A tejtermékek csapdája
Az 1960-as évek óta halljuk a tejipar által kitalált szlogent, miszerint „A tej élet, erő, egészség”. A tudományos kutatások újabban azonban ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják.
A statisztikai adatok szerint hazánkban a tej és tejtermékek fogyasztása lassan, de fokozatosan növekszik, ugyanakkor a csontritkulás és az ezzel összefüggő csonttörések száma is növekszik, és így van ez máshol is.
Mégsem véd meg a tejfogyasztás a csontritkulástól?
Nem. Sőt az évtizedek óta, a világ több országában is elvégzett széleskörű kutatások alapján a kutatók arra jutottak, hogy a tej és a tejtermék rendszeres fogyasztása (ha kismértékben is) fokozza a csontritkulást. Erre meg is van a logikus, természetes magyarázat is.
Persze a tejipar és az általuk támogatott vizsgálatok inkább genetikai és más okokkal próbálják a számok növekedését magyarázni. Az állítják, hogy – főleg kisgyerekek számára – „szükséges” a tej, és nem vesznek tudomást arról, hogy Föld lakosainak nagyjából háromnegyed része nem fogyaszt semmiféle tejterméket és nem is érzik hiányát.
Sőt! Nagyobb mennyiségben mi is csak az 50-es, 60-as évek óta iszunk tejet, eszünk tejterméket – elsősorban a reklámok hatására. (Hogy mióta iszunk tejet, arról részletesen itt olvashat.)
Az ipari tejtermelés, magas fehérjetartalmú tápok és a hűtőipar fejlődésének következtében az addigiaknál (a természetes módszernél) több tejet lehetett előállítani és olcsóbb lett a tej. Mivel az emberek – hagyományosan – nem igazán akartak tejet inni, nagy mennyiségű eladhatatlan tejtermék maradt az üzemek nyakán. Ekkor indult be a reklámkampány. Az akkori felnőtteket nem igazán tudták rávenni a tejivásra, ezért inkább a gyerekeket célozták meg, – a szülőkön keresztül. Így születtek meg azok a vizsgálatok, miszerint a növekedésben levő gyerekeknek „szüksége van a tejre”. (… és ezt a magyar dietetikus még ma is hajtogatják – vajon kinek a támogatásával?)
Ez egyszerűen hülyeség! A világ más részein élő gyerekeknek miért nincs? Mert világ legnagyobb részén az emberek nem isznak tejet – és jól el vannak nélküle!
Az szoktam mondani: „A tej ideális étel a bocinak, – más marha nem issza!”
Mi van akkor a kalcium pótlással?
Nem a tej tartalmazza a legtöbb kalciumot, számos másik élelmiszerben sokkal több van, de mióta több tejet fogyasztunk, nagyobb mértékű a csontritkulás, a csonttörések száma, vagyis már ebből is látszik, hogy a tej kalciumtartama nem véd meg a csontritkulástól.
Persze vannak olyan (támogatott, fizetett) kutatások, amelyek ennek ellenkezőjét igyekeznek bizonyítani, de utólagos ellenőrző vizsgálatok szerint nem a tej, hanem inkább az egyéb táplálkozási szokásoknak (magasabb kalciumtartalmú élelmiszerek) és egyéb életmódbeli tényezőknek köszönhetők a kedvező eredmények.
Ha a tejtermékek segítenének a csonttöréseknél az orvosok sem „gyógyszereket” és kalciumpótlást írnának fel, – hanem például sajtot.
Ha csak a tápanyag összetételt nézzük a tej és főleg a koncentrált tej (a sajt) valóban sok kalciumot tartalmaz,
(1 deci bio tej kb. 120 mg-ot, 100 gr sajt akár 400 mg-ot), azonban vizsgálatok szerint ennek a felszívódása nem olyan jó, mint gondolták, a ténylegesen felszívódó mennyiség hasznosulása pedig erősen kétséges. A tejtermékekkel bevitt kalciumnak csak mindössze 25-30%-a jut a véráramba, de ez is nagymértékben függ az emésztőrendszer állapotától, és hogy ebből valójában beépül-e valami a csontokba, azt nem is vizsgálják. (Tehát attól, hogy valamiben sok a kalcium, nem biztos, hogy használni is tudjuk.)
