Az irritábilis bél szindróma (rövidítve IBS) egy orvosi szakkifejezés egy olyan emésztőrendszeri tünetcsoportra (csak tünet, vagyis nem betegség) aminek nincs kimutatható szervi oka, csak – egyénenként változó, – akár többféle tünete van.

Egyszerűsítve az IBS valójában azt jelenti orvosi kifejezéssel, hogy – „elképzelésem sincs, hogy Önnek mi a baja!”. Gyakorlailag így összefoglalták azokat a hasi tüneteket, amivel nem tudnak mit kezdeni és adtak neki egy nevet. Ez lett az IBS.

Melyek a legjellemzőbb tünetek?

• a has bármely területén jelentkező fájdalom,
• puffadás, hasfeszülés,
• hasi görcs,
• gyomorfájás,
• székelési problémák – székrekedés vagy hasmenés, esetleg a kettő váltakozása – (de ez lehet akár a Hisztamin intolerancia tünete is),
• az alhasban, lágyék környékén időszakosan jelentkező kellemetlen érzés, feszülés, fájdalom.

Ez utóbbit láttam már orvosi papíron úgy diagnosztizálni, „alhasi diszkomfort érzés”, vagy „vándorló alhasi fájdalom”. Pedig ez így butaság, hiszen ez nem a diagnózis (az ok meghatározása), hanem maga a tünet, amivel a beteg segítségért fordult az orvoshoz – de hát ennyi volt a „szakértelem”.

A fenti tünetek alapján a valódi betegség még nem állapítható meg, hiszen ezek bármilyen emésztőrendszeri betegségben előfordulhatnak (emiatt sokszor tévesen, glutén-érzékenységre gyanakodnak). Van azonban egy sajátosság, ami elsősorban az IBS-t jellemzi, mégpedig hogy a panaszok akár évekig is fennállhatnak és a legmodernebb diagnosztikai módszerek sem tudnak fizika, szervi elváltozást kimutatni (ilyenkor gyakran ráfogják, hogy „pszichés eredetű”).

Magát a tünetcsoportot civilizációs kórképnek is tartják, mert elsősorban a nyugati társadalmakban gyakori, míg a hagyományos életmódot, táplálkozást folytató őslakos népcsoportoknál nemigen találkozni vele.

Az irritábilis bélszindróma okát a nyugati orvoslás nem ismeri. Az IBS diagnózisa hivatalosan akkor állítható fel, ha konkrét szervi betegséget nem tudnak megállapítani (és ugye valamit mondani kellene).

Az orvos kórokozót és/vagy fizikai elváltozást keres, és nem jut eszébe, hogy a probléma oka esetleg az életmódban és a (megszokott) táplálkozásban keresendő.

Találkoztam már olyan nőkkel, akiket azonos tünetekkel két különböző szakorvos „kezelt”.

Ha valaki húgyúti problémákra hajlamos, akkor az alhasi panaszaival urológushoz fordul. Az orvos elvégzi a szokásos vizsgálatokat – és nem talál semmit. De a „biztonság kedvéért” felír egy antibiotikumot, húgyúti fertőzésre.

Más esetben a páciens nőgyógyászati problémákra hajlamos, ezért ugyanazokkal a tünetekkel a nőgyógyászhoz fordul. Az szintén nem talál semmit, de (jobb esetben) felír egy görcsoldó-fájdalomcsillapítót és egy gyulladás-csökkentőt – rosszabb esetben rábeszéli a páciensét egy értelmetlen műtétre (hátha az megoldja a problémát).

Az IBS valódi okai

A helytelen táplálkozás: ha olyat (vagy annyit) eszünk, amit a szervezetünk nem tud feldolgozni, akkor a meg nem emésztett étel a beleket fogja terhelni és ez fokozott bélérzékenységet, irritációt, a meg nem emésztett étel következtében kialakuló erjedés pedig puffadást válthat ki. Ilyenkor, többnyire bizonyos ételek, étel-párosítások után jelentkeznek a tünetek, így ezt viszonylag könnyű kiszűrni. Ekkor a tünetek a has , bélrendszer bármely részén jelentkezhetnek, ott ahol éppen pang az étel.

Hasi tüneteket okozhat a bélflóra rossz állapota is. Többnyire itt is a helytelen táplálkozás következtében kialakuló savas erjedés a felelős. A savas közeg nem kedvez a bélflóra hasznos baktériumainak. Ők a semleges, vagy enyhén lúgos közeget szeretik. A vakbélben emiatt a hasznos baktériumok száma lecsökken, és nem bontják le megfelelően a tápanyag maradékokat és az erjedni kezd, ami puffadást, hasfeszülést okoz. Ekkor a tünetek jellemzően a vastagbélben, a has jobb alsó területén és a bordák alatti vízszintes szakaszon jelentkeznek.

A gyomor környékén (bal oldalt és középen, a bordák alatt) jelentkező tünetekért a gyomorsav és az enzimek a felelősek. A gyomorsavproblémákról és az emésztésünkről itt olvashat részletesen.

Van még egy ok, amit az orvosok nem ismernek fel, – pedig tapasztalataim szerint – legtöbbször ez okozza a tüneteket. Ez pedig a nyirokrendszer, a nyirokcsomók terheltsége. A hozzám fordulók legalább 90 %-ának probléma van a nyirokrendszerével.

A modern orvoslás a nyirokrendszerrel egyszerűen nem foglalkozik. Annyira bonyolult, annyira összetett, komplex a működése, hogy igazából nem is értjük, mi a pontos szerepe.

Mivel bonyolult vizsgálni, és különben sincs rá gyógyszerük, – egyszerűen úgy tesznek, mintha nem létezne. Elmehet a beteg bármilyen orvoshoz, olyan hogy „nyirokorvos”, – olyan nincs.

Illetve két orvos mégiscsak foglalkozik a nyirokrendszerrel: a sebész és az onkológus – egyikhez se kerüljünk. Amikor már a kóros elváltozás kimutatható a nyirokcsomókban, vagy már fizikailag is látható, kitapintható a gócos nyirokcsomó, akkor jön a sebész, majd ha a kivett szövetekben találnak rákos sejteket, akkor pedig az onkológus. Addig a nyirokrendszer „nem létezik”. A nyirokrendszer működéséről itt, a nyirokrendszer okozta egyéb tünetekről itt olvashat.

Sok nőt műtöttek már meg – feleslegesen – mert „érhetetlen” hasi panaszaira nem találtak megoldást, de találtak például egy cisztát, vagy miómát, amit (jobb híján) megműtöttek.

A szervekhez kapcsolódó nyirokcsomót, pedig figyelmen kívül hagyták.

Mi a szerepe a nyirokcsomóknak ebben az esetben?

A nyirokcsomókat a „vér veséinek” is nevezik. Feladatuk (sok más mellett), hogy amikor a szervekben, szövetekben, vérerekben felszaporodik a salakanyag, bomlástermék kiszűrik ezek egy részét a vérből és pufferként, ideiglenesen magukba gyűjtik.

Ugyancsak a nyirokcsomók szűrik meg például a hólyagból és a belekből visszaszívott folyadékot – ha nem áll rendelkezésre elegendő tiszta víz.

A begyűjtött méreganyagoktól a nyirokcsomó megduzzad. Eredetileg az alhasban és a lágyékban található nyirokcsomók borsónyi, kisebb babnyi méretűek (az arányok jól láthatók az alábbi képen), de a terhelés következményeként diónyi, vagy akár tojásnyi méretűre is megduzzadhatnak. Járt már nálam olyan beteg is akinél (rávezetéssel, többszöri vizsgálattal) végül az orvos lúdtojás méretű nyirokcsomót talált – a negyedik ultrahaggal.

A megnagyobbodott nyirokcsomók pedig már nyomhatják a kapcsolódó szerveket, ereket, idegeket. Ha egy eret nyom a csomó, akkor a beteg lüktetést, nyomást érez, gyakorlatilag érzi a saját vére áramlását. Ha pedig ideget nyom, akkor jelentkezik a zsibbadás, bizsergés, vagy szúró, nyilalló fájdalom. Ez lehet helyi, vagy az érzés „lefuthat” végig a terhelt idegszálon a lábakba, vagy a hátba is. …és megjelent az „alhasi diszkomfort érzés”.

Az alábbi képen az erekhez és az alhasi szervekhez kapcsolódó nyirokcsomók, főbb nyirokerek láthatók, zöld színnel ábrázolva. Ezek csak a mélyen levő belsők, a has felszínéhez kapcsolódóan több hasonló van:

Sokszor gyenge masszírozásra, melegítésre a tünetek enyhülnek. Ilyenkor valójában az történik, hogy a stimuláció hatására az adott területen felgyorsul a keringés, és a nyirokban felgyűlt anyagok szétoszlanak a környező nyirokcsomókba és a duzzanat – ideiglenesen – csökken.

Amíg a terhelt nyirokcsomók csak folyadékkal, „szennyvízzel” vannak tele, addig az orvosi képalkotó eljárások egyszerűen átvilágítják, és nem veszik észre. Ha már az ultrahang, röntgen kimutatja – akkor már régen rossz és jöhet a sebész meg az onkológus.

Tehát sokszor tényleg ott a probléma (csak nem látják) és pszichés problémának tekintik az esetet. (Vagyis hülye vagy, ott nem fájhat semmi. Tessék itt egy xanax.) Ismertem olyat, aki emiatt hal meg – de erről majd máskor.

Az IBS-nek valóban lehetnek idegrendszeri, lelki okai, stressz terhelés, de mindig fenn áll mellette fizikai, táplálkozási terhelés is. Idegrendszeri terheltség esetén az emésztőrendszer is érzékenyebben reagál a fizikai hatásokra (pl. gyomorideg).

Ha valaki stressz helyzetet él meg, akkor tudja, hogy mitől van hasmenése, vagy puffadása (meg nem emésztett probléma), de a tünetek jelentkezhetnek nyugodt állapotban is.

Mint említettem a Hisztamin intolerancia is okozhat emésztőrendszeri problémákat, de nálunk az orvosok ezt sem ismerik. Erről részletesen itt olvashat.

A segítség

Az IBS-ben a legnagyobb segítség a megfelelő diéta. Ha könnyen emészthető, jól hasznosuló éleket eszünk kisebb terhelésnek van kitéve a bélrendszer. (A fenti hisztamin-ról szóló cikkben részletesen megtalálhatók a kerülendő ételek.)

Fogyasszon több rostot – teljes kiőrlésű gabonát, gyümölcsöt, leveles zöldséget -, amelyek segítenek kitakarítani a beleket, megszüntetve a pangást, erjedést. (A rostok megduzzadásához plusz folyadék kell.) Vissza kellene térni az eredeti, hagyományos táplálkozásunkhoz, vagy követni a legegészségesebbnek tűnő mediterrán étrendet.

A savas erjedés megszüntetéséről a bélrendszer lúgosításáról itt olvashat.

A bélflórát a megfelelő probiotikumokkal, helyre lehet állítani.

Az otimális folyadékfogyasztással elkerülhető, hogy a nyirokrendszer betárolja a „szemetet”. (hogy mennyi víz szükséges, arról itt olvashat.)

Próbáljuk kerülni a stresszt, vagy legalább is próbáljunk lazítani (tudom, könnyű ezt mondani), szedhetünk lazító, nyugtató hatású gyógynövényeket.

Nem orvosi eset

Tudomásul kell venni, hogy az irritábilis bélszindróma nem betegség, hanem a helytelen táplálkozás, az ideg-, és a nyirokrendszer terhelésének együttes következménye.

Sajnos az orvosok (saját érdekükben) hajlamosak felesleges vizsgálatokra, kezelésekre küldeni, „gyógyszerekkel” tömni a pácienseiket, és ami a legelképesztőbb, hogy sokan emiatt már több feleslegesen elvégzett műtéten is átestek, érdemi javulás nélkül.

Ha már régóta fenn áll a probléma és az orvosi megoldások nem hoztak végleges megoldást, akkor erre a jövőben sem számíthat.

Orvosi kezelés, „gyógyszer” nem létezik rá, tehát a megoldás mindig a „beteg” kezében van.