Az allergia és az intolerancia között nagy a különbség!

A statisztikák szerint egész Európában növekszik az allergiás jellegű megbetegedések száma, de azt, hogy mi okozza az allergiát, miért reagál így a szervezet, azt igazából senki sem tudja.

Először is tegyünk rendet: ugyanaz a tünetcsoport két féle problémát is jelezhet.

Van egyszer az allergia és van az intolerancia. Ez a kettő hasonló, de valójában teljesen más szervezeti reakciót jelent.  (Az „allergiaszerű” egy kitalált orvosi, összefoglaló kifejezés arra, hogy – „nem tudom, igazából mi a baja!”.)

Az allergia az immunrendszer működési zavara, téves reakciója egy alapvetően ártalmatlan anyagra – jellemzően fehérjére. Egyelőre az orvostudomány számára sem világos, hogy miért alakul ki, miért reagál egyesek szervezete rosszul bizonyos anyagokra, míg másoknál ugyanaz az anyag semmilyen problémát sem jelent.

Az allergia kialakulása valószínűleg a túlterhelés következménye. Bizonyos anyagok, fehérjék, fehérje bomlástermékek túlterhelhetik a szervezet működését, ezért az indokolatlanul (?) túlreagálhat, és ekkor az immunrendszer támadásba lendül a (tévesen) veszélyesnek jelzett anyag ellen is.

Sokszor nem is arra alakul ki az allergiás reakció, ami a folyamatos túlterhelést okozza, hanem arra az anyagra, amitől a szervezet éppen besokall, ami „az utolsó csepp volt a pohárban”.

Ha az immunrendszer ellenségként azonosít be egy anyagot-fehérjét, elkezd ellene ellenanyagot, antitesteket termelni. Ezt azután már folyamatosan termelni is fogja, valószínűleg életünk végéig (mint a védőoltással kiváltott immunreakció), ezért igazából nincs olyan, hogy valaki az allergiát „kinövi”. Ha az allergia mégis „elmúlt”, akkor az nem allergia volt, hanem inkább intolerancia.

Az intolerancia is a túlterhelés – de leginkább az emésztőrendszer túlterhelésének a következménye. Egy, vagy több anyaggal folyamatosan túlterheljük a szervezet működését – de az ezt még viszonylag jól tolerálja -, majd kap egy plusz terhelést (ez lehet akár stressz, valamilyen betegség is) és megpróbál megszabadulni az éppen aktuálisan terhelő anyagoktól.

A tünetek lehetnek ugyanazok, mint allergia esetén, de intoleranciánál nem az immunrendszer reagál (ezért nincs állandóan antitest a vérben), hanem a feldolgozó és kiválasztó szervek, az emésztés, a bőr, és a nyirokrendszer.

Az aktuális túlterhelést bármi kiválthatja, és nem mindig ugyanarra az anyagra reagál (sokall be) a szervezet.

Egyszerű példa: ha megiszik egy fél liter tejet, és felpuffad, hasmenése, kiütése, stb. lesz, az még nem biztos, hogy allergia, csak ilyen mennyiségű tejjel hirtelen nem tud mit kezdeni a szervezet, túlterhelődik és megpróbál megszabadulni a terhelő anyagtól. Ha viszont, megeszik például egy kis kocka tejcsokit és felpuffad, hasmenése, kiütése, stb. lesz, akkor már valószínűbb az allergia.

Tehát a kialakult allergia a mennyiségtől független immunreakció, míg az intolerancia mindig a szervezet túlterhelésének a következménye.

Mivel az allergénre reagáló antitestek (mint speciális kommandós egység) folyamatosan jelen vannak a vérben, a szervezet a legkisebb mennyiségű allergénre is gyorsan reagál. Olyan nincs, hogy „csak kicsit vagyok allergiás”; valódi allergia esetén vagy van reakció, vagy nincs semmi tünet. Ha csak „néha” és „kicsit” van reakció, az nem allergia.

Tehát például a valódi parlagfű allergia esetén az antitestek akár januárban is kimutathatók a vérben, nemcsak augusztusban. Télen nincs pollen, nincs reakció, kevés az ellenanyag, de a vérben akkor is jelen van.

Ha a parlagfű már júliusban elkezd virágozni egy valódi allergiás szervezete már reagál a kis mennyiségű pollenre is, nem csak augusztus közepén, amikor a dömping van.

Ha csak csúcsidőben reagál a parlagfűre és szezonon kívül is vannak tünetek, akkor valószínűleg nem allergia, hanem hisztamin intolerancia lehet az alap probléma és a pollen csak az aktuális túlterhelést okozza.

Az évek alatt nagyon kevés valódi allergiással találkoztam. Sokan jöttek hozzám, hogy orvosilag kimutatott allergiájuk van, de hiába kerülik el az állítólagos allergéneket, szedik az orvos által felírt orvosságot, mégsem szűnt meg a problémájuk. Ha pollenallergiánál szezonon kívül is vannak tünetek, akkor biztos, hogy nem a virágpor a „főbűnös”, hanem mindig valami más – egyéb hisztamin terhelés – van a háttérben.

Amikor a szervezetünk idegen anyagként, ellenségként azonosít be egy anyagot, hisztamin szabadul fel, ami aktivizálja az immunrendszert.  A normál mennyiségnél nagyobb hisztaminszint váltja ki az ismert tüneteket – például viszketés, kiütés, orrfolyás, orrdugulás, könnyezés, hasmenés -, ami gyakorlatilag egy tisztulási, méregtelenítési folyamat.

Az allergiát nem lehet örökölni, legfeljebb az allergiára való hajlamot – és ha ugyanazt az életmódot folytatjuk, mint a szüleink, jó eséllyel ugyanazok a problémáink is lesznek.

Nem létezik olyan sem, hogy „mindenre allergiás vagyok!”, vagy legalább is sok egymástól független anyagra. mivel az allergia az immunrendszer reakciója egy bizonyos anyagra, (ami ellen antitesteket termel), legfeljebb a hozzá hozza nagyon hasonló, vele rokon (azonos fehérjeszerkezetű) anyagok válthatnak még ki reakciót. Ez a keresztallergia.

Tehát olyan nem létezik (nem allergia), hogy valaki egymástól teljesen független anyagokra is ugyanúgy reagál. Ha egy vizsgálat reakciót mutat például a búzára, a parlagfűre, macskaszőrre, (és még sok minden másra is egyszerre,) akkor biztos, hogy nem allergia áll a háttérben (legfeljebb csak az egyikre), – itt megint inkább intoleranciáról, vagy hisztaminterhelésről kell(ene) beszélni.

Az orvosnak viszont egyszerűbb ráfogni, hogy allergia és felírni a tablettát, mint megkeresni  a valódi okot.

Az allergia okai

Az allergia kialakulásának okára több elmélet is létezik, az egyik a légköri szennyezés teória. A nagyvárosi szennyezett levegőben több a terhelő, irritáló anyag, ezért a nyálkahártyák túlérzékennyé válhatnak és érzékenyebben reagálnak a természetes anyagokra is, ha azok az átlagoshoz képest nagyobb mennyiségben vannak jelen a levegőben. Ez legfeljebb csak a légúti allergiára jelenthetne magyarázatott, az egyéb allergiákra nem – és vannak akik falun élnek, mégis allergiásak.

Másik elmélet a modern életmód– ra helyezi a hangsúlyt. Itt is fenn áll a légköri szennyeződés, de terhelők lehetnek a testünket érő vegyi anyagok, a túlfinomított élelmiszerek, tartósítószerek, adalékok.

Sokszor a túlmanipulált, mesterséges anyagokkal felturbózott „élelmiszereket” a szervezetünk nem ismeri fel pontosan (megváltozott a fehérjeszerkezete, vagy emésztést gátló tartósítószerekkel van terhelve) ezért nehezen, vagy egyáltalán nem tudja feldolgozni, közömbösíteni, így azok túlterhelést okozhatnak, és hosszútávon ennek a következménye lehet a túlreagálás, az allergia, vagy intolerancia is. A tartósítószerek szerepe az lenne, hogy gátolják az ételben levő anyagok (fehérjék) lebomlását – de ezzel gátolják az étel lebontását is! A nem megfelelően lebontott fehérjék viszont bomlásnak indulnak és terhelik a szervezet működését.

Az allergia kimutatása

Az allergizáló anyag kimutatására leginkább bőrtesztet és/vagy vértesztet szoktak végezni. Egyik sem ad pontos eredményt!

A legtöbben akkor mennek ilyen vizsgálatokra, amikor erős tüneteik jelentkeznek, de az ekkor elvégzett tesztek inkább csak az aktuális túlterhelést (intoleranciát) mutatják, és nem az immunrendszer reakcióját az allergénre.

A bőrtesztnél a feltételezett allergéneket a bőrre és az erre adott reakciót (kipirosodás) nézik. Amelyik anyagra erőteljes kipirosodás a reakció, az az allergén – vagy nem. Gyakran hallom, hogy – annak ellenére, hogy jellegzetes tünetei vannak – ennél a tesztnél semmire sem pirosodott be „csak” a hisztaminra. Erre az orvosok többsége azt válaszolja, hogy „az a kontroll, azért jelez”.

Ez nem igaz! Ez a kijelentés csak az orvos tanácstalanságát, hozzá nem értését mutatja. Ugyanis nem mindenkinél „jelez” a hisztamin, vagyis akkor a „kontroll” nem működik?

Valójában a hisztaminra adott bőrreakció az aktuális hisztamin túlterhelést jelzi, ami felveti a hisztamin intolerancia lehetőségét, de ezzel a hazai orvosok többsége nem foglalkozik.

A vérteszt sem sokkal pontosabb. Ebben az esetben a vérben levő, az adott anyag ellen termelt antitestet próbálják kimutatni; ha ez magasabb az elfogadottnál, akkor allergia, ha alacsonyabb, akkor nem (biztos). Ugyanis találkoztam már olyan esettel, mikor a tünetek megvoltak, a bőrteszt nem mutatott semmit és az egy hónapos szigorú diéta sem hozott változást, de vérteszt szerint a „glutén a hibás”, így rá lett fogva, hogy lisztérzékeny. Az már nem érdekelte az orvost, hogy előző este rengeteg süteményt evett a beteg, és jó eséllyel azért volt magas a vér antitest szintje. (Az egy hónap múlva megismételt már normál értéket mutatott, de azt már nem vették figyelembe – el van döntve és kész.) Tehát a vérteszt is sokszor csak az aktuális túlterhelést jelzi és nem az allergiát mutatja ki.

Erről egy konkrét eset:

Egy nő jött hozzánk felmérésre és elmesélte, hogy nem régiben volt már egy allergiateszten, de csak pénzkidobásnak volt jó.

– Az eredmény pontosan kimutatta, hogy az elmúlt két napban mit ettem. Amit tegnap ettem az 3 vagy 4 keresztes volt, amit pedig tegnapelőtt, az 1 vagy 2 keresztes. De hogy igazából mi okozza a tüneteket, az nem derült ki.

Akkor lenne pontosabb az érték, ha szezonon kívül, az előírt diéta mellett is magas az antitest érték a vérben, hiszen az allergén ellen azt az immunrendszer állandóan termeli, felkészülve az „ellenségre””.

Sokszor hallom, hogy a teszt előtt a beteget megetetik a terhelő anyaggal, hogy biztos legyen a vizsgálat eredménye, de az igazából csalás és hamis eredményt – a pillanatnyi terhelést – mutat.

Másik probléma ezekkel a vértesztekkel, hogy (több orvostól is halottam már) nálunk nem gyártanak a teszteket, reagenseket. A teszteket külföldről szerzik be, ahol pontosan be vannak állítva az értékek – az ottani élelmiszerekre. Tehát, ha például valaki nem reagál az Angliából hozott tesztnél a fűvel táplált, legeltetett brit tehén tejére, az nem jelenti az, hogy a hazai – szójával, kukoricával hizlalt – tehén teje jó neki. De ugyanez vonatkozik a többi tesztnél használt reagensre is.

…és mennyire vehető komolyan az a teszt, amikor olyan anyagokra (ételekre) mutat valaki erős reakciót, amivel még biztos, hogy életében sohasem találkozott, vagyis nem termelhet ellene ellenanyagot a szervezete. Láttam már olyat, hogy valaki pozitív lett az aranyhörcsög szőrére, pedig ilyen állatot legfeljebb csak fényképen látott.