Hogy miben van a szükséges mennyiségű és jól hasznosuló kalcium, arról itt olvashat.
A tejben levő kalcium hasznosulását, a csontokba beépülését leginkább a vele együtt jelenlevő foszfor akadályozza, valamint az, hogy a tejből részben, vagy teljesen hiányoznak az ember számára, – a hasznosuláshoz nélkülözhetetlen – egyéb vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok. (A tej ideális arányban tartalmaz vitaminokat – a bocinak.)
A felszívódáshoz nélkülözhetetlen magnéziumból a tejben (arányaiban) kevesebb van, mint amire nekünk szükségünk lenne.
Ráadásul ezek természetes mennyisége is nagymértékben csökkent, mert a tehén ma nem füvet legel, hanem tápot kap. Az ipari feldolgozás – zsírtalanítás és a homogenizálás – után alig marad zsírban oldódó D- és K-vitamin a tejben, pedig ezek nélkülözhetetlenek a csontok egészségéhez, a kalcium beépüléséhez..
Kalcium-foszfor arány
Az egyik legnagyobb probléma a tejtermékekkel a kalcium-foszfor arány. A foszfor nélkülözhetetlen a csontok keménységének kialakulásához. (Természetes körülmények között a foszfor szerves vegyületként, foszfát formájában van jelen.)
Mint említettem a tej a boci számára ideális, a neki szükséges arányban tartalmazza a tápanyagokat. Emiatt a tehéntej sok foszfort tartalmaz, hiszen a borjúnak a születése után 1-2 órával lábra kell állnia és (a szabadban) követnie kell a csordát. Ehhez gyorsan, erős csontokra és sok foszforra van szüksége.
Az emberi újszülöttnek 1 éve van arra, hogy lábra álljon, és mivel nekünk szinte minden egyéb táplálékunk is tartalmaz foszfort (nem csak füvet eszünk), nincs szükségünk a tehéntejben levő nagymennyiségű foszforra.
Az anyatejben a kalcium : foszfor arány 2:1, vagyis feleannyi a foszfor, mint a kalcium. A tehéntej ezzel szemben (takarmánytól függően) nagyjából egyforma mennyiségben, 1:1 arányban tartalmazza a két anyagot, vagyis dupla mennyiségű a tejben a foszfor, mint amennyire szükségünk lenne. Akkor miért is kell a gyereknek tejet inni?
Itt egy összehasonlítás a tejek tápanyagtartalmáról: A tehéntej 3-szor, a kecsketej 3,5-szer több fehérjét tartalmaz, mint az anyatej, az állati tejekben kevesebb a cukor, az energia, és közel négyszeres az ásványi anyag mennyisége. Az anyatej 30 mg, a tehéntej 120 mg kalciumot tartalmaz.
Ha csecsemő számára az anyatej az ideális, akkor miért jó neki a tehén-, vagy kecsketej, mikor azoknak teljesen más az összetételük?
Csecsemőknél – a magas foszfor tartalmú – állati tej, illetve tejalapú tápszerek kalciumhiányos görcsöt is előidézhetnek.
| Tej alkotórészeinek összehasonlítása | |||
| Tej alkotórésze | Anyatej | Tehéntej | Kecsketej |
| Fehérje | 1,0 | 3,3 | 3,6 |
| Tejcukor | 6,9 | 4,7 | 4,5 |
| Ásványi anyag | 0,2 | 0,7 | 0,8 |
| Zsírmentes száraz anyag | 8,1 | 8,7 | 8,9 |
| Zsír | 4,4 | 3,7 | 4,1 |
| Száraz anyag | 12,5 | 12,4 | 13,0 |
| Energia (kcal/100 g) | 71 | 65 | 69 |
Az emberi szervezetben foszforhiány csak nagyon ritka esetekben („gyógyszer”túladagolás esetén) fordul elő.
A szervezetünkben a feleslegesen bevitt, és esetlegesen felhalmozódó foszfor viszont számos egészségügyi problémát okozhat, ezért a feleslegtől meg kell szabadulnunk. A szervezet a foszfor közömbösítéséhez, kiürítéséhez viszont kalciumot használ fel, – többet, mint amit a tej eredetileg tartalmazott.
