Nem a baktérium okozza a fekélyt!

A köztudatban keringő – orvosok által is terjesztett – információkkal szemben NEM a Helicobacter pylori nevű kórokozó a gyomorfekély oka – de ezt igazából nem is állította senki!

Hogy miért terjedt el széles körben mégis ez a tévedés? Ennek oka az a jó néhány orvos, aki nem veszi a fáradtságot, hogy utána nézzen a valóságnak, hanem csak kiszűri a tényekből azokat az információkat, amelyek neki elegendőek. Ha kizárjuk az emberi felelőtlenséget és a hozzá nem értést, csak lustaság és az anyagi érdek marad.

Még mindig egyszerűbb felírni egy (akár felesleges) antibiotikumot a kedvenc gyógyszercég termékeiből, mint életmód tanácsokat adni a betegnek. A tabletták felírása anyagilag is jobban megéri, még ha csak ideiglenesen is szünteti meg a tüneteket, de a probléma kiváltó oka megmarad, de az orvosok ma a betegségből élnek, nem a gyógyításból.

Mi a valóság?

Az igaz, hogy 2005-ben Barry Marshall és Robin Warren elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, mert (idézet a Nobel-díj indoklásából) “felfedezték a Helicobacter pylori baktériumot és szerepét a gyomorhurut és gyomorfekély kialakulásában”.

Olvassuk el ezt még egyszer!

Szerepe van a kialakulásában, de nem ez okozza!!! – és ezt senki nem is állította, vagy igazolta.

Az ausztrál Marshall, aki mikrobiológus (vagyis baktériumkutató és nem az emésztőrendszer, a táplálkozás szakértője) már az 1980-as évektől foglalkozott a H. pylori kutatásával. Összefüggést feltételezett a gyomorfekély és a baktérium között, de elméletét nem sikerült bizonyítania. A gasztroenterológusok (az emésztőrendszer orvosai) kételkedtek a H. pylori fekélyt okozó képességében és a kutatás eredményeiben, ezért a tudományos a szaklapok visszautasították a tanulmány közlését.

Marshall tovább folytatta kutatásait és hamarosan ki tudta mutatni, hogy a gyomorfekélyes betegek nagy része hordozza a H. pylori-t.

Vagyis nem mindenki, mert sok gyomorfekélyesben egyáltalán nincs jelen a baktérium!

A szegényebb országokban a lakosság 80-90 százaléka hordozza ezt a baktériumot, de a gyomorfekély náluk szinte ismeretlen, vagy csak nagyon ritkán fordul elő. Ezzel szemben a „fejlettebb” nyugati civilizációban csak a népesség nagyjából 40 százalékában fordul elő ez a kórokozó, a fekélyek száma mégis kimagasló.

Érdekes, hogy a baktériumhordozók csak 10-15%-ában alakul ki a fekély, tehát a baktérium jelenléte – önmagában – még nem jelent semmit, míg a baktérium nélkül is lehet valaki gyomorfekélyes. Valójában csak a fekélyesek 60 %-ában találnak H. pylorit.

Akkor mi is az összefüggés? Hát nem is olyan sok!

Mikor Dr. Marshall kutatásait (elegendő bizonyíték híján) elutasították saját magát fertőzte meg a baktériummal, majd antibiotikummal sikeresen kezelte a kialakult gyomornyálkahártya-gyulladást (tehát nem a fekélyt, csak a gyulladást).

Laboratóriumban nem tudták igazolni az eredményeket, mert a H. pylori csak nagyon lassan szaporodik. Sok idő (és sok lehetőség) kell neki, hogy komolyabb gyulladást tudjon előidézni, ami akadályozza a gyomornyálkahártya gyors regenerálódását.

Dr. Marshall sem kis mennyiséggel kísérletezett magán (minden előírást megszegve), hanem egy egész Petri-csésze (közel 1 dl) baktériumot ivott meg egyszerre. Így is kellet néhány nap, hogy a gyulladás kialakuljon, amit utána egy antibiotikum kúrával tünetmentessé tudott tenni.

Azt mondjuk senki sem vizsgálta előzetesen, hogy a doktornak volt-e bármilyen lappangó gyomornyálkahártya károsodása, vagy más emésztési problémája.

Vizsgálatai alapján igyekezett felhívni az orvosok figyelmét a gyomor- és nyombélfekély új gyógymódjára, – de nem a kiváltó okokra!

Mivel tanulmányait hazájában nem fogadták el bizonyítékként, ezért Amerikába költözött, ahol folytatta vizsgálatai. Később amerikai kollégájával közösen közzétett kutatási eredményeikért kapták a Nobel-díjat, amit az orvostársadalom jó része már akkor is elutasított. (Egy Dr. Marshall-lal készített riport itt olvasható angolul.)

De hát mivel lett egy olyan betegség, amit „gyógyszerrel” lehet kezelni – a „gyógyszer” pedig jó üzlet – az orvosok végül elfogadták az új kezelési előírásokat. (A kezelés az üzlet, nem a megelőzés.)

Pedig az antibiotikum NEM a megoldás!

Antibiotikumot felírni, csak azért, mert valakiben jelen van a Helicobacter („a biztonság kedvéért”) felelőtlenség, butaság. Nem tudom, hogy mikor jutunk el oda – amit Amerikában már felismertek -, hogy büntetik az orvosokat az indokolatlan antibiotikum felírásért.

Az orvosok által – „ész nélkül” – felírt és beszedett antibiotikumoknak is köszönhetjük a mindennek ellenálló szuperbaktériumok kifejlődését, ami újabb (már nem gyógyítható) halálos betegségek megjelenését eredményezi.

Sőt! az antibiotikumok még fokozhatják is a különböző emésztőrendszeri fekélyek (gyomor, nyombél, vékonybél, vastagbél), gyulladások kialakulását azzal, hogy kiirtják a vastagbélben élő hasznos emésztő baktériumainkat is.

Az antibiotikum miatt károsodott bélflóra miatt pedig lelassul az emésztés folyamata; fokozódik a pangás a belekben és a gyomorban, aminek következtében erjedés, puffadás, savas felmaródások és fekély is kialakulhat.

Ma sem ismert ennek a baktériumnak, a szaporodási módja, teljes fejlődési ciklusa, ezért ha egy mindent elpusztító széles spektrumú antibiotikummal ki is irtják ezeket a gyomorból, szinte biztos, hogy rövidesen újrafertőződik az ember.

Csak akkor (lenne) indokolt antibiotikumot szedni, ha már komolyabb felmaródások, vagy kialakult fekélyek vannak a gyomorfalon és a Helicobacter pylori jelenléte is igazolt. Ilyenkor – de csak ilyenkor – a szigorú diéta mellett, a baktériumölő és a gyomorsavcsökkentő kombinációja segítheti a gyógyulást.

De csak egy, legalább két hétig tartó diétával! Diéta nélkül a gyógyszerek inkább ártanak, mint segítenének.

Ez a diéta gyakorlatilag egy fehérjementes (hús, tojás, tejtermék), főtt krumpli, rizs és párolt zöldség diétát jelent. Vagyis kizárólag olyan ételeket szabad fogyasztani, amivel a gyomornak nincs semmi „dolga” azonkívül, hogy felhígítsa és továbbítsa. (A gyomor legfőbb feladata – hígítás mellett – a fehérjék felaprítása.) Az emésztésről és a sav problémákról itt olvashat részletesebben.

A gyomor nyálkahártyája az egyik leggyorsabban regenerálódó szervünk. Ha megszüntetjük a saveróziót, a védőréteg egy hét alatt képes teljesen helyre állni és így a baktériumok már nem érintkeznek a gyomor falával, nem tudnak fertőzéses gyulladást okozni. Két hét alatt a gyomor fala is meggyógyul és bezáródik a fekély.

Ha csak savcsökkentőt (becsapós nevén „gyomorvédőt”) szed valaki és nem tart szigorú diétát, akkor a tablettával csak blokkolja a gyomorban az emésztést (akár 100%-ban is), a fehérjék lebontást, ezzel beindítja az erjedést, az pedig fokozza a fekélyek kialakulásának lehetőségét.(A savcsökkentőkről itt olvashat részletesen.)

Mi is a fekély és mi okozza?

A gyomorfekély és nyombélfekély esetén a szöveteket borító, védőnyálkahártya legalább 5 mm kiterjedésű területen hiányzik, aminek következtében felmaródás, seb alakul ki, amely mélységben a szövetek különböző rétegeit érintheti.

A gyomorban pangó, emésztetlen étel hatására a gyomor folyamatosan savat termel – addig, amíg egy falat is van benne. A sav koptatja a gyomor védőrétegét, ami a folyamatos savterhelés miatt nem tud megújulni, és végül egy ponton lekopik. Ezen a ponton a sav megmarja a gyomorfalat és az összerándul, ilyenkor érezni, hogy „korog a hasam, pedig most ettem”. Ilyenkor valójában nem üres a gyomor, hanem pont ellenkezőleg – emészt. Az összerándulással még képes záródni a védő nyálkahártya és felkeveredik a gyomorban besűrűsödött, pangó étel is, ami így tovább haladhat. Ha a savterhelés állandó, akkor alakul ki a fekély. Ha ez a savas pép továbbhalad a patkóbélbe és ott az enzimek nem tudják lebontani, közömbösíteni, akkor alakul ki a nyombélfekély. A leggyakoribb kiváltó ok pedig éppen a kevés gyomorsav miatt kialakuló lassú emésztés.

A másik leggyakoribb fekélyt okozók a különböző „gyógyszerek”. Leginkább a különféle gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, szteroidok, de akár a feleslegesen szedet savcsökkentők is okozhatnak gyomorfekélyt.

A nyugtatók, „hangulatjavító”, altatók az egész szervezet működését tompítják, így lelassítják az emésztést is. Panaszok esetén érdemes először elolvasni a szedett készítmények mellékhatásait, mint újabb tablettákat bekapkodni.

 A gyomorfekély jellemző tünete a gyomorszáj tájékán fellépő, tompa, vagy szúró-égő jellegű fájdalom, amely akár a hátba is kisugározhat. Hátfájdalom esetén már a patkóbél és a hasnyálmirigy is érintett lehet. A fájdalomra jellemző, hogy étkezéssel a tünetek enyhülnek (az étel felszívja a savat), de evés után 1-3 órával újra erősödnek (a pangó étel plusz savat generált). Sokszor – főleg időseknél – a fekély akár tünetmentes is maradhat, amíg komolyabb probléma, gyomorvérzés, vagy daganat nem alakul ki.

A gyomorfekély kezelése, a segítség

A gyógyuláshoz elengedhetetlen az életmódváltás, a táplálkozás megváltoztatása, hiszen „az az életmód, amit eddig folytatott, az vezetett a betegség kialakulásához”. Ha nem változtat az eddigi – helytelen – étkezésén, akkor nincs segítség.

• Kialakult fekély esetén a fent említett szigorú diéta szükséges, majd következhet a fenntartó étrend. Ez azt jelenti, hogy csökkenteni, minimalizálni kell a magas fehérjetartalmú és a finomított ételek fogyasztását.
• Egyen többször keveset, hogy ne terhelje túl a gyomrát.
• Igyon elegendő vizet! Vízhiány esetén szervezetünk – a keringés fenntartásához – vizet vesz el mindenhonnan, – a gyomorból is. Ennek következtében a gyomorsav besűrűsödik, mennyisége lecsökken. A kevés és sűrű gyomorsavban pedig lelassul az emésztés.
• Magasabb fehérje tartalmú ételt (húsfélék, tojás, tejtermék) inkább délben egyen, hogy legyen ideje estig kiürülni a gyomorból. Este inkább magas rosttartalmú (zöldségek, gyümölcsök, teljes gabonák), gyorsan kiürülő ételeket fogyasszon.
• Ne egyen későn! Ami lefekvésig nem ürült ki a gyomrából, – az reggelig már nem is fog, hanem csak erjed és savat generál. Alapszabály, hogy nehezen emészthető ételeket (lásd fent) lefekvés előtt négy órával már ne egyen.
• Ne fogyasszon emésztést lassító tartósítószereket, vagy ezekkel készült ételeket. Az aszpirintartalmú fájdalomcsillapítók, „vérhígítók” gyakorlatilag ugyanazt a szalicilt tartalmazzák, mint amit a befőtteknél használnak tartósításra – tehát tartósítószernek számítanak. A tartósítószer feladata, hogy gátolja a bomlási (lebontási) folyamatokat.
• Kerülje az emésztést gátló (tripszin inhibítor) szóját!
• A stresszt előidéző okok megszüntetése, vagy a megfelelő stressz kezelés szintén alapvető fontosságú.

A gyógyszeres kezelésnek csak gyulladás esetén lehet értelme – diétával. Savcsökkentővel, úgynevezett „gyomorvédővel” nem lehet a helytelen étkezés okozta problémát megszüntetni. A csak „gyógyszeres” kezelés következménye lehet később a műtét, vagy a gyomorrák.

Ha már kialakult a gyulladás és a baktériumok is elszaporodtak, hasznos, természetes segítség a gyulladáscsökkentő, baktériumölő Olajfalevél kivonat szedése. Ennek előnye, hogy közvetlenül a gyomorban hat és nem károsítja a bélflórát.

Felmaródás esetén az aloe vera gél, a körömvirág, zsálya, fehérmályva tea és a speciális (kínai) gyomorvédő teák védőréteget képeznek a gyomor falán, segítik a hámréteg gyógyulását és serkentik az emésztést, a gyomor kiürülését.

A divatos lúgos vizek és a szódabikarbóna csökkentik ugyan a gyomorsavat, de ezzel le is állítják az emésztést. Hatásuk pontosan ugyanaz, mint a savcsökkentőknek. A lúgos víz legalább felhígítja a besűrűsödött ételt és segíti a tovább haladását a belekbe (legfeljebb később majd ott fog erjedni, puffadni).

Zárásként: Ha nincs a gyomor védőrétegén, nyálkahártyáján hámhiány, felmaródás, sérülés, akkor a sokat emlegetett Helicobacter pylori is csak elvegetál a gyomor savfürdőjében, de nem tud problémát, gyulladást, fekélyt okozni.

Vagyis valójában nem a baktérium, hanem a helytelen táplálkozás okoz gyomorfekélyt!