Reggeli fullasztó köhögés? Éjszakai fulladásos rohamok? Asztmásnak nyilvánították, használja is a felírt szereket mégsincs érdemleges javulás? Akkor nem is biztos, hogy a tüdővel van a gond!

Az asztmának sokféle tünete lehet, de az orvosok előszeretettel bélyegeznek meg számtalan beteget ezzel a diagnózissal, olyanokat is, akiknek valójában nem is tüdőproblémájuk van, – vagyis nagyon sok esetben az asztmásnak kinevezett beteg nem is asztmás!

Gyakran találkozom olyan esettekkel, amikor valakit asztmásnak nyilvánítanak – jobb híján – és ezzel élete végéig egy „bélyeget sütöttek rá”, mert most már minden egészségügyi problémájára rá lehet fogni, hogy „az asztma miatt van”. Különösen szörnyű, amikor gyerekeket bélyegeznek meg ezzel és ez a diagnózis – és a félrekezelés – befolyással lesz a további életükre. (A valódi asztmát nem lehet „kinőni”.)

Nagyon gyakori ez olyan légúti, légzési zavaroknál, amikor a szakorvos (pulmonológus) nem talál egyértelmű kiváltó okot a beteg tüneteire, és amikor már – hatástalanul – kipróbált minden köhögéscsillapítót, váladékoldót, akkor előveszi a JollyJokert és rámondja – asztma.

Kényelmes megoldás, mert azzal úgysem tudunk mit csinálni, nem kell tovább vizsgálni a beteget (a tünetek okát) és így már olyan szereket is lehet használni a tünetek elnyomására (nem a megoldására), amit egyéb esetekben nem írhatna fel az orvos. „Szedje a tablettáit, használja a spray-t és próbáljon együtt élni a problémával” – szerintük ez a „megoldás”. Pedig a probléma oka nagyon sokszor teljesen máshol van.

Először is: az állandó reggeli köhögés, krákogás NEM ASZTMA!

Jellemző az alábbi eset: 8 éves fiút hoztak teljes körű állapotfelmérésre, mert minden reggel egy fullasztó köhögési rohammal ébred. Több évig tartó vizsgálat után asztmásnak nyilvánították, szedi is a felírt orvosságot, használja a hörgőtágító sprayket, de ez a köhögés akkor is, rendszeresen jelentkezik.

A vizsgálat során kiderült, hogy a gyereknek a tüdejével, légzésével semmi baj, igaz a hörgőiben van egy nagyon enyhe lerakódás, – de ez már inkább a hörgőtágító spray-k és tabletták következménye.

Az anyuka el is mondta, hogy Ő sem érti az orvosi diagnózist, mert a légzésvizsgálaton 100%-os tüdőkapacitást mértek, és egyébként a gyerek versenyszerűen sportol. Edzés közben pedig soha sem köhög, vagy „fullad be”, csak reggel, felkelés után van probléma.

Ilyen asztma pedig nincs! Az asztma – hivatalosan – csökkent tüdőkapacitás miatti légzéselégtelenség.

Nézzük mi is valójában az asztma

Az asztma, (orvosi nevén asthma bronchiale) egy orvosilag nem gyógyítható, de viszonylag jól kezelhető betegség, amelynek több változata és súlyossági foka került leírásra. Bár az asztma jól ismert betegség, nem létezik egy mindenki által elfogadott, általános, egyértelmű diagnózis felállítására szolgáló meghatározása, vagyis az orvos azt tekinthet asztmás tünetnek – amit csak akar. (Forrás)

Jelenleg nincs a betegséget egyértelműen kimutató vizsgálati módszer vagy teszt sem, és a diagnózist általában a jellemző tünetek és a gyógyszeres kezelésre adott válasz alapján állítják fel. Eszerint ha az asztmás tünetekre alkalmazott hörgőtágítók valamit is segítenek, – akkor asztmásnak tekintik a beteget.

A diagnózis felállításához leggyakrabban alkalmazott módszer a spirométerrel végzett légzésfunkció-vizsgálat. A hat év alatti gyermekeknél ezzel a módszerrel nem lehet érdemleges tesztet végezni, de ez a módszer sem jelenet önmagában semmit, mert jó légzésfunkciók mellett is lehet terhelés hatására fulladás, míg sok esetben alacsony értékek mellet sincs semmilyen asztmás tünet.

