– avagy miért eszik, ha nem is éhes?
A nyugati társadalmakban a legtöbb ember naponta háromszor étkezik, de ez csak egy modern „találmány”, az időzített életmódunk következménye és nem felel meg a valódi szükségleteinknek.
Azt mondják, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése, de ez valójában csak egy 100 éves reklámkampány miatt ivódott be a tudatunkba. Persze ebédelni is szoktunk és vacsorázni is „kell”, hogy „ne legyünk éjszaka éhesek” (nem lesz!) .
De tényleg ez a megfelelő étrend? Vagy pont ez okozza az emésztési problémákat?
Hányszor kell valójában naponta enni?
Folyamatosan jönnek újabb értelmetlen trendek, hogy egyél naponta 1-szer, 3-szor, 5-ször, vagy 7-szer, ekkor vagy pontosan akkor.
De miért is kellene ennyiszer enni, ha igazából nem vagyunk éhesek?
Ha nem végeztünk még az előző adag étellel sem, akkor feleslegesen eszünk és csak terheljük vele az emésztőrendszerünket.
A modern táplálkozás egyáltalán nem a szükségleteinknek megfelelően, hanem a munkaidőbeosztás szerint lett megtervezve. Tehát ma nem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, hanem akkor, amikor erre lehetőségünk van. Az évezredek óta alkalmazott evési rendszert pedig a mai tudomány próbálja „megreformálni”, megmagyarázni, hogy ez vagy az az evései rend miért jó, vagy éppen (ugyanaz) miért nem.
Hányszor is ettek a régiek?
A válasz egyszerű: általában egyszer, legfeljebb kétszer, mégpedig akkor, ha éhesek voltak – és volt mit.
Az ókori rómaikaról jegyezték fel, hogy többnyire csak naponta egyszer ettek. A szegények a nap végén, amikor végeztek a munkával, a gazdagok pedig valamikor kora délután – miután a szolgák elkészítették a lakomát.
A középkorban a 19. századig még a gazdag családok, a főurak körében és a kétszeri étkezés volt az általános. Az első étkezésre reggel (vagy inkább délelőtt) 8-10 óra körül került sor. Nem az óra szerint ettek, hanem miután kényelmesen felkeltek és elkészítették nekik az ételt. A következő étkezést valamikor délután 3 után ejtették meg. Nem siettek sehova, ráértek így ez az evészet eltartott estig is. Tehát az ebéd és a vacsora valójában egy étkezés volt.
A szegényebb rétegekben (vagyis a többségnél) is hasonló volt a rend. A hajnali ébredés után összeszedték, azt, ami vacsoráról nem romlandó megmaradt, – ha maradt, – ez jellemzően kenyér és szalonna volt, hiszen hűtő nélkül mást nem nagyon lehet hosszabb távon tárolni. Ehhez a nyári időszakban szedtek valamit a kertből és indultak a földekre dolgozni. Valamikor a délelőtti órákban – amikor megéheztek – megették, amit otthonról hoztak, és ment tovább a munka. A nap főétkezése a vacsora volt, amit jellemzően a napi munka végeztével, hazaérve ettek meg. 
Nyáron, aratáskor, illetve más nagy mezőgazdasági munkánál jobb volt a helyzet. Ilyenkor a földbirtokos gazda feladata volt, hogy a napszámosokat étellel lássa el. Elvárás volt a reggeli és a kora délutáni ebéd is. Sokan azért is mentek szívesen aratni, mert bőséges étkezés ilyenkor biztosítva volt. Vacsora akkor volt, ha az ebédből maradt valami, ami a nyári melegben nem romlik meg. Este már nem nagyon volt senkinek sem ideje, sem energiája nagyobb vacsorát készíteni.
A helyzet nagyjából a 19. század elején, az ipari forradalom idején kezdett megváltozni. Az emberek városokba költöztek és jó részük gyárakban kezdett el dolgozni. A gyári munkások még ekkor is csak kétszer ettek, de most már nem akkor, amikor megéheztek, hanem amikor volt rá idő. Vagyis a munkaidő előtt, és a – 10-12-16 órás – munka után.
A háromszori étkezés csak a 20. század elején vált általánossá, de leginkább csak a városiak körében. A mezőgazdaságban dolgozóknál még az 50-es években is a napi két étkezés volt a megszokott. (Forrás: https://blog.skanzen.hu/2020/03/31/1655/ )
Ettől kezdve alakult ki a a reggeli+ebéd+vacsora fogalma.
Tehát az ébredés utáni reggeli egy viszonylag modern találmány. Egy amerikai orvosnak köszönhetjük az a mondást, hogy „A reggeli a nap legfontosabb étkezése”. …és mivel orvos volt, a városiak hittek is neki. Nem mellesleg ezt a szlogent a „jó doktor” a saját gabonapelyhének reklámozására találta ki, mert azt az emberek nem igazán akarták azt megvenni-megenni, mert az sehogyan sem illett bele az addigi táplálkozásba. A doktor a gabonapelyhet saját gyárában gyártotta – és kellett a jó reklámszöveg az eladáshoz. (Egyébként az orvos az önkielégítés ellen fejlesztette ki a gabonapelyhét. De az emberek hisznek a „tudománynak”.) Forrás
A háromszori étkezés azért is a városiak körében terjedt el, mert a sok üzlet, árus miatt könnyű volt bármikor ételhez jutni, nem kellett semmiből nagyobb mennyiséget betárolni, és a 8 órás munkarend bevezetésével, a napi rend is 3 részre lett osztva. Vagyis lehetett enni korán reggel, még munka előtt, a 8 órás munka végeztével kora délután, és – ha nem ette magát tele – akkor estére már újra megéhezik a kemény fizikai munkát végző dolgozó.
Az eredeti, hagyományos táplálkozásunkról itt olvashat.
Tehát mikor is kell enni?
Amikor éhes!
Az éhség a szervezet jelzése, hogy tápanyagra, energiára van szüksége. (Hogy mi az éhség, az azonban sokszor nem is olyan egyértelmű.)
Sokszor hallom, hogy „Én reggel nem is vagyok éhes!”. Nem, mert még valószínűleg a vacsora is a gyomrában pang. Ha erre mégis ráeszik, az teljesen felesleges. Nem energiához jut, hanem csak felesleges terhelést, munkát ad a szervezetének. Ebben az esetben valójában a vacsorát is feleslegesen ette, hiszen éjszaka, álmában abból semmit nem fog hasznosítani – majd erre küldi rá a „kötelező” reggelit.
Ha feleslegesen eszik – követve a divatos, de értelmetlen (akár orvosi) ajánlásokat –, akkor különböző egészségügyi problémákra számíthat:
- A leggyakoribb következmény az elhízás. A fel nem használt, pluszban bevitt kalóriát (és a felesleges ételből keletkező salakanyagokat) „zsírba csomagolva” rakjuk félre.
- Puffadás, bélgáz. Az előzőleg evett étel emésztetlen maradékait a következő étkezés lebontás nélkül tolja tovább a belekbe, ahol az erjedésnek indul. Az erjedés során gázok keletkeznek. A gyümölcsök, szénhidrátok erjedésének savanyú szaga van, míg a felesleges fehérjék rothadása bűzös, kénes (záptojás) szagokat eredményez.
- Hasmenés, felszívódási zavar, bélgyulladás. A felesleges, lebontatlan étel erjedése károsítja a beleket. Emiatt pedig csökken a tápanyagfelvevő képesség és hiába eszik, mégis gyenge lesz és fogyni fog. Súlyosabb esetben a belekben erjedő étel hasmenést, bélgyulladást okoz.
- Gyomorsavproblémák, reflux, fekély. Ha a gyomorban pangó ételre „ráküldi” a következő adagot, az a gyomorban is rekedhet. Az pedig addig fog savat termelni, amíg egy falat étel is van benne. Ha a gyomor sohasem ürül ki, akkor esélye sincs regenerálódni, így a gyomorban felmaródások, fekélyek keletkeznek.
- Inzulinrezisztencia. Ha gyakran eszik, akkor állandóan emészt is. Ez pedig a hasnyálmirigyet is folyamatos inzulintermelésre készteti, ami miatt a vérben állandóan magasan marad az inzulinszint és esélye sincs normalizálódni. Ez egyrészt kimeríti az inzulintermelő kapacitását (következmény: cukorbetegség), másrészt pedig csökken a sejtek inzulinérzékenysége (következmény: cukorbetegség).
Akkor miért is javasolja az orvosa, hogy egyen gyakran? (Mert ez most a protokoll és így több lesz a betege.)
- Hisztamin intolerancia. Ha még az előző adag étellel sem végzet és mégis eszik, akkor a felesleges (nem lebontott) fehérjék bomlása során hisztamin szabadul fel.
A legtöbb emésztési problémát a túlevés és a lassú emésztés okozza.
Éhes, vagy csak eszik?
A szervezet jelez, hogy tápanyagra van szüksége. Ilyenkor a gyomor felkészül az emésztésre, beindul a savtermelés – és megkordul a gyomrunk. Ha már legalább 6-8 órája nem ettünk semmit, akkor ez ilyenkor időszerű is.
Mostanában azonban nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akik azt sem tudják, hogy milyen a valódi éhség. Gyakran hallom, hogy „Nekem szinte sohasem korog a gyomrom!” Vagyis a gyomra sohasem üres – és mégis eszik, mert – „szoktunk”, mert „itt van az ideje” és nem azért, mert éhes, mert tápanyagra lenne szüksége. Persze mindegyik valamilyen emésztési problémával küzd már évek óta.
A másik véglet pedig az, amikor egy kiadós étkezés után, már egy-két órával korog a gyomra, vagy „ehetnékje van”. Ez sem valódi éhség, hiszen még nem lehet éhes, nem lehet tápanyaghiánya – mert nem régen evett. Erről bővebben itt olvashat: https://mandala-egeszsegkucko.hu/ehseg-vagy-csak-gyomorkorgas/
Jellemzően, ha nem korog a gyomra, akkor még nem üres, tehát felesleges enni, mindegy, hogy mennyit mutat az óra.
A tudomány
A táplálkozás tudomány, de valójában a legtöbb dietetikus (a táplálkozási szakember) is csak a legújabb trendeket követi – a legújabb tudományos vizsgálatok alapján (abból pedig folyamatosan van többezer – egymásnak ellentmondó is). A mai „szakemberek” tulajdonképpen azt akarják megreformálni, – ami az elmúlt évezredekben már jól működött.
A legújabb kutatási terület az időszakos böjtölés (ez valójában nem böjt), amikor a táplálékbevitelt nyolc órás ablakra korlátozzák, – de ennek alapján már megint csak az órához és nem a szükségleteinkhez igazítjuk az étkezésünket. Előnye, hogy ha hagy naponta legalább 16 órát a szervezetének étel nélkül, az lehetővé teszi, hogy emésztőrendszere pihenjen, regenerálódjon. Azonban sokaknak még ez sem elég.
Találkoztam már olyannal, akinek a 3 napja evett étel is a gyomrában volt (nem is volt éhes sohasem – csak bélgyulladása lett.) De kaptam már visszajelzést olyanoktól is, akik tényleg megvárták, hogy mikor fog megkordulni a gyomruk – és ehhez 2-3 nap is kellett.
Az „időszakos böjtöt” azonban sokan úgy értelmezik, hogy akkor 8 óra alatt eszik – rengeteget. A következmények ugyanazok, túlterhelés, pangás, erjedés.
Ha azonban az időszakos böjt egy egészséges táplálkozási mód – hány étkezésnek is marad így helye? Tulajdonképpen csak egynek, esetleg kettőnek. Így azonban máris visszatértünk őseink évezredek óta folytatott táplálkozási rendjéhez.
Akkor miért javasolja orvosa, dietetikusa a napi 3-5-7-szeri étkezést? Igazából ő sem tudja, csak most éppen ez a protokoll vagy a divat.
Ez a túlbonyolítás, belemagyarázás azonban leginkább csak a nyugati világra jellemző, ahol mindig bőség van, bármikor, bármit lehet enni – és eszünk is! (Forrás)
Hogy étkeznek máshol a Világon?
Van, ahol csak egyszer, de van, ahol többször, – egyszerre keveset -, viszont változatosan és semmit sem visznek túlzásba. A több fogásos, komplett étkezések leginkább csak az ünnepnapokra jellemzőek. (Nálunk pedig még a menzán is az van.)
Például Dél-Kelet Ázsiában a reggeli általában az előző napról maradt rizs, tojással, gyümölccsel, vagy zöldséggel – ha maradt rizs. Ha nem akkor valami gyümölcs, amikor megéheznek – tehát ekkor reggeli nincs. Hűtőszekrény csak a jobb módú családoknál van, így romlandó ételt nem tárolnak be, azt megeszik aznap frissen, másnap reggelire nincs belőle maradék. Emiatt az alapanyagok is mindig frissek.
Az ebéd nem szokás. Jellemzően akkor esznek, amikor éhesek. A városok tele vannak utcai árusokkal, kifőzdékkel, így, ha valaki megéhezik, valamelyik sarkon mindig talál valami kedvére valót. Az adagok kicsik és olcsók. Egy adag étel legtöbbször pont annyi, amennyivel éppen jól lehet lakni. Nem telít el (meg bírna enni még egy, vagy akár két adagot is), de most pont elég. Megszűnik az éhségérzet és elegendő energiához jut a szervezet is. Egy ekkora adagot, az emésztőrendszer 2-3 óra alatt kényelmesen fel tud dolgozni, majd pihen és nemsokára jelez, hogy készen áll az újabb feladatra. A következő sarkon pedig megint árulnak valami ehetőt.
Összességében egyrészt friss alapanyagokból változatos ételek készülnek, másrészt pedig a napi étkezések és több féle ételből tevődnek össze. (Ezzel szemben a reggeli szendvics, a déli hús körettel és az esti virsli kenyérrel valójában – tápanyag szempontból – ugyanaz az étel.) Amellett itt az adagok sem nagyok, így a napi összes táplálékmennyiség nem több, mint amit nálunk egy délelőtt megesznek (reggeli, tízórai, 2-3 fogásos ebéd).
Tehát lehet enni naponta akár többször is – mértékkel, ha már az előző adag étellel végzet, feldolgozta, hasznosította.
A falvakban pedig jellemzően megmaradt ugyanaz, mint nálunk volt regén, vagyis reggel-délelőtt egy könnyű étel, majd délután-este (5-6 óra körül) egy bőségesebb adag, napközben esetleg gyümölcs..
A Világ nagyobbik részén még mindig ez az általános – és nem is ezekben az országokban szednek savcsökkentőt, vagy küzdenek különböző étel-allergiákkal.
Mellesleg a legtöbb országban az sincs pontosan meghatározva, hogy mikor, milyen típusú ételt esznek. Tehát például nincs kifejezett reggeli-ebéd-vacsora étel. Ha megkívánják reggel is esznek mondjuk sült halat, vagy valamilyen levest. De délben is lehet enni gyümölcsöt, vagy vacsorára tésztát, rizst, zöldéget, vagy amit éppen megkíván, ami aktuálisan elérhető. Ez a beszabályozott étrend leginkább a nyugati kultúrákban jellemző, és itt van a legtöbb emésztési problémából eredő betegség is.
Zárásként
Felejtse el az utóbbi 50-100 évben kötelezően belénk nevelt reggeli-ebéd-vacsora rendszert. Valójában ennek semmi értelme! Ez régebben legfeljebb csak hétvégén, ünnepnap volt megvalósítható. Tulajdonképpen a mai táplálkozásunk 100 évvel ezelőtt még ünnepi lakodalmi étkezésnek számított volna. És ma ezt eszik legtöbben – naponta. (Világelsők vagyunk az emésztőrendszeri daganatokban. Van-e összefüggés?)
Akkor egyen, ha a gyomra már kiürült, a tápanyagokat feldolgozta, hasznosította. Sokszor nem is azért eszünk, mert éhesek vagyunk. Hatnak ránk a környezeti ingerek, az utcai illatok, a reklámok.
Az étkezés az energia és tápanyagok bevitelére szolgál. Akkor miért is „kell” például a bőséges (zsír-fehérje-szénhidrát) vacsora? Hiszen napközben azért csak evett itt-ott valamit. Az alváshoz mennyi energiára van szüksége?
Ami lefekvésig nem ürül ki a gyomrából, az már reggelig nem is fog! Ha felesleges étel marad a gyomrában, akkor már nem fog emészteni, – mert alszik; viszont nem fog jól aludni, – mert emészteni kell.
Emiatt a vacsora maradéka sokszor még reggel is a gyomorban pang. De azért „reggelizni kell!” Ugye? Csak ezért mert reggel van? (A reggeli gyomorkorgás, lehet az éjszakai felmaródás jele is.) Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk?
Hát, ma már többnyire nem.
Végül néhány tipp:
Ha reggel nem kívánja az ételt, akkor ne egyen. Ha a délelőtt folyamán éhesnek érzi magát egyen egy gyümölcsöt, vagy egy gyümölcs-müzliszeletet. Ezt akkor is meg tudja enni, ha csak a mosdóba van ideje kiszaladni. Ezzel egyrészt feladatot ad a gyomrának – és már nem korog, másrészt pedig energiához (cukorhoz) jut az agy is, így nem jelez, hogy „hiány van”.
Ezzel a pár falat étellel a gyomor 20-30 perc alatt végez, ezután pihen és regenerálódik. Majd mire a tápanyagok a bélrendszerből felszívódtak (1-1,5 óra) és a szervezet újra készen áll az emésztésre – addigra pont ebédidő van.
Ha délben bőségesen evett (zsír+fehérje+szénhidrát), akkor estére már lehet, hogy megint nem éhes. Ha később mégis megéhezik, egyen egy salátát, vagy gyümölcsöt. Az üres gyomor ezekkel gyorsan végez és nem terheli meg vele feleslegesen éjszakára. Az alváshoz nem kell sem bőséges energiabevitel, sem plusz fehérje.
Ha kihagyja a vacsorát és éjszaka alszik, akkor álmában már nem fog megéhezni, de reggel – jó eséllyel – üres gyomorral ébred. Ha ekkor éhes, – egyen.
Ha csak pár falatot, valami „könnyűt” eszik ilyenkor, akkor délre már éhes lehet. Ha azonban reggel valami tartalmasabbat (pl. szendvics, tojás, stb.) eszik, akkor nem valószínű, hogy délre már tápanyaghiánytól szenved, – főleg, ha nem kemény, fizikai munkát végez -, így egy ebédre valójában semmi szüksége sincs. Majd eszik valamikor délután – de akkor minek még a vacsora is?
Tehát ne az időt nézze, hanem akkor egyen, ha éhes és már üres is a gyomra.
Kapcsolódó tartalom: