Van egy érték a vérképben, ami már előre jelzi, ha a vesénkkel gond van, vagy akár a későbbiekben gond lehet. Azonban ez az eGFR- érték mostanában érdekesen változik a laborokban – és ennek a módosításnak nem sok értelme van.

Mi is az az eGFR?

Az eGFR-értéket a vérben levő, de a vesék által kiválasztandó (salak)anyagok, az egységnyi testfelszínre eső, 1 perc alatt megszűrt vérplazma ml-ben kifejezett, számított értékét jelenti.

Vagyis, hogy egy perc alatt mennyi „szemetet” képes a vese kiszűrni a vérből.

Mivel bőrön keresztül is ürítünk folyadékot és méreganyagokat is, ezért fontos az átlagos testfelszínre való vonatkoztatás, vagyis az átlagos 1,73 m2 testfelszínre való korrekció. (Ez egyébként néhol 1,7, vagy 1,72.)

Ez egy számított érték – tehát nem a valós veseműködést mutatja -, amit bonyolult matematikai képletek segítségével számítanak ki (az „e” előtag az angol „estimated” azaz „becsült” szó rövidítése), de ha ismert a beteg életkora, neme, testsúlya, származása, akkor nagyon jó jelzőként szolgálhat a vesék működésének ellenőrzésére.

A számításban a legfontosabb a vér kreatinin szintje. A kreatinin a táplálékkal elfogyasztott hús-, és az izmok anyagcseréje során képződik. Kizárólag a vesén keresztül választódik ki, így a vese működése jelentősen befolyásolja a vérben levő mennyiségét. Ugyancsak fehérje bomlástermékeként keletkezik a karbamid és a húgysav is. Mivel ezek vízoldékony anyagok, kiürítésük a vesék feladata.

A számításban szerepe van még több más anyagnak, pl. a Na, Cl, K, szintnek és a vércukornak is, mivel ezek mennyiségét is a vesék szabályozzák.

Mit jelez az eGFR értéke?

Ha a veseműködés bármiféle oknál fogva romlik (pl. vízhiány), a szűrési funkció is romlik. Ezt jelzi az eGFR. Problémának az tekinthető, ha a normális120-90 ml/perc/1,73 m2-es érték csökkeni kezd.

Egyszerűsítve úgy lehet ezt tekinteni, hogy a 100-as érték az 100%-os vesekapacitást jelent, 120-nál szuperül működik a vesénk, de a 90%-os vesekapacitás még elfogadható.

Ha az eGFR értéke csökken, ezzel arányosan növekszik a vérben mérhető kreatinin és egyéb salakanyagok mennyisége. Vagyis a veseműködés 90-es értékig még jó, ez alatt viszont már veseproblémáról beszélhetünk. (A laborok többsége a 90 feletti értéket nem adja meg pontosan, hanem > 90 ml/perc/1,73m2 jelölés alkalmaz.)

Ezen érték alatt beszélünk a veseelégtelenség, vesekárosodás 2.-3.-4. stádiumáról. (Forrás)

Vagyis, ha az eGFR:

• 2. stádium: 89-60 ml/min/1,73 m2: enyhe funkciócsökkenés
• 3. stádium: 59-30 ml/min/1,73 m2: mérsékelt funkciócsökkenés
• 4. stádium: 29-15 ml/min/1,73 m2: súlyos veseelégtelenség
• 5. stádium: <15 ml/min/1,73 m2: végstádiumú veseelégtelenség.

A nagy probléma 30 alatti értéknél kezdődik, ilyenkor a vese károsodása többnyire már visszafordíthatatlan, de – mint említettem – ez csak egy számított érték és önmagában nem jelent még semmi konkrétumot, legfeljebb egy erőteljes figyelmeztetést. A vesekárosodás megállapításához még egyéb vizsgálatok is szükségesek.

15-ös érték alatt a vesék gyakorlatilag már nem képesek ellátni a feladatukat, és a halálos vérmérgezés elkerüléséhez művesekezelésre, dialízisre van szükség. (Forrás)

Valójában még a 90 feletti értéknél is előfordulhat vesekárosodás, de ennek azért vannak más jelzései is, például az ultrahang által kimutatott ciszták, már a vesék fizikai elváltozását jelentik.

Vagyis az eGFR érték csak a vesék szűrőfunkcióját jelzi, de ez nem jelenti azt, hogy a vesék egészségesek. (Forrás: Magyar Nefrológiai Társaság)

Vesekárosodás – nagyon gyorsan

Az eGFR érték vérvételenként is változhat, hiszen a vizsgálatok mindig a pillanatnyi állapotot jelzik, azonban ha néha már 90 alatti értéket mutatott a labor, nem árt vigyázni. Az érték (és a vesénk) nagyon gyorsan romolhat!

