Gyors vagy lassú az emésztése?

Sokan küzdenek emésztőrendszeri problémákkal, így egyáltalán nem mindegy, hogy miből jutunk energiához, tápanyaghoz és mi az, amit jobb elkerülni, mert megemésztése inkább csak energiát vesz el és nem ad, miközben még problémákat is okoz.  A nem megfelelő táplálkozás, a rossz emésztés következményeként rengeteg betegség alakulhat ki. Tulajdonképpen az emésztési problémákat mindig a táplálkozás okozza.

Röviden az emésztésről

Optimálisan egy teljes emésztési folyamatnak (függetlenül attól, hogy mit ettünk) 12 óra alatt le kellene zajlani. Vagyis amit este 6-kor vacsorára evett, az abból keletkező hasznosítatlan maradéknak reggel ki kellene ürülni, hogy ne terhelje tovább a szervezetet. Hogy hogyan is emésztünk, arról itt olvashat.

A rosszul emésztett, gyomorban-belekben pangó étel terhelést okoz. Az órákig tartó erjedés (puffadás), illetve a nem megfelelő lebontás miatt keletkező méreganyagok terhelik a keringést, a májat, ami hosszabb távon például elhízást, cukorbetegséget, allergiát, magas vérnyomást, különböző gyulladásokat és végül akár rákot is okozhatnak.

Ugyanakkor a nem megfelelő lebontás tápanyaghiányhoz is vezethet, ami fokozott éhséget, fogyást, immungyengeséget eredményez. Tehát akkor is fogyhat – ha eszik. Valójában a felesleges étkezéssel csak terheli a szervezetét, energiát veszít, miközben nem jut elegendő tápanyaghoz.

…és még az sem mindegy, hogy mit, mivel eszünk!

Az alábbiakban leírt idő egységek egy optimálisan táplálkozó, egészséges emberre vonatkoznak. Vagyis ez lenne az ideális. Az emésztés sebessége azonban nagymértékben függ az elfogyasztott étel mennyiségétől, összetételétől és feldolgozottságától is.

Melyek a legkönnyebben emészthető ételek?

Alapvetően a növények sokkal könnyebben emészthetők, mint a húsok, vagy más magas fehérjetartalmú ételek, de az emészthetőség függ a feldolgozástól és az ételek társításától is.

A nyers ételek a legkönnyebben emészthetők, mert ezekben természetesen jelen vannak azok az enzimek, amelyek a lebontásukban (lebomlásukban) is részt vehetnek, így az emésztőrendszernek kevesebb saját enzimet kell termelnie.

A nyers zöldségek és gyümölcsök átlagosan 15-20 perc alatt ürülnek ki a lebontási szakaszból – gyomor és patkóbél – majd ezután a lebontott tápanyagok felszívódnak a vékonybélben. Képesek gyorsan energiát (és vitaminokat) adni a szervezetnek, de rosttartalmuk miatt gyorsan haladnak végig az emésztőrendszeren, emiatt gyorsabban is megéhezünk utánuk.

Ha a zöldségeket, gyümölcsöket hőkezeljük (pároljuk, sütjük, főzzük), az enzimjeik (és vitaminjaik egy része) lebomlik, ezért némileg több munkát ad az emésztésük – nagyjából 30-40 perc alatt végzünk velük.

A gabonák, teljes értékű szénhidrátok (teljes kiőrlésű gabona, barna rizs, köles, stb.) a gyomorban egy rostos pépet képeznek, amely telíti a gyomrot, azonban a gyomornak ezzel nem sok dolga van (csak hígítja) mivel megemésztésük a patkóbélben történik a szénhidrátbontó enzimek és az inzulin segítségével. A szénhidráttartalmú ételek szinte azonnal tovább haladnak a gyomorból a patkóbélbe. Persze, ha egyszerre eszünk sokat, ez a folyamat lassabb, mert a gyomor csak akkor továbbít (optimális esetben), ha a patkóbélben megtörtént az előző adag lebontása. A rostos gabonák teljes megemésztése (önmagukban) átlagosan kb. 2 órát igényel.

Más a helyzet a finomított szénhidrátokkal, fehér liszttel, fehér rizzsel, krumplival és az ezekből készült ételekkel. Mivel ezek rostokat szinte egyáltalán nem tartalmaznak, lassabban telítenek, ezért többet tudunk belőlük enni. A nagy mennyiség azonban gyomorba képes teljesen felszívni a gyomorsavat és sűrű ragacsként megtapad, ezzel folyamatos savtermelésre késztetik a gyomrot (akár több órán keresztül is), aminek következménye a folyamatos korgás. Más esetekben viszont (egyéni hajlamként) – ha elegendő a gyomorsav mennyisége – a finomított szénhidrátok 1 óra alatt lebomlanak (cukorrá alakulnak), teljesen felszívódnak és megéhezünk utánuk.

Az olajos magvakat is lebontjuk nagyjából 3 óra alatt, de ha nagyon sokat eszünk belőlük, akkor magas olaj- és rosttartalmuk miatt gyorsabban haladnak végig az emésztőrendszeren és egy részük emésztetlenül ürül ki, de akár hasmenést is okozhatnak. (Ezért is nem sok értelme van az ételek kalóriatartalmát számolgatni, mert hiába magas az energiatartalma, ha nem szívódik fel.)

A fehérjéket, a húsokat emésztjük a leglassabban.  A nyers hús könnyebben emészthető – lenne – ha meg lennének hozzá az enzimjeink, de nem vagyunk ragadozók. A főzéssel, sütéssel roncsoljuk a hús, a fehérjék rostjait, így gyakorlatilag „előemésztjük”azt, viszont teljesen elvesznek a benne levő lebontást segítő enzimek, amit a sajátunkból kell pótolni.

A fogazatunk nem alkalmas a hús megfelelő felaprítására, ezért a darabolást a gyomorban levő savaknak és enzimeknek kell elvégeznie – de nem a gyomorban emésztünk. Ezt a híg, savas pépet majd a patkóbélben termelődő fehérjebontó enzimjeink alakítják át hasznosítható aminosavakká, majd következik a felszívódás és a salakanyagok kiürítése.

A halak lebontása nagyjából 50 percet, szárnyasok 1,5-2 órát, a sertéshús 4-5 órát, a marhahús akár 6-8 órán át is munkát ad a gyomrunknak és az enzimjeinknek. Ezután következik a lebontott tápanyagok felszívódása és a felesleg ürítése. A teljes folyamat 4-8 órán át is tarthat, már ha optimálisan működik az emésztésünk. …és itt egy friss húsról van szó.  (Forrás)

Ezzel szemben egy sózott, füstölt hús, húskészítmény teljes lebontása normálisan is akár 12 órán át tarthat, de ha ez még tartósítószerekkel is kezelve van (pl. nitrites pác-só) ez az idő még hosszabb lehet. A tartósítószereket azért adják az ételekhez, hogy gátolja a bomlását, – de ezzel a lebontását is gátolja.

Nálunk a felméréseknél gyakran tapasztalom, hogy sokaknál még a 24 órával azelőtt elfogyasztott hús is a gyomorban és a patkóbélben pang. Vagyis sokszor nem azért korog a gyomra, mert üres, hanem mert még emészt – és marja a sav. A valódi és a rejtett éhségről itt olvashat.

A tejtermékek még nehezebben emészthetők. Itt leginkább a sajtokról van szó, ami koncentrált tejnek számítanak; 10 dkg sajt nagyjából 1 liter tejnek felel meg. A tejfehérje (kazein) az egyik legnehezebben lebontható fehérjének számít. Olyan nehezen bomlik, hogy a műanyagalapú ragasztók elterjedése előtt (60-as évek) a tejből készült ragasztók számítottak a legerősebbnek és a kazeint bútoripari ragasztóként használták.

Mivel a sajtok már koncentrált ételnek számítanak, egységnyi adagban sokkal több fehérje van, mint eredeti, természetes formájában (ahogy a tehénből kijött), ezért megemésztésük több munkát ad az emésztőrendszernek. Lebontásuk 12-18-24 óráig is eltarthat. Ennél is gyakran tapasztalom, sokak még a tegnapi sajtot emésztik, pedig a gyomornak már régen üresnek kellene lennie.

Ja! mielőtt megkérdezik: a tojás állati fehérje, tehát (ebből a szempontból) húsnak számít. A tojás gyakorlatilag „instant csirke”.

