– Amikor van oxigén, de mégsem elég, – avagy a „sűrű vér”.

 Van egy probléma, ami rengeteg tünetet okoz, de mégsem foglalkozik vele senki, – mert nem ismerik fel. Ez pedig az az állapot amikor lenne elegendő oxigén a vérben, de megsem jut el a megfelelő helyekre és emiatt a szervezet erőlködik. Ez a fáradékonyság, kimerültség, fejfájás és a vérnyomásproblémák elsődleges oka.

Ilyenkor egy oximéter-rel megmérve a vér oxigénszintje lehet akár normális is, tehát fizikailag lenne elég oxigén és a vér is elég folyékony állapotban van, a szervek mégis oxigénhiánnyal küzdenek.

Vagyis nem valódi, csak relatív oxigénhiány áll fenn. Ráadásul van, akinek ilyenkor fizikailag is besűrűsödik, nehezen folyik a vére, így még nehezebben jut el az oxigénben és tápanyagban dús vér a szükséges helyekre.

A relatív oxigénhiány több dolog együttes következményeként jöhet létre, de minden orvos – szokás szerint – csak a saját részével foglalkozik, így a valódi problémát egyik sem látja.

Miért nem elég az oxigén, ha van?

Vérünk 92%-a víz. A vér szállítja az oxigén mellett az immunsejteket, a tápanyagokat a sejtekhez és viszi el a salakanyagokat, bomlástermékeket a fő kiválasztó szervekhez (máj, vese), ahol vérünk megtisztul, majd a tüdőben újra oxigénnel töltődik fel.

Probléma akkor lesz, ha valami miatt ez a körforgás lelassul, a vér nem tisztul meg megfelelően és a bomlástermékek felhalmozódnak a vérben és a szövetekben. Ilyenkor a vér – arányaiban – több „szemetet” szállít, mint oxigént és tápanyagot. Ez a relatív oxigén hiány, vagy „sűrű vér”! Tehát valójában folyékony, és csak azért „sűrű”, mert több benne a salakanyag, mint a hasznos anyag.

A relatív oxigénhiány miatt az oxigén nem jut el a megfelelő időben, a megfelelő helyre – és ezért a szervezetünk működése megváltozik.

Testünk működésében elsődleges, hogy minden létfontosságú szerv – elsősorban az agy – elegendő oxigénhez és tápanyaghoz jusson. Ezt minden körülmények között, minden áron meg kell oldanunk.

Ez a salakanyag felhalmozódás jellemzően csak rövid ideig tart (különben vérmérgezést kapnánk) és a szervezet „gőzerővel” dolgozik azon, hogy a vérösszetétel újra normálisabb legyen, de a terhelés miatt a tünetek már megjelenhetnek.

Mit okoz, ha jut nem elég oxigén ahová kell?

Először is, a legtöbb esetben eljut az oxigén, ahova kell – a szervezetünk megoldja, akár a többi szerv működésének a rovására is. És pont ez okozza a tüneteket. A tüneteket egy részét ma divatos kifejezéssel „agyi köd”-nek is szokták nevezni, ilyen azonban valójában nem létezik, ez nem egy orvosi, nem egy egészségügyi meghatározás.

A relatív oxigénhiány legjellemzőbb tüneti:

• fáradékonyság, kimerültség,
• fejfájás, szédülés, fülzúgás,
• koncentrációs zavar,
• vérnyomás ingadozás, magas vérnyomás,
• szívdobogásérzés, szapora pulzus,
• stroke, agyvérzés,
• légszomj, fulladás,
• nyirokcsomó duzzanat, ödéma,
• vándorló ízületi fájdalom,
• lerakódás a kötőszövetekben,
• májzsírosodás, stb.

Nézzük a tüneteket sorban:

– A szervezet általános oxigénhiányának a következménye az „indokolatlan” fáradékonyság, kimerültség. Ha nem jut elegendő oxigéndús vér a megfelelő szervekhez, akkor a szerveink energiatakarékos állapotba kapcsolnak és a működésük lelassul. Mivel az izmokba is kevesebb oxigén jut, minden tevékenység nehezebbé válik,- fáradtak vagyunk.

