A pajzsmirigy autoimmun betegsége a Hashimoto-kór egy manapság egyre gyakrabban megállapított betegség, de valójában az esetek 99%-ában leginkább téves diagnózisról, felületes orvosi vizsgálatról beszélhetünk és nem autoimmun folyamatról.

A pajzsmirigy autoimmun betegség oka

A valódi a Hashimoto-betegség pontos okait nem ismeri a mai orvoslás és gyógyítani sem képes. Az autoimmun folyamatok oka és eredete máig ismeretlen.

Amerikában ez a leggyakoribb pajzsmirigybetegség, mivel ott a jódhiányos alulműködés, csak a nagyon szegény, egészségtelenül (jódhiányosan) táplálkozó emberek között fordul elő. Amerikában a talaj (a legtöbb helyen) tartalmaz elég jódot, így az ott termesztett zöldségek, gyümölcsök biztosítják a megfelelő szerves jódot. Emellett – két óceánnal határolva – viszonylag gyakran esznek tengeri ételeket is.

Autoimmun pajzsmirigy betegséget (a legújabb kutatások szerint) a túlzott jódbevitel okozhat. Ilyenkor a pajzsmirigyben felgyűlik a nagy mennyiségű, ásványi jód is, mert a pajzsmirigy megpróbál minden jódot begyűjteni (ez a dolga), a szervetlen, ásványi jódot viszont nem tudja megfelelő hatékonysággal hormonná alakítani, így az felhalmozódik a mirigyállományban.

Amennyiben a szervezetben máshol is vannak folyamatos gyulladásos gócok, az immunrendszer fokozottan reagál a terhelésekre – „túlpörög” – és támadásba lendül a felesleges (hasznosíthatatlan) jódot tároló pajzsmirigysejtekkel szemben is, és elkezdi pusztítani azokat. Ehhez speciális ellenanyagokat, antitesteket hoz létre, – ebben az esetben pajzsmirigy elleni antitesteket.

Gyakorlatilag – a kezdeti stádiumban – ugyanaz történik, mind a jódhiányos golyva (a pajzsmirigy túlzott megnagyobbodása) esetén, – csak fordítva. Kóros jódhiány esetén a szervezet újabb jódtároló sejteket hoz létre, hogy elegendő tartalékot képezzen, és ettől a mirigyállomány megnő. A szervetlen jód felhalmozódásakor pedig az immunrendszer lebontja a felesleges jódot tartalmazó sejteket. A folyamatos – egyéb – immunterhelés (pl. gyulladás, stressz) miatt azonban az immunrendszer akkor sem „áll le” ezzel, amikor már kiürült a felesleges jód – ez lesz az autoimmun folyamat.

Ideiglenes, túlzott jódfelhalmozódás alakulhat ki akkor is, ha az elsődleges gyulladásos góc a pajzsmirigy közelében (fej, nyak, mellkas felső része) van. Ilyenkor a test többi részéből a gyulladás helyére, a pajzsmirigy közelébe áramlik a jód, amit az begyűjt. Az elsődleges gyulladás lehet például mandula-, arcüreg- vagy fülgyulladás, fogászati góc, esetleg a „csendes reflux” okozta nyelőcső irritáció is.

Nálunk az autoimmun pajzsmirigy alulműködés viszonylag ritka – lenne -, mivel a magyar lakosság legalább 90%-a jódhiányos, azonban az endokrinológusok mégis egyre gyakrabban fogják rá ezt a diagnózist a betegeikre – értelmetlenül. Kényelmes „megoldás”, mert az autoimmun betegségekkel úgy sem lehet mit kezdeni.

Ma az orvosok előszeretettel alkalmazzák az autoimmun megjelölést olyan tünetekre, aminek az okát nem tudják megállapítani és a beteg sem reagál a protokoll szerinti kezelésekre. Ilyenkor egyszerűbb rámondani, hogy „autoimmun” és máris le van zárva az eset. Ezzel együtt gyógyíthatatlannak nyilvánítják a beteget és élete végéig tartó hormonszedésre ítélik, – anélkül, hogy tudnák, kivizsgálnák a pontos okokat.

Ma elsődlegesen a pajzsmirigy elleni antitesteket használják a betegség kimutatására, – a vérképben az egyik ilyen ellenanyag antiTPO, vagy aTPO-ként szerepel. Amikor ez magas, az azt jelzi, hogy van a szervezetben olyan immunsejt, ami károsíthatja a pajzsmirigyet. Ma ezt tekintik a diagnózis alapjának, de ez a legtöbb esetben tévedés, mivel egy antitest nem csak autoimmun folyamatot jelezhet.

Az okok ismeretlenek – de az ítélet megvan

Egy érdekes és tanulságos eset arról, hogy „ha nem tudod, hogy mi a baj, fogd rá hogy autoimmun”, – avagy az orvos sem Isten – még ha azt is hiszi.

11 éves kislány nyaka megduzzadt, nehezen bírt nyelni. A vérképe gyulladást és (emiatt) pajzsmirigy alulműködést jelzett.

A vérképével elküldték a helyi kórház nagynevű gyermek endokrinológus főorvosához (Prof. Dr. Atyaúristen), aki a leletek alapján azonnal rámondta, hogy a kislánynak autoimmun pajzsmirigy betegsége, Hashimoto-kórja van. És már fel is írta a szintetikus hormont, azzal, hogy ezt most már élete végéig folyamatosan szednie kell.

Egy 11 éves gyerekről van szó, akinek még ki sem fejlődött rendesen a hormonrendszere. Ha ennyi idős korban mesterségesen beavatkoznak a hormonrendszer működésébe (blokkolják azt), ez egész hormonrendszer működését borítják fel vele, hiszen benne van a nevében: „rendszer”.

A szintetikus hormon beleavatkozik a az emésztésébe, az immunrendszer működésébe, és a nemi hormonok termelésébe is. Jó eséllyel nem lesz menstruációja, peteérése és nem fog teherbe esni sem.

Néhány hónap múlva, teljesen más okok miatt kerültek hozzám. A vérképe és egyéb leletei nem mutattak semmilyen pajzsmirigyproblémát, úgy hogy megkérdeztem, hogy miért szedi a hormont.

• • Hát a professzor azt mondta, hogy ezt szednie kell, mert ez autoimmun és nem gyógyítható – hangzott a válasz.
  • És másik orvos mint mondott? – kérdeztem.
  • Hát – nem voltunk másiknál, mert hát mi a professzorhoz járunk – mondták a szülők.

Megemlítettem a szülőknek, hogy attól hogy több diplomája van, attól még nem isten, nem tudhat ő sem 100%-osan mindent, és különben sem ártana kikérni egy másik orvos szakvéleményét, mielőtt szó nélkül elfogadnak egy ilyen – a gyerek egész életére ható – végzetes diagnózist.

Néhány hét múlva bejött az apuka és a következőket mesélte:

Elmentünk egy másik városba egy endokrinológushoz, aki megnézte az eddigi orvosi leleteket, és ő is azt mondta, hogy ez nem pajzsmirigy probléma volt már akkor sem, amikor pár hónapja először orvoshoz kerültek.

Csináltatott egy új laborvizsgálatot – ahol mindent rendben találtak. Az az orvos azonnal leállította a gyerek „gyógyszer” szedését.

A következő héten visszamentek a kórházba Prof.Dr. Atyaúristenhez az új leletekkel.

Az végignézte, és csak annyit mondott:

• • Ez teljesen rendben van, akkor nem kell tovább szednie a „gyógyszert”.
  • És az autoimmun betegség? Azt mondta a professzor úr, hogy amiatt szednie kell állandóan – mondták a szülők.
  • Nincs itt semmilyen autoimmun betegség! Én soha nem állítottam, hogy a gyereknek Hashimoto-kórja lenne! – csattant fel az orvos.

Az apuka ránézett a kezében tartott orvosi dossziéra, ahol a legfelső papír a kórházi Ambulánslap volt, amin a professzor aláírásával ott szerepelt: Diagnózis: Hashimoto-kór.

Nem szóltak semmit, csak kimentek és magára hagyták az „istent”.

A Hashimoto-kór tünetei

Autoimmun betegség esetében a szervezet a saját sejtjeit, ebben az esetben a pajzsmirigy jódtároló sejtjeit kezdi el pusztítani. Emiatt a pajzsmirigy sejtje folyamatosan károsodnak, elpusztulnak, a működése károsodik, a mérete csökken. A folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

A Hashimoto esetén a tünetek mindig attól függnek, hogy milyen mértékű a pajzsmirigy sejtjeinek pusztulása.

Az enyhe esetekben az érintettek teljesen tünetmenetesek, legfeljebb pajzsmirigy alulműködésre jellemző tünetek jelentkeznek. Erről részletesen itt olvashat. Súlyosabb esetben a pajzsmirigyben a fokozott sejtpusztulás miatt gyulladás is kialakulhat, ilyenkor pedig túlműködéses tünetek vannak.

A gyulladás miatt a szövetek visszafordíthatatlanul károsodnak, elhalnak és a pajzsmirigy zsugorodása is kimutatható az ultrahangon. Mivel ez a folyamat megállíthatatlan, a károsodás is folyamatos. (Forrás) Ez a folyamat azonban akár hosszú évekig is eltarthat, ezért a kezdeti stádiumban azonban sokszor még nincs kimutatható szervi elváltozás, de a rendszeresen megismételt ultrahang vizsgálatok egyre nagyobb károsodást, szövethiányt mutatnak.

Kezdeti stádiumban valójába egyedül a vérkép utalhat a folyamatra, – de ehhez nem elég az aTPO!

Mivel egy autoimmun folyamat nem áll meg, a beteg állapota sem javul (legfeljebb stagnál), vagyis nincs olyan, hogy egyszer jók az értékek, egyszer pedig rosszak. A károsodás miatt hiányzó hormonokat ugyan lehet pótolni, de az orvos által felírt szintetikus hormon semmilyen hatással sincs magára a betegség lefolyására, nem gyógyítja azt.

Sokszor beteg sem lesz jobban a tablettától, a tünetei sem múlnak el, csak a vérképben levő értékek lesznek valamivel jobbak. Ez azonban egy hamis eredmény, mert a tabletta szedése alatt nem a pajzsmirigy valódi működést mutatja meg a labor, hanem csak a szintetikus hormon mennyiségét jelzi és az emiatti alacsonyabb TSH-t.

Korrekt diagnózis felállítása – Teljes körű vizsgálat, vagy inkább csak találgatás?

A vérképben a magas aTPO értékre az endokrinológusok szinte azonnal rávágják, hogy ez „biztosan” mutatja a Hashimoto-betegséget, és mivel ezt az antitestet az immunrendszer innentől folyamatosan termeli, azt már nem kell újra ellenőriztetni, mert az már mindig is magas lesz.

Hát nem!

Az antitesteket az (aTPO-t is) más gyulladások ellen is termelheti a szervezet. Amikor az immunrendszer egy betegséggel küzd – és nem áll jól a harcban – akkor mindent mozgósít, amit csak tud. Ilyenkor megemelkedik az egyéb antitestek mennyisége is a vérben, – hátha szükség lesz rájuk. Ha a pajzsmirigy környékét érinti valami gyulladás, akkor az pajzsmirigy antitestek termelése is beindulhat.

Akár a covid, vagy influenza esetén is jelentősen megemelkedhet az aTPO és más antitestek szintje a vérben, de ezeket ilyenkor persze nem nézik, hiszen a kezelő orvos számára egyértelmű, hogy a fertőzés áll a tünetek hátterében és nem küldi a beteget pajzsmirigy antitesteket is ellenőriztetni.

Egy endokrinológus azonban csak a pajzsmiriggyel foglalkozik, és nem érdekeli mondjuk a beteg emésztési problémája, vagy ízületi fájdalma. (Ezekben az esetekben is termelődnek antitestek.)

Amikor azonban a szervezetben az egyéb gyulladásos folyamatok megszűnnek, ezeknek a felesleges antitesteknek a termelése is leáll és az értékek normalizálódnak. Ezeket azonban – tünetmentes állapotban – még egyszer már nem ellenőrzik.

Vagyis ha a vérkép nem jelez egyéb gyulladást, de mégis magasak a pajzsmirigy elleni antitestek, csak akkor kerülhetne szóba az autoimmun betegség. Egy endokrinológust azonban jellemzően nem érdekelnek az egyéb gyulladások és az aTPO szintjét sem ellenőrzik. Minek? El van döntve és kész. Hogy mi jelez gyulladást a vérképben arról itt talál információt.

A fenti esetben a kislánynál az első vérvételkor az aTPO 1200 volt, viszont reflux miatt torokgyulladással küzdött, (jelezte is a vérkép) ám az egyéb tünet nem érdekel egy endokrinológust, ő meghozza az „ítéletet”.

Javaslatomra (magán úton) megcsináltatták a kontroll vérvételt, ahol az aTPO értéke már 15 volt. A felső határérték szerint ez 60-ig jó. Autoimmun betegség esetén ez a normalizálódás nem fordulhatna elő, – tehát még sincs autoimmun Hashimoto-kór.

A pajzsmirigy autoimmunbetegség laborja

Egy korrekt vizsgálathoz a teljes pajzsmirigy működését és állapotát vizsgálni kellene, nem csak kiragadni néhány értéket.

Pajzsmirigyproblémára utaló tünetek jelentkezésekor legáltalánosabb és legegyszerűbb diagnosztikai módszer a vérvétel, amelyből megállapítható a vérben lévő pajzsmirigy hormonok mennyisége, illetve a TSH-szint. Ha a pajzsmirigy által termelt hormonszint normális – akkor a pajzsmirigy is normálisan működik.

• T3 – trijódthyronin, ez a konkrét pajzsmirigy hormon (3 jódatom),
• T4 tiroxin (FT4), a hasznosítható jódtartalék, (4 jódatom).
• TSH (agyalapi mirigy pajzsmirigy stimuláló hormonja), NEM pajzsmirigy által termelt hormon.

A három érték egymáshoz való aránya mutatja meg, hogy alul- vagy túlműködésről van-e szó. Jódhiány esetén alulműködés, jód többlet, gyulladás esetén pedig túlműködés alakulhat ki.

A legtöbb esetben azonban már egy magasabb TSH értéknél is azonnal szintetikus hormont (T4) ír fel az orvos, függetlenül attól, hogy a vérképben a T4 és a T3 szintje is normális, – vagyis a pajzsmirigy hormonok valójában rendben vannak, nincs hormonprobléma.

Ha azonban a szintetikus pajzsmirigy hormon hatására mégsem normalizálódik a magas TSH érték egy endokrinológus fejében azonnal felmerül az autoimmun pajzsmirigybetegség, a Hashimoto-kor ötlete.

Másra már gondolni sem tud. Szerinti más eshetőség nincs.

Az, hogy más okok miatt is magas lehet a TSH, az egy endokrinológusnak eszébe sem jut, mert az nem az ő szakterülete, nem foglalkozik vele, nem ért hozzá. Számára az ember csak pajzsmirigyből áll.

(A TSH a jód begyűjtésére utasítja a pajzsmirigyet – jódhiány esetén. A legnagyobb számú immunsejtek a Neutrofilek előállításához jód kell. Betegség esetén ezt – ideiglenesen – a pajzsmirigytől vesszük el. Ezért emelkedik meg a TSH, ami arra utasítja a pajzsmirigyet: „gyűjtsd a jódot ne engedd!”. Erről bővebben itt.)

Az autoimmun gyanúja esetén az orvos még megnézeti az anti-TPO értékét és ha az is magas, akkor szerinte egyértelmű az autoimmun betegség. Pedig nem!

Egy korrekt diagnózis felállításához ez kevés!

Az aTPO magas értéke csak utalhat a betegség meglétére, de nem igazolja azt. Ehhez egyéb vizsgálatokat is el kell(ene) végezni.

Csak a többi már nem érdekli az orvost, ő végzett a beteggel. Szedje a tablettákat és hagyja őt békén.

Mi az aTPO? Az aTPO szint a tireo-peroxidáz elleni antitestet jelöli.(a = anti – ellen)

A tireo-peroxidáz enzim szükséges ahhoz, hogy a jódot a pajzsmirigy tárolni tudja és hogy a tartalék jódból (T4) hormont állítson az elő. Ezért a TPO ellen termelt antitest befolyásolja, hogy a T4 T3-má tudjon átalakulni. Ennek a következménye lesz az alacsony hormonszint, az alulműködés, vagyis kevés T3.

Vagyis ebben az esetben a vérben a T4 értéke normális (van elég jód), de az mégsem képes átalakulni konkrét hormonná, vagyis T3-má és ez az érték alacsony lesz. Ezt még okozhatja a szelén hiány is, mert az is szükséges ennek az enzimnek a működéséhez.

Ha pótoljuk a szelént, van elegendő jód is és mégis kevés a T3, csak akkor merülhet(ne) fel az autoimmun betegség lehetősége.

Ma azonban nem ez az általános gyakorlat.

Mi kell a Hashimoto-betegség megállapításához?

Autoimmun betegség esetén azonban más pajzsmirigy elleni antitestek is aktivizálódnak, ezért – egy körültekintő, alapos orvosnak – ezeket is meg kellene vizsgálni.

Vizsgálandó antitestek:

1. Thyreoidea peroxidase antitest (anti-TPO vagy aTPO)
2. Thyreoglobulin antitest (TgAb vagy antiTG)
3. TSH receptor antitest (TRAb)

A 2., az (anti-TG) a Hashimoto betegségben szenvedők betegek 70-80%-ában fordul elő magas koncentrációban, míg más pajzsmirigy betegségeknél csak 5-60 %-ban magas.

Az igaz, hogy az aTPO a betegek 95%-ban magas, de ez – önmagában – még nem jelent semmit

Ha a fentiek mindegyike magas, az már biztosabban mutatja az autoimmun folyamatot, de ha már az első kettő jelentősen magas értéket mutat az is 90%-os eredmény. (Forrás)

Azonban, ha az autoimmun folyamatot jelző antitestek közül csak egyik, vagy másik a magas, az még nem jelent konkrétan semmit. Vagyis egyedül az aTPO ellenőrzése azonban nem sokat ér – mert az ideiglenesen más gyulladástól is magas lehet.

Egyéb vizsgálatok

A vérvétel mellett még ultrahang vizsgálatra is elküldhetik a beteget. Azonban az ultrahangkép sem alkalmas önmagában a diagnózis felállítására, hiszen egy UH csak homályos képet, foltokat, árnyékokat mutat. Az ilyenkor tipikusan leírt „ inhomogén és echoszegény” kifejezés sok mindent takarhat akár a nyaki zsírréteget, vagy egy nyirokcsomót is, ami árnyékot vet a pajzsmirigyre. Az ultrahangvizsgálattal azonban megállapítható a pajzsmirigy mérete, mely az autoimmun folyamat előre haladásával csökken.

Ha biztosra szeretne az orvos menni akkor a magas antitest értékek és a homályos ultrahangkép mellett, még szövettani vizsgálatra is küldheti a beteget. Ilyenkor egy vékony tűvel vesznek mintát a pajzsmirigy állományából, ahol már egyértelműen kimutathatók a károsodott, elhalt sejtek.

A fenti vizsgálatok együttesen igazolhatják a Hashimoto-betegséget. Ez lenne egy korrekt diagnózis, és nem az, hogy ráfogják a betegséget egy-két magas értékre, amelyek még akár normalizálódnának is, ha nem kavarnak bele a tablettával a hormonrendszer működésébe.(Forrás:Semmelweis.hu/pajzsmirigybetegsegek)

Önnél egy teljeskörű vizsgálattal igazolták a Hashimoto betegséget, vagy csak rámondták az aTPO-ra?

A Hashimoto-kór orvosi kezelése

A hivatalos kezelési protokoll szerint – mivel gyógyítani nem tudják -, a hangsúly a csökkenő hormonok pótlásán alapul, (ha alacsonyak egyáltalán). Normális T3 és T4 esetén, azonban a hormonpótlásnak nem sok értelme van.

Emellé ajánlják még a szelén pótlását is. Ez kell ahhoz, hogy a T4 T3-má tudjon átalakulni. Normális T3 esetén ennek sincs értelme, mert az átalakulás így is megtörtént. Viszont a felesleges szelénbevitel akár szelénmérgezést is okozhat, amelynek tünetei éppen a pajzsmirigy alulműködéses tünetekhez hasonlóak (na, most találd ki, mitől vagy rosszul!). Azonban az orvosan mégiscsak javasolni a kell valamit, hiszen nem mondhatja azt, hogy „nem tudunk magával mi kezdeni”.

Ezek mellett a fokozott jódbeviteltől is eltiltják a beteget, mert a túl sok jód fokozza a pajzsmirigy működését és ezzel az autoimmun folyamatot is. Azonban a jódra mégis szükség van, mivel a saját hormonok előállításához a jód nélkülözhetetlen (a hangsúly a fokozott szón van). Mellesleg a kezelésre javasolt szintetikus hormon is jódot tartalmaz, bár ez csak a pajzsmirigyre hat, a szervezet egyéb feladatokra nem tudja felhasználni.

Egy másik esetben egy férfi hosszú évek óta szedett T4 tartalmú szintetikus hormont (Letrox, Euthyrox, Syntroxin, stb.), mert amikor – teljesen más probléma miatt – orvoshoz került, az az emelkedett TSH-val endokrinológushoz irányította.

Az nem nézett semmi mást (az FT4 és a T3 normális volt), és azonnal felírta a hormont. Amikor 3 hónap múlva a beteg visszament kontrollra az érték még mindig magas volt (az eredetei problémája sem szűnt meg), így az orvos emelte a dózist és el küldte egy újabb vérvételre, ahol már aTPO-t is néztek. A magas értékre azonnal megszületett a „biztos”(?) diagnózis: autoimmun Hashimoto-kór.

A férfi követte az orvosi utasításokat, de semmivel sem lett jobban. Az évek alatt már háromszor váltott endokrinológust, csináltak több speciális vizsgálatot is ezzel kapcsolatban, néztek egyéb pajzsmirigy antitesteket is, de azok hol magasak voltak, hol pedig normálisak, negatívak, tehát egyik sem adott egyértelmű eredményt. De diagnózis azonban már az elején már megvolt a magas aTPO miatt.

A hormonértékek pedig hol jobbak, hol rosszabbak lettek, függetlenül attól, hogy mit, milyen dózisban szedett, vagy éppen milyen orvosnál járt.

Volt, hogy a „gyógyszer” mellett is alulműködött a pajzsmirigye, máskor pedig túlműködésbe csapott át, pajzsmirigy gyulladást azonban sohasem mutattak ki, vagyis csak magas pajzsmirigy hormonszintről volt szó.

Na, az autoimmun betegség nem így „működik”! Az az adott szerv folyamatos károsodásával, pusztulásával, így hormontermelés csökkenéssel jár – tehát nem lehet túl sok hormon. Azt a felesleges szintetikus hormon csinálta.

Emellett a laborvizsgálatok több esetben is szelénmérgezést mutattak.

Amikor hozzám került és átnéztem a leleteit, kiderült a probléma valódi oka (folyamatos, enyhe gyulladás az emésztőrendszerben) és az is, hogy szó sincs autoimmun pajzsmirigy problémáról.

Amikor ő is felismerte az összefüggéseket és megértette a problémája okát, elcsodálkozott. Azonban éppen bejelentkezett egy újabb endokrinológushoz (professzor, adjunktus), úgyhogy megvárta az ő véleményét is.

A leletek alapján a professzor is kijelentette, – hogy nincs autoimmun betegsége, nincs Hashimoto-kór. Az egyéb tünetekkel nem foglalkozott, csak megállapította, hogy a beteg pajzsmirigye normálisan működik.

Azonban mégis azt javasolta, hogy szedje továbbra is a szintetikus hormont, 3 havonta csökkenő adagban (és persze fizessen az újabb konzultációkért).

Na mármost:

• Ha nincs semmi gond a pajzsmirigyével, normális a hormonszintje, akkor miért kell mégis hormont szednie?
• Miért kell fokozatosan csökkenteni, ha nincs is rá szükség? A kevesebbtől jobb lesz?

A magas aTPO-val a professzor nem foglalkozott, nem tudta megmagyarázni a még mindig magas értéket, mivel az autoimmun folyamatokat megerősítő többi érték és a hormonszint is normális volt.

Összegzés

• A magas aTPO és az emelkedett TSH – még nem igazolja a Hashimoto-kórt.
• Ha pedig a vérképe bármilyen gyulladást is jelez (más tünete, problémája is van), akkor előbb azt kell megszüntetni. Amikor pedig a gyulladásos faktorok a vérképben normalizálódtak (az alsó értékhez közelítenek), (A gyulladást jelző értékekről itt talál információt.)
• akkor ajánlott (magán úton) egy aTPO értéket is nézetni. Ha az csökkent, vagy normális tartományba került, akkor nem beszélhetünk autoimmun betegségről, mivel ilyen esetben az értékek csak romlanának ( a pajzsmirigy pusztulásának megfelelően), javulás nem lehetséges.
• Ha mégis, javulást mutat a vérkép, akkor nincs szó Hashimoto-kórról.

A pajzsmirigy alulműködésről és más pajzsmirigy problémákról itt talál bővebb információt.