Melyik micsoda és mi okozza?

Ciszta, mióma, polip, göb, fibróma, vagy lipóma – valójában ugyan arról van szó. Elnevezésük leginkább a kialakulásuk helyétől függ. Tulajdonképpen egy jóindulatú szöveti elváltozásról egy sejtburjánzásról (daganat) van szó, amit a szervezet védekezésképen hozott létre. Ezek az ártalmatlan elváltozások rosszindulatúvá is válhatnak, ha kiváltó okok nem szűnnek meg és emiatt a rákos sejtek számára kedvező körülmények alakulnak ki. Eltávolításukkal sem oldódik meg semmi, mert a folyamatos terhelés miatt újabbak jöhetnek létre, sőt egy műtét még fokozhatja is a kialakulásukat. Kialakulásuk pontos okát az orvoslás nem ismeri.

Nézzük, mi micsoda:

• A ciszta szó hólyagot, tömlőt jelent magyarul. Egy kötőszövetes, fehérjeburokkal körbezárt területről van szó, amelyet valamilyen folyadék (pl. víz, vér váladék, genny, stb.) tölt ki. Bármely testrészen képződhet ciszta, csontos területen, lágy szöveteken, szervek belsejében és a bőrön is.
• A mióma az izomszöveteken keletkező tömör kinövés. Leggyakrabban a méh simaizomszövetén kialakuló jóindulatú, kötőszövetből és izomból álló sejtburjánzás, ami rizsszem nagyságtól akár a dinnye méretig is terjedhet. A kisméretű, tüneteket, panaszokat nem okozó mióma nem igényel kezelést.
• Hasonló elváltozás a fibróma is; ez azonban a bőr felszínén keletkezik. Egy olyan jóindulatú bőrkinövés, bőrdaganat, amely a test bármely pontján megjelenhet és leginkább csak esztétikai problémát okoz.
• A polip gyakori jóindulatú szöveti elváltozás, kinövés, amely a nyálkahártyán alakulhat ki. A polipok szervezetünkben bárhol kialakulhatnak, hol nyálkahártya van, (pl. száj, gyomor, belek, hüvely, stb.). Kinézetre leginkább karfiolra hasonlítanak. Több fajtájuk létezik, leggyakoribb az u.n. nyeles, vagy kocsányos polip és a csak kicsit kidudorodó „ülő polip”.
• Pajzsmirigy göb. Kizárólag a pajzsmirigyben jelentkezik, gyakorlatilag egy cisztából kialakult, besűrűsödött, betokosodott, ártalmatlan szövetcsomó. Amíg aktív gyulladás van a szövetekben „meleg göbnek” nevezik, a régi, már inaktív csomókat pedig „hideg, vagy meszes göbnek” hívják (A pajzsmirigyproblémákról itt olvashat részletesen).
• A lipóma gyakorlatilag egy jóindulatú zsírcsomó, a mi a bőr alatti kötőszövetekben halmozódik fel. Gyakorlatilag a szövetekben felhalmozódó, bőrön keresztül nem ürülő, zsírban oldható salakanyagokat „csomagolja” zsírszövetbe a szervezet. Önmagától fel is szívódhat, de akár növekedhet is, ha a terhelés állandó.

Mindegyik elváltozás jóindulatú, önmagában terjedésre nem képes, nem rákos elváltozás!

Mivel kialakulásuk pontos okát nem ismeri a modern orvoslás, ezért leginkább csak megfigyelik az állapotukat, vagy eltávolítják a már problémát okozó kinövéseket.

Akkor miért is alakulnak ki?

Ezt egyszerűen így szoktam magyarázni:

Képzeljük el, hogy szálka megy a kezünkbe. Ekkor a sérült, szennyezett, fertőzött rész begyullad. Ez a gyulladás két féle lehet: bepirosodik, feldagad, lüktet, fáj a terület – szétterjedt a gyulladás a szövetekben, vagy a szervezet megállítja a gyulladást, körbe zárja a fertőzött területet – és kialakul egy kis gennyes pukli. Ez a ciszta.

Ez optimálisan kifakad, és ha kitisztítottuk nyom nélkül el is tűnik. Ha ez nem sikerült, akkor újra begyullad és kialakul egy újabb, kisebb, vagy nagyobb ciszta.

Ha mélyebre hatolt a fertőzés, és nem tud kifelé tisztulni, akkor a szervezet egy vastagabb fallal zárja körül, majd ez a góc besűrűsödik, betokosodik, és marad vissza egy kis, keményebb csomó, mélyebben a szövetekben, ami önmagában már nem okoz semmilyen problémát. Ez lesz a mióma, polip, göb, stb. Tehát ezek kialakulásakor gyakorlatilag testünk egy védekezési módszeréről van szó.

A hivatalos magyarázatok szerint helyi irritációs tényezők, gyakori gyulladások is kiválthatják ezeket az elváltozásokat, – de tulajdonképpen bármi, amit a szervezet nem tudott megoldani. Ilyenkor az adott részt körbe zárja (karantén alá helyezi), hogy majd később – ha lesz rá lehetőség – megoldja. Ezt a gócot azért hozzuk létre, hogy a terhelő, mérgező, fertőző, gyulladást keltő anyagok ne juthassanak a vérbe, ne terjedhessenek szét a szövetekben. Optimálisan ezek az elváltozások akár maguktól is felszívódhatnak, összezsugorodhatnak, ha az immunrendszerünk megoldja a problémát és regenerálja a szöveteket. Ha a kiváltó terhelés már megszűnt. Ellenkező esetben újabb elváltozások alakulhatnak ki, vagy a meglévők lesznek nagyobbak.

Egy konkrét eset: Egy nőnél a rutin vizsgálat cisztát talált a petefészekben. Tünetet, problémát nem okozott, ezért az orvos azt mondta, hogy nem kell vele foglalkozni, elég, ha fél évente elmegy egy kontroll vizsgálatra, hogy ellenőrizzék.

Na, most Ő annyira nem foglakozott vele, – hogy el is felejtette. Időközben azonban megváltozott az élete is, új párkapcsolata lett, munkahelyet váltott, és változtatott az életmódján, táplálkozásán. Két év múlva jutott eszébe, hogy el kellene menni a nőgyógyászati vizsgálatra, mert babát szeretnének.

A vizsgálatnál mondta az orvosnak, hogy nézze már meg, mert valamelyik oldalon van egy cisztája, de nem emlékszik, hogy hol.

• Milyen ciszta? – mondta az orvos, – Nincs itt semmiféle ciszta.

Vagyis, ha megszűnnek a kiváltó, terhelő körülmények, megszűnik a tünet, a góc is.

Nézzünk a leggyakoribb kiváltó tényezőket és a következményeket:

Gyulladások

Ez a leggyakoribb eset. A gyulladás lehet egy külső sérülés, vagy belső szöveti károsodás, fertőzés következménye. A szervezet számára a legfontosabb a gyulladás megállítása, ezért a lágy szövetekben levő gócot, elkeríti az egészséges részektől. A bezárt területen lehetnek elhalt sejtek, kórokozók, és ezek bomlástermékei, valamint a vérben keringő, szétszórt rákos sejtek is. Amíg ezek oda be vannak zárva, addig nincs gond. Amikor a szervezet képes rá, megszűnik egy fontosabb, aktív terhelő tényező – gyakorlatilag, ha „már nincs jobb dolga” – és van rá kapacitás, felszámolja ezt a gócot és az elváltozás magától eltűnik és a szövetek regenerálódnak.

• Májciszta – májgyulladás, mérgezés, „gyógyszerterhelés” következménye.
• Fogászati ciszta – rosszul gyökérkezelt fog, elhat foggyökér.
• Pajzsmirigy ciszta, göb – a nyak területét érintő bármilyen gyulladás következményként keletkezhet. Ez lehet pajzsmirigy-, vagy mandulagyulladás, gégegyulladás, reflux, fogászati góc, stb.
• Gyomorpolip – a gyomor falát érintő folyamatos savterhelés, felmaródások, gyulladások következménye. Egy megvastagított védőréteg a felmart területen. Leggyakrabban a helytelen táplálkozás okozza, de savhiány, vagy a savcsökkentők következményeként is kialakulhat.
• Vastagbélpolip – Hasonló az előzőhöz, de itt a félig emésztett, a belekben erjedő ételmaradék okozta savirritáció a gyulladást kiváltó ok. A felmart területen már a gyulladást okozó bélbaktériumok is könnyen megtelepednek.
• Veseciszta – vesehomok, vesekő okozta irritáció következtében felmaródás és gyulladás alakul ki a vesében, amit a szervezet egy védőburokkal zár le. Kialakulását legjobban egy vízhólyag kialakulásához lehet hasonlítani. (A vesekő okairól itt olvashat.)

Mérgezés, túlterhelés – ez lehet külső, vagy belső túlterhelés.

• Vízhólyag – ez egy tipikus ciszta, ami külső terhelés, irritáció hatására alakul ki. A kidörzsölt, gyulladt területet, egy nyirokfolyadékkal kitöltött burokkal védi a test, a további terheléstől.
• Petefészekciszta – hormonterhelés következményekénti túlzott peteérés. A petefészekciszta, nem egy konkrét betegség, hanem a következmény. Kialakulásának oka hasonló lehet, mint a miómánál. A megnövekedett külső ösztrogénbevitel, vagy hibás hormonszabályozás miatt a ciklus során több petesejt indul érésnek, mint kellene. Normális esetben felesleges, elhalt petesejteket a szervezet lebontja, és a bomlástermékeket a vér- és nyirokkeringés elszállítja. Ha jól működik a nyirokrendszer. Ha ez nem megoldható, akkor az elhalt szöveteket bezárjuk, ez lesz a ciszta. Egyszerre akár több ilyen kis ciszta is keletkezhet, amelyek összeolvadhatnak egy naggyá, vagy több apró betokosodott góc lesz belőlük. Ez a PCOS.
• Mióma – leginkább hormonális eredetű elváltozás, például a túl sok ösztrogén, vagy az arányaiban alacsony progeszteronszint okozhatja a kialakulását (ösztrogéndominancia). Ilyenkor a ciklus során a méh nyálkahártyája túlságosan megvastagszik, ami (elegendő progeszteron híján) nem lökődik le teljesen. Az ott maradt hámszövet gyulladást okozhat, amit a szervezet egy szövetburokkal zár be, ez lesz a mióma. Jellemzően a méh izomszövetének kóros megvastagodását jelenti. Terjedhet befelé, vagy a méh külső falán is, lehet lapos, vagy nyúlványos kinövés is. Tömör megjelenését mióma-göbnek is nevezik. Kialakulásának oka legvalószínűbben a fokozott külső hormonbevitel, ami a modern életmód és legfőképpen a táplálkozás következménye lehet, mivel a miómák előfordulása az utolsó 20-30 évben megsokszorozódott, azért a 21. század betegségének is nevezik. (A lehetséges hormonális okokról itt olvashat.) Ugyancsak szövetszaporulatot okozhat a méhet érintő fizikai sérülés, vagy egy hosszabb ideje fennálló, krónikus, kismedencei gyulladás is.
• A méhpolipszintén meglehetősen gyakori, jóindulatú elváltozás; itt a méhet bélelő nyálkahártya kóros túlburjánzása, kinövése a tünet. Kialakulásának oka szintén ismeretlen, valószínűleg ugyanaz, mint a miómánál. (A hormonrendszer – mint neve is jelzi – egy összetett szerv, ennek ellenére 4-5 orvos is foglalkozik – a maga részével. Bármelyik rész működésébe beleavatkoznak, az kihat a többi működésére is. Erről itt talál bővebb információt.)
• Fibróma, bőrkinövés – ez a bőrt érintő külső vagy belsőterhelés következménye. A külső irritáció lehet allergia, vagy vegyi terhelés, sérülésből eredő kóros szövetburjánzás, de ilyen például a vírusfertőzés okozta szemölcs is. A belső terhelés valamilyen méregtelenítési folyamat jelzője. A vérben levő mérgező anyagokat, sokszor hajlamos a szervezet bőrön keresztül üríteni (ez az ekcéma), de a terhelő anyagok felhalmozódhatnak a bőrszövetben is, amit az egy fokozott bőrnövekedéssel próbál bezárni.
• Baker-ciszta – a térdízület hátsó felén a térdhajlatban alakul ki. Oka az ízület kopásából, gyulladásából származó bomlásterméket felhalmozódása, a nyirokrendszer túlterhelése miatt.

Ezek az elváltozások legtöbbször ártalmatlanok. Ha növekednek, vagy terjednek, akkor a rosszindulatúság kizárásához mintát szoktak venni a gyanús szövetből. Ez a biopszia. Ezzel az a probléma, hogy a beavatkozással kiszabadíthatják azt (bármi is legyen), amit a szervezet – nem véletlen – elzárt, befalazott. Ezzel megnövelik a terjedés, vagy az újbóli kialakulás esélyét. Amennyiben a szövettani eredmény rosszindulatú elváltozás gyanúját is felkelti, a legjobb, ha a lehető leggyorsabban eltávolítják az érintett szövetet, mielőtt a beavatkozás következményeket nagyobb baj alakulhatna ki.

Figyelem! Ezek a jóindulatú szövetszaporulatok nem egyenlőek a rosszindulatú, terjedésre hajlamos daganattal, vagyis a rákkal. Az viszont tény, hogy némelyik elváltozás hosszú idő után akár rosszindulatúvá is válhat, főleg ha a kiváltó okok, terhelések nem szűntek meg. Ha a rákos sejtek számára ideális körülményeket hozunk létre, akkor azok fognak elszaporodni. (A daganat okairól itt.)

Zárásként még egy példa: Emésztési problémával került a beteg orvoshoz. Mikor nem találtak semmi konkrét okot, vastagbéltükrözésre küldték. A tünetei okát ott sem találták, de találtak egy polipot a bélfalon, – „amit lecsíptünk”. A szövettan szerint jóindulatú – „de ebből még bármi is lehet” – hangzott az ítélet, úgyhogy a beteget fél év múlva újabb tükrözésre küldték.

A következő vizsgálatnál, megnézték az előző elváltozás helyét – ami szépen begyógyult, de kicsivel feljebb találtak négy új polipot, amit szintén eltávolítottak. Ezek szövettana sem mutatott rákos elváltozást. De mivel az újabb polipok megjelenését, már „hajlamnak” tekintették, ezért néhány hónap múlva ismételt vizsgálatra rendelték a beteget. Az újabb vizsgálatnál már, 8-10 új polipot találtak, amiből már csak hatot tudtak levenni, de ezek sem mutattak kóros elváltozást.

Tulajdonképpen minden beavatkozás egy kisebb helyi gyulladást, vérbőséget okozott az adott területen. A sebgyógyulás miatti fokozott vérkeringés nagyobb mennyiségben szállította oda a terhelő anyagokat is, amire a szervezete a szokott módon reagált – befalazta, megvastagította az irritált rész és újabb polipokat hozott létre. Minél többször alakul ki gyulladás, annál több az esély a rosszindulatú elváltozás kialakulására.

Tehát első – lenne – a kiváltó okok felderítése és megszűntetése, mert a műtét nem oldja meg a problémát, csak eltávolítja az aktuális tünetet.