Vagy amikor két szinte azonos fehérjeszerkezetű anyagnál az egyik pozitív a másik pedig negatív, és pont az a rossz, amit nem is eszik. Például többször látok olyan teszteket, amikor a búza jó, de az árpa már nem, pedig tegnap búzakenyeret evett.

Vagy mi van akkor, ha az eredmény szerint a gliadin rossz, de a búza és a glutén nem, viszont a rozs már megint rossz. A gliadin a glutén egyik fő összetevője és benne van a búzában és a rozsban is. Ezek eredmények csak a tesztek értelmetlenségét mutatják. (Tények a lisztérzékenységről.)

Melyek a leggyakoribb allergének?

Az ételek közül többnyire a magas fehérjetartalmú, nehezen emészthető ételek válthatni ki allergiás reakciót. Ilyenek a tej, tojás, szója (a szója emésztést gátló anyagot tartalmaz). A glutén allergia nem olyan gyakori, mint ahogy a médiából áramlik a „gluténmánia”, itt inkább a liszthez kevert egyéb agyagok, tojás, szója, tartósítók és egyéb adalékok összessége vált ki terhelést, a túlnemesített búza mellett (erről bővebben itt olvashat).

A világban gyakorinak tekinthető földimogyoró és tengeri állatokra adott allergiás reakció nálunk viszonylag ritka, mivel ezek nem képezik a napi étkezésünk, terhelésünk aktív részét, ezért kicsi az esély a túlterhelés miatti immunreakcióra.

Tulajdonképpen bármilyen élelmiszer válthat ki allergiás reakciót az arra érzékenyeknél, de ilyenkor mindig valami más ok húzódik meg a háttérben, amit senki sem vizsgál, vagy kapcsol össze a tünetekkel.

A légutakat érintő allergiában nálunk a parlagfű a leggyakoribb allergén. Nagyjából minden második ember érzékenyen reagál valami légköri anyagra, pollenre, porra, gomba spórára, bár az érzékenység még nem allergia. Mint láttuk a parlagfű sokszor csak „az utolsó csepp a pohárban”.

Sokan tapasztalják, hogyha elutaznak messzebbre, csökkennek, vagy megszűnnek az allergiás tüneteik. Nem mindenkire jellemző ez, de nagyon gyakori. Ennek oka nem csak a környezeti változás és a kevesebb pollen (a Horvát tengerparton is van parlagfű), hanem a terhelés megváltozása. Nyaraláskor kevesebb (másfajta) stressz éri a szervezetünket, mást eszünk, más a bioritmusunk.

Vegyi anyag/”gyógyszer” allergia esetében egyértelmű a túlterheléses reakció. Legtöbb esetben kezdetben még semmiféle reakció sem jelentkezik az adott anyaggal történő érintkezéskor (hacsak nem terhelte már valamilyen hasonló  a szervezetet), de a hosszabb ideig történő érintkezés során a szervezet túlterhelődhet és tiltakozik az anyag ellen.

Fémallergia esetén igazából nem az adott fém a felelős a bőrtünetért, hanem az izzadsággal kiválasztott bomló anyagok és az adott fém reakciója okoz problémát. Itt is valójában egy belső terhelésről és méregtelenítési folyamatról van szó.

Az ekcéma is az allergia egyik megjelenési formája.  Az ok itt is a túlterhelés.

Ilyen esetben a vérben keringő terhelő anyagokat a szervezet (egyéni hajlam szerint) megpróbálja az erekből eltávolítani és ezek felhalmozódhatnak a bőr alatti kötőszövetekben, ami feszítő érzést, viszketést, kiütést okozhat. Jellemzően a tünetek a hajlatokban és az ízületeknél jelentkeznek, ahol vékonyabb a bőr alatti zsírréteg és a vénák közelebb futnak a bőr felszínéhez.

A viszketés hatására megvakarjuk az adott területet, ahol emiatt fokozódik a vérkeringés; még több vér, még több salakanyag áramlik az adott területre. Egy idő múlva a szervezet „megtanulja”, hogy az adott területen meg tud szabadulni a terhelő anyagok egy részétől és a legközelebbi túlterheléskor az adott ponton reagál.

Az a gyerek, akinek ekcémája van, hajlamosabb az élelmiszerallergiára is. A kicsik fejletlenebb szervezete érzékenyebben reagálhat olyan anyagokra is, amiket a későbbiekben már jobban tolerál és nem okoz problémát.

Az orvos által felírt szteroidos krémek csak a tüneteket nyomják el az okot nem szűntetik meg és a probléma később újra, vagy más módon,akár súlyosabb formában jelentkezik.

Sokszor okoz terhelést egy a testünkben megbúvó, tünetmentes, gyulladásos góc, ciszta is. Az immunrendszer gőzerővel dolgozik azon, hogy a gyulladást megszüntesse és visszaállítsa a normális működést, de sokszor erre – az egyéb terhelések miatt – nincs elegendő energiája. Csak arra van kapacitása, hogy megállítsa a folyamatot és tünetmentes állapotban tartsa a testet, így minden plusz terhelés (akár hétköznapi anyag is) problémát okozhat.

Az allergia orvosi kezelése

Mivel valójában az allergia és intolerancia nem betegség, hanem a helytelen életmód, táplálkozás és a környezetei terhelés együttes következménye, hatásos gyógyszeres kezelés sem létezik rájuk.

A kémiai szerekkel az orvosok legfeljebb a szervezet vészjelzéseit (a tüneteket) próbálják enyhíteni, vagy (szteroidokkal) teljesen elnyomni. Ennek következtében a probléma enyhül – egy darabig, majd újra megjelenik, vagy máshol, másféle tüneteket produkál.

A hisztamin csökkentő szerek valójában nem a vér hisztamin szintjét csökkentik (a vérből nem tudjuk kivenni a felesleges dolgokat), hanem vagy a szervezet az allergénre adott reakcióját tompítják le – ezért okoznak álmosságot, tompaságot -, vagy a toleranciaküszöböt emelik. Ennek következtében több terhelő anyag képes felhalmozódni, mielőtt a testünk újra bajt jelez. Ezért van az, hogy egy allergia elleni szer lehet, hogy az egyik évben hatékony, a másikban már kevésbé, és a későbbiekben már teljesen hatástalan – és újra erőteljes tünetek jelentkeznek.

A legtöbb esetben pedig nem is kifejezetten egy dolog a felelős a tünetekért, hanem a terhelések következményeként a hisztamin fokozatos felhalmozódása miatt kialakuló hisztamin intolerancia, amire nincs gyógyszeres kezelés. Mivel erről a tünetcsoportról a magyar orvosok legnagyobb része még csak nem is hallott (nálunk még betegség kódja sincs), ezért inkább allergiásnak bélyegezve, félrekezelik a beteget.

És hogyan enyhíthetem gyógyszer nélkül az allergiás tüneteket?

Gyógyítani ugyan nem lehet az allergiát, de a tüneteket lehet csökkenteni:

• Segítsük a szervezetünket a terhelő anyagok kitakarításában, csökkentésében, igyunk elegendő vizet. (Hogy mennyi az elegendő, arról itt olvashat).
• Együnk könnyen emészthető, magas rosttartalmú ételeket (ezek gyorsabban ürülnek ki).
• Allergiás tünetek megjelenésekor kerüljük a magas hisztamin tartalmú ételeket .
• Az antioxidánsok (pl. C-vitamin, szőlőmagkivonat, flavonoidok) védik a sejteket a károsodástól, erjedést gátló hatásuknál fogva csökkentik a hisztamintermelést.
• Az Egyiptomi Feketekömény olaja (Nigella sativa) a vérben levő hisztamint csökkentve enyhíti a tüneteket. Emésztést serkentő hatású.
• A nagy dózisú Kalcium (csak Magnéziummal együtt) is segíthet a tünetek enyhítésében. Bár most az orvoslás a kalcium hatástalanságát hangoztatja, sokan tapasztalják mégis kedvező hatását. A valóság az, hogy nem mindegy, hogy mikor és mivel együtt szedik a Kalciumot (de ezzel a gyógyszergyárak által fizetett kutatások nem foglalkoznak).

Megoldásként viszont a terhelést, a probléma okát kellene megszűntetni egy alapos kivizsgálással, az életmód, a táplálkozás megváltoztatásával.

Hiszen az az életmód, amit eddig folytatott, az vezetett a probléma kialakulásához, ha nem változtatunk a kiváltó körülményeken nem várhatjuk a csodát.

Tapasztalatok szerint, még az egyértelműen allergiások esetében is a hisztamin szegény étrend önmagában is hatásosan képes csökkenteni a tüneteket. (Az allergiásoknak javasolt táplálkozásról, a hisztamicsökkentő étrendről a itt olvashat..)

Ételallergia teszt – házilag

Az allergiagyanús élelmiszereket viszonylag könnyen ki lehet szűrni vérvétel nélkül is. Sőt akár még biztosabb is lehet az eredmény, mint a laborban végzett tesztek, amelyek leginkább csak az aktuális terhelést mutatják meg, nem pedig a szervezet, az immunrendszer reakcióját.

A teszt az úgynevezett elkülönítő diéta.

E szerint egy hétig szigorúan el kell hagyni a gyanús étel minden formáját. Ennyi idő alatt az étel minden összetevője kiürül a szervezetből, vagyis a terhelés megszűnik. Mivel az ételterhelés megszűnt, a tüneteknek is meg kell szűnniük. (Nincs allergén – nincs reakció.) Ha nincs semmi javulás, akkor nem az adott étel okozza a tüneteket.

Ha egy hét után tünetmentes, akkor meg lehet próbálni a gyanús étel visszavezetését.

Ennek az a módja, hogy ha teljesen üres gyomorral eszünk a feltételezett allergénből egy keveset, akkor az 20-30 perc alatt (az első falatok) lejut a vékonybélbe, ahol megkezdődik a felszívódása a vékonybélből. Allergia esetén, ahogy a vérbe jut a terhelő anyag, az immunrendszer azonnal reagál és megjelennek a tünetek. Súlyosabb esetben már akkor is reagál a szervezet, ha csak nyálkahártyájához, tehát a száj belső felületéhez ér az allergén.

Ha az étel elfogyasztása után fél órán belül nincs semmi reakció, akkor nem az adott étel a „hibás”. Mivel az immunrendszer az allergén ellen ellenanyagokat, antitesteket termel és ezek mindig ott vannak a vérben, ezért már a legkisebb mennyiségre is gyorsan reagál a szervezet és megjelennek az egyénre jellemző tünetek.

A lényeg, hogy a teszt esetén lehetőleg csak a gyanús ételt fogyasszuk önmagában, ne kombináljuk mással így könnyebben kizárhatók az esetleges egyéb allergének.

Például: Glutén esetén egy hét gluténmentes étrend után, reggel, üres gyomorral egyen meg pl. egy kis adag (tojásmentes) durumtésztát. Legfeljebb csak sót és olajat használjon ízesítésként, de eheti akár szárazon is. Az adag ne legyen több egy maréknyinál. 20 perc múlva igyon meg 2 dl vizet, ez biztos, hogy továbbítja a lisztet a vékonybél felé. Ha újabb 10-20 perc múlva nincs semmi tünet, akkor a glutén Önnek nem okoz problémát.

A tej már kissé bonyolultabb, mivel több összetevője is problémás lehet és allergia nélkül is sok gondot okozhat.

Egy hét mentes étrend után próbálkozhat valamilyen jobb fajta vajjal. A vaj gyakorlatilag zsír, némi vízzel.

Ha nincs tünet, másnap lehet próbálkozni natur joghurttal. A joghurtban már tejfehérje (kazein) is van a zsír és a víz mellett, viszont tejcukor (laktóz) nincs benne, mert azt lebontották a baktériumok, azért savanyú. Ha tünetek jelentkeznek, akkor a kazein a problémás.

Ha nincs tünet, akkor jöhet maga a tej, amiben már benne van a  laktóz is. Ha erre sincs tünet, akkor nem a tejjel van a probléma, és nem laktózérzékeny. (Hogy mi a gond a tejjel, arról itt olvashat.)

Azonban a túlterhelés, rossz emésztés miatt még a nem allergizáló ételek is okozhatnak tüneteket, és ezt nevezhetjük intoleranciának, – de ekkor már nem az ételekkel van a probléma, hanem az életmódunkkal.