Vagyis: A kilégzéses vizsgálat alapján úgy állítják fel a diagnózist, hogy a csökkent légzésfunkció javul-e a hörgőtágítók hatására. Ha igen, akkor elfogadjuk, hogy asztma, ha nem – akkor nem tudják, hogy mi a probléma, – de ráfogják, hogy asztma.

Ez nem diagnózis, csak találgatás, mivel a probléma OKÁT nem ismerik, leginkább csak a jelentkező a tünetek alapján határozzák meg asztmát (ez a bizonyítékon alapuló, modern orvoslás?)!

Több olyan esettel is találkoztam, amikor a 100%-os tüdőkapacitásra is ráfogták, hogy asztma, mert nem tudtak mást kitalálni a tünetekre. Ugye ebben az esetben (vagyis tökéletes tüdőműködésnél) nem lehet kipróbálni a hörgőtágítók esetleges javító hatását (mert nincs min javítani), de azért az orvos felírja a szert.

Erről itt egy tanulságos eset:

70 éves férfi arról panaszkodott, hogy minden éjszaki pontban hajnali 1-kor arra ébred, hogy „nem kap levegőt”.

• – Akár egy órán át is szenvedek, mert nem kapok levegőt – mondta.
• – Azt meg hogy csinálja? – kérdeztem meglepődve.
• – 2 percig sem bírná ki levegő nélkül – mondtam neki.
• – Már pedig én egy óráig nem kapok levegőt – állította határozottan.
• – Valahogy mégis csak kap levegőt, mert akkor maga már nem élne – közöltem vele.
• – Hát szenvedek is rendesen – mondta, – és amikor már nem bírom, akkor veszem elő a sprayt, amit adtak.
• – Ventolint, asztma sprayt kapott? – kérdeztem.
• – Igen azt kaptam, de nem mondták, hogy asztmás vagyok – válaszolta.
• – Már pedig azt nem írhatják fel akárkinek, csak akkor, ha asztmás – mondta.
• – Nincs valami orvosi papírja?

Elővette a leleteit, amelyeken egyértelműen ott szerepel diagnózisként „egyéb meg nem határozott asztma”.  Viszont a papírok között szerepelt egy légzésfunkciós vizsgálati (spirométer) eredmény. A befúvásos teszt szerint a férfi tüdőkapacitása: 116-128-132 %.

• – Erre mondták, hogy „asztma” – mondtam meglepődve. – Egy harmaddal nagyobb a tüdeje, mint az átlag embernek.
• – Hát, mondta is a hölgy a vizsgálatnál: „Álljon már le! Szétfújja a gépet!” – mesélte.

Nem is használom a sprayt mindig, csak amikor már nagyon szenvedek – mondta tovább. Az az érdekes, hogy mikor használom, és befúvok vele, még le se nyelem, máris azonnal kapok levegőt – mondta.

• – Na, várjon csak! Maga azt lenyeli? Azt nem lenyelni kell, hanem belélegezni!
• – Hát ez az! Még le se nyelem, még a számban van, de máris megszűnt a fulladás. Mondjuk, az extra erős mentolos cukorkával is ugyanez a hatás.

Valójában nála is kiderült, hogy igazából „csendes refluxa” van, és az éjszakai gyomorsav irritáció miatt rándult össze a torka, és ettől érezte úgy, hogy „nem kap levegőt”.

Sajnos, mivel ez már hónapok óta tartott, az egész egy pánikbetegséggé alakult át, a fulladástól való állandó félelem miatt. Ezért már savterhelés nélkül is felébresztette a félelem, „pontosan hajnali egykor”.

Van egy másik módszer az asztma kimutatására, – a metakolin provokációs teszt -, de ez sem jelez pontos eredményt. A teszt során hörgőszűkítő anyagot lélegeztetnek be, és az erre adott reakciót elemzik. A negatív eredményű vizsgálat azt jelenti, hogy nincs asztma, de a pozitív eredmény sem feltétlenül jelez asztmát. Az asztmát nem lehet örökölni, legfeljebb a hajlamot.

Asztmára lehet gyanakodni abban az esetben, ha a beteg kórelőzményében visszatérő köhögés, sípoló vagy nehéz légzés, mellkasi szorító érzés szerepel, és ezek a tünetek testedzés, fizikai terhelés, vírusos fertőzés, allergének vagy légszennyezés következtében súlyosbodnak.

Súlyos esetben fulladásos roham jelentkezhet, ami kapkodó, sípoló légzéssel, zihálással jár- ez az asztmás roham.

Tehát még egyszer, egyszerűen: az asztma légzési, fulladásos, köhögéses tünetekkel jelentkező légúti tünetcsoport, aminél jellemzően terhelés hatására a tünetek erősödnek (fokozott tüdőterhelés).

Vagyis nem reggel ébredéskor, nyugalmi állapotban, hanem például futás, lépcsőzés, stressz hatására vannak tünetek.

Asztmás tüneteket okozhatnak a következő terhelő tényezők is: allergének, por, füst, légúti fertőzések, hideg levegő.

Az asztma tünetei a tavasztól – őszig terjedő pollenszezonban felerősödhetnek, mivel az allergének kifejezetten izgathatják a beteg tüdő-nyálkahártyáját, hörgőit, de a valódi asztmának szezonon kívül is rendszeresen vannak fulladásos tünetei.

A tüdőbe kerülő irritáló anyagok hatására a hörgőkben váladék termelődik, ami megpróbálja „kimosni” a terhelő anyagot és a felhalmozódó váladék okozza a légzési elégtelenséget. Ebben az esetben a hörgőváladék oldó szerek, köptetők enyhíthetik a tüneteket. Ha a váladékoldóknak semmilyen kedvező hatása sincs, akkor valószínűleg a váladék nem is a tüdőben, hanem például az arcüregekben keletkezik.

Az asztma típusai

Hivatalosan két fő típust lehet megkülönböztetni: az egyik a terhelésre jelentkező, oxigénhiányos valódi asztma, a másik az asztma jellegű, vagy „allergiás asztma” tünetcsoport, – ami igazából bármi lehet, amire az orvos rámondja.

A következőkben nem az egyértelmű csökkent légzésfunkcióval és csökkent tüdőkapacitással járó, oxigénhiányos asztmáról lesz szó, hanem az asztmásnak mondott és félrekezelt „asztma-szerű” tünetekről.

Asztma-szerű tünetek

Több más probléma is okozhat az asztmára hasonlító tüneteket, amelyeket sokszor „társult betegségeknek” tekintenek, pedig valójában ezek lehetnek a tünetek valódi okai, amelyeket nem ismertek fel és félrekezelnek.

A leggyakoribb betegségek, amelyeket tévesen asztmaként kezelnek:

Reflux, gyomorsav – A legtöbbször félrekezelt probléma. Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor van reflux, ha érzi a savas ízt a szájában. Azonban legtöbbször nem jön fel a sav a nyelvig, csak a nyelőcső alsó szakaszán okoz egy irritációt, felmaródást. Ennek hatására a nyelőcső – és a hozzá kapcsolódó légcső is – összerándul, és megjelenik a köhögés, a mellkasi szorító, fullasztó érzés. Ez a tünet az, ami jellemzően reggel jelentkezik, és a nap többi részében enyhe, vagy semmilyen tünetet nem okoz.

Máskor a gyomorban zajló erjedés következményeként nem maga a sav, csak irritáló savas gázok jutnak a nyelőcső alsó szakaszába, aminek hatására fokozódik az arcüreg váladéktermelése (próbálja lemosni az irritáló anyagot), és ez a sűrű váladék tapad meg (főként fekve) a gégénél, ami köhögési rohamot okoz.  A fenti példában említett fiú esetében is ez volt a probléma. A lassú emésztés okairól és egyéb következményeiről itt olvashat.

Ha gyomorsavproblémával gasztroenterológushoz kerül valaki, akkor az orvos a gyomortükrözésnél látja a nyelőcső irritációját, és ha a beteg megjegyzi, hogy „ … és reggelente köhögök is”, akkor az orvos csak legyint: „Ja, az a savtól van.” A tüdőgondozóban viszont nem érdeklődnek a beteg emésztéséről és ott csak a tüdejét kezelik – „ha bele döglik, akkor is”.

Folyadékhiány – Ebben az esetben a nyálkahártyákat borító és folyamatosan tisztító nyálkaréteg kiszárad. Emiatt belélegzett irritáló anyagok (por, pollen, füst, stb.) megtapadnak és összegyűlnek az orrüregben és a gégénél, ami már önmagában is krákogást, orrfolyást, köhécselést okoz. Az irritáció hatására fokozódik arcüregek váladéktermelése, ami próbálja lemosni az irritáló anyagokat. Vízhiány esetén azonban (száraz levegő esetén még inkább) ez a váladék besűrűsödik és megtapad a gégénél, a nyelőcső és a légcső határán, amitől köhögéssel próbál megszabadulni a szervezet. (Erről bővebben itt olvashat.)

Fogászati góc – Az állkapocsban levő – akár tünetmentes – góc is okozhat asztma-szerű tüneteket. A gyulladásból származó méreganyagok nyálkahártya irritációt okozhatnak, ami fokozott váladéktermelést eredményez, a lecsorgó, vagy megtapadó váladék pedig köhögést okozhat. Máskor a gyulladásos anyagokat a nyaki nyirokerek, nyirokcsomók gyűjtik magukba. Ilyenkor a megnagyobbodott nyirokcsomók nyomhatják a nyelő- és légcsövet, ami nehézlégzést és köhögést eredményezhet. (A nyirokrendszer működéséről itt, a nyirokrendszer okozta egyéb tünetekről itt olvashat.)

Arcüreggyulladás – Ez sokszor fogászati probléma következménye is lehet és itt is a váladéktermelés és a nyirokterhelés a kiváltó ok. Máskor az allergiára, orrdugulásra használt orrspray okoz kóros nyálkahártya duzzanatot és ezzel légzési problémákat.

Hisztamin intolerancia – Ez az a tünetcsoport, ami a magyar orvosok legnagyobb részének teljesen ismeretlen. Ezt diagnosztizálják a leggyakrabban félre – „allergiás asztma”-ként, pedig sem az allergiához, sem az asztmához nincs köze.

A hisztamin felhalmozódása a szervezetben számos, különböző tünetet okozhat, köztük a köhögés, torokirritáció, mellkasi-, fulladásos tüneteket, vagyis tipikus asztmatikus tüneteket is, – normális tüdőműködés mellett. A hisztamin intoleranciáról részletesen itt olvashat.

Mellhártya-, nyirokterhelés – A mellhártya a tüdő teljes felületét és a mellkas belsejét borító, kétrétegű, hártya. A két hártyalemez között hajszálvékony folyadékréteg biztosítja a súrlódásmentességet a tüdő kitágulásakor és összehúzódásakor. Normál esetben a felesleges mellhártya (nyirok)folyadék a hajszálereken és nyirokereken keresztül visszaszívódik a keringésbe. Amennyiben több folyadék termelődik (pleurális folyadékgyülem), mint amennyit a hajszálerek és nyirok utak el tudnak szállítani, vagy egyéb okok miatt túlterhelődik a nyirokrendszer, károsodnak a nyirok utak, akkor a folyadék felszaporodhat a mellhártya lemezei között, ez az időszakos mellhártya ödéma. Ilyenkor (a pangó folyadék mennyiségétől függően) a tüdő nem képes normális mértékben kitágulni, így csökken az oxigénfelvevő képessége.

Másrészt, ha már a mellhártyában is nyirokterhelés, pangás van, az azt is jelzi, hogy az egész nyirokrendszer túl van terhelve, nem tud már a vérből több salakanyagot kiszűrni, és emiatt csökken a vér relatív oxigénszintje. Oxigénhiány esetén pedig az agy fokozottabb működésre utasítja a tüdőt, ami túllélegzést okozhat.

Ebben az esetben sem a tüdőt kellene kezelni, hanem a nyirokkeringést kell normalizálni, a vérben keringő salakanyagok kimosásával.

Stressz, szorongás, pánikbetegség – Stressz esetén a szervezet „harckészültségi” állapotba kerül, ilyenkor az agy és az izmok több oxigént igényelnek, ezért a tüdő fokozottabban működik, miközben az izmok (a nyak és mellkas körül is) megfeszülnek, ami nehézlégzést okozhat. Azt azonban nem lehet pontosan tudni, hogy az asztma okozza-e a lelki problémákat, avagy a lelki problémák vezetnek fulladásos tünetekhez, asztmához. Stressz esetén az ember hajlamos gyorsan, kapkodva lélegezni, ilyenkor a gyors belélegzés miatt a tüdőben túlnyomás keletkezik, így a vérből a széndioxid nem jut be a tüdőbe és nem történik meg a légcsere, ami időleges oxigénhiányos állapotot eredményez. Jellemző erre az esetre, hogy a stressz csökkenésével a tünetek is enyhülnek, megszűnnek.

„Gyógyszerek” – Nagyon sok orvosság okoz mellékhatásként légzési-, tüdő-, mellhártya problémákat, sőt kifejezetten köhögést és fulladást is. A leginkább a koleszterin (lipid) csökkentők, vérnyomáscsökkentők válthatnak ki ilyen tüneteket. Olvassa el a betegtájékoztatót és inkább cseréltesse le a gyanús szert, minthogy újabbakat írjanak fel az újonnan csinált betegségre. Egy tanulságos esetről itt olvashat.

A megoldás, a segítség

Asztma gyanúja esetén vizsgálják meg, hogy milyen egyéb tünetei, betegségei vannak még és keresse meg a többi tünet valódi okát. Ha a fent felsorolt problémák valamelyike fenn áll, akkor először azokat kellene megszüntetni és nem hörgőtágítóval terhelni a tüdőt. A kiváltó többi tünet kezelésével, megszűntetésével az asztmaszerű tünetek is megszűnhetnek.

Sajnos ma a tüdővel a pulmonológus foglalkozik, a refluxszal a gastroenterológus, az arcüreggel a fül-orr-gégész, az idegrendszerrel a neurológus, és a pszichiáter – a nyirokrendszerrel pedig senki, csak a sebész. (…és az emberrel?)

„Minden orvos szakértő a maga területén, de egyik sem ért – az emberhez.”

Fulladásos roham esetén (pillanatnyilag) segíthetnek a hörgőtágító spray-k, de ezek hosszú távú és felesleges használata, akár asztmát is okozhat. Amikor belégzéskor nagy mennyiségű irritáló anyag (pl. por, füst) jutna a tüdőbe, a hörgők automatikusan összehúzódnak, hogy megakadályozzák a terhelő anyagok bejutását, lerakódását. A hörgőtágítók ezt a védekező összehúzódást gátolják, így a szennyező anyagok akadálytalanul juthatnak be, rakódhatnak le, és ez oxigénhiányhoz, légzéselégtelenséghez – vagyis asztmához vezethet. Hörgőtágítóra maximum fulladásos roham esetén lehet szükség, megelőző hatása nincs. (Érdekes, hogy a hörgőtágítók mellékhatása fulladás, köhögés, nehézlégzés, zihálás. Most akkor mitől is van rosszul?)

Ha a váladékoldó, köhögéscsillapító nem hat, akkor jó eséllyel nem a tüdőben van a lerakódás, hanem gyomorsav, vagy arcüregi-, állkapocsterhelés váltja ki a tüneteket.

Ha egy pohár víz is enyhíti a tüneteket, akkor a legvalószínűbb, hogy savirritáció okozza a problémát. A rejtett gyomorsavproblémákról itt olvashat.

Ha a tünetek rendszertelenül, „indokolatlanul” jelentkeznek és allergia szezonban erősödnek, akkor valószínűleg hisztamin terhelésről van szó.

Ha ödémával is társul a fulladásos tünet, akkor a nyirokrendszer túlterhelése, folyadékhiány okozza a problémát, de a hisztamin felhalmozódása is okozhat nyirokterhelést.

A stressz kiváltotta fulladásos tünet (torokszorongató érzés) esetén sem a hörgőtágító a megoldás. Ajánlott megtanulni a teljes, vagy jógalégzést, ami segíti az izmok ellazulását és feltölti a szervezetet oxigénnel – így megszűnik a fulladásos érzés.

Légzéskönnyítő, hörgőtágító hatása van az eukaliptusz olajnak is. Ezt lehet a levegőben párologtatva, ruhára cseppentve, inhalálóban, vagy bedörzsölőként használni, de ez csak a tüdő problémájában segít, más kiváltó okok esetén hatástalan.

Összefoglalva

Az asztma csökkent tüdőkapacitás következménye, ami terhelés hatására okoz tüneteket. 98-100%-os tüdőkapacitás esetén, – amennyiben más egészségügyi tünetek is vannak – az egyéb problémák okozhatják az „asztmatikus-jellegű” tüneteket és nem a tüdővel van a probléma.

Ne szedjen feleslegesen hörgőtágítókat, váladékoldókat, köhögéscsillapítókat, ha azok nem szüntetik meg a tüneteket, inkább derítse ki a probléma elsődleges okát.

Ha nem tudja az orvos, hogy pontosan mi a probléma oka, akkor valójában azt sem tudja, hogy mire írja fel a „gyógyszereket”.