Ha már az agy sem jut elegendő oxigéndús vérhez, akkor az is lelassul. Ennek következtében a koncentráció is nehezebbé válik, csökken a figyelem  – és legszívesebben aludnánk egyet. Súlyosabb esetben az agyi oxigénhiány szédüléshez, akár pillanatnyi ájuláshoz is vezethet.

• A szervezetünk számára a legfontosabb az, hogy az agy oxigénhez és cukorhoz (energiához) jusson.

Ha nem jut elegendő oxigén, elég gyorsan az agyhoz, akkor a meglévő mennyiséget kell többször, gyorsabban „megforgatni”.

Emiatt erek és izmok összehúzódnak (szűkítik a csövet), hogy gyorsítsák a vérkeringést az agy felé. Ha az ereink tiszták és rugalmasak, akkor legfeljebb egy kicsit emelkedik meg a vérnyomás, mert az artériák a gyorsan áramló, sűrű vértől rugalmasan kitágulnak – és legfeljebb csak a nyaka és a válla fog befeszülni.

Azonban a koponya nem tud kitágulni, így amikor a gyorsan áramló, sűrű vér belép a tarkónál az agyba, az felszabadul a nyomás alól – és jelentkezik a lüktető, vagy hasogató fejfájás. Gyakorlatilag ilyenkor a pulzusunkat érezzük a fejünkben.

Az már egyéni, hogy ezt ki, hol érzi: van, aki a tarkónál – ahol a belépő erek hirtelen kitágulnak; van, aki a fejtetőn, – ahol a koponyát behálózó hajszálerek végpontjai vannak és itt nő meg a nyomás; és van, aki a halántékán, a homlokán érzi a lüktetést – itt az erek csak kifelé, a bőr felé tudnak tágulni.

A fájdalom oka minden esetben az, hogy a nagy nyomású vértől kitágult, lüktető erek terhelik a mellettük futó idegszálakat.

A nyaki erekben felgyorsult véráramlás miatt  fülzúgás is jelentkezhet.

– A szédülés oka pedig az, hogy a vér a nyak két oldalán eltérő sebességgel, nyomással jut el a belsőfülben levő egyensúlyszervhez. A nyomáskülönbség miatt az agy olyan információt kap a fülből, mintha ferdén állnánk, dőlnénk, miközben a szemünk azt mutatja, hogy egyenesen állunk. Amíg az agy a két ellentétes információt kompenzálja – megszédülünk. A sebesség eltérés, nyomáskülönbség oka lehet egy enyhe nyaki érszűkület, vagy akár egy izomfeszülés következménye is. (A rugalmas érfalakon nem tud megtapadni semmi, csak a merev, vagy sérült érfalakon képződik meszesedés.)

– Az érfalak és a környéki izmok összehúzódásának másik következménye az lesz, hogy nő a vérnyomás is.

Mint amikor locsolunk a kertben: ha a víz nem visz el az utolsó bokorig, akkor szűkítjük a csövet és a víz vékonyabb sugárban, messzebbre visz, – de közben nő a nyomás is a csőben.

Ilyenkor jellemzően a vérnyomás első értéke emelkedik meg.

Ha még ez sem elég, akkor „felpörgetjük a szivattyút” is, – vagyis erőlködik a szív, szaporább lesz a pulzus is.

Ez a magasvérnyomás leggyakoribb oka. Ilyenkor a kardiológia kivizsgálások nem találnak komolyabb, vagy akár semmilyen szív- és érrendszeri elváltozást (tiszták az erek, egészséges a szív) és mégis magas a vérnyomás.

Máskor viszont nincs semmilyen keringési tünet, mert most tisztább a vér, és könnyen jut el minden létfontosságú anyag a megfelelő helyre, – tehát a vérnyomás egyszer jó, máskor pedig magas. Ez az ingadozó vérnyomás.

Ezzel nem tudnak mit kezdeni az orvosok, mivel nem kardiológiai, hanem inkább vérösszetételi problémáról van szó. Az orvos persze felírja a kardiológiai elváltozásokra kifejlesztett (ebben az esetben teljesen értelmetlen és hatástalan) gyógyszert, – mert ő ehhez ért.

– Amikor a koponyán belül megnő a nyomás, az agyburok falaiban levő folyadék kiszoríthatja az agy egyes területeiről a vért. Egy rövidebb ideig tartó oxigénhiány is az érintett terület működési zavarát, leállását okozhatja – ez a stroke.

Több olyan esettel is találkoztam, amikor az utólagos vizsgálatok nem találták a stroke okát, mert nem volt sem érszűkület, sem meszes lerakódás, sem pedig vérrög, vagy arra utaló jel, és mégis megtörtént a katasztrófa.

Máskor a túlnyomás (sűrű vér, vérrög) miatt az agyi erek is megpattanhatnak és agyvérzés keletkezik. Mindkettőnek súlyos, életveszélyes, maradandó következményei lehetnek – és mindez csak azért, mert nem jut elegendő oxigéndús vér az agyba.

– Ha a vér nem képes elegendő oxigént szállítani (például túl sok benne a „szemét”), a szervezet jelzi az oxigénhiányt és a tüdő elkezd erőlködni.

Amikor csak kapkodjuk a levegőt akkor a tüdőben túlnyomás (túllélegzés) keletkezik, ami miatt a vérben levő széndioxid nem tud kiürülni és az oxigén nem jut be a vérbe. A következmény a fulladás, az asztmatikus nehéz légzés.

– A vérből a salakanyagokat a nyirokrendszer szállítja el a kiválasztó szervekhez (máj, vesék). Ha azonban ezek, „nem győzik a munkát”, vagy nincs elegendő víz a szemét kimosásához, akkor (ideiglenesen) a nyirokcsomók gyűjtik be azt – amitől viszont megduzzadnak. A megduzzadt nyirokcsomók viszont már nyomhatják az ereket, az ízületeket és az ott futó idegeket. Ez okoz „vándorló ízületi fájdalmat”.

– A vérből a „szemetet” pedig valahova rakni kell! Ha a máj is a vesék nem tudják elég hatékonyan eltávolítani a salakanyagokat, akkor a bomlástermékek, a bőrben (viszketés, ekcéma), a bőr alatti kötőszövetekben (hízás „vastagodás”), illetve a májban halmozódnak fel.

Mi okozza a relatív oxigénhiányt?

• Ez első és legáltalánosabb ok – egyszerűen a vízhiány.

Vízből annyi kell, hogy elegendő legyen a keletkező salakanyagok „kimosásához”. Ha több a szemét, akkor több víz is kell. Ha ez nincs meg, akkor egyszerűen nem ürülnek megfelelően a bomlástermékek, hanem ideiglenesen a vérben maradnak. Vagyis a vérben (arányaiban) több lesz a szemét, mint az oxigén és a tápanyag. Amellett vér fizikailag is sűrűbbé válhat. Sokaktól hallom: „vérvételkor alig tudnak vér venni, alig folyik”.

• Gyógyszerek (A mellékhatásoknál szerepelnek is a fent felsorolt tünetek.)

A normális vérnyomásnál bevett vérnyomáscsökkentők le lassítják a keringést és ezáltal a sejtek oxigénellátását is.

A vízhajtók vizet vonnak el a szervezettől, vagyis sűrítik a vér.

A nyugtatók, antidepresszánsok, altatók tompítják, lelassítják a teljes szervezet működését, ezáltal a keringést, a szervek oxigénellátását is.

Egyéb gyógyszerek is okozhatnak ilyen problémát, hiszen a gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, szteroidok mindegyike máj- és veseterhelő hatású. Ha a gyógyszerterhelés miatt a kiválasztószervek nem működnek optimálisan, túlterhelődnek, megint csak több lesz a „szemét” a vérben és csökken az oxigénszállító képesség.

• Hideg. Hidegben az erek beszűkülnek, hogy csökkentsék a bőrfelszínről a test belsejébe áramló lehűlt vér mennyiségét. Emiatt a keringés is lelassul.

A hidegben a vérünk fizikailag is sűrűbbé válik, részben a fibrinogén nevű fehérje és más, véralvadást okozó molekulák szintjének növekedése miatt. Ezeknek a változásoknak a végső következménye akár sztrók vagy szívroham is lehet.

• Meleg. Melegben az erek kitágulnak és vér lassabban áramlik, csökken a vérnyomás, erőlködik a szív. emellett a melegben több vizet is veszítünk, ami fizikailag is besűríti a vért.
• A helytelen táplálkozás, rossz emésztés következményeként is sok méreganyag keletkezhet. A feleslegesen bevitt túl sok étel, vagy a Lassú emésztés miatt a félig emésztett étel bomlásnak, erjedésnek indul a belekben (puffadás). Ezek a bomlástermékek pedig bejutnak a véráramba is és jön az evés utáni bágyadtság, émelygés. Ez addig tart, amíg kiválasztó szervek ki nem takarítják a vérből azt, ami nem kell. Például vizelettel – ha van elegendő víz.
• Gyulladások, fertőzések: betegség esetén nagy mennyiségű bomlástermék (méreganyag) jut a véráramba. ez lehet a károsodott sejtekből és az elpusztult kórokozókból is. Amíg ezek a bomlástermékek a vérben keringenek, csökken a vér oxigénszállító kapacitása. Az oxigénhiány miatt (is) jelentkezhet a fáradékonyság.

A felhalmozódó méreganyag ürítése miatt ilyenkor a vizelet is sötétebbé válhat, és gyakoribb lesz a vizeletürítés is (ha van elég víz). Ha nincs elég víz a szemét kimosásához akkor pedig a vizelet és a vér is sűrűbbé vállik.

Kiegészítés: A „vérhígítók” nem hígítják a vért, nem hatnak annak áramlási tulajdonságaira, az ilyen szerek a vérrögképződés megakadályozására vannak kifejlesztve. Bár a nem megfelelő folyadékfogyasztás mellett így is kialakulhat vérrög. A fizikailag sűrűbb vérben több esélye van a vérlemezkék összetapadásának, hiába szed ez ellen tablettát.

Mit tehetünk ellene?

Tehát  a fő probléma a vérben keringő sok salakanyag, és az ehhez képest kevés víz.

A megoldás pedig megfelelő folyadékfogyasztás, ez azonban túl egyszerű ahhoz, hogy „gyógyszert” lehessen felírni, hiszen a valódi gyógyszer folyik a csapból. A relatív oxigénhiány következtében megjelenő tünetek kezeléséből azonban jól meg lehet élni.

Hogy kinek, mennyi vizet is kell meginni arról itt olvashat részletesen. Egyszerűen: ha a vizelet színe sárga, sötét, az azt jelzi, hogy az már koncentrálódott, vagyis a salakanyagok egy része már visszakerült a keringésbe. Ha a vizelet színe halvány, átlátszó – akkor a húgyúti rendszere tiszta és képes a salakanyagokat megfelelően kiüríteni.

Az oxigénáramlást segíti még a mozgás is. A mozgás során minden egyes izomösszehúzódás (izompumpa) segíti a véráramlást az erekben, vagyis gyorsul az áramlás, az oxigénszállítás anélkül, hogy a szívnek és az artériáknak ez plusz terhelést jelentene.

Gondolja csak át: ha sokat ül és emiatt már majd’ elalszik, elég ha feláll és csak egy kicsit is mozog, máris elmúlik a tompultság és frissebbnek érzi magát.

Ha pedig még iszik is egy pohár vizet és kimegy a levegőre, akár a tünetei is elmúlhatnak.

Na, pont ez jelzi, hogy nem szervi, fizikai problémáról van szó.

Tünet, vagy betegség?

Vagyis, ha a fent felsorolt tünetek, csak néha, alkalmanként jelentkeznek, a vérnyomása hol normális, hol pedig magas és az orvosi vizsgálatok sem tudnak egyértelmű szervi, fizikai elváltozást kimutatni, akkor nem beszélhetünk semmilyen betegségről. Főleg nem olyanról, ami gyógyszeres kezelést igényelni. Hiszen a tablettáknak csak akkor van értelme, ha a szervezet nem képes valamit megfelelően működtetni, de olyan nincs, hogy egyszer képes, máskor pedig nem.

Vagyis nem beszélhetünk betegségről, csak aktuális túlterhelésről, mérgezésről, oxigénhiányról.

Ha eleget iszik (egésznap átlátszó vizelet), mozog is és ilyenkor nincs tünete, az azt jelzi hogy a vére tiszta, megfelelően áramlik és képes elegendő oxigént, tápanyagot juttatni a szükséges helyekre.

Ha tünetek jelentkeznek akkor pedig az a kérdés: „Ittál ma már eleget? Mert ha nem, akkor miért csodálkozol, hogy rosszul vagy?”