Leginkább a nők küzdenek gyakran visszatérő húgyúti fertőzéssel, „felfázással”, aminek hatékony ellenszere lehet az amerikai népgyógyászatból átvett tőzegáfonya. Azonban néha ez sem segít (hogy miért, annak is meg van az oka). A vitamingyártók (és a netes keresők) azonnal ajánlanak egy másik alternatívát, a D-mannóz nevű anyagot. Azonban sokszor ez is hatástalan (de legalább drága).
Valójában pedig a két anyag szinte ugyanaz! Lássuk, miről is van szó.
Tőzegáfonya
Már a megnevezéssel is vannak problémák. Sok helyen vörös áfonyaként említik, pedig teljesen más növényről van szó, más élettani hatással.
Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) – angol nevén cranberry – egy Észak-Amerika északi, mocsaras területein élő, csak 10-15 centi magasra növő kúszónövény. Amerikában közismert, széleskörűen használják ételként, süteményekben, üdítőkben, édességként is. Nálunk csak a 90-es években vált ismertté a húgyútakra gyakorolt kedvező hatásai miatt.
Antioxidáns tartalma miatt enyhe gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, de egyik hatóanyaga – a D-mannóz – gátolhatja a leggyakoribb húgyúti fertőzést okozó E. coli baktériumok megtelepedését a húgyhólyagban, ezért hatékony segítség lehet az enyhe Coli fertőzés kezelésében, megelőzésében, – de más kórokozók ellen már nem igazán hatékony.
Tehát valójában a D-mannóz a tőzegáfonya egyik hatóanyaga!
Vörös, vagy tőzegáfonya? A vitamingyártók is belekavarodnak.
A cranberry mellett Amerikában is létezik egy vörös áfonyaként ismert növény és van európai vörös áfonya is a Vaccinium vitis-idaea – angolul Lingonberry. Ez a faj egész Európában és Ázsia északi részén őshonos, alacsony növésű, 20-50 cm magas bokor (cserje). Mivel nálunk viszonylag ritka erdei növény, ezért védett, így forgalmazása tilos (tehát nem lehet belőle teát sem kapni).
Magas sejtvédő, antioxidáns és keringésjavító hatása miatt a népi gyógyászat elsősorban szív- és keringési betegségek esetén ajánlotta.
A két növény közötti keveredést az okozza, hogy mindkét faj termése hasonló (piros bogyó) és mindkét kontinensen a sajátjukat „vörös áfonyának” nevezik pedig két különböző fajról van szó.
Gyógyászati felhasználásuk is más lenne, ha az európai vörös áfonya nem lenne védett. Ezért étrend-kiegészítőként, gyógyteakeverékként, élelmiszerként csak az amerikai változat, a tőzegáfonya kapható. Ha az aszalt gyümölcsként árult, cukrozott „vörös áfonyát” veszi a boltban és a származási helyként USA, vagy Kanada van feltüntetve, akkor biztos, hogy tőzegáfonyát vett.
Sokszor a terméket ajánló honlapok, de néha még maguk a termékforgalmazók sincsenek tisztában a különbséggel és keverik a gyógyhatásokat a termékleírásokban, pedig a latin név alapján beazonosítható lenne, hogy igazából a tőzegáfonyáról van szó, amikor húgyúti problémákra javasolják a növényt. Azonkívül létezik egy európai tőzegáfonya is, de annak is más élettani hatása van.
Ha pedig a netes keresőkbe beírjuk, hogy „vörös áfonya”, akkor szinte csak a tőzegáfonyáról kapunk találatokat a gyógyászati felhasználást illetően.
A D-mannóz
Húgyúti fertőzésekre ajánlják ezt a port, de valóban jobb, mint az ugyanerre a problémára javasolt egyéb készítmények?
A D-mannóz egy egyszerű cukor (glükóz) fajta, amely természetes formában megtalálható több gyümölcsben (pl. alma, őszibarack, narancs), legnagyobb mennyiségben azonban a tőzegáfonya (Cranberry) tartalmazza. Ezenkívül megtalálható még a gombákban, keményítőben és kis mennyiségben még az emberi testben is.
Néhány éve több cég is elkezdte forgalmazni étrend-kiegészítőként (porként, vagy kapszulázva), önmagában, vagy más gyógynövényekkel kombinálva, húgyúti fertőzésekre javasolva. A vitaminforgalmazók oldalain szinte csodálatos hatékonyságú szerként javasolják húgyúti fertőzések esetén.
Az étrend-kiegészítőként kapható tiszta D-mannózt nagyüzemileg bükkfa vagy nyírfa fűrészporból, illetve az ezekből gyártott ipari cukorból kémiai módszerekkel állítják elő.
Ezt a fajta cukrot a szervezetünk nem képes lebontani, hasznosítani és a szervezetbe került mannózt a vesék kiválasztják, majd változás nélkül a vizelttel kiürül, – így kerül a húgyhólyagba.
Az E. coli baktérium nyúlványain apró csillók vannak, amivel képes megtapadni a húgyhólyag falán. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a mannózok csak annyit csinálnak, hogy bevonják a baktérium nyúlványain levő csillókat, így a Coli nem képes megtapadni a hólyagban, hanem vizelettel kiürül. Más fajta kórokozókra nincs hatással.
(Kiürül, ha van elegendő víz! Mellesleg, ha lenne elegendő víz, akkor a kórokozók megtelepedni, elszaporodni sem tudnának a hólyagban.) A visszatérő húgyúti fertőzésekről itt olvashat bővebben.
Mennyire hatékony?
Néhány klinikai kutatás szerint (széles körű vizsgálatok nem történtek) a D-mannóz hatékony kiegészítője – enyhe esetekben – akár még kiváltója is lehet a húgyúti fertőzésnél alkalmazott antibiotikumos kezeléseknek. Azonban ezek a vizsgálatok kis számú kísérleti alanyon történtek és nem is az elfogadott szakmai irányelvek szerint, ezért a hivatalos tudomány ezt nem fogadja el bizonyítékként. (A vitamingyártók mégis ezekre a vizsgálatra hivatkoznak.)
2022-ben az egyik vizsgálat megállapította, hogy a mannóz szedése ugyanolyan hatékony volt a húgyúti fertőzések megelőzésében, mint az antibiotikumok, míg egy másik áttekintés szerint a klinikai vizsgálatok minősége túl alacsony ahhoz, hogy bármilyen következtetést lehessen levonni a D-mannóz használatával kapcsolatban a húgyúti fertőzések kezelésére.
2024-ben pedig egy randomizált klinikai vizsgálatban 598, visszatérő húgyúti fertőzésben szenvedő nőt vontak be az alapellátásban, és megállapították, hogy a 6 hónapon keresztül napi D-mannózt szedők körében az orvosilag felügyelt húgyúti fertőzések aránya 51,0%, a placebót szedők körében pedig 55,7%. Vagyis akik hatástalan anyagot kaptak nagyobb arányban számoltak be kedvező hatásról, mint a D-mannózt szedők. (Forrás)
Ahhoz, hogy megfelelő hatást elérjünk az étrend-kiegészítőként árult D-mannóz porból meglehetősen nagy mennyiséget kell bevenni: fertőzés esetén 2 óránkét fél teáskanálnyi az ajánlott adag, ami adagonként nagyjából 2 gramm. Így az átlagos kiszerelésű 85 grammos doboz gyorsan elfogy.
…és még az sem biztos, hogy a húgyúti panaszokat E.coli fertőzés okozza.
A tőzegáfonya többet tud!
A tőzegáfonya pontosan a mannóz tartalmánál fogva képes akadályozni az E. coli baktériumok megtelepedését a húgyhólyagban, de az áfonya többre képes, mint a D-mannóz.
Az áfonya természetes, komplex összetétele révén (nem csak egy egyszerű cukor) nem csak Coli, hanem más fertőzést okozó baktériumok ellen is hatásosnak bizonyult. Kutatások szerint még a különösen agresszív Proteus mirabilis baktérium ellen is hatásos volt, ami a kórházi hólyagkatéterezések során szokott súlyos fertőzéseket okozni.
• Azonkívül magas C-vitamin és sejtvédő antioxidáns tartalmának köszönhetően segíti a gyulladt szövetek gyógyulását és csökkenti az újra fertőződés kockázatát.
• A tőzegáfonya hatására megnő a szervezetében a hippursav nevű anyag termelődése, aminek kifejezett baktériumölő hatása van a húgyúti rendszerben, így gátolja a kórokozók elszaporodását is.
• Emellett magas kálium tartalma miatt enyhe vízhajtó hatású, segíti a veseműködést és a vizeletkiválasztást, csökkenti a vizeletpangást a hólyagban.
• Szagtalanítja a vizeletet, ezért előnyös inkontinencia esetén is.
• Természetes, komplex vitaminforrás.
• A tőzegáfonya lerövidítheti mindenféle húgyúti betegség gyógyulási idejét.
Ezek a D-mannózról nem mondhatók el, mivel az leginkább csak az E.coli-ra van hatással.
Miért nem válik be sokaknál a tőzegáfonya szedése?
Először is mert nem megfelelő mennyiségben szedik!
Mint látható a mannózból is elég nagy dózis kell ahhoz, hogy valóban hatásos legyen, de sokan az étrend-kiegészítőként árult tőzegáfonya kapszulákból sem veszik be a valóban hatékony mennyiséget, – így elmarad a várt hatás is. A tőzegáfonya gyümölcsöt tartalmazó teákban pedig csak elhanyagolható mennyiségű hatóanyag van.
Több gyártó ajánl húgyúti problémákra tőzegáfonyát, de sok kapszulában csak a porított gyümölcshús van, amiből 3-500 mg nem sokat ér,- ez szinte csak egy késhegyi szárított gyümölcs.
Más cégek legalább a koncentrált áfonyakivonatot kapszulázzák, ebben már többféle értelmezhető mennyiségű hasznos-anyag is található. De mindig a hatóanyag mennyisége a lényeg!
Nem mindegy, hogy csak 2-300 mg gyümölcspor vesz be, vagy mondjuk 10-30.000 mg tőzegáfonya koncentrált kivonatát. Mert az utóbbi már valóban segíthet hólyaghurutnál, nemcsak a mannóz, hanem a sejtregeneráló sejtvédő, gyulladáscsökkentő hatásánál fogva is.
Másik oka lehet az áfonya hatástalanságnak még az is, hogy az illető nem iszik elegendő vizet. (Pont emiatt van húgyúti fertőzése.) Ugyanis hiába gátolja a kórokozók megtelepedését, ha azok nem megfelelően ürülnek ki a hólyagból. Az órákig pangó sűrű, sötét szennyvízben (vizeletben) bármilyen kórokozó képes elszaporodni. Hogy mennyi vizet kellene inni, arról itt talál információt.
A harmadik gyakori ok, hogy nem is baktérium, nem az E. coli okozza a tüneteket! Ilyenkor nem, vagy kevésbé hatnak az antibiotikumok, és nem segít sem a mannóz, sem az tőzegáfonya sem.
A nálunk végzett felmérések során gyakran találunk a húgyhólyagban candida gombát. Ezzel a gombával azonban egyáltalán nem foglalkozik egy urológus, gyakorlatilag eszébe sem jut, hogy ez is lehet a tünetek hátterében. A gomba nem okoz konkrét gyulladást, fájdalmat, de elősegíti más kórokozók megtelepedését és csökkenti a hólyag vizelettartó kapacitását – vagyis „indokolatlanul” sűrűn kell menni pisilni. És mit csinál ilyenkor a legtöbb ember? Nem iszik, hogy nem kelljen wc-re járni – és a kórokozók vígan szaporodnak a szennyvízben.
A húgyhólyagban pangó vizeletben pedig rengeteg kívülről bejutó egyéb baktérium is képes megtelepedni, elszaporodni, hiszen csak a bélrendszerben legalább 1500 fajta baktérium él, amelyeknek semmi keresni valója sincs a hólyagban.
Hasonló tüneteket okozhat a vesehomok is. Ilyenkor már lehet csípő érzés, irritáció hólyagban, húgycsőben és a homok okozta felmaródás következtében szintén gyakori vizelési inger jelentkezik. Ekkor viszont a vizeletvizsgálatok nem mutatnak ki semmilyen kórokozót sem (de azért az orvos felírja az antibiotikumot). A homok által felmart nyálkahártya pedig ideális lehetőséget teremt a kórokozók megtelepedéséhez.
Összefoglalva
A tőzegáfonya (cranberry) valóban hatékony lehet az E. coli baktérium okozta hólyagfertőzés esetén, – de csak a megfelelő dózisban szedve.
Ha viszont más okozza a húgyúti panaszokat és/vagy nem iszik elegendő vizet, akkor nem várhat csodát.
Zárásként egy tanulságos eset az áfonya körüli név keveredésről és az orvos gyógynövényekkel kapcsolatos „hozzáértéséről”.
Egy idősebb férfi jött be hozzánk, hogy az orvosi javaslat alapján beszerezzen egy teakeveréket. Dicséretes, hogy egy orvos gyógynövényekkel is próbál segíteni a betegén, – de kár, hogy egyáltalán nem ért hozzá.
A férfinél húgyúti panaszokkal került orvoshoz, ahol „alacsony fokozatú” prosztatarákot diagnosztizáltak, ezért 38 „gyenge” sugárkezelést írtak fel neki. (Hogy, hogy jött ki pont ez a szám?) Itt olvasható arról egy cikk (https://mandala-egeszsegkucko.hu/tenyek-a-daganatkezelesrol/), hogy olyan, hogy gyenge sugárkezelés, vagy kemó nem létezik, hiszen egy roncsoló kezelésről van szó.
A férfi rendszeresen járt be a kórházba, és a 37. kezelésnél kiderült, hogy COVID pozitív. Felfüggesztették a kezeléseket és befektették a Covid-osztályra. Ott tünetei nem voltak, így három nap után (!?) egy negatív teszttel kiengedték.
Egy hét után az onkológián folytatták a sugarazást, és ha már szünet volt, hát adtak nem ki még hármat, vagyis összesen 40 sugarat kapott.
A kórházi zárójelentés szerint a prosztatarák megmaradt enyhének, viszont sikerült csinálni egy magas fokozatú (High Grade) hólyagrákot, amivel – ezek után – már nem tudtak mit kezdeni, hanem a vizelet „csípésre” javasolta az urológus doktornő a „hólyagnyugtató” teakeveréket, ami medveszőlőlevél/vörös áfonya/tőzegáfonya lett volna, – csak hogy ez úgy értelmetlen, ahogy van.
Az orvos ugyanis nem tudta, hogy a vörös áfonya és a tőzegáfonya (a hétköznapi névhasználatban) ugyanaz! A beteg most boltról-boltra szaladgál, hogy találjon két olyan teát, aminél az egyikre tőzegáfonya, a másikra pedig vörös áfonya van ráírva. A beteg tehát elment áfonyát vadászni, mert „az orvos azt mondta, és az biztos tudja” – hát nem. Ha talál is ilyet, akkor is ugyanazt kapja.
Azonkívül a harmadikként javasolt medveszőlő levél erőteljes vízhajtó hatású és a húgyúti rendszer „átmosására”, bakteriális fertőzésre javasolt.
Tehát szép dolog, hogy az orvos a sugarazással szétégetett húgyhólyagra gyógyteakeveréket javasolt (még ha nem is ért hozzá), de utána nézhetett volna, hogy mit is ír fel a betegnek, mert az ajánlása, minden csak nem „hólyagnyugtató”.
Az áfonya leginkább Coli fertőzés esetén hatékony, a medveszőlő miatt pedig majd nem győz a szerencsétlen Wc-re szaladgálni. A rákra, a szétroncsolt húgyhólyagra viszont egyiknek sincs kedvező hatása.
Kapcsolódó tartalom: Visszatérő húgyúti fertőzések és a prosztatagyulladás