Egy konkrét eset:

54 éves nő 30 éve szedett vérnyomáscsökkentőt, az ingadozó vérnyomására. (Arra minek is? Hiszen az ingadozó vérnyomás NEM kardiológiai probléma.) Gyakorlatilag a vérnyomáscsökkentők többsége a veseműködésébe „szól bele” és leginkább a szervezet folyadékszabályozásába avatkozik bele, ezért mindegyik vérnyomáscsökkentő vesekárosító hatású (is).

Rendszeresen ellenőrizték a vérképét, de hosszú évekig nem volt semmi veseproblémára utaló jel (mondjuk a vérnyomása folyamatosan ingadozott így is). Két évvel ezelőtt azonban az eGFR értéke csökkenni kezdett. Gyakorlatilag a 90-es érték egy év alatt 30 alá esett és a vesegondozóba, nefrológiára küldték. Ott kivizsgálták, és megállapították, hogy a veséi tökéletesen épek, egészségesek, – csak éppen nem működnek.

Persze ott is kapott veseterhelő vízhajtókat, aminek a következtében a következő vizsgálat már 15, a pár hónappal későbbi pedig már csak 7-es eGFR értéket mutatott. A veséi gyakorlatilag leálltak és ez mindössze másfél év alatt derült ki. (Persze ez 30 év gyógyszermérgezésének is a következménye volt.)

Miért csökkentették néhány helyen a határértéket?

Ha most előveszi a saját laboreredményét, előfordulhat, hogy nem a 90 feletti értéket jelölik határértéknek. Többször látok olyat, hogy 60-ig tekintik jónak, de olyan is van, hogy nőknél 62-ig jó (miért is más?).

Mint a fentieknél is látszik, már a 90 és 60 közötti érték is vesefunkció csökkenést jelez, akkor miért is lesz elfogadható az, ami már nem jó?

Próbáltam utána nézi, de a külföldi oldalakon, a tudományos kutatásokban, de még a Nefrológiai Társaság oldalain is a 90-et tekintik határnak, de a labor alapján a háziorvos „normálisnak” tekinti a 60 és 90 közötti értéket és nem küldi további vizsgálatokra a beteget.

Végül azonban megtaláltam a választ a határérték csökkenetésére.

Csak. Tulajdonképpen csak statisztikai okokból.

Túl sok volt a rossz GFR-értékű ember, akiknek nem volt semmi veseproblémája (még), amit az orvosok nem tudtak megmagyarázni, így inkább lejjebb vitték a laboratóriumi határétékeket, és egyszerűen most már „normálisnak” tekintik az eddig károsodott veseműködésre utaló jeleket.

Ezt találtam: „A betegek felében a glomerulus filtrációs ráta (GFR) 60 ml/p alatti, de alig 1-2%-uk tartozik a legsúlyosabb, végstádiumú veseelégtelen csoportba…. Fontos megjegyezni, hogy a páciens eGFR-je alábecsüli a valódi GFR-t, ha az eGFR > 60 ml/perc/1,73 m 2 , valószínűleg az eGFR-t levezető egyenlet kidolgozásához használt vizsgálati populáció összetétele miatt. Az életkor benne van az eGFR-t kiszámító képletben. Ezért az általános populációban az eGFR évente körülbelül 1 ml/perccel csökken, és sok idősebb beteg teljesíti a 3. stádiumú CKD kritériumait anélkül, hogy bármilyen bizonyítéka lenne aktív vagy strukturális vesebetegségre” (Forrás)

Valójában sokan meghalnak hamarabb, más – szív- és érrendszeri – betegségben, mielőtt a vesekárosodás kialakulna. Pedig a rossz GFR már elő jelzi a veseterhelést (és lehet, hogy pont a rossz vese okozza azt a magas vérnyomást, amit a kardiológus kezelt, amiben a beteg meghalt).

Egy másik esetben egy férfi jött hozzánk laborlelettel, magasvérnyomással. Az eGFR értéke 72 volt.

• Rossz a veseműködése, nem iszik eleget, valószínűleg ettől magas a vérnyomása – mondtam neki.

Ránéz a mutatott értékre és azt mondja:

• De hát az nem sokkal van a 90 alatt, nem olyan rossz az!
• Nem érti a lényeget! – mondom – 90-ig jó, az alatt már nem jó.(Ott még 90 volt a határ.)

Pont nálam volt egy másik vérkép és mutatom a férfinak:

• Látja, neki már csak 63.
• Na, ugye, hogy az enyém jobb – jött a válasz.
• Igen, csak ennek a betegnek már veserákja van, nem kellene ide jutni – közöltem vele.

Vagyis még 60 feletti értéknél is lehet komoly veseprobléma, így nem sok értelme van a határérték csökkentésének, csak azért mert sokan még tünetmentesek.

Zárásként

A csökkent eGFR érték jelzi előre a vesekárosodás, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és más szív-és érrendszeri betegség, a húgyúti problémák, valamint a cukorbetegség kockázatát. Tehát nem árt néha ellenőriztetni, figyelni rá, hiszen a veséink a „házi szennyvíztisztító rendszerünk”.