A feldolgozott tejtermékek foszfor szempontból még rosszabbak. Különféle ipari sajtkészítmények gyártásakor sokszor foszfor-sókat használnak (ömlesztett sajt), így ezek kalcium-foszfor aránya átlagosan 400:700 is lehet. Ezenkívül még számos élelmiszer tartalmaz adalékként foszfor-sókat, például az üdítők, felvágottak, szalámik, savanyúságok. Ezeket kalciumrablóknak is nevezik – és ehhez adódik még a tejben levő foszfor is. Vagyis a napi táplálékkal bevitt foszfor mennyiség és ezen túl elfogyasztott tejtermékekben levő extra foszfor kalciumhiányt, csontritkulást okozhat!
Másik probléma a tejjel a tejfehérje, a kazein.
A kazein az egyik legnehezebben lebontható fehérje. 60-80 évvel ezelőtt (a műanyagok előtt) még kazein alapú ragasztókat használtak, például a bútorgyártáshoz, mert természetes körülmények között nehezen bomlik le. Így van ez a mi szervezetünkben is.
A koncentrált tej – sajtok, túró – nagy mennyiségű, nehezen emészthető kazeint tartalmaz. A le nem bontott fehérjék viszont savas erjedésnek indulnak az emésztőrendszerünkben; a savasodás megelőzésére, a keletkezett savak megkötésére viszont kalciumot (és magnéziumot) használunk fel.
Valójában a felesleges foszfor kivezetéséhez és az erjedés megállításához jóval több kalcium használunk el, mint amit a tej tartalmazott, ami pedig még kell, azt elvesszük onnan, ahol még van, például csontokból, fogakból, az izmoktól és az idegrendszertől.
Egyébként a tejtermékekben levő zsír akár 30 %-ban is képes gátolni a kalcium felszívódását.
Kutatások, vizsgálatok
Érdekes, hogy a világméretű kalcium és tejmánia viszonylag új jelenség. Valójában az 1950-es években kezdődött, az amerikai tejipar nyomására. Azelőtt az emberek elég kevés kalciumot fogyasztottak (a tejhez képest), és nagyon kevés csontritkulásos problémájuk volt.
Ezekben az években, Amerikában még úgy szólt a reklám, hogy „mindenkinek szüksége van a tejre” és akkor ez ellen még orvosok tiltakoztak, miszerint ilyen hülyeséget ne állítsanak. Azóta az orvosokat is elérte a marketing gépezet.
Egyébként a tej hivatalos vitamin- és ásványi anyag összetételét hazánkban még 1965-ben! vizsgálták, annál frissebb, részletes vizsgálatot nem találtam, de a mai tudományos publikációk is erre hivatkoznak.
A tej és a csontritkulás kapcsolatát vizsgáló pozitív kutatások legtöbbje a tejipari szervezetek támogatásával indult, és (a pénz miatt) ezek terjedtek el szélesebb körökben. Amikor viszont az eredmények nem a támogatók elvárásait igazolták, a kutatásokat leállították, és az eredmények eltűntek.
Pedig sok más vizsgálat is indult, ami cáfolta a tej állítólagos pozitív hatásait.
Ez egyik ilyen vizsgálat a 2000-es évek elején történt Új-Zélandon, az ottani tejszövetség kezdeményezésére. (Érdekes, hogy Új-Zéland az egyik legnagyobb tejtermelő és az egyik legalacsonyabb tejfogyasztású ország.) A kutatást öt évre tervezték, de a második évben megvonták a támogatást, mert a kapott adatok szerint a tejfogyasztás fokozta a csontritkulást. A kutatást vezető professzor asszony saját forrásból még egy évig folytatta az adatok elemzését, majd közzé tette az eredményeket. Nyílván, a támogatói pénzek nélkül ez a kutatás nem kapott széleskörű nyilvánosságot.
Néhány éve az amerikai Yale Egyetem kutatói 16 ország, 34 vizsgálatát elemezték ki és ők is arra az eredményre jutottak, hogy a csontritkulás azokban az országokban gyakoribb, ahol több tejet, tejterméket fogyasztanak.
A legfrissebb, átfogó vizsgálatokat Svédországban végezték. 20 éven keresztül több mint 100 ezer, 40 és 75 év közötti nő és férfi adatait elemezték. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a tejet, illetve tejtermékeket fogyasztók körében mérhetően nagyobb volt a csonttörések száma, mint a tejet alig, vagy egyáltalán nem fogyasztóknál.
Ezenkívül összefüggést mutattak a tejfogyasztók fokozott hajlamáról a melldaganat és más hormonális daganatok okozta halálozások kapcsán is. (A tej hormonális hatásairól itt olvashat.)
A kutatást egyetemi projekt volt, nem a tejipar támogatta, így nem is vontak le egyértelmű következtetéseket, csak az eredményeket közölték. A kutatást vezető professzor úgy összegezte a tanulmányt, hogy – negatív értelemben – egyértelmű kapcsolat áll fenn a csontritkulás és a halálozási esélyek között, de ezt még további vizsgálatoknak is kell igazolni.
A kutatás teljes leírását és elemzését itt olvashatja, angolul.
A legtöbb kutatás, mint például ez a 2016-os tanulmány óvatosabban fogalmaz ezzel kapcsolatban. E szerint a tej hozzájárulhat a kalciumbevitelhez, de nem csökkenti a csonttörések kockázatát.
Más vizsgálatok szerint a D-vitaminnal dúsított tej segíthet csontritkulás esetén, de itt sem derült ki, hogy a D-vitamin, vagy a tej hozta a pozitív eredményeket.
A csontritkulás okai
A legfőbb ok elméletileg a kalciumhiány lenne, de ez mégsem így van. Az utóbbi 50-60 évben a nyugati népesség kalcium fogyasztása az ötszörösére nőtt (200-ról 1000 mg-re), mégis egyre több a csontritkulásos eset. A világ más részein pedig napi 200 mg-nál is kevesebb az átlagos kalcium bevitel, mégis ritkán fordul elő ilyen probléma.
Egyes kutatások szerint a magnéziumhiány is okozhat csontvesztést, mert ez az ásványi anyag nélkülözhetetlen a kalcium beépülésez, viszont ma jóval kevesebbet fogyasztunk belőle (élelmiszerként), mint 50 éve.
A két legvalószínűbb ok pedig az, hogy a nyugati típusú bőséges táplálkozás során felszabaduló savas anyagcsere bomlástermékek közömbösítésére kalciumot és magnéziumot használ fel a szervezetünk („a bőség betegsége”), többet, mint amit a finomított, feldolgozott élelmiszereink tartalmaznak.
Másrészt viszont a kevés mozgás, kisebb terhelés miatt kevésbé van szükségünk erős csontokra. Szükség esetén onnan veszünk el kalciumot, ahol kevésbé van rá szükség, – például a csontokból.
Aktív dolgozók esetén legalább a minimális mozgás megvan azzal, hogy munkába járnak, de nyugdíjas korban sokszor még ez is elmarad, és ezen ront még – nők esetében – a változókori hormonális változás is.
Ezért is lehet az, hogy Ázsiában, a rizstermelő parasztasszonynak (aki nem fogyaszt tejterméket, egész nap szabadban van, és sok zöldséget eszik) 80 évesen sincs csontproblémája, míg a 60 éves városban, ülőmunkát végző honfitársai kezdenek felzárkózni a nyugati átlaghoz a csonttörések számában.
Összefoglalva
A nagy mennyiségű tej és tejtermék fogyasztása – egyéb életmódbeli és táplálkozási tényezőkel együtt – fokozhatja a csontritkulás és a csonttörések esélyét, emellett semmilyen védőhatását nem sikerült kimutatni a csontritkulás megelőzése tekintetében.
A mai táplálkozási szokások és életmód mellett, a csontritkulás megelőzésére a megfelelő összetételű étrend-kiegészítők a legmegfelelőbbek.
Csak olyan terméket érdemes vásárolni, ami egyszerre tartalmaz megfelelő arányban kalciumot, magnéziumot, D-vitamint és K-vitamint (a Trio nem elég!), és ezt kell kiegészíteni elegendő mozgással.
„A szervezetünk semmit nem tart fenn feleslegesen, amire nincs szükség, azt leépíti.”
Kapcsolódó oldalak: