A C-vitamin nem okoz vesekövet!
Elterjedt tévhit, hogy a C-vitamin vesekövet okozhat, pedig erre semmilyen konkrét bizonyíték sincs, – sőt a valóság ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja.
Ez egész tévedés valamikor az 50-es években indult útjára, amikor a vitaminok élettani hatásának kutatása közben megpróbálták a C-vitamint túladagolni. A tudományos vizsgálatok mai protokollja szerint úgy próbálják meghatározni egy anyag biztonságos mennyiségét, hogy előbb megállapítják, mennyi belőle a mérgező, halálos dózis. Ezért kellett (volna) a C-vitamint túladagolni, – de nem sikerült. (Mellesleg egyik vitaminnál sem sikerült még mérgező dózist megállapítani.) A kísérletet végül leállították, mert a résztvevők (8 vagy 10 ember) emésztőrendszere nem bírta a napi 30-50.000 mg !!! C-vitamint, és állandó gyomorégéssel, hasmenéssel küzdöttek.
A vizsgálat lezárásakor kiadott publikációban megjelent egy mondat, miszerint: „néhány esetben nagymértékben nőtt a vizelet kalcium-oxalát kiválasztása”. Ennyi. Vagyis nem mindenkinél és a kutatók nem is kötötték össze a vesekővel, mivel előzetesen nem vizsgálták, hogy a kísérleti alanyoknak van-e bármilyen veseproblémája. Akkor.
Néhány év múlva egy teljesen más vizsgálatban megállapították, hogy a legtöbb vesekő kalcium-oxalát alapú, – és akkor valakinek eszébe jutott, hogy olvasott nemrégiben valamit a C-vitamin és az oxalát kapcsolatáról. Ezzel meg is született az elmélet, hogy a C-vitamin vesekövet okoz, – de ezt még azóta sem tudta senki egyértelműen bizonyítani – tehát maradt csak egy elmélet, amit az orvosok terjesztenek, egyértelmű bizonyítékok nélkül.
Először nézzük, mi is az a kalcium (Ca) -oxalát:
A Kalcium-oxalát egy kristályos, meszes anyag. A természetben sokféle formában megtalálható, ásványi formában szögletes, „boríték alakú” színtelen, vagy fehér kristályokat képez. Az élő szervezetben többféle változatban is előfordulhat az agyagcsere melléktermékeként. Számos növényben felhalmozódik, amit a növény a kártevők elleni védekezésben hasznosít (pl. a csalán is emiatt csíp).
Az emberi szervezetben is keletkezik, és fontos szerepe van a bélbaktériumok anyagcseréje során keletkező mérgező etilén-glikol közömbösítésében és más, a szervezeten belüli bomló anyagok megkötésében.
A Ca-oxalát alapja az oxálsav, amely több széntartalmú vegyület oxidációjakor, így pl. a cukorféleségeknek, a szénhidrátoknak lebontásakor is keletkezik. Az oxálsav vízben oldódik és savas kémhatású. A vérünk viszont enyhén lúgos, ezért a savakat kalciummal (mésszel) közömbösítjük.
A felesleges és méreganyagokkal reakcióba lépett, már megkötött oxalátokat vizelettel választjuk ki. A vizeletben lévő oxalátok egy részét a szervezet termelte, másik része pedig az ételekkel kerül be. A táplálékkal bevitt oxalátot azonban a gyomor sósavtartalma képes lebontani, és mivel hőérzékeny is, főzésnél teljesen lebomlik.
A vizelettel kiválasztott oxalát reakcióba léphet az ugyancsak vizelettel kiürülő kalciummal és ebből jön létre a kalcium-oxalát, ami már vízben oldhatatlan. Minél sűrűbb, koncentráltabb a vizelet, annál több Ca-oxalát válik ki, ezért a folyadékfogyasztás kritikus szerepet játszik a kalcium-oxalát kikristályosodásában és a kő képződésében. (Ezek – a kezdetben – kisméretű, szinte láthatatlan kristályok okozhatják a vizeléskor jelentkező égő érzést is, amikor gyakorlatilag végig karistolják a húgycső falát, amit a vizelet savassága csípni fog.)
A sűrű, bomlástermékekkel terhelt vizeletben ezek a kristályok összetapadnak, és ebből keletkezik a vesehomok, vesekő. A vesekövek nagyjából 80%-a kalcium-oxalát alapú. (A vesekőről bővebben itt olvashat.) Az oxálsav ízületi fájdalmat is okozhat, mivel hasonló kicsapódás keletkezik az ízületekben is.
A kalcium-oxalát oldott formában enyhén lúgos kémhatású.
Tehát: Feltételezések szerint a Ca-oxalát az erjedésből keletkező savas bomlástermékek közömbösítése során képződik a szervezetben. A táplálkozás során, a fehérjék bomlásakor keletkező savak közömbösítésére a szervezet kalciumot von el a csontokból. Egy vizsgálatban a savképző (magas fehérje és finomított szénhidrát tartalmú) étrend 74% -kal növelte a vizelet kalcium kiválasztását az alap étrendhez képest. (Forrás)
Az oxalátok viszont a szénhidrátok lebomlása és az erjedés során keletkeznek, és ha mindkettőből egyszerre, nagy mennyiség ürül és választódik ki a vizeletben, akkor ezek reakcióba léphetnek egymással és a vizeletben kicsapódik a kalcium-oxalát kristály.
Ehhez viszont az is kell, hogy a vizelet tömény legyen, besűrűsödjön és koncentrálódjanak benne a salakanyagok. Ez nem történhet meg, ha eleget iszunk, mert ekkor a salakanyagok oldott állapotban maradnak és folyamatosan ürülnek, nem csapódik ki kristály, üledék formájában. Ha a vizelet nagyon besűrűsödik (sárga lesz), nemcsak oxalát-kristály keletkezik, hanem a salakanyagok kicsapódnak a vesében – károsítva azt – illetve visszaszívódnak a véráramba. Ennek következménye lesz a vesekárosodás, az urémia, vagyis a húgyvérűség. A C-vitamin sejtvédő hatású.
A C-vitamin és az oxalátkiválasztás
Több mai vizsgálat is foglalkozott a C-vitamin és kalcium-oxalát kiválasztásával, de egyik sem jutott arra a megállapításra, hogy a C-vitamin (L-aszkorbinsav) bármilyen formában is elősegítené a vesekő képződését.
Nagy dózisú C-vitamin adagolásakor, egyetlen esetben sem fokozódott a kőképződés a vesékben, hanem csak annyi nyert bizonyítást, hogy a C-vitamin hatására a vesék több Ca-oxalátot választottak ki a vérből és ürítettek vizelettel – de ez sem minden esetben. (Forrás)
Az egyik vizsgálatban például a kísérletben résztvevők 60 %-ánál a C-vitamin egyáltalán nem váltott ki oxalát ürítést. Valószínűleg azért nem, mert nem volt olyan mennyiség a vérben, amit ki kellett volna üríteni. Egy másik vizsgálatban is a vizsgált 19 főből csak 7-nél figyeltek meg fokozott oxalát ürítést.
Egy további vizsgálat során pedig az figyelték meg, hogy az első nap nagyobb, majd a napok során egyre kisebb mennyiségű oxalát ürült. Ebből logikusan az következik, hogy a C-vitamin arra készteti (vagy segíti) a szervezetet, hogy távolítsa el a vérből az oxalátokat, és a vér oxalátszintjének csökkenésével csökkent a kiválasztott mennyiség is. A vizsgálatokban 1000-2000 mg C-vitamint használtak, és ekkora mennyiség mellet nem volt megfigyelhető a vizelet pH-értékének változása.
Még a nagyobb mennyiségű (napi 10 gramm) C-vitamin szedésekor is csak kis mértékben fokozódott az oxalát ürítés az alap értékhez képest, de ebben az esetben is megfigyelték a vizelet oxaláttartalmának fokozatos csökkenését – tehát nem képződött, hanem fokozatosan ürült. (Forrás)
Végeredményben a kutatások is arra jutottak, hogy a C-vitamin fogyasztás NEM SEGÍTI ELŐ a kőképződést.
A kalcium-oxalát a lúgos közegben tud felhalmozódni és a savak oldják, ezért használnak az állatorvosok vizelet savanyító készítményeket az állatok húgykőképződésének megelőzésére. Vagyis minél savasabb a kiválasztó közeg (vizelet) a Ca-oxalát annál jobban oldódik benne, így csökken a kicsapódás, kikristályosodás esélye. (Forrás)
A C-vitamin erősen savas kémhatású, pH-értéke (vízben oldva) 1-2,5 közötti, hasonlóan a gyomorsavhoz.
A vizelettel kiürülő C-vitamin viszont csak kis mértékben képes savanyítani a vizeletet, mivel egyszerre nem vagyunk képesek akkora mennyiségű vitamint bevinni, ami jelentős pH változást okozna a vizeletben. Azonban már az enyhén savas közeg is gátolja az oxalát-kristályok összetapadását és segíti a kiürítésüket – ha van elég víz.
A C–vitamin lebomlása, kiürítése
A C-vitamint a szervezetünk nem képes eltárolni, vagy bármi mássá átalakítani, ezért a pillanatnyilag felesleges mennyiséget veséink nagyjából 2 óra alatt kiválasztják a vérből és az vizelettel kiürül. Még az egyszerre bevett nagyobb dózisból is – amit még a gyomrunk kibír – kiürítjük a felesleget, legfeljebb a vizelet lesz savasabb – vagyis túladagolni nem lehet.
Azonban a C-vitamin (L-aszkorbinsav) mégis is képes lebomlani, átalakulni. Laboratóriumi kísérletekben! redukáló hatású erős lúgok (szulfátok, fémionok, fémsók) hatására a természetes L-aszkorbinsav dehidro-L-aszkorbinsavvá alakul át, ami már nem savas, és ez további erőteljes oxidációkor lebomlik oxálsavra és L-treonsavra. Vagyis a C-vitaminból is keletkezhet oxálsav, de ezt eddig csak laborkísérletekben sikerült előidézni. Mivel a szervezetünkben ilyen erős lúgok nem képződnek, tehát bennünk nem alakul át semmi káros anyaggá, hanem a felesleg egyszerűen kiürül. (Forrás)
Az előzőekben említett kísérletekben is az derült ki, hogy hiába kaptak az alanyok naponta ugyanakkora dózisú aszkorbinsavat, a kiválasztott oxalát mennyisége mégis fokozatosan csökkent. Ha a felesleges C-vitaminból oxalát képződne, akkor egységnyi vitaminból minden nap ugyanannyi oxalátnak kellett volna ürülnie, – de nem ez történt. Több napos adagolása után megszűnt a vizelettel történő oxalátkiválasztás, mert már nem volt minek ürülnie, a C-vitamin pedig nem alakult át oxaláttá.
A sejtvédő antioxidáns
A vizelettel ürülő C-vitaminnak azonban gyulladáscsökkentő, sebgyógyító, szövetregeneráló, fertőzést gátló hatása is van a húgyúti betegségekben.
A vesékben és a hólyagban kicsapódó bármilyen típusú kristályos homok, vagy kő gyulladást okozhat a szövetekben. A homok által felmart felületen pedig már könnyen megtelepedhetnek a különböző kórokozók is és kialakulnak a húgyúti fertőzések. A felmaródást, a gyulladt területet a szervezetünk egy védőburokkal zárja körbe – és kialakul a veseciszta, vagy hólyagpolip.
A vizelettel ürülő C-vitamin serkenti a sebgyógyuláshoz szükséges kollagén képződését, antioxidáns hatásánál fogva védi a sejteket a kórokozókkal és a rákos folyamatokkal szemben, csökkenti a gyulladást, segíti a gyógyulást.
Összegzés
Ha a C-vitaminnak bármilyen kőképző hatása is lenne (pont ennek az ellenkezője az igaz), akkor az évek óta folyamatosan nagy dózisban aszkorbinsavat szedők mindegyiken kellene, hogy veseköve legyen. De ez egyáltalán nincs így. Sőt, az általában vitaminokat szedők (egészségtudatosabb) emberek között kisebb a vesekő előfordulásának az aránya az átlag népességhez képest. Például a gyümölcsöt szinte egyáltalán nem fogyasztók körében magasabb a vesekő előfordulásának az aránya, mint a sok gyümölcsöt fogyasztóknál, pedig például egy nagyobb narancsban akár 200 mg C-vitamin is lehet. 
A C-vitamin/vesekő tévhit alapján, akik sok gyümölcsöt esznek, azok mindegyikének kellene, hogy veseköve legyen, de akkor miért nincs így? Ha az orvosok elhiszik ezt a butaságot, akkor miért ajánlják, hogy együnk sok gyümölcsöt? Mert nem gondolkoznak!
Az eredetileg is egészséges, – tehát vesekárosodással nem küzdő – emberek körében a C-vitaminnak semmilyen káros mellékhatását sem tudták kimutatni.
A kalcium (mész) alapú anyagokat a savak különböző mértékben, de oldják (a mészkövet még az ecet is feloldja), ezért savas közegben a kalcium nem képes összetapadva követ képezni (vizeletsavanyítás).
A C-vitamin nem képes vesekövet okozni, viszont gátolja a kalcium-oxalát kristályok összetapadását és gyorsítja azok kiürülését, emellett csökkenti a húgyúti fertőzések, a vesekárosodás esélyét.
A két vesénk naponta nagyjából 180 liter vért szűr meg, ebből választja a súlyosan mérgező bomlástermékeket, mint például a karbamid, húgysav. Gondolja, hogy egy kis plusz C-vitamin gondot jelentene nekik?
…és akkor miért állítanak mást az orvosok és a gyógyszerészek? Lustaságból, érdektelenségből (a vitamin nem hoz hasznot, a betegség igen). Egyszerűbb elhinni valamit, mint utánanézni a tényeknek.
Tehát nem a C-vitamin okoz vesekövet, hanem az elégtelen folyadékfogyasztás követeztében besűrűsödött vizelet és az abból kicsapódó salakanyagok. (Hogy mennyi vizet kellene inni, arról itt olvashat részletesen.)
Mihez szükséges a C-vitamin, és hol található a testünkben?
Sejtfalak szerkezete, vér, magzatvíz, anyatej, sejt közötti folyadék, agyi folyadék, gerincvelő, nyál, vizelet, zsírszövet, mellékvese, húgyhólyag, agy, bőr, vörösvértest, szemlencse, szív, belek, immunsejtek, máj, tüdő, idegsejtek, petefészek, méhlepény, vérlemezke, prosztata, izomzat, lép, herék. (Forrás)
Vagyis C-vitaminból inkább több legyen, mint kevesebb! Vagy a hiány miatt fenti szervek működése is károsodhat.
Kapcsolódó oldalak: