rosszabbul lesz, mint amikor elkezdte szedni. Ezért az ilyen szereket, csak az adagok fokozatos csökkentésével lehet kivezetni a szervezetből.

A fentiek jellemzőek az alkoholtól az illegális kábítószerek át azokig a drogokig – amit az orvos receptre ír fel.

Egy szer annál erősebb kábítószernek (keményebb drognak) tekinthető, minél gyorsabban okoz függőséget és minél nehezebb leszokni róla.

Az alábbi táblázat mutatja néhány drog függőségi szintjét:

(A kép forrása)

A számozás a függőség kialakulásának esélyét és a szer okozta károsodás fokozatát jelzi. Minél magasabban van az adott szer, annál komolyabb drognak tekinthető. Felhívom a figyelmet a Benzodiazepinek szintjére (lásd lejjebb), ami a drogok között nagyjából középen helyezkedik el, nagyjából az alkoholizmussal egy szinten. Ez az orvosok által egyik leggyakrabban felírt szer (a többi ennél csak rosszabb, de nem szerepel a táblázatban).

Hogy kialakult-e már a függőség, azt viszonylag egyszerűen ki lehet deríteni: ha már legalább 1-2 hete szedi a szert (és közben úgy érzi, hogy jobban is van) próbálja meg elhagyni azt. Ha 3-5 napon belül rosszabbul lesz (elvonási tünetek jelentkeznek), akkor a drogfüggőség már kialakult, és újra be kell vennie, hogy ismét jobban érezze magát. Ha legalább egy hétig kibírja komolyabb állapot rosszabbodás nélkül és utána sem érzi szükségét a szer használatának, akkor nem beszélhetünk függőségről, legfeljebb alkalomszerű fogyasztásról.

Ehhez azonban tudni kell, hogy az orvos által felírt szereknek nincs azonnali hatása (legfeljebb a tablettába vetett hit segít), több napig kell szedni, hogy kifejtsék tompító, „nyugtató” hatásukat, – de addigra a legtöbbnél már a függőség is kialakul.

Receptre kapható kábítószerek

A fenti jellemzők alapján az orvosok által felírt nyugtatók, antidepresszások, hangulatjavítók, altatók – gyakorlatilag kábítószerek. Orvosi szempontból ezeket pszichotróp gyógyszereknek nevezik (kerülve a drog szó használatát).

A pszichotróp gyógyszereknek öt fő típusa van : antidepresszánsok, szorongásoldó gyógyszerek, stimulánsok, antipszichotikumok és hangulatstabilizálók.

Az antidepresszánsoknak több formája létezik, ilyenek a

• Szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI-k),amelyek gátolják a szerotonin („boldogsághormon”) lebomlását a szervezetben. Bár egyre több bizonyíték van arról, hogy nem a szerotonin hiány okozza a depressziót, mert a magas szint mellett is sokan depressziósak, így az a szer sem segít semmit. A leggyakrabban felírt ilyen szerek nálunk Scippa, Cipralex, Paroxetin, Seropram, Prozac néven vannak forgalomba, amelyek – hatását és mellékhatásait nézve – erős drognak tekinthetők.
• Szelektív noradrenalin-újrafelvétel-gátlók (SNRI-k), amelyek fokozatosan növelik a noradrenalin mennyiségét az agyban. A noradrenalin élénk és éber érzést kelt.
• Bupropion, amely elősegíti a fontos agyi aktivitást, és szezonális affektív zavar (SAD) kezelésére vagy a dohányzás leszoktatás esetén ajánlják.

Ezeket a szereket több szorongásos probléma esetén javasolják az orvosok, például szorongás, fóbiák, pánik esetén – bár a félelmet ezek sem képesek megszüntetni, így valódi gyógyhatása egyiknek sincs. Mivel önmagukban nem sokat érnek, jellemzően más típusú szerekkel kombinálva alkalmazzák. Az általános javallat szerint csak rövid távú kezelésre használhatók (de ez kit érdekel?), mert, ha rövid idő alatt nincs kedvező hatása, – akkor később sem lesz.

• A stimulánsokat főként viselkedési problémák esetén alkalmazzák. Ezeknek jellemzően egyszerre van nyugtató és élénkítő hatása is. Leginkább hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedőknek írják fel. (Ritalin)
• Az antipszichotikumokat a pszichózis kezelésében alkalmazzák.A pszichózis számos olyan állapotot ír le, amelyek hatással vannak az elmére. Az ilyen személy elszakad a valóságától, és téveszméket vagy hallucinációkat tapasztal.
• A „hangulatjavítók” – stabilizátorok a szélsőséges érzelmeket hivatottak szabályozni és elsősorban a bipoláris zavar és a szélsőséges hangulati ingadozások kezelésére használják.

https://medssafety.com/list-of-psychotropic-drugs/

Orvosi szempontból a fenti típusú szereket felírják, mint

• – szorongáscsökkentő: szorongás, depresszió, idegesség, pánikbetegség, fóbiák, izgatottság, pszichózisok,
• – altató: álmatlanság,
• – izomlazító: izomgörcsök, görcsös tünetek, izomgörcsök esetén.

Az egyik leggyakrabban használt ilyen pszichotróp hatóanyagcsoport a Benzodiazepinek.

Ezek több változatban, több különböző célra javasolva, több márkanéven kerülnek forgalomba, bár hatásuk tekintetében nincs jelentős különbség.

A nálunk legelterjedtebb márkák a következők: Szorongáscsökkentőként felírt szerek: Alprazolam, Frontin, Helex, Xanax, Rivotril, Clonazepam, Frisium, Diazepam Destin, Elenium, Loranxil, Rilax, Seduxen, Medazepam, Rudotel, Válium,

Altatóként javasolt drogok (a fentieket is felírják erre a célra): Signopam, Dormicum, Lendormin, Brotizolam, Gerodorm, Eunoctin. (Forrás) (Megtalálja közöttük a sajátját?)

…és vannak még ezeknél is „durvább” szerek, így, ha valaki a fenti problémákra szed valamit, akkor olvassa el a Betegtájékoztatót. Ha talál benne függőségről és leszokásról szóló részt, – akkor kábítószert szed.

A betegtájékoztatók szerint a „mellék”hatások is komolyak lehetnek, főleg, ha kombinálják más szerekkel, drogokkal. Például sok tablettán szerepel, hogy szedése során az alkoholfogyasztás tilos. De ezt ki ellenőrzi? Vizsgálatok szerint a halálozási arány sokszorosa a normál lakosság halálozási arányához képest azoknál, akik ezek mellett még alkoholfüggőséggel is küzdenek.[24]  Ez különösen a középkorúaknál jár emelkedett kockázattal.

A különböző típusú szerek felerősítik egymás hatásait, az alkohol pedig gyorsítja a felszívódást is, emiatt sokkal több hatóanyag jut a szerveztbe és komolyabb, erősebb hatása lesz.

Kerestek már meg olyan problémával, hogy fiataloknál, buliban, „jó ötletnek tűnt” Frontin-ra vodkát inni. A 19 éves fiúnak 2 napig voltak emlékezetkieséses epizódjai  és még két hét múlva is koncentrációs zavarral küzdött. Ennyit „tud” egy „enyhe” nyugtató.

Ha ezek ennyire veszélyesek, akkor mégis miért engedélyezik?

A válasz egyszerű: a „gyógyszer” üzlet. Másrészt az az orvosi hozzáállás, hogy „még mindig jobb, mintha nem írnánk fel semmit”.

Amellett az orvosokat védi a protokoll. Vagyis, ha az egészségügyi hatóságok az adott országban engedélyezik a szert, akkor az bekerül a hivatalos orvisi eljárásba, kezelési rendbe – vagyis a protokollba. ha pedig az orvos a protokoll alapján tesz javaslatot(!!!), akkor őt felelősség semmiért sem terheli, hiszen az előírások szerint járt el.

Igen, az orvos csak javasol valamit, a döntés és a felelősség mindig a betegé. Sőt, amikor a beteg elmegy a patikába és beszerzi a szert, akkor a Betegtájékoztatóban a gyártó cég közli is, hogy mire számíthat, ha szedi. A beteg pedig ezt a tabletta szedésével ezt tudomásul veszi.

Jogi szabályozás

A világ legtöbb országában (így nálunk is) ezek a szerek a gyógyhatással rendelkező, de veszélyei miatt bizonyos korlátozások mellett használható szerek közé tartoznak. (Shedule IV- kategória.) Azonban van, ahol ezt komolyabban veszik és bizonyos (ebbe a csoportba tartozó) hatóanyagokat  a szigorúbb (III-as) kategóriába sorolják.

Sőt az elméleti „gyógyhatást” sem minden ország fogadja el, így például Hong-kong-ban ezek ugyanabba a kategóriába tartoznak  (Schedule I.), mint más tiltott kábítószerek, mivel az ottani hatóságok szerint semmilyen gyógyhatással sem rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egy kategóriába került pl. a kokainnal és a heroinnal. (Forrás )

Valójában a jogi szabályozás csak lehetőséget ad arra, hogy – orvosi ellenőrzés mellett – a gyógyszercégek szabadalmaztatható, szintetikus kábítószereket hozhassanak forgalomba. Az ilyen törvények miatt lett több százmillió amerikai ópiát függő, amikor is a cégek még az orvosokat és a hatóságokat is meggyőzték (van az a pénz), hogy a termékeik nem ártank. Azután kiderült, hogy a gyógyszergyárak végig hazudtak és ebből robbant ki világszerte az Ópiát-botrány. A cégek több milliárd dolláros kártérítést fizettek, hogy elkerüljék a komolyabb felelőségre vonást. …és az üzlet megy tovább.

Mellékhatások

Ez érdekes, ugyanis a mellékhatások pontosan egyeznek azokkal a tünetekkel, amire szedik, amire az orvos felírta.

Nézzünk néhányat – a betegtájékoztatók alapján: lehangolt lelkiállapot (depresszió), ingerlékenység, szorongás, idegesség, nyugtalanság, zavartság, remegés, görcs, alvászavar, öngyilkossági hajlam stb. Igen, jól látják: az antidepresszáns depressziót okozhat. (Forrás)

Akkor most honnan tudja, hogy mitől van rosszul?! Lehet, hogy  már rég nem is kellene szednie, nincs is rá szüksége, hanem csak az aktuális tablettától vannak tünetei.

Amellett persze egyéb tüneteket, problémákat is okozhatnak a függőség mellett (pl. szívritmuszavar, magas vércukor, emésztési zavarok, memóriakárosodás, beszédzavar, szédülés, fejfájás, székrekedés, hormonzavar, hallucináció stb.), amit majd egy másik orvos, újabb „gyógyszerekkel” próbál elnyomni. Sokszor épp olyanokkal, ami az adott szer mellett nem is szedhető. Azonban minden orvos csak a maga szakterületéhez ért(?), a kolléga dolgába nem szól bele. A felelősség úgyis mindig a betegé.

Akkor nem is hatnak?

Valójában ezeknek a szerek alkalmazásának nincs pszichiátriai indikációja, vagyis nincs gyógyhatása, gyógyászati oka! Kizárólag tüneti kezelésként, illetve egyéb terápiás kezelés mellett, kiegészítő kezelésként javasolt az alkalmazás! Azonban az orvosnak is tisztában kellene lennie azzal, hogy hogy használatuk csak rövid távon biztonságos – az alkalmazás idejének növelésével a függőség kialakulásának esélye meredeken emelkedik! (Forrás) De ez kit érdekel!?

Használjuk drogként?

A fent említett fiatalember nem magától találta ki, hogy a nyugtatóra alkoholt iszik, ugyanis egyre elterjedtebb ezeknek a receptre kapható drogoknak kábítószerként való használata – főként alkohollal kombinálva.

Sok esetben a fiatalok sokszor csak azért produkálnak depressziós, vagy pánik tüneteket, hogy az orvossal felírathassák maguknak a szert, vagy éppen a szüleiknek felírt tablettákat veszik el – és ma már kereskednek is ezekkel. Akkor miben is más, mint a többi drog? A különbség valójában annyi, hogy (a törvény szerint) az egyik legális, a másik pedig illegális. (Forrás)

Leszokás

Mint minden kábítószerről, így az orvos által felírt szerekről is, csak fokozatosan lehet „lejönni”. Sajnos minél régebb óta szedi valaki, annál nehezebb lesz a feladat, mivel sokszor a gyógyszerfüggőség mellett már pszichés függőség is kialakulhat, ami azt jelenti, hisz abban, hogy ettől érzi magát jobban. …és a hit sok mindenre képes, mind jó, mind rossz értelemben.

Ha valaki felismeri, hogy a tabletta nem old meg semmit sem (mint ahogy, az alkohol sem), akkor a leszokáshoz két dolog kell: erős akarat és kitartás. Ha ez nincs meg, akkor esélye sincs – és marad valamelyik drog: alkohol, az orvos által felírt szer vagy az utcai kábítószer. Valójában nem soka   különbség.

Ezek a drogok idővel felhalmozódnak a szervezetben és emiatt csak lassan fokozatosan ürülnek ki. Amikor a vérben levő szintjük egy bizonyos mennyiség alá csökken, akkor jelentkeznek az elvonási tünetek. Minél régebb óta, minél nagyobb adagban szedi valaki, annál több szer lehet a szervezetében, és annál hamarabb veszi észre a csökkenéssel járó hiányérzetet, vagyis az elvonási tüneteket.

Ezért a tabletta mennyiségét csak fokozatosan, lassan, 2-3 hét alatt szabad csökkenteni, így a kis mértékű csökkenés nem okoz komoly tüneteket, de ennyi idő alatt a szer nagy része már kiürül a szervezetből.

A segítség

Ha több fajtát szed, kezdje azzal, amiből a legtöbbet, leggyakrabban vesz be. Például 3×1-es adagolásnál el tudja hagyni az egyiket – még mindig lesz bőven belőle a szervezetében. Azt az adagot hagyja el először, amikor jobban érzi magát. Tehát ha reggel jól érzi magát, akkor felesleges bevenni a reggeli adagot. Vigye magával! Ha nem bírja ki délig a reggeli adagot még bármikor beveheti délelőtt is. Ha mondjuk 11-kor vette be a reggelit, akkor délit ki is hagyhatja, és majd beveszi a következőt valamikor délután, amikor úgy érzi, szüksége van rá – de máris eggyel csökkentette a szer dózisát.

Tehát a lényeg: ne akkor vegye be, amikor mondták (az orvos egyébként csak javasol), hanem amikor úgy érzi, hogy kell.

a 3-4 nap alatt nincs rosszul, nincsenek elvonási tünetek, akkor elhagyhatja a következő adagot is.

a csak napi 1-2 tablettát szed, akkor a tabletta felezésével, negyedelésével tudja csökkenteni az adagot. Vagyis amelyik időszakban jobban szokta érezni magát, 3-4 napig csak felet vegyen be. Ha nincs komoly tünet, akkor az 5. napon felezze a másik adagot is, újabb 3-4 napig, majd lehet negyedelni.

Ha két hétig kibírta komoly állapotromlás, elvonási tünetek nélkül, akkor „lejött a szerről”. He ezután újabb 2-3 hétig „tiszta marad”, akkor már nincs függőség. Ha pedig később mégis újra a „szerhez” nyúl, az már nem azért van, mert szüksége van rá, hanem azért, – mert akarja.

A döntés mindig, minden szempontból a betegé, – hiszen az orvos is csak javasol valamit.

Kiegészítő – kisegítő lehetőségek

A leszokással járó feszültséget, az elvonási tüneteket lehet csökkenteni olyan természetes szerekkel, amelyek nem okoznak függőséget. Vagyis ezeket akkor és olyan mennyiségben lehet szedni, amikor szükségét érzi, ha nem kell akkor egyszerűen nem veszi be azokat.

Ilyenek például a citromfű, a macskagyökér, az orbáncfű (SSRI-vel nem szedhető), a levendula – ezeket nem tea, hanem inkább koncentrált kivonat, tinktúra formában érdemes szedni, mivel ezekben több a hatóanyag.

Növeli a stressztűrő képességet és segít kiegyensúlyozni az idegrendszer működését a Rhodiola, az Ashwagandha és a Eleuthero ginseng is.

Kifejezett nyugtató, altató, görcsoldó hatása van a CBD olajnak. Erről itt olvashat bővebben.