A növényi fehérjék (és itt most nem a mesterséges kivonatokról van szó) máshogy emésztődnek, mint az állati fehérjék. Mivel ezek – hüvelyesek, olajos magvak – több fehérjét tartalmaznak, mint a húsok, ezek inkább egy magas fehérje tartalmú összetett ételnek számítanak, mert egyszerre tartalmaznak rostokat, fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat is. Komplett formában van bennük minden tápanyag, és még enzimek, vitaminok, ásványi anyagok is. Leginkább önmagukban (pl. főzelék), vagy zöldségekkel, gyümölcsökkel érdemes fogyasztani őket. (A hús gyakorlatilag fehérje, némi zsírral, minimális vitamin és ásványi anyaggal, rosttartalom nélkül.)

A szója nem étel, mivel szinte emészthetetlen és még emésztést gátló anyagot is tartalmaz. Erről itt olvashat.

Az a probléma, hogy az alacsony rosttartalmú ételekből nagyon könnyen lehet túl sokat enni, mivel nem telítik el a gyomrot. Ezektől már csak akkor érzünk teltséget, amikor már túlzásba is estünk velük. A túlterhelés következménye pedig a különböző emésztési problémák és az elhízás lesz.

…és az ételkombinációk

Zöldségek + zsiradék: Ha zsiradékkal (pl. olajjal) kombináljuk a nyers zöld, leveles salátát, lebontása is lelassul, mert meg kell várni, míg az epe lebontja az olajat – de emiatt tovább is ad teltségérzetet.

Egy olajos öntettel elkészített saláta (összetételtől függően) akár 2-3 órára is jóllakottá tehet. Rosttartalma is fokozza a teltségérzetet, de a rostok gyorsítják a haladását is az emésztőrendszeren, így olajtartalma nem tud 100%-osan lebomlani és felszívódni. Vagyis telít, de nem hizlal, hiába olajos.

A teltségérzethez hozzájárul az is, hogy a zsiradék bevonja a gyomor falát, és amíg azt nem tudjuk továbbítani, addig a gyomor nem küld jelzést az agynak, hogy kiürült. Ugyanakkor a zsiradék védi a gyomor nyálkahártyáját a saverróziótól is.

A gyökérzöldségek magas keményítő tartalmuk miatt – emésztési szempontból – inkább teljesértékű gabonának számítanak, mint zöld-ségnek.

Szénhidrát + zsiradék: Az emberi szervezet számára a szénhidrátok adják a gyorsan hasznosítható energiaforrást, a zsiradékok (zsír, olaj) pedig a hosszabbtávú energiát és a teltségérzetet biztosítják.

Ez volt nálunk régen a zsíroskenyér zöldségekkel, vagy például az olaszoknál a tészta a zsíros/olajos, zöldséges, fűszeres szószokkal. (Az olaszoknál a tészta az maga az étel, nálunk – mostanában – köret a hús mellé.) Ezzel a párosítással egésznap bírták a kemény fizikai munkát is.

Emésztési szempontból a gyomornak ezekkel sincs sok feladata. A megrágott ételt a gyomorsav tovább hígítja, ami fokozatosan lekerül a patkóbélbe, ahol az epe lebontja zsírt (zsírsavakká), a szénhidrátbontó enzimek és az inzulin pedig a szénhidrátokat cukorrá (energiává) alakítják át. A teljesértékű (teljes kiőrlésű) szénhidrátok rost és fehérje tartalmuk miatt zsiradékkal kombinálva hosszabb időn át okoznak teltségérzetet és biztosítanak energiát. Rosttartalmuk segíti a felesleg kiürülését. Komplett megemésztésük 4-6 órán át tart.

A finomított szénhidrátok (fehérliszt, fehér rizs, krumpli) zsiradékkal kombinálva – tápanyag szempontból – olyan, mintha cukrot ennék zsírral. Gyorsan megéhezünk utána, energia (kalória) tartalma szinte 100%-ban felszívódik.

Szénhidrát + fehérje: A gabonát viszonylag gyorsan lebontanánk, de ha ez hússal keveredik, akkor lelassul a szénhidrát lebontása is. Gyakorlatilag csak akkor végzünk vele, amikor a hússal is. Ez folyamatos inzulintermelésre készteti a hasnyálmirigyet, ami az inzulinrezisztencia egy oka lesz.

