Több kutatás is vizsgálja, de a kutatók sem értik, hogy miért egyre korábbi a nemi érés a mai gyerekeknél.

Az 1920-as évekhez képest a lányok nemi érése ma már csaknem öt évvel korábban, már tízéves kor előtt is elkezdődhet. A legtöbb forrás egyetért abban, hogy a modern, iparilag fejlett társadalmakban a lányoknál az első menstruáció átlagos életkora csökkent, bár az okok és a csökkenés mértéke vita tárgyát képezi.

A vizsgálatokban ma már nem is a menstruációt veszik alapul, mert a legtöbb kultúrában a lányok ezt szégyennek érzik, titkolják, vagy sokszor nem is ismerik fel elsőre, hogy mi történik velük, ezért az első alkalom pontos meghatározása bizonytalan. A modern kutatások a pubertás kezdetét jelző hormonális változások másik jelét, a mellszövet növekedésének kezdetét veszik alapul. Fiúknál a nemi érés kezdetének meghatározása nehezebb folyamat és ezzel kapcsolatban több – egymásnak ellentmondó – módszer létezik.

A pubertás fokozatos előre tolódását mutatják a német statisztikák is. Ezek szerint, míg 1860-ban a pubertás lányoknál átlagosan 16,6 évesen kezdődött, 1920-ban már 14,6 évesen, 1950-ben 13,1 évesen, 1980-ban pedig 12,5 évesen. Az elemzések szerint 2010-ben átlagosan 10,5 évesen kezdtek érni a lányok. A fiúknál hasonló a trend körülbelül egy év csúszással. A nemi érés tanulmányozásáról az 1960-as, 70-es évektől vannak részletesebb tanulmányok, a régebbi eredmények leginkább becsléssel, kisebb népcsoportok megfigyelésével készültek.

Amerikában már az 1900-as évek elején felfigyeltek erre a változásra, de az akkori európai adatok nem erősítették meg, így a téma feledésbe merült. A 60-as években Amerikában újra előtérbe került a dolog, de az ugyanebben az időszakban elvégzett európai adatgyűjtés szerint nem volt jelentős változás.

Az 1990-as évek végén egy amerikai gyermekorvos, Marcia Herman-Giddens készítette az első olyan széleskörű kutatást, amely statisztikailag igazolta, hogy a lányok nemi érése – azaz a hónalj- és fanszőrzet megjelenése és a mell növekedése már tízéves kor előtt is elkezdődik, miközben akkoriban a hivatalos orvostudomány úgy tartotta, hogy a lányok pubertása csak 11 éves kor utánra tehető. Azonban a doktornő praxisában egyre több 8-9 éves, a nemi érés első jeleit mutató kislánnyal találkozott.

Az ekkor elvégzett európai vizsgálatok már megerősítették a tendenciát, bár ez itt nem volt olyan mértékű, mint Amerikában.

Az emlőszövet fejlődésének beindulása eltérő az országok között, de Európában jelenleg a lányok 9,8-10,8 éves korában indul meg. Ehhez képest az Egyesült Államokban 8,8-10,3 éves, Afrikában pedig 10,1-13,2 év az átlagos kezdeti időpont.

Mi az oka?

Korábban a kutatók úgy tartották, hogy a pubertás egyre korábbi kezdete összefüggésben áll az általános egészségügyi körülményeknek a 19. század végétől tapasztalható javulásával. További magyarázatként felmerült a bőséges táplálkozás és az ennek következtében kialakuló elhízás és az ezzel együtt járó hormonális változás is. Az ösztrogénszint ugyanis függ a zsírszövet mennyiségétől, a lányok vérében lévő ösztrogénszint emelkedése pedig hozzájárul a mell fejlődéséhez.

Ennek azonban a fiúkra is hasonlóan kellene hatni, azonban a fiúknál ellentmondásosak az eredmények. A fiúk között sokaknál inkább késik a nemi érés és sokan az elhízás helyett inkább magasak és nyúlánkak lesznek. (A teljes publikáció itt olvasható: Forrás )

Ha azonban csak a jólét és a bőség lenne az ok, akkor a nemi érés kezdetének időpontja egy bizonyos szinten megállt volna, sőt a háborús időszakok, éhínségek alatt akár későbbre is tolódhatott volna. Ám ez nem következett be és a kutatások szerint az elmúlt 100-140 évben minden évtizedben néhány hónappal korábbra tolódik a pubertás kezdete. Ez a trend az utóbbi 40 évben fokozódni látszik.

Az egyik legfrissebb, dániai  tanulmány szerint, bár az első menstruáció időpontjának előrébb tolódása látszólag lassult, az emlőszövetek fejlődésén egyértelműen látszik, hogy a nemi érés (a lányoknál biztosan) egyre korábban kezdődik.

Mivel az okok a tudósok számára sem egyértelműek, más tanulmányok szerint az is elképzelhető, hogy a környezetben jelen lévő hormonális hatású vegyületek avatkoznak bele az ember hormonális fejlődésébe. (forrás)

Ezek a vizsgálatok azonban mindig nyugati szemszögből (amerikai, európai alanyok, vizsgálatok) készülnek, és ezeknek azonban teljesen ellentmond az a tény, hogy pl. Afrikában és Ázsiában a már nyugati színvonalon élők körében a pubertás kezdete nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben változott.

Egy részletes tanulmányban jómódú ázsiai, afrikai, dél-amerikai lányokat vizsgáltak és legalább egy évvel később érnek, mint a nyugati társadalmakban. A hangsúly a jómódú kifejezésen van, és ezek a családok már inkább nyugati(as) életmódot követnek.

Más a helyzet a hagyományos táplálkozást folytató, szegényebb népcsoportoknál. Indiában az 1960-as években még 15-16 év, de még 1990-es évek elején még 13,7 év volt a lányok átlagos első menstruációja, Nyugat és Dél-Afrikában pedig 14,6 év.(Forrás) Amerikában már ekkor 10 éves kor volt az átlag.

Egy 2010-es kínai vizsgálatban különböző Kínán belül élő, többnyire hagyományos életmódot folytató népcsoportokat, vizsgáltak. Itt is megfigyelték a csökkenést, de az első menstruáció ideje átlagosan még mindig 13,6-14,3 éves kor körül van.

… és itt van egy másik nyilvánvaló tényező is, a mi állandóan a szemünk előtt van, de a fejlődéskutatók, gyermekorvosok, endokrinológusok mégsem vesznek figyelembe, – mégpedig a táplálkozás. A felmérések során én is napi szinten találkozom azzal, hogy az étekkel nagy mennyiségben bevitt természetes és mesterséges anyagok milyen hatással vannak  testünk működésére.

Ha nem csak hormonális, hanem táplálkozási szempontból is nézzük dolgokat, akkor a különböző népek modern táplálkozásában felbukkan (vagy éppen teljesen hiányzik) egy viszonylag „új” élelmiszer, ez pedig a TEJ, illetve a tejtermékek.

A szegényebb országok gazdagabb lakói előszeretettel követik a nyugati életmódot, felhagynak a hagyományos táplálkozásukkal és amerikai, európai módon kezdenek étkezni, sok import, nyugati ételt fogyasztanak.

Jó példa erre Ázsia, a Fülöp-szigetek. Ez az ország a világ egyik legnagyobb kókusztermelője, az ételeiket is hagyományosan kókusztejjel készítették – míg meg nem jelent az az Amerikában már nehezen eladható sűrített, konzerv tej. Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon a túltermelés (és a helyi fogyasztás csökkenése) miatt nagy mennyiségű eladhatatlan tejkészítmény halmozódik fel, amit most el lehet adni a „fejlett” nyugatiakat utánzó fejlődő országokban.

Ezzel szemben az eredeti, hagyományos életmódot és táplálkozást folytató népek többsége eleve nem fogyaszt soha, semmilyen tejterméket sem, és nem igazán jutnak hozzá az ipari termelésből származó, drága, külföldi tejtermékekhez sem.

A 20. század közepéig Európában sem volt általános a tej és tejtermékfogyasztás. Régebben gyakorlatilag csak az juthatott rendszeresen tejhez – akinek volt tehene. (Nálunk a sajtfogyasztás is egy viszonylag új dolog.) Megfelelő hűtés, kezelés, tartósítás nélkül a tej inkább a halálos TBC és más betegségek forrása volt, mint alapvető élelmiszer.

A nagyüzemi tejtermelés, és a városiak tejjel való ellátása Nyugat-Európában az 1920-as évektől vált rendszeressé, Amerikában pedig ez legalább 20 évvel korábban elkezdődött. A tejfogyasztás elterjedése nálunk is csak a nagyüzemi termelés beindulásával a hormonális hatású, (tejhozam növelő) tápok kifejlesztése után az 1960-as évektől lett megszokott. (Hogy mióta iszunk valójában tejet, arról itt olvashat bővebben.)

Nincs itt valami összefüggés a fent bemutatott tendenciával? Figyeljék az évszámokat!

Nézzük a dolgokat a tej irányából!

1. A tej természetes módon tartalmaz növekedést serkentő hormonokat (IGF1), ezenkívül női nemi hormonokat, vagyis ösztrogént és mellnövekedést, tejelválasztást serkentő prolaktint.
2. A tehén ma „nem jó kedvében”, vagyis nem a fűtől ad napi 30-100 liter (Normálisan 6-10 liter tejet termelne – a borjának). Tejhozamfokozó, hormonális hatású táppal (pl.lucerna, szója), egyéb adalékokkal serkentik az extra tejelválasztást. (Hivatalosan, az EU-ban nem lehet direkt hormonokat adni a tehénnek.) A tehén saját hormonjai és a táppal bevitt hormonok is, kiválasztódnak a tejben, és koncentrálódnak a sajtokban, tejzsírban. (10 dkg sajt kb. 1 liter tej.)

Sok országban még a tejelésben tartott állatok húsát is tilos emberi fogyasztásra értékesíteni. Vajon miért?

3. A tejfehérje (kazein) az egyik legnehezebben emészthető fehérje. A rosszul emésztett fehérjék irritációt okoznak a belekben, aminek következtében kialakulhat az un. „áteresztő bél”. Emiatt az ételekben levő, le nem bontott anyagok, hormonok közvetlenül a vérbe juthatnak. Az ösztrogén és a prolaktin is.
4. Régen szezonális étel volt a tej (áprilistól augusztusig) és csak kevesek, kis mennyiségben jutottak hozzá, így nem tudott túlterhelés kialakulni a szervezetben. Ma reklámok nagy része arról szól, hogy tejet adjanak el a gyerekeknek (tejszelet, puding, gyümölcsjoghurt, stb.) Érdekes, hogy ma már a reklámokban nem hallani a régi szlogent („a tej élet, erő, egészség” – a bocinak!), most inkább a kalcium tartalmat reklámozzák. A tej és a kalcium kapcsolatáról itt olvashat.

Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában hagyományosan ma sem isznak tejet, (néhány pásztornéptől eltekintve) nem fogyasztanak semmilyen tejterméket. Megmaradtak a hagyományos táplálkozásnál, így a nemi érés kezdete is megmaradt az eredeti, természetes 12-16 éves életkornál, ami még nálunk is jellemző volt a 20. első felében.

Nézzük, hogyan is hat a hormon (a kívülről, táplálékkal bevitt is) a szervezet fejlődésére.

A nemi érés kezdete, a pubertás működési és szervi folyamatok sorozata:

• A pubertás kezdetén fokozódik az IGF1 nevű hormon termelődése. Az IGF-1 inzulinszerű növekedési faktort jelent és fő feladata a növekedési hormonok szervezetében gyakorolt ​​hatásainak szabályozása, vagyis a szövetek és a csontok növekedésének szabályozása. A fokozott fehérjebevitel növeli az emberek IGF-1 szintjét és ezzel fokozza a sejtszaporodást, növekedést, függetlenül a teljes kalóriafogyasztástól.
• Lányoknál 6-8 éves kor körül az ösztrogén kiválasztása a petefészkekben az agyalapi mirigy növekedést serkentő hormonjaira reagálva indul meg és körülbelül 2-3 éves időközönként az ösztrogén serkenti a méh és a mellek növekedését, a magasság növekedését, a medence kiszélesedését és a megnöveli a helyi zsírszövet képződését. Majd amikor az ösztrogénszint eléri a megfelelő szintet, megtörténik az első menstruáció.

Volt már nálam olyan 8 és fél éves kislány, akinél a vizsgálat aktív petefészek működést mutatott. Amikor közöltem az anyukával, hogy valószínűleg egy éven belül megjön a kislány menstruációja, az anyuka az válaszolta, hogy a kislány osztálytársai között van, akinek már most megjött.

A természetes módon termelődő és az ételekkel bevitt növekedést serkentő hormonok egyformán indítják be és szabályozzák a pubertáskori növekedés, súlygyarapodást, mellnövekedést. Vagyis ha bármi megnöveli az ösztrogénszintet az beindíthatja, fokozhatja a fenti folyamatokat.

Amikor a 6-8 éves lányoknál fokozott hízás és mellnövekedés indul meg az orvosok leggyakrabb az agyalapimirigy működését kezdik el vizsgálni és nem veszik figyelembe a kívülről, táplálékkal bejutó hormonokat. (Nem az ő szakterületük.)

Fiúknál a hatás sokszor ellentétes. Az élelmiszerekben (tejtermékekben) levő női nemi hormonok, blokkolják a férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelését és/vagy működését, relatív ösztrogéndominanciát okozva. Ilyenkor tulajdonképpen elegendő lenne a vérben levő tesztoszteron, de hatását csökkenti a plusz ösztrogén.

Fiúknál a fokozott magasságnövekedés a legjellemzőbb, miközben nem vagy alig szőrősödnek – és ezt már nem lehet a bőséges tápanyag, kalória bevitelre fogni. (Fiúknál az izomtömeg és a szőrnövekedéshez tesztoszteron kell.) Máskor pedig az ösztrogén zsírszövet növekedést serkentő hatása érvényesül, és fokozott hízás indul el, minden más egyértelmű ok nélkül.

A felmérések során találkoztam már olyan 13 éves fiúval, akinél a mellékvesék és a herék működését teljesen blokkolta a tej, gyakorlatilag alig termelt a szervezete tesztoszteront és inkább kisgyereknek nézett ki és nem egy kamasznak, – csak 170 cm magas volt.

Egy másik, 16 éves fiúnál az ösztrogénbevitelre reagálva a szervezete fokozott tesztoszterontermeléssel válaszolt. Ennek hatására fokozott szőrösödés indult be a testén, de emellett határozottan el kezdett kopaszodni. 16 évesen. (A felesleges tesztoszteron bomlásterméke blokkolja a hajhagymákat.)

Egyéb serdülőkori problémák

Nem állítom, hogy ezekért a problémákért kizárólag a tej lenne a felelős, de hormontartalma miatt biztos, hogy közrejátszik a fiatal szervezet hormonrendszerének az alakulásában. A jelentkező tünetek az egyéni, illetve az öröklött hajlamok miatt is megjelenhetnek, de a külső tényezők (kívülről bevitt hormonok) mindenképpen befolyással vannak rá.

• Fiatal lányoknál az ösztrogéntöbblet jellemzően elhízást okozhat, mivel ez a hormon eleve fokozza a zsírképződést, másrészt pedig a szervezet is hajlamos arra, hogy a felesleges és terhelő anyagokat (hormonokat) „zsírba csomagolva” távolítsa el a vérből.

• Szabálytalan és fájdalmas menstruáció. Az ösztrogén többlet miatt a méh nyálkahártyája jobban megvastagodik, mint az normális lenne és ennek leválása fokozott vérzéssel, erős fájdalommal járhat. A plusz hormon miatt relatív progeszteron hiány alakul ki (ez nincs a tejben). A progeszteron szerepe lenne a méhösszehúzódás kiváltása, a menstruáció „beindítása”, azonban ha ez az ösztrogénhez képest kevés, akkor a vérzés késik, vagy kimaradhat. Sokszor a hormon vérkép mindkét hormonnál határértéken belüli számokat mutat, azonban az arány nem mindegy. Ha a magas ösztrogénhez alacsony progeszteron társul az már hormonzavart jelez. (A hormonszint a ciklus napjától függ.)

Én felháborítónak tartom, amikor sok orvos ilyenkor rutinból fogamzásgátlót ír fel már a 13-14 éves lányoknak is, hogy „az majd beállítja a ciklust!”. Nem beállítja, hanem leállítja!

Az emberi test fejlődése nagyjából 24 éves korra fejeződik be. Ha fiatalabb korban, naponta készen megkapja a szükséges hormonokat a hormonrendszer nem tanul meg megfelelően működni és huszon-harminc éves korban sok nő küzd fogantatási problémákkal, mert nincs megfelelő peteérése. Azonkívül sokaknak  magas prolaktin (tejtermelést serkentő hormon) szint a vérben, ami viszont szintén gátolja a fogantatást. Bővebben erről itt olvashat.

• Sok fiatal férfinak pedig alacsonya spermiumszáma a relatív ösztrogén többlet miatt.
• Pattanásos bőr. Mondhatnánk, hogy ez a serdülőkor velejárója,- de ez nem igaz. A világ nagy részén – a természetes életmódot, táplálkozást folytató népeknél – a kamaszoknál nem, vagy csak ritkán jelentkezik pattanás. Ez inkább a modern táplálkozás következménye.

A bőrünk egy fontos méregtelenítő, kiválasztó szervünk és a terhelő anyagok (pl. hormonok) egy része is megpróbál bőrön keresztül ürülni. A fehérjék és a zsírok azonban eltömítik a pórusokat és ott gyulladás alakul ki.

Egy konkrét esetben a fiatal lány állandóan pattanásokkal küzdött, ami számára 16-17 éves korban elég nagy probléma volt. Kedvenc ételei a rántott sajt, a túrórudi, és a gyümölcsjoghurt, és persze a pizza is „úgy jó”, ha vastagon van rajta sajt.

Semmilyen kozmetikum nem segített, de amikor megismerkedett egy fiúval és ekkor teljesen elhagyta a tejtermékeket az étkezésből – a bőre két hét alatt letisztult és egy hónap múlva már nem voltak pattanások.

• Az utóbbi 50 évben a férfiak körében is egyre gyakoribb a mellrák előfordulása.
• Sokaknál már fiatal korban laktóz vagy kazein érzékenység alakul ki – és akkor még őket tekinthetjük a szerencséseknek. Ilyenkor a tejterhelésre az emésztőrendszer reagál és pl. hasmenéssel próbál az irritáló, felesleges anyagoktól megszabadulni. (A kazein – a tejfehérje az egyik legnehezebben emészthető fehérje.) Ilyenkor csak a tej elhagyása a megoldás – és ezzel megszűnt a tejhormon terhelés is.

Most ugye felmerülhet a kérdés, hogy ez az orvosoknak miért nem jut az eszébe?

Ennek legfőképpen az az oka, hogy mindenki csak a saját területével foglalkozik, és nem nézik az egész szervezetet. Pedig minden mindennel összefügg (azért szervezet). Például ebben az esetben kihez tartozna ez a probléma? Gyerekorvos, endokrinológus, nőgyógyász, bőrgyógyász, gasztroenterológus, dietetikus?

A táplálkozás kapcsolatos kutatásokkal pedig mindig az a probléma, hogy rengeteg egymásnak teljesen ellentmondó vizsgálati eredmény születik. Egyik vizsgálat igazol valamit, a másik pedig cáfolja azt.

A végeredmény azonban leginkább attól függ, – hogy ki fizeti a kutatást. Független kutatások nem nagyon vannak, mert egy széleskörű vizsgálat nagyon sokba kerül, és leginkább azok az eredmények kerülnek széles nyilvánosság (és az orvosok) elé, amelyek mögött sok pénz van. A nagy pénz pedig az ipari termelésben van, minden területen. (Az 50-es években még orvosi kutatások „bizonyították”, hogy a dohányzás nem okoz tüdőrákot, – a dohánygyárak finanszírozásával.)

Emellett ma már annyira természetesnek vesszük, hogy iparilag felturbózott élelmiszereket fogyasztunk, hogy senkit sem érdekel az ételekben levő, szervezetünk működését is befolyásoló, természetes és mesterséges anyagok hatása. Aki pedig ezzel foglalkozik, azt pedig nem gyermek endokrinológus.

Ja! …és nem csak a tej az egyedüli problémás élelmiszer: ugyanis a disznó sem a napfénytől hízik 20 kilósról 120 kilósra 90 nap alatt, és a 4 kilós, 38 napos csirke sem normális.