Asztma – de nem is biztos!?

Az asztma egy hörgőszűkülettel járó krónikus légúti betegség, aminek pontos oka az orvoslás számára ismeretlen. Feltételezhetőleg egy gyulladásos légúti betegség (vagy nem), amikor is a légutak időszakos elzáródása miatt hörgögörcs alakul ki.

Sokaknál állapítja meg az orvos, hogy a beteg tüneteit az asztma okozza, azonban nagyon sok esetben mégsem az asztma áll a probléma a hátterében, mégis „rásütik a bélyeget” az orvosok, hogy „asztmás”. Ennek leginkább az az oka, hogy a légúti tünetekkel elsősorban a tüdőgyógyász (pulmonológus) szakorvos foglakozik, aki gyakorlatilag ”nem is lát” mást az emberből.

Ma az orvoslás csak a tüneteket kezeli, és lehet, hogy az adott orvos szakértő a maga területén, de egyik sem ért – az emberhez. Így a pulmonológus – a tünetek alapján – a beteg tüdejét fogja kezelni, akkor is, ha „bele döglik is” a beteg. Bár a probléma (az asztma okait) ő sem ismeri.

Pedig az asztmához hasonló tüneteket több egyéb körülmény is okozhat, de azokhoz nem ért, azzal nem foglakozik ez az orvos. Így az asztma diagnózisa sokszor egyáltalán nem biztos.

Mi az asztma?

Az asztma gyakorlatilag csökkent tüdőkapacitást jelent.

A tüdőben levő hörgők falán át történik még a légcsere, amikor is a vérben levő gázok a tüdőbe jutnak és kilégzésre kerülnek, illetve a levegőből belélegzett oxigén bejut a véráramba.

Az asztmás roham („befulladás”) hirtelen alakul ki, amikor a kialakulásáért felelős tényezők túlterhelik a szerveztet. A roham esetén a levegő áramlása, a légcsere korlátozódik, mivel a hörgőcskéket szabályozó izmok görcsösen összehúzódnak, ezzel szűkítik a légutakat.

A hörgők beszűkülése miatt pedig a tüdő nem képes – az aktuális szükségletnek megfelelő – oxigénmennyiséget juttatni a vérbe., így a hörgőszűkület következtében csökken a vér oxigénszintje is.

Amikor az agy érzékeli az oxigénhiányt, akkor a tüdőt több levegő felvételére utasítja. Vagyis a beteg „levegő után kapkod”. Amikor viszont valaki gyorsan veszi a levegőt, akkor a tüdőben túlnyomás alakul ki. Ilyenkor azonban a vérben levő szén-dioxid nem tud helyet cserélni a tüdőben levő oxigénnel (nem történik megfelelő kilégzés) és a vér oxigénszintje csökken, miközben a szén-dioxid felhalmozódik. Ennek következményeként pedig az agy még több levegő belégzésére utasítja a tüdőt – és a beteg a tüdőben kialakult túlnyomás következményeként is „befullad”.

Tehát valójában nem az a gond, hogy „nincs elég levegő”, hanem pont fordítva: túl sok a levegő – a tüdőben, ami a túlnyomás és/vagy hörgők beszűkülése miatt nem jut be a véráramba. Az asztmás roham alatt mérhetően (oxyméter) alacsony a véroxigénszint.

A hörgőszűkület kialakulhat külső irritáció anyag (pl. tartós por, vegyszer terhelés), vagy gyulladás-fertőzés következményeként, de nagyon sok esetben a vizsgálatok nem tudnak semmilyen külső tényezőt kimutatni, ilyenkor az asztmatikus tünetek okára az orvoslás nem ismeri a választ.

Más esetben – az irritáló anyagok hatására – a hörgők váladékot termelnek, ezzel próbálják eltávolítani az idegen anyagot. A váladéktermelés miatt a hörgőkben vérbőség alakul ki, ami miatt a hörgőcskék belső fala megduzzad, ezzel tovább szűkül. A fokozott váladéktermelés önmaga is képes akadályozni a szabad légáramlást.

Ez az időleges hörgőszűkület a terhelés csökkenésével általában magától, vagy gyógyszeres kezelés (spray) hatására elmúlik.

Az asztma tünetei

Gyakori tünetei közé tartozik

• a sípoló légzés,

• a szapora légzés,

• a zihálás,

• a fullasztó köhögés,

• mellkasi szorító érzés,

• a légszomj.

Súlyos esetben fulladás és az oxigénhiány következtében elkékülés (cyanosis), majd eszméletvesztés is jelentkezhet. https://www.tudokozpont.hu/asztma

A tünetek súlyossága és megjelenésük gyakorisága teljesen egyéni. Vannak asztmások, akiknél napi gyakorisággal jelentkeznek a tünetek (függetlenül attól, hogy szedi-e a gyógyszereit, vagy sem), míg másoknál csak időszakos, szezonális jellegű, de akár – látható indok nélkül – spontán is kialakulhat. Hogy ez mitől függ, arra az orvostudomány szintén nem tudja a választ.

Az asztma okai

Az asztma konkrét oka is ismeretlen az orvostudomány számára. De a tünetek kiváltó tényezője, ami akár asztmához is vezethet az alábbiak lehetnek:

• a tartós környezeti szennyezés, légszennyezés,

• dohányzás (aktív és hosszan tartó passzív dohányzás)

• tartós kitettség irritáló vegyi anyagoknak, pornak,

• öröklött hajlam,

• légúti allergének,

• bizonyos gyógyszerek pl. nem-szteroid gyulladásgátlók és leginkább a vérnyomáscsökkentők, főként a béta-blokkolók és az ACE-gátló típusú szerek, gyomorsavcsökkentők,– sőt maguk az asztma elleni készítmények is. Igen az asztma-spray asztmát is okozhat. (Lásd a betegtájékoztatókban.)

• A gyakori vírus eredetű felső légúti megbetegedések, a gyakori tüdőgyulladás is asztmához vezethet. (Forrás)

Az asztma típusai

Az asztmának két típusát különböztetik meg:

• a terheléses asztma (ez a valódi, tipikus asztma),

• és az „allergiás” asztma.

– Terheléses asztma  esetén a tüneteket valamilyen fizikai terhelés, aktivitás, stressz váltja ki.

A tüdőkapacitás ilyenkor is mérhetően alacsonyabb a normálisnál, de nyugalmi állapotban a tüdő képes megfelelően ellátni a szervezetet oxigénnel. Amikor egyszerű tevékenységet végzünk, vagy ülünk, állunk, fekszünk a vérkeringésünk kényelmesen el tud látni minden szervet oxigénnel, és nem jelentkezik semmilyen asztmára jellemző tünet sem. A véroxigén szint is megfelelő, pl. 95% feletti.

Fizikai terheléskor azonban az izmokat is el kell látni plusz oxigénnel, mint például futáskor, lépcsőzéskor, megerőltető fizikai munkánál. Ezt a megnövekedett oxigénigényt a károsodott tüdő nem képes biztosítani és a beteg levegő után kapkod, „befullad”. A csökkent tüdőkapacitás miatt a véroxigén ilyenkor jelentősen csökken. A tünetek gyakorlatilag minden fokozottabb terhelésnél jelentkeznek. Tehát olyan nincs, hogy egyszer okoz tünetet az aktivitás, de máskor nem.

Fokozott oxigénigény léphet fel stressz helyzetben. Ilyenkor a szervezet „harckészültségi állapotban van”, a vérkeringés felgyorsul és egyszerre kellene plusz oxigént juttatni a mindenre figyelő agyba, és a befeszült, „ugrásra kész” izmokba is. Ezt azonban a károsodott tüdő nem tudja biztosítani és túllélegzés alakul ki.

– Az allergiás asztma tüneteit – légúti allergének (pl. pollenek, gombaspórák) váltják ki.

A tüdőkapacitás normális, még fizikai terheléskor is (ezért valójában nem is tekinthető asztmának). Nem mutatható ki semmilyen tüdőkárosodás, vagy gyulladás, a tüdő teljesen normálisan képes működni. Csak akkor jelentkeznek légzési, fulladásos tünetet, amikor a szervezet találkozik az allergénnel. Vagyis a tünetek szezonálisan, időszakosan jelentkeznek, amikor a beteg belélegzi az adott allergént, virágport, vagy gombaspórát. Ha nincs az adott allergén a levegőben, akkor nincs asztmatikus tünet sem, a tüdő pedig normálisan működik.

Az allergiás asztma megállapításához kell (kellene) egy egyértelműen beazonosított, konkrét allergén. Ha nincs egyértelmű allergén (pl. parlagfű), akkor akkor az orvosi diagnózis valójában csak találgatáson alapul, egyszerűen ráfogták a diagnózisra az „allergiás asztma” elnevezést, minden konkrét bizonyíték nélkül. Olyan pedig nem létezik, hogy „mindene allergiás vagyok”. Az immunrendszer nem képes több egymástól eltérő fehérjére allergénként reagálni. Erről bővebben itt olvashat Allergia, vagy intolerancia

Egy konkrét esetben 48 éves nőnek gyakran jelentkeztek orrfolyásos-tüsszögéses tünetei. Légúti problémája sohasem volt. Egy éjszaka azonban mellkasi szorító érzésre ébredt, úgy érezte nem kap levegőt, bepánikolt, – de ez csak egy egyszeri eset volt.

A tüneteivel pulmonológiára küldték, ahol nem is találtak semmilyen problémát sem a tüdejével. Csináltak egy bőrtesztet, allergiára. A teszten két dolog jött ki: macskaszőr és házi por.

Namármost a nő évek óta két macskával él együtt és soha semmilyen problémája nem volt emiatt. (A macskák most is megvannak, de nem okoznak tünetet.) Amellett a teszt előtti napon éppen nagy takarítást végzett otthon. Akkor mit is jelzett a a diagnózishoz használt teszt? (Hogy mit mutatnak meg pontosan az allergia tesztek, arról itt olvashat.)

A „szakembert” azonban ez nem érdekelte, azonnal megszületett az „ítélet” – allergiás asztma. És persze meg is kapta erre a gyógyszereket.

Az „allergiás asztma” valójában nem tüdőprobléma (tehát igazából nem is asztma!), hanem a szervezet túlérzékenysége, túlreagálása bizonyos irritáló anyagokra, allergénekre, normális tüdőműködés mellett is.

A valódi asztma a tüdő károsodásának a következménye és csökkent tüdőkapacitással jár. Normális tüdőkapacitásnál a légzési problémát nem szabadna asztmának nevezni (de az orvosnak valami diagnózist mégis ki kell találnia).

Az asztma megállapítása, a diagnózis felállítása

Na, ez egy érdekes dolog!

Jelenleg nem létezik a betegséget egyértelműen kimutató teszt, és a diagnózist általában a tünetek, valamint a gyógyszeres kezelésre adott válasz alapján állítják fel. (Forrás) Tehát tulajdonképpen csak feltételezik az asztmát, egyértelműen igazolni nem tudják.

Gyakorlatilag ha légúti tünetek jelentkeznek a szakorvos fejében felmerül az asztma lehetősége. Néznek egy kifújásos tüdőkapacitás tesztet – spirometria – (bár az önmagában nem jelent semmit, nem bír diagnosztikai értékkel), majd kipróbálnak hörgőtágítókat, asztmaellenes gyógyszereket. Ha a gyógyszerekre a tünetek csökkennek, akkor ráfogják, hogy a beteg asztmás.

Tulajdonképpen csak találgatnak és hogy mit tekintenek asztmának az leginkább az orvostól függ. (Azt az orvos nem írhatja rá a leletre, hogy „nem tudom, mi a bajod”.)

Például ha a kifújásos teszt alacsony értéket mutat, akkor az orvos már nem is gondolkodik tovább, a beteg tüneteire azonnal ráfogja, hogy „asztma”.

Ehhez csak azt tenném, hozzá, én magam is voltam ilyen vizsgálaton és soha sem tudtam 65%-nál magasabb értéket produkálni. Viszont az állandó köhögésemre mégsem merte rámondani az orvos, hogy asztmás vagyok, mert sohasem fulladtam, a fizikai terhelést is jól bírom és allergiás sem vagyok.

De van, amikor még ez sem érdekli az orvost. Hogy hogyan „állapítják meg” az asztmát, azt az alábbi eset is jól mutatja.

71 éves férfi keresett meg minket azzal, hogy minden éjszaka „befullad”. Elmondása szerint minden éjszaka, pontoson hajnali 1-kor arra ébred, hogy nem kap levegőt.

– És ilyenkor egy órán át nem kapok levegőt! – állította.

– Na, olyat maga nem tud – válaszoltam erre. – Egy átlag ember jó, ha 1-2 percig sem bírja levegő nélkül, a szabad tüdős merülés rekordja is csak nagyjából 10 perc (forrás), úgyhogy biztos vesz közben levegőt.

– Hát én nem tudom – mondta a férfi – de én legalább egy órán át szenvedek. Amikor már nagyon nem bírom, akkor előveszem azt a sz@rt, és befújok vele.

– Kapott valamilyen asztma spray-t? – kérdeztem.

Ekkor elő veszi a táskájából a Ventolin-t.

– De ez asztmára való! – mondtam Neki.

– De én nem vagyok asztmás – válaszolta.

– Már pedig ezt csak akkor írhatja fel az orvos, ha maga asztmás – közöltem vele. – Nincs valami orvosi papírja?

Átadott egy köteg leletet. Az többön ott is szerepelt diagnózisként: „Egyéb meg nem határozott asztma (k.m.f.)”.

Mutatom Neki, és ezen nagyon elcsodálkozott.

– Az orvos ezt nem mondta – mondta erre.

– De azért oda írta, nem is egy leletre – válaszoltam.

Elmondtam, hogy az asztma, az csökkent tüdőkapacitás következménye, és terhelésnél kellene befulladnia, nem pedig este, fekve, alvás közben.

– Hát, tegnap pakoltam be 10 mázsa tűzifát és nem fulladtam be, mindig csak éjszaka.

A leletek között szerepelt tüdőkapacitás – spirométeres – vizsgálati eredmény is. A teszt során 3-szor fújt – és 122-128-132%-os tüdőkapacitást mértek.

– Erre mondták, hogy Maga asztmás! – kiáltottam fel döbbenten.

– Nem mondták – válaszolta halkan.

– Egyharmaddal, nagyobb a tüdeje, mint egy átlagembernek! Akkora a tüdeje, mint egy gyöngyhalásznak!

– Hát, mondta is a nő a vizsgálatnál, hogy: Álljon már le, mert szétfújja a gépet!

– Már pedig ilyen asztma nincs! – közöltem vele.

– Hát én is csodálkoztam, mert amikor befújok a sprayvel, még le se nyelem, máris kapok levegőt – mondta.

– Várjon már! – szóltam. – Maga azt lenyeli? Azt nem lenyelni kell, hanem belégezni!

– Hát ez az, csak befújom a számba és máris jobb – mondja Ő.

– Hát azt nem a spray csinálja, ez már inkább csak pszichés hatás – mondom.

– Az lehet, mert az extra erős mentolos cukorka is ugyanezt csinálja.

Akkor most minek alapján állapítja meg az orvos az asztmát?

A NEM asztma

Asztma-szerű tüneteket okozhat egyszerűen a por, füst, vegyszergőzök és hasonlók belégzése is. Ez azonban nem asztma, hanem a szervezet normális reakciója. Azért szűkülnek össze ilyenkor a hörgők, hogy a szennyező anyagok, – például a kipufogófüstöt – ne engedje be a véráramba. Egy füstös teherautó mellett mindenki „befullad” és köhögni fog, de mégsem asztmás.

A gyakori köhögés sem asztma. Nem jár csökkent oxigénfelvétellel, nincs tüdőkárosodás, hörgőszűkület.  Ilyenkor a véroxigénszint is normális, vagyis nincs csökkent tüdőkapacitás, a tüdő normálisan működik.

Köhögés a szervezet normális reakciója, amikor fokozott váladéktermeléssel próbál megszabadulni a tüdőbe kerülő szilárd, irritáló anyagoktól.

Megfázáskor is köhögünk, de ilyenkor mégsem mondják, hogy valaki asztmás, hiszen van egy egyértelműen kimutatható légúti fertőzés, ami fokozott váladéktermeléssel jár. Azonban a felköhögött váladék nagyon sokszor nem is a tüdőből jön! Ilyenkor nem is segítenek a váladékoldó szerek. Erről bővebben itt olvashat: Váladékcsorgás. Azonban ha az orvos nem tud fertőzést kimutatni, a köhögésre mégis gyakran rámondják, hogy „asztma” (hiszen valamit mondania kell).

Köhögéssel, fulladással járó tüneteket okozhat a csendes reflux is. Ez emésztési probléma következménye, de a tünetekkel mégis tüdőgyógyászhoz kerül a beteg, aki nem érdeklődik a páciens emésztése iránt. Ö csak a tüdőben keresi a problémát, még akkor is ha ott nincs és a kiváltó okokat legtöbbször fel sem ismeri.

Az éjszakai „befulladásnak” ez a leggyakoribb oka. Alváskor, fekvéskor, a szervezetnek kevesebb oxigénre van szüksége, így ilyenkor a tüdő sem lehet túlterhelve. Viszont a gyomorban erjedő ételből keletkező savas gőzök ilyenkor könnyebben feljutnak a nyelőcsőbe.

Ugyanez okozza legtöbbször a reggeli fullasztó köhögést, tüsszögést – amivel szintén a tüdőorvoshoz küldik a beteget. Erről bővebben itt olvashat.

Asztmatikus tüneteket okozhat még a hisztamin intolerancia, vagyis a hisztamin időszakos felhalmozódása a szervezetben és képes tipikus asztmás, allergiás tüneteket okozni, allergia és tüdőprobléma nélkül is. Az orvoslás azonban nem foglakozik a hisztamin intoleranciával, a pulmonológus (sem) tanult róla semmit. Ő csak a légúti tüneteket próbálja elnyomni, akkor is, ha nem a légzéssel van a probléma. Részletesen a Hisztamin intoleranciáról itt olvashat.

Ezek nem-asztma tünetek nem a tüdő működésétől, állapotától függenek, nem járnak csökkent oxigénfelvétellel sem. Ezekre nem hatnak az asztmára felírt szerek, sőt legtöbbjük még ronthat is a beteg állapotán.

Az asztma kezelése

Mivel az asztma pontos okát az orvoslás nem ismeri, így gyógyítani sem tudják, ezért a kezelés csak a tünetek enyhítésére, elnyomására korlátozódik. Az asztma kezelése minden esetben legfőképpen hörgőtágítást jelent.

A hörgőtágító spray-k gyorsan hatnak. Amikor a szert a beteg belélegzi, akkor a hörgők izmai ellazulnak, a hörgők kitágulnak, így a légáramlás szabadabbá válik, és az asztmatikus roham megszűnik. Hatásuk általában néhány óra alatt el is múlik. (Forrás) A hörgőtágítók gyorsan segíthetnek, viszont nagy hátrányuk pont az, hogy a hörgők akkor sem fognak összehúzódni, amikor pedig kellene, például szennyezett környezetben.

Újabban már szteroidos kezeléseket is alkalmaznak, az esetleges hörgőgyulladás kezelésre, még akkor is, ha a gyulladást nem is tudják kimutatni. (De hát ez ma a protokoll, az előírás.) Ezt folyamatosan kellene használni megelőzésre – de ennek semmi értelme!

Ha a gyulladáscsökkentés hatékony, akkor a gyulladás megszűnik, így pedig megszűnne az asztma is. Tehát további kezelésre már nem is lenne szükség. Ez azonban nem történik meg!

Ebből pedig az is következik, hogy vagy hatástalanok a szteroidos készítmények és nem képesek a gyulladást megszüntetni, vagy egyáltalán nem is volt gyulladás – ezért nincs mire hatni a gyógyszernek. Mivel az asztma okát nem tudják kimutatni, így az esetleges gyulladást sem tudják igazolni.

Az asztma kezelés asztmát okozhat!

A ma használatos asztma gyógyszerek önmaguk is asztmát okozhatnak! Ennek teljesen logikus okai vannak. A tüdőben gyakorlatilag a hörgők „döntik el”, hogy mi az amit beengednek a véráramba és mi az amit nem.

Gondoljuk csak el – amikor elmegy egy füstölő teherautó mellettünk, akkor füstöt, port, kormot lélegzünk be. Ilyenkor a hörgőink összeszűkülnek, hogy minél kevesebb mérgező anyag juthasson a vérbe. Így viszont – pillanatnyilag – kevesebb oxigénhez is jutunk. Ilyenkor szoktuk is mondani, hogy „nem kapok levegőt”. (A belélegzett szilárd, mérgező anyagoktól a tüdő majd egy fokozott váladéktermeléssel tud majd megszabadulni – vagyis felköhögjük.)

Ezt a védekező, hörgő beszűkülést akadályozzák meg a hörgőtágítók. Ezek hatására a a hörgők nem képesek összehúzódni, így nagyobb mennyiségű szennyező anyag jut a tüdő szöveteibe és rakódik le ott. Sok gyógyszer (köhögéscsillapító) gátolja a a váladékképződést,így a szennyező anyagok felköhögését is.

Így a hosszú távú gyógyszeres kezelés következményként egyre több anyag rakódik le a tüdőben, a hörgőkben, ami végül csökkent tüdőkapacitáshoz, vagyis asztmához vezethet.

Összefoglalva

A valódi asztma krónikus tüdőkárosodás következménye és csökkent tüdőkapacitással jár. A légzési problémák – az elégtelen tüdőműködés következményeként – terheléskor jelentkeznek.

Az asztma okát az orvoslás nem ismeri.

A kimutatására sem létezik egyértelmű diagnosztikai módszer.

Gyógyítani nem tudják, csak (szokás szerint) a tünetek elnyomására összpontosítanak.

Normális tüdőkapacitásnál, – tüdőkárosodás nélkül – nem beszélhetünk valódi asztmáról.

Asztmatikus tüneteket több egyéb körülmény is okozhat, normális tüdőműködés mellett is. Az orvos ilyenkor gyakorlatilag csak találgat, és a légúti tünetekre csak ráfogja, hogy „asztma”.