– de ez egyáltalán nem is biztos!?

A Parkinson-kór megállapítása a neurológushoz tartozik, de a diagnózis felállítása leginkább csak találgatásokon alapul. A betegség okát az orvostudomány nem ismeri, még az eredetéről is vita van a kutatók között, így jelenleg idegrendszeri eredetű problémának tekintik. Gyógyítani nem tudják, de a szerteágazó tünetekre (amit sok más dolog is okozhat) van eladható „gyógyszer”, – így kezelik.

Az idegrendszer működése az orvoslás számára egy szinte ismeretlen terület. Emiatt az idegrendszeri problémák beazonosítása is leginkább csak feltételezéseken, illetve fizikai vizsgálatokon alapul. Azonban ha valaminek csak szerkezetét próbáljuk megismerni, abból még nem derül ki, hogy az pontosan hogyan is működik, mi lehet vele a probléma.

Ilyen eset a Parkinson kór is. Ha a vizsgálatokkal találnak fizikai elváltozást, akkor ráfogják, hogy amiatt vannak a tünetek. Ha pedig nincs fizikai probléma akkor is ráfogják a diagnózist – hiszen valamit mondani kell.

Mi a Parkinson-kór?

A Parkinson-kór ismeretlen eredetű, gyógyíthatatlan betegség, amely bizonyos agyi területek pusztulásával jár. Amikor a tünetek már jelentkeznek, addigra a betegek az érintett agysejtjeik legalább 80%-át már elveszítették, ezt képalkotó eljárásokkal (MR, CT) ki is tudják mutatni. Tehát amikor parkinson-os (annak tulajdonított) tünetek vannak kimutatható az agykárosodás is.

Vagy nem.

Leginkább a 60 év feletti korosztálynál „állapítják” meg (illetve tünetek esetén náluk azonnal erre gondolnak), de fiatalabb korban is „diagnosztizálják”. (Forrás)

Legjellemzőbb tünetek:

• állandó kézremegés, izomremegés (nyugalmi helyzetben is),
• erőtlen, bizonytalan fogás, szorítás, tartás,
• izomfeszülés, merev végtagok, görnyedt testtartás,
• lelassult mozgásfunkciók, csoszogó járás, kezek járás közben nem lengenek,
• egyensúlyi problémák.

Ezeket tekintik elsődleges tüneteknek, azonban ezeket a tüneteket még rengeteg más dolog (gyógyszerek) is okozhatják.

Ezenkívül jelentkezhetnek még:

• értelmi hanyatlás, lelassult gondolkodás,
• merev, kifejezéstelen arc,
• lassú, halkuló beszéd,
• szorongás, depresszió,
• emésztőrendszeri problémák,
• bőrproblémák, stb. (Forrás)

A Parkinson-kór diagnózisa

A diagnózis felállításához nincs konkrét, egyértelmű diagnosztikai módszer. Nincsenek egyértelműen kimutatható elváltozások (kivéve az agykárosodást), laborértékek, amely igazolják a betegséget. Fizikai elváltozás híján valójában csak a jellegzetes tünetek alapján, dönti el az orvos, hogy Parkinson, vagy nem. Tehát valójában az orvos csak találgat. Főként, mivel a legtöbb esetben nincs is kimutatható agykárosodás! (aminek pedig tüneteknél már lennie kellene)

Jelenleg a vizsgálatok során csak felmérik a beteg agyi-, gondolkodási képességeit, megmérik izomerejét, mozgás-koordinációját, reflexeit, és megpróbálják kizárni az egyéb betegségeket, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak. (Forrás)

Azonban ez utóbbi a legnehezebb. Nagyon sok más esetben is lehetnek ugyanolyan tünetek, mint a Parkinson-kórnál, de mindegyik orvos csak a saját területével foglalkozik, csak ahhoz ért. Tehát egy neurológus (ideggyógyász), a fenti tünetek esetén csak a Parkinson-t fogja megállapítani, ha semmi mást nem talál. Pedig lehet más is a háttérben, – de az nem hozzá tartozik. Ahhoz ő nem ért. Tehát hiába állapítja meg a tünetek alapján a parkinson-t a neurológus az egyáltalán nem konkrét diagnózis, csak egy lehetőség.

Segíthetnek még a diagnózisban az agyi képalkotó eljárások, leginkább az agyi MR. Mivel a jellemző tünetek megjelenésekor már elhalt agysejtek, károsodott agyi területek vannak (kellene, hogy legyenek), ez az elváltozás kimutatható az ilyen vizsgálatokkal. Ez már egy biztosabb megoldás, korrektebb diagnózis lenne, de leggyakrabban mégis csak a tünetek alapján dönt az orvos.

Illetve van még egy megszokott, de erősen vitatható, kétséges módszer, – mégis ezt alkalmazzák a leggyakrabban. Egyszerűen elkezdik szedetni a beteggel a Parkinson-ra kifejlesztett gyógyszert, és ha javul az állapota, akkor már meg is van a „biztos” diagnózis: reagál a gyógyszerre, tehát Parkinson. Ha nem javul, akkor „ez sem jött be” – de azért továbbra is szedje a tablettát.

Na de miért? Mert az orvos nem tud más kitalálni?

Egy konkrét eset: Egy ismerősünknél állapítottak meg Parkinson-kórt – egyéb ötlet híján. Szedi az erre (is) felírt szereket, de semmivel sincs jobban, sőt egyre rosszabb az állapota.

Nála az egész úgy kezdődött, hogy egy balesetnél komoly sérüléseket szenvedett, törés, izomszakadás, egyebek. Nagyjából rendbe jött, de az izmai nehezen regenerálódtak. 60 éves elmúlt.

Egy idő múlva megjelent az izomremegés a sérült karban és a kézben, a gyengeség, a bizonytalan járás, a lelassult mozgás, lassabb gondolkodás, az izomfeszülés.

A tüneteivel neurológushoz küldték, akiben azonnal felmerült a Parkinson-kór gondolata, de ezt a vizsgálatok semmiben sem igazolták.

Az agyban nem találtak semmilyen elhalást, elváltozást, az idegingerület is normális volt, egyedül a sérült kézben állapította meg az orvos a mozgató idegek károsodását és izomelhalást, feszülését. A Parkinson-t kizárták!

Mivel a legerősebb tünetek a kéznél jelentkeztek, ezért reumatológushoz küldték. Az megállapította, hogy a probléma nem ízületi eredetű, ezért visszairányította az ideggyógyászatra.

Az pedig – mivel más ötlete nem volt – mégiscsak Parkinson-kórt állapított meg. Jött a próba: szedje az erre javasolt gyógyszert (Madopar), hátha segít.

Nem segített. Növelték és csökkentették is az adagokat, de a beteg a gyógyszertől függetlenül, néha jobban, néha rosszabbul érezte magát. (Mellesleg a kóros izomlebomlást a vérkép folyamatosan jelezte, – de ez senkit sem érdekelt.)

Amikor nálunk járt kiderült a tünetek valódi oka. Évekkel ezelőtt – a néha kiugró vérnyomására (ami egyébként természetes) – felírtak neki egy vérnyomáscsökkentőt, és rutinból egy koleszterincsökkentőt is.

A szedett orvosságait átnézve a következőket találtuk a Betegtájékoztatókban:

Covarex: „Hagyja abba a gyógyszer szedését és azonnal forduljon orvoshoz, ha a következő súlyos mellékhatások bármelyikét észleli:

– Izomgyengeség, izomgörcsök, izomérzékenység vagy izomfájdalom, különösen, ha egyidejűleg rosszul érzi magát, mert ezt az izmok kóros lebomlása okozhatja.

– Végtaggyengeség vagy beszédzavar”

Ezenkívül maga a szer okozhat még:

„szédülés, forgás-, mozgás- vagy dőlésérzettel járó szédülés, bizsergés vagy tűszúrás érzése a kezeken és lábakon, izomgörcsök, gyengeségérzés, végtaggyengeség vagy beszédzavar, izomfájdalom (mialgia)”

Gyakorlatilag a vérnyomáscsökkentő mellékhatásai egyeznek a Parkinson-kór tüneteivel! (De ugye a vérnyomással a kardiológus foglalkozik, őt pedig nem érdekli az idegi probléma.)

De a legtöbb kárt a koleszterincsökkentő okozta.

A Betegtájékoztatója szerint:

„ Ne szedje ha visszatérő, ismeretlen eredetű izombántalom, izomfájdalom jelentkezik Önnél, melyből ritkán egy rabdomiolízisnek nevezett, potenciálisan életet veszélyeztető izomkárosodás alakult ki,
– ha izomszakadást tapasztal”

Amellett a koleszterincsökkentők károsítják az agyat és az idegsejteket, hiszen az agyunk és az idegeink nagy részben koleszterinből állnak! Akkor mit is kell csökkenteni? Hogy mi a koleszterin szerepe a szervezetünkben, arról itt olvashat.

Tehát a koleszterincsökkentő is okozhat ideg és izomkárosodást és minden Parkinson-ra jellemző tünetet. De a koleszterincsökkentőkhöz nem ért a neurológus (sem).

Amellett a Parkinson-ra adott orvosság is okozhat parkinson-os tüneteket!

Na, most találd ki, hogy mitől vagy rosszul!

Tehát, ha Önnél Parkinson-kór állapít meg az orvosa, először nézze meg az egyéb „gyógyszereit”, mert gyorsan kiderülhet, hogy nem neurológiai problémája van, hanem egyszerűen gyógyszermérgezése.

A következő esetben egy idős nőnél csak két tipikus tünet jelentkezett, az erős kézremegés és a bizonytalan, csoszogó járás. Az orvosi diagnózis itt is „egyértelmű” volt, annak ellenére, hogy a műszeres vizsgálatok semmilyen agyi, idegrendszeri elváltozást sem találtak (CT, MR nem készült) és az évek óta szedett Parkinson gyógyszerek sem hoztak semmilyen változást. Sem javulás, sem állapotromlás nem történt.

Itt is kiderült, hogy több, más orvos által felírt „gyógyszerénél” is szerepelt mellékhatásként a kézremegés és a bizonytalan, csoszogó járás. De mit érdekel ez egy neurológust!

Nálunk viszont az is kiderült, hogy saverrózió miatti gyulladás van a vékonybelében, aminek következtében felszívódási zavar alakult ki, és emiatt súlyos súlyos kalcium és B-vitamin hiánya van (a kalciumhiányt a vérkép is jelezte). A kalciumhiány pedig izomfeszülést, izomremegést, izomgörcsöt, a B1 hiány pedig ideg ingerületvezetési zavar okozhat. Vitaminpótlással tünetei napokon belül jelentősen javultak.

A szövetpusztulás mindig gyulladásos folyamatok következménye. A Parkinson-os betegeknél azonban az agyban nem mutatnak ki gyulladásra utaló jeleket, csak az elhalást. Lehet, hogy a gyulladás máshol van és az idegkárosodás csak ennek a következménye?

Nem is az idegrendszerből ered a probléma?

Mint említettem a kutatók között is vita van arról, hogy honnan ered, mi a Parkinson-kor kiváltó oka. Az elmúlt 20 évben több tanulmány is összefüggést mutatott ki a Parkinson és az emésztőrendszer egészségi állapota között.

Több tanulmányban is kimutatták, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek több mint kétharmadának van gyomor- bélrendszeri problémája, gyulladása, nyálkahártya károsodása. Ez érintheti a nyelőcsövet (reflux), a gyomrot, vagy a beleket is.

Ez emésztőrendszeri problémák már évekkel a az idegrendszeri tünetek jelentkezése előtt is megtalálhatók. Vagyis előbb van emésztőrendszeri probléma és csak ezt követi az idegi elváltozás. Tehát összefüggés lehet az emésztőrendszer és a Parkinson-kór között.

Így két fő elmélet létezik a Parkinson-kór kialakulásáról: az egyik az, hogy először az agyban kezdődik (ez a hagyományos elmélet), a másik pedig az, hogy először a bélben kezdődik. A teljes publikáció erről itt olvasható: jamanetwork.com

De valójában ez is csak találgatás, akár csak az elfogadott elmélet, – nem bizonyított egyik sem.

Fogjuk rá, hogy Parkinson!

Egy másik esetben a 70 éves férfi két évvel ezelőtt, egyszer rosszulléttel ébredt. A tünetei fejfájás, szédülés, gyengeség, láz, hasmenés, ájulás érzet, bizonytalan tartás. Amikor felállt az ágyból, hogy a mosdóba menjen, összeesett, remegett. Mentő vitte a kórházba.

Ott a tünetek alapján azonnal Parkinson-t állapított meg és erre a neurológustól meg is kapta a „gyógyszereit”, amiket azóta is szedett. Eredeti tünetei pár nap alatt teljesen megszűntek, jelenleg teljesen tünetmentes, de „ott a bélyeg a homlokán”, hogy ő Parkinson-kóros.

A tünetek jelentkezésekor (azóta sem volt tünet!), a sürgősségin készült vérvizsgálat is, ami viszont súlyos gyulladást, fertőzést jelzett.

Egy gyulladásos folyamat szintén okozhatja a felsorolt tüneteket, de ezzel az orvos nem foglalkozott, – mert már a tünetek és a beteg kora alapján előre eldöntötte a diagnózist és nem értelmezte a véreredményeket. MR, vagy CT vizsgálat soha nem készült.

Az egy héttel későbbi újabb vérvétel a gyulladás csökkenését mutatta, úgyhogy valószínűleg inkább ennek köszönhető a javulás és nem a speciálisan agyi problémákra felírt tablettáknak.

Amikor évek múlva más ügyben (egy alaposabb) orvoshoz került, az – két év után – csináltatott egy MR vizsgálatot, és a beteg állapota, a leletei alapján teljesen kizárta a Parkinson-kórt. Jelenleg nem szed semmit, állapota jó.

Tehát a beteget egyszerűen félre diagnosztizálták és évekig feleslegesen mérgezték értelmetlen „gyógyszerekkel”.

Egy friss esetben pedig egy fiatal, 29 éves nő jött hozzánk súlyos remegéssel. Gyakorlatilag az egész teste, kezei, karjai és a lábai is erőteljesen, jól láthatóan, folyamatosan remegtek. Semmilyen más tünete sincs, azonkívül, hogy stresszes, ideges.

Itt már az elején végeztek agyi MR-t is, ami semmilyen elváltozást nem mutatott ki. Ennek ellenére az orvosi diagnózis itt is „egyértelműen” Parkinson kór. Kapott is rá orvosságot, de semmi sem változott.

Beszélgetésünk közben karjával az asztalra támaszkodott – és a karjában a remegés azonnal megszűnt. Megkérdeztem, hogy ez a remegés nála nem is folyamatosan van? (Ez lenne a tipikus tünet.)

Elmondta, hogy éjszaka nincs remegés és reggel, felkeléskor sincs tünet. Csak nagyjából egy fél óra múlva kezdődik el a remegése.

Megkértem, hogy szorítsa meg a kezem. Erős, férfias szorítása volt és a remegés újra megszűnt. Amikor valamit megfog, tart szintén nincs remegés. Tehát nem passzol rá a Parkinson-ra jellemző erőtlenség, gyenge szorítás sem. Amellett fizikailag aktív, és éppen házat újítanak fel.

De ugye a tünetekre az orvosnak mégiscsak mondania kell, valamit rá kell írni a diagnózisként a leletekre (olyan kód pedig nincs, hogy „nem tudom, mi a bajod”) – legyen hát Parkinson-kór.

Itt is Kalcium-Magnézium-ot és B-komplexet ajánlottam, plusz CBD olajat a stressz miatt. Amikor legközelebb visszajött, kérdeztem, hogy hogy van?

– Hullámzóan – hangzott a válasz. Néha alig van remegés, máskor pedig felerősödik.

– Ez már jó jel, mert azt jelzi, hogy nincs tartós, visszafordíthatatlan károsodás – mondtam.

Elmondása szerint már alig van remegése, és az csak stressz helyzetben erősödik fel nagyon. (Még szedi a remegést okozó Parkinson-”gyógyszert”).

A fenti esetekben az a közös, hogy egyik esetben sem mutattak ki agyi elváltozást, elhalást, vagy nem is végeztek ilyen célú vizsgálatot, pedig ez lenne a Parkinson-kor elsődleges és legbiztosabb diagnózisa. Ennek ellenére (negatív eredmény mellett is) az orvosaik mégis „biztosan állapították meg” a betegséget, de valójában csak a tünetek alapján fogták rá, hogy Parkinson-kór.

Összefoglalás

A Parkinson-kórnak tulajdonított tünetcsoportot sok más tényező is okozhatja. Ezekkel azonban nem foglalkozik a neurológia. A betegség okán még a tudósok is vitatkoznak.

– Csak a tünetek alapján egyáltalán nem biztos, hogy idegrendszeri problémáról van szó.

– Ha az agyban nincs kimutatható károsodás, elváltozás, akkor máris kizárható lenne a Parkinson-kór, hiszen a tünetek jelentkezésekor már lennie kell agyi károsodásnak. (Bővebben itt) Csak a kimutatható agykárosodás tekinthető biztos diagnózisnak. Ha ilyet nem találnak (nem keresnek), akkor az orvosa gyakorlatilag csak találgat.

– Nézze meg az egyéb szedett „gyógyszereit” is, mert könnyen lehet, hogy azok okozzák a tüneteit és az orvosa téved. (Egyik orvos sem isten.)

A többi már kizárólag a betegen múlik.