Hormonproblémák, cikluszavarok

A női hormonciklus egy érzékeny és összetett rendszer, amelyet többféle hormon szabályoz. Ha a ciklus során valami beleavatkozik a rendszer működésébe és emiatt bármelyik hormonból több vagy kevesebb van, mint ami az optimális, vagy csak az arányok nem megfelelőek, a normális működés felborul és a ciklus zavar, hormonális zavar keletkezik, ami sokféle problémát okozhat.

Sokszor hallom, hogy az orvosok szerint a hormonszint „tökéletesen rendben van”, csak éppen a páciensnek vannak hormonális problémái, hiába van minden határértéken belül. …és ha egy kicsit alaposabban is megnézzük a hormonértékeket, már látszik is, hogy mégsem annyira tökéletes, mert nem stimmelnek az arányok.

Nézzük az alapokat

A női szervezet nemi ciklusa szabályos menetrendet követ a serdülőkortól a menopauzáig.

Egy menstruációs ciklus átlagosan 28 napig tart, de ez csak a nagy átlag, a 21 és a 35 napos ciklusok is normálisnak tekinthető, főleg abban az esetben, ha ez az ismétlődés szabályos és a ciklus során semmilyen más komplikáció sem merül fel.

A ciklust a nemi hormonok szabályozzák. Ez egy összetett, bonyolult folyamat, de nézzük egyszerűsítve, érthetően.

A ciklus kezdetének mindig a menstruáció első napját tekintjük, amikor a vérzés valójában elkezdődik. A vérzés normál esetben 3-5 napig tart, de lehet rövidebb, vagy pár nappal hosszabb is. Ha szabályos és nem okoz különösebb panaszt, akkor normálisnak tekinthető.

A ciklus elején a  legalacsonyabb a vérben a nemi hormonok szintje, majd a ciklus közepéig emelkedek és utána újra csökkennek.

Legfontosabb hormonok

Ösztradiol/ösztrogén

Az ösztrogén/ösztradiol a női nemi működés legfontosabb szabályozója, az elsődleges női nemi hormon. Nem terhes nőkben az ösztrogének (ez tulajdonképpen három vegyület: ösztradiol, ösztron, ösztriol neve) a mellékvesékben, de legnagyobb mennyiségben a petefészekben és (várandósság alatt) a méhlepényben termelődnek.

Az ösztrogén megfelelő szintje szükséges a peteéréséhez, a fogamzáshoz és a terhességhez, valamint az egészséges csontállomány megőrzéséhez.

Az ösztrogén növekedést serkentő hormonként is működik. Hatására indul el a ciklus kezdetén a peteérés, a méhnyálkahártyája megvastagodása, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt befogadására; fontos feladata még a súlygyarapodás beindítása is, – felkészülve a terhességre.

Ovuláció (tüszőrepedés) idején mennyisége lecsökken, majd a ciklus második felében (luteális szakasz) a fázis közepéig kismértékben újra emelkedik, majd a ciklus végére lecsökken a mennyisége.

Fogantatás esetén és a terhesség alatt megnő az ösztradiol mennyisége a vérben, mivel a méhlepény is termelni kezdi és a magasabb szint a terhesség végéig meg is marad. Menopauza idején viszont a termelődése szabálytalanná válik és esetenként szünetelhet is, majd a hormonszint beállásával az ösztrogéntermelés egy stabil, alacsonyabb értéken marad.

Mivel a zsírszövetek biztosítják a hormonok előállításához szükséges zsírsavak és koleszterin mennyiségét, és maga zsírszövet is nagy mennyiségű ösztrogént képes tárolni. Emiatt túlsúlyos egyéneknél az ösztrogén szintje is magas lehet (ha egyéb terhelő tényező is fennáll), míg a túl sovány nők esetében az ösztrogénszint túl alacsony is lehet, amitől ciklus szabálytalanná válhat és a peteérés is elmaradhat.

(Férfiakban is jelentős mennyiségű ösztrogén képződik, amely a férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelődéséhez szükséges.)

Progeszteron

Fontos szerepet játszik a terhesség létrejöttében és fenntartásában, és részben felel a menstruációs ciklus szabályozásáért is. Főleg a petefészekben termelődik, de egy részét a mellékvese is előállítja. (Férfiaknál is termelődik.)

A vérben levő progeszteron szint a ciklus elején nagyon alacsony, majd fokozatosan emelkedik, majd a ciklus középideje után 5-7 nappal eléri a legmagasabb szintet, majd – és ha nincs fogantatás – a ciklus végére mennyisége meredeken lecsökken a legalacsonyabb szintre, szinte nullára.

A peteérés utáni (középidő) emelkedés oka az, hogy a peteérés után visszamaradt tüsző progeszteront kezd termelni elősegítve a megtermékenyített petesejt beágyazódását a méhfalba. Amennyiben terhesség nem jön létre, a tüsző (sárgatest) elsorvad, és a progeszteronmennyiség csökken. A progeszteron hirtelen csökkenése váltja ki a méhnyálkahártya leválását, indítja el a menstruációt és új ciklus kezdődik.

Magas progeszteronszint gátolja a teherbeesést, alacsony progeszteron mennyiség pedig a petesejt beágyazódását, a terhesség megtartását veszélyezteti. (A fogamzásgátlók jellemzően sok progeszteront tartalmaznak, magasan tartva a szervezet progeszteron szintjét, minthamárterhes lenne és ezzel blokkolják a peteérést.)

Prolaktin

A prolaktin az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődő hormon. Nőkben magasabb érték található, mint férfiakban. A ciklus elején a prolaktin szint alacsony a vérben, majd a ciklus közepéig kismértékben emelkedik. Fogantatás esetén szintje meredeken emelkedni kezd, ha pedig nincs terheség akkor gyorsan lecsökken a minimumra.

Terhesség, fogantatás esetén a prolaktin szint jelentősen – akár a normál érték tíz-húszszorosára is – emelkedik. A prolaktin gyakorlatilag a „szoptatós hormon”. Ez a hormon indítja be a mellnövekedést és a tejelválasztást, ugyanakkor gátolja az újabb peteérést, a terhesség/szoptatás alatti újabb fogantatást. Terhesség nélküli magas szintje cikluszavart (késést) és fogantatási zavarokat okozhat. (A terhességi hormonokról itt olvashat bővebben.)

A prolaktin akkor is problémát okozhat, ha mennyisége a normális tartományban van, de arányaiban – a többi hormonhoz képest – mégis több, mint ahogy az indokolt lenne.

Tesztoszteron

A tesztoszteront alapvetően férfi nemi hormon, de kis mennyiségben a nőknél is termelődik a mellékvesékben és a petefészkekben. Nőknél befolyásolja az izomzat fejlődését és a testzsír eloszlását, ezen kívül csökkenti a nitrogén, a nátrium, a kálium, a klór, a foszfát és a víz kiválasztását a vizeletben. A tesztoszteron a nőkben átalakul ösztradiollá, a fő női hormonná. (Forrás)

Hormonciklus

Mint láthattuk a hormonok szintje a ciklus szerint változik, azonban nemcsak a mennyiség a fontos, hanem nagyon nem mindegy, hogy a ciklus melyik részén, milyen a hormonok aránya!

Sokszor látok olyan vérvételi eredményt, amiben minden hormon érték a határértékeken belül van, csak éppen az arányok nem stimmelnek. Az orvos erre legtöbbször azt mondja, hogy minden rendben, csak éppen a betegnek vannak hormonális tünetei, – vagyis mégsem „jó az”.

Tehát a ciklus kezdetekor (vérzéskor) minden hormon viszonylag alacsony szinten van, de legmagasabb ekkor is az ösztrogén, mivel ez az elsődleges női hormon.

Majd a ciklus első szakaszában a hormonok a vérben emelkedni kezdenek. Legnagyobb mértékben az ösztrogén, beindítva a peteérést és a méhfal megvastagodását. Vele együtt emelkedik a prolaktin is, előkészítve a szervezetet a fogantatásra és a tejelválasztásra, velük együtt, kisebb mértékben emelkedik a progeszteron mennyisége is, – mindez a ciklus közepéig.

Fogantatás esetén tovább emelkedik az ösztrogén és meredeken megugrik a tejelválasztást serkentő prolaktin és a beágyazódást segítő progeszteron termelése.

Ha nincs fogantatás, akkor a peteérés (középidő) után fokozatosan csökken az ösztrogén mennyisége, viszont meredeken leesik a prolaktin és a progeszteron szintje, hiszen ezekre a hormonokra most már nincs szükség, ezért feleslegesen nem termeli azokat a szervezet.

A laboreredményeknél mindig a ciklus szakaszának megfelelő határértékeket kell nézni. A vérvizsgalatokat a ciklus elején (follikuláris fázis), illetve a peteérés utáni héten (luteális fázis) szokták elvégezni.

Egy konkrét esetben fiatal nő küzd fogantatási problémával. A nőgyógyásza szerint „minden rendben van”, jók a hormon értékek, csak a baba nem jön össze. Ha azonban figyelmesen megnézzük a labor értékeket máris látszik a probléma:

a ciklus 3. napján vették le a vért, vagyis mindennek az alsó értékhez kellene közelíteni. Ez nagyjából így is van, – csakhogy: A labor szerint az ösztrogén határértéke 40 és 400 között van, – nála 55 – vagyis elméletileg jó. A prolaktin 158, határérték pedig 60 és 600 között van, tehát látszólag ez is jó.

Az azonban mégsem normális, hogy a ciklus legelején a „szoptatós hormon” magasabb, mint az elsődleges női hormon mennyisége! Ha ez az arány a ciklus további részén is hasonló, akkor a szervezete úgy érzékeli, mintha szoptatna, így persze, hogy nem esik teherbe.

Vagyis a hormonszintje – orvosi szempontból – jó, hiszen minden a határértékeken belül van, de valójában egyáltalán nem jó, mert nem stimmelnek a ciklusnak megfelelő arányok.

Az alábbi képen látható, hogy milyen a normális arány (a határértékek, labortól függően eltérhetnek).

A következő képen hiába van minden érték a határon belül, az arány egyáltalán nem normális. A legtöbb orvos erre még azt mondja, hogy „ez rendben van”. Az arányokkal nem foglalkoznak és ha észre is veszik az aránytalanságot, nem tudják, hogy miért ilyen magas a prolaktin, nem tudnak vele mit kezdeni. Nem látják, nem értik, nem foglalkoznak vele.

A hormonális arányok eltolódása más problémákhoz is vezethet. Nagyon gyakori az is, hogy valakinek alacsony a progeszteron szintje (még ha a normál tartományban is van), ennélfogva pedig aránytalanul magas lesz az ösztrogénszint. Ezt nevezik ösztrogéndominanciának.

Például: a ciklus elején a progeszteron a minimum szinten van (tehát elméletileg jó), de az ösztrogén mondjuk már a középértéken van. Mindkét érték a ciklusnak megfelelő (follikuláris fázis) tartományban van, de a progeszteronhoz képest túl sok az ösztrogén.

Mivel nincs meg az egyensúly az ösztrogén növekedésserkentő hatása jobban érvényesül, ennek következtében pl. a méhnyálkahártyája jobban megvastagodik, ami erőteljes, görcsös, darabos vérzéshez vezethet. Az (arányaiban) túl sok ösztrogén több petesejt érését indíthatja be, ami cisztaképződéshez vezethet (pl. PCOS). Ez vezethet cisztaképződéshez a mellekben is és ez a miómák leggyakoribb oka is. Ezekről itt olvashat bővebben.

Mivel a felesleges hormont nem lehet „kivenni a vérből”, az orvosok az alacsonyabb hormon emelésével, vagy a hormonrendszer blokkolásával (fogamzásgátló) próbálkoznak. Ezzel azonban a teljes hormonrendszer működését megzavarják (pl. pajzsmirigy, hasnyálmirigy), miközben a hormonprobléma oka ki sem derült.

Hormonproblémák

Mint ahogy a neve is mutatja hormon-rendszerről van szó, ezért ha bármelyik hormonból több, vagy kevesebb van, mint az optimális, a rendszer működése felborul.

… és nem is biztos, hogy a saját nemi hormonokkal van a probléma. Minden más, kívülről bevitt hormon, vagy hormonszerű anyag is befolyásolhatja a nemi hormonok termelését, a hormonális ciklus megfelelő működését.

Megzavarhatják a hormonrendszer működését az akár régebben szedett fogamzásgátló, de más „gyógyszerek” is. (Olvassa el a Betegtájékoztatót.)

Például ha szintetikus hormonokkal beleavatkoznak a pajzsmirigy hormontermelésébe, az a rendszeren keresztül kihat a nemi hormonokra is, de még az emésztőrendszer működésében, a tápanyagok lebontásában is hormonok vesznek részt. Viszont minden résszel más orvos foglalkozik (él meg belőle) és egyik sem látja a rendszert.

Hormonokat viszünk be a hormonális hatású (növekedést serkentő) táppal etetett állatok húsával, tejével, de hormonszerű (hormonális hatású) anyagok kerülhetnek a szervezetbe például a kozmetikumokkal is. (Az ivóvízben nincs kimutatható mennyiségű hormon.)

Ha felborul a hormonrendszer egyensúlya, az többféle problémát is okozhat. Leggyakoribb panaszok:

• Szabálytalan menstruáció,
• Pre-menstruációs szindróma (PMS)
• Köztes vérzés,
• Fogantatási problémák,
• Petefészekciszták, mellciszták,
• Méh miómák, daganatok,
• Erős vérzés, fájdalom,
• Hízás,
• Hajhullás, szőrösödés.

Magas prolaktin

Az ösztrogéndominancia (ez férfiaknál is előfordulhat) mellett a leggyakoribb hormonális probléma a magas prolaktin szint. …és itt most nem a relatív, hanem a ténylegesen sok prolaktinról van szó. Ezzel találkozom a leggyakrabban, mivel ezzel semmit sem tud kezdeni a mai orvoslás.

Sokszor látok  a vérképekben magas értéket, és ilyenkor sokszor meg is jegyzik: „ Az nekem mindig is magas volt”. Csakhogy ez egyáltalán nem normális!

Míg a hiányzó hormont lehet pótolni tablettákkal (krémekkel nem!), addig a felesleges hormont nem lehet kivenni a vérből. Mivel a prolaktint az agyalapimirigy termeli és szabályozza, ilyenkor felmerül a gyanú, hogy van itt egy jóindulatú daganat, ami miatt nem működik a szabályozás. Ilyenkor MR vizsgálatot szoktak végezni és az esetek 99,9 %-ában kiderül, hogy az agyalapi mirigynek semmi baja. Csak a prolaktin sok a vérben. Hogy miért ahhoz viszont nem ért a nőgyógyász, vagy endokrinológus, mert a probléma oka a táplálkozásban keresendő.

Konkrétan legtöbbször a tej, tejtermékek, legfőképpen a sajt okozza a hormontúlterhelést, a magas ösztrogén, magas prolaktin és a relatív alacsony progeszteron szintet.10 esetből 9-nél ez a probléma oka. Erről itt olvashat részletesen.

A tej tulajdonképpen egy szoptatós állat hormonjait tartalmazza nagy mennyiségben, vagyis természetesen is sok benne a növekedést serkentő ösztrogén és tejelválasztást serkentő prolaktin. A hormonok zsírszerű anyagok ezért legnagyobb mennyiségben  a tejzsírban, vagyis vajban, tejszínben, tejfölben, zsíros sajtokban halmozódnak fel. A sajt gyakorlatilag koncentrált (hormon tartalmú) tej.

Amellett a tehén sem „jókedvében” ad napi 30-100 liter tejet, a normális 6-10 literhez képest. Hormonokkal, hormonális hatású tápokkal serkentik a tejtermelést. Ezek az anyagok azután pedig kiválasztódnak a tejben és az állatok húsában zsírjában. Mivel a tejfehérje (kazein) az egyik legnehezebben bontható fehérje, a túlzott fehérjebevitel következményeként a le nem bontott fehérje erjedésnek, bomlásnak indul a vékonybélben. A saverrózió miatt kialakul az úgy nevezett „áteresztő bél”, így olyan anyagok (pl. hormonok) is a vérbe jutnak, amelyeknek nem kellene. Mivel az emberi és állati hormonok szinte ugyanazok, a táplálkozásunk már „be is kavart” a hormonrendszer egyensúlyába. Hogy valójában miért is iszunk tejet, azt itt olvashatja.

Erről egy konkrét eset:

30 éves nő keresett meg magas prolaktinnal. Mindig is rendszertelen, fájdalmas volt a menstruációja, de most két éve próbálkoznak „babaprojekttel”, – sikertelenül. A kivizsgálások megállapították, hogy a prolaktin szintje folyamatosanmagas, 2100, a maximális 450-hez képest (és ugye a ciklus elején ennek inkább a minimumhoz kellene közelíteni). Más problémát nem találtak az orvosok, de közölték, hogy így nem sok esélye van a babára, mert a szervezete azt hiszi hogy már terhes.

Nálunk a felmérés során kiderült a fehérjeterhelés miatti bélerrózió és a tejhormon terhelés is. Sőt, az Ő hormonrendszere nem csak a tejre, de a húsokra is rosszul reagált.

Kapott egy gyógynövény kivonatot (Barátcserje), ami támogatja az agyalapi mirigy hormon, prolaktin szabályozását, és megbeszéltük, hogy legalább 3 hónapig kerülje a tej minden formáját, sőt akár a nem házi húsokat is.

Két hónap múlva kaptam tőle visszajelzést, idézem:

„Egy hónap tejmentés étkezés után csináltattam egy hormonvizsgálatot – és a proklatin szintem 600 lett! Úgy megörültem neki, hogy azonnal vegetáriánus életmódra váltottam, elhagytam minden állati eredetű ételt. A második hónap végén újra megnézettem a hormonokat, – és két év orvosi töketlenkedés után a prolaktin szintem végre a normális tartományban van!”

A kívülről, táplálékkal bevitt hormonokon kívül emelkedett prolaktint okozhat még a stressz, a kialvatlanság, fokozott izomterhelés (fizikai munka, sport), „gyógyszerek is.

Zárásként

Vagyis a hormon eltérésnek mindig oka van és nem az rá a megoldás, hogy a hormonzavarra hormonokat szedünk, hanem az, hogy kiderítjük az eltérések, a tünetek okát.

Ha  a hormonproblémáknak nincs kimutatható fizikai oka, akkor lehet, hogy a megoldást az életmódban a táplálkozásban kellene keresni. Ehhez azonban nem ért egy nőgyógyász, vagy endokrinológus. Ha nincs meg a tünetek pontos oka, akkor tőlük nem várhat megoldást, hiszen azt sem tudják, hogy mire írják fel a tablettát.

Mint a fenti példa is mutatja, már pár hónap alatt is képes a szervezet normalizálni a  hormonrendszert, ha támogatjuk a működését és megszüntetjük a külső terheléseket.