A húsnak úsznia kellene a gyomorsavban, hogy péppé málljon szét, amit majd az enzimek le tudnak bontani aminosavakká, de ha keményítővel, (liszttel, krumplival) besűrítjük a savat, egy sűrű ragacs válik belőle, amiben megáll a hús és leáll az emésztés – akár 24 órára is.  A gyomor viszont addig fog savat termelni (akár egész nap folyamatosan), amíg egy falat étel is van benne, – mert neki ez a dolga – és megjelennek a Gyomorsavproblémák.

Sokan mondják, hogy „ha nem eszek húst, nem lakok jól”. Ez legtöbbször inkább egy berögzött szokás következménye, vagy egyszerűen a sok fehérje miatt leáll az emésztés, és amíg nem végez a gyomor, addig nem jelez – vagy folyamatosan savat fog termelni.

Ha a három energiaforrást – zsír + fehérje + szénhidrát – egyszerre visszük be, akkor alaposan eltelítjük és le is leterhelhetjük vele az emésztésünket. Persze ez legnagyobb mértékben attól függ, hogy az összetevők milyen arányban vannak együtt.

Egy megfelelően összeállított, komplett étel nem okoz terhelést, hanem, tápanyagot, energiát biztosít akár 6-8 órán keresztül is. Gyakorlatilag ilyen a világ minden népének eredeti, hagyományos táplálkozása. (Erről részletesebben a Hagyományos táplálkozásnál olvashat.)

Milyen gyorsan emésztünk?

A könnyen emészthető ételek gyorsan adnak energiát és tápanyagokat, nem terhelik a szervezetet, viszont gyorsabban megéhezünk utánuk, emiatt gyakrabban kell enni.

A másik véglet a nehezen emészthető élelmiszerek, amik ugyan hosszú ideig erőforrást biztosítanak a szervezetnek, sokáig eltelítenek, nem emelik meg hirtelen a vércukorszintet se, de – mivel többnyire ezekből túl sokat eszünk -, túlterhelhetjük az emésztőrendszerünket. Emiatt folyamatosan magas teljesítményen kell dolgoznia az emésztésnek, és ezzel leterheli az egész szervezetet, elvonva erőforrásokat egyéb funkcióinktól, vagyis sokszor a nehéz ételek nem energiát adnak, hanem inkább energiát vesznek el a szervezettől. … és akkor most a tökéletes emésztésről beszélünk.

A táplálék lebontása azonban nem csak az elfogyasztott ételtől függ, hanem egyénileg, az anyagcserénk működésétől is. Ezért van az, hogy bizonyos ételek egyesek számára terhelőek, míg másoknak nem okoznak problémát. Az emésztés gyorsasága alkati sajátosság, de az életkor is befolyásolja és sokat jelent a megfelelő folyadékfogyasztás is. Az emésztési problémákat nem lehet örökölni, legfeljebb a rá való hajlamot. ha viszont ugyanazt az életmódot, táplálkozást folytatjuk, mint a szüleink, ugyanazok lesznek a problémáink is.

 A gyors emésztés gyors anyagcserét eredményez, ami azt jeleni, hogy hamarabb meg is éhezünk, viszont nem terheli az emésztőrendszert. Viszont a túl gyors emésztés gyakran okoz tápanyag-, vitaminhiányt, aminek következtében fáradékonyság, immungyengeség alakulhat ki.

Lassú emésztésnél, viszont még az elvileg könnyen emészthető ételek is problémát okozhatnak. Ennek oka legtöbbször a gyomorsavhiány (még ha soknak is tűnik), illetve a lebontó enzimek hiánya. Következményként pedig puffadás, székrekedés, elhízás, cukorbetegség jelentkezhet. Ilyenkor az alkatnak legjobban megfelelő táplálkozást érdemes megkeresni és azt tartani, nem pedig tablettákat beszedni a tünetek enyhítésére.

Ha pedig valakinek nem tökéletes az emésztése, például kevés a gyomorsava (pl. savcsökkentőt szed), kevés az emésztő enzime (ahhoz képest, amit eszik), akkor nem lesz megfelelő a tápanyagok lebontása sem. Ha valamit nem emésztettünk meg tökéletesen, akkor az bomlásnak, erjedésnek indulhat az emésztőrendszerben, aminek következtében nagy mennyiségű mérgező bomlástermék szabadul fel. A méreg anyagok közömbösítése és kiürítése, vagy éppen felhalmozódása pedig rengeteg energiát vehet el és számos betegség okozója lehet.

Lassú emésztés okozója lehet nagyon sok orvosság is, leginkább a nyugtatók, vérnyomáscsökkentők, amelyek a teljes szervezet működésének lelassulását eredményezik.

Ha viszont a saját anyagcserénkhez és az energiafelhasználásunkhoz igazítjuk az étrendet, semelyik étel sem okoz problémákat, betegségeket, elhízást.

Optimálisan bármilyen elfogyasztott tápláléknak (a maradékának) 12 óra múlva ki kellene ürülni. Konkrétan a vacsorából már nem hasznosítható anyagoknak kellene másnap reggel távoznia és nem pangania a szervezetben.

Még a legnehezebben emészthető marhahús, vagy tejtermékek is optimálisan 4 óra múlva kiürülnek a gyomorból és a gyomor nyugalmi állapotba kerül, pihen, regenerálódik. Ha azonban evés után fent, a gyomorban teltségérzet, feszülés, vagy böfögés jelentkezik, az azt jelenti, hogy olyat evett, amit nem kellett volna, emiatt az emésztése leállt, és az étel erjedésnek indult a gyomorban. Ennek következményeként jelentkezik majd a reflux és a gyomorfekély.

Ugyanez lehet a következménye a túl késői vacsorának, vagy az este evett nehéz ételeknek is. Ami lefekvésig nem ürül ki a gyomorból, az már reggelig nem fog, hanem ott erjed a gyomorban. Amikor elalszunk, lelassul az emésztőrendszer működése és nem fogjuk álmunkban megemészteni az ételt, viszont a savas pép fekve, könnyebben feljut a nyelőcsőbe, kimarva, irritálva azt. Ez az egyik oka a reggeli köhögésnek, krákogásnak.

Viszont, mivel még emészteni kell(ene), aludni sem fogunk jól, mert az emésztőrendszernek pihenés, regenerálódás helyett még dolgoznia kell. …és akkor jönnek az éjszakai felébredések, alvásproblémák.

Ez az oka annak is, ha reggel már úgy ébred, hogy „farkaséhes”. Ilyenkor az éjszaka besűrűsödött, pangó étel megmarta a gyomor védőrétegét és felmart részt irritálja reggel a gyomorsav, amit éhségként tudatosít. Ez napközben is okozhat „éhségrohamokat”.

Sokan tapasztalják ennek pont az ellenkezőjét, vagyis hogy reggel egyáltalán nem éhesek, nem is igazán bírnak semmit sem enni – legfeljebb a kávé jöhet csak. Az ok ugyanaz. Azért nem éhes reggel – mert még a tegnapi adaggal sem végzett. Ha van még étel a gyomorban, akkor nem termelődik „éhséghormon”, a gyomor nem küld jelzést az agynak, hogy „jöhet a következő adag”. A reggeli első étkezésnek kellene a legenergiadúsabbnak lennie, de az emésztés éjszaka is rengeteg energiát használt fel, ezért kell a reggeli dopping. Emellett a kávé savassága gyomorirritációt okoz, savat generál és – megkordul a gyomra.

Hogy naponta hányszor és mikor kellene enni, arról itt olvashat részletesen.

Legfontosabb a megfelelő arányok betartása.

Régen ritkán ettek hús, és akkor vagy húst ettek hússal (ha bőven van hús, ki akar kenyérrel jól lakni?), vagy kevés hús és sok köret került a tányérra. Tehát sok (teljesértékű) szénhidrát, sok zöldség, gyümölcs, zsír és kevés fehérje volt a megszokott étrend.

A mai napi táplálkozásunk 80-100 évvel ezelőtt még lakodalmi, ünnepi ételnek számított volna – és legtöbben ezt eszik ma minden nap, akár naponta háromszor is. Ma sok húst, fehérjét eszünk sok szénhidráttal, a zöldséget pedig a savanyú uborka képviseli a tányér mellett – és még csodálkozunk, hogy emésztési problémáink vannak.

Az eredeti magyaros táplálkozásról és az egészséges étrendről itt olvashat részletesebben.

Ha mégis egyszerre akarunk mindent enni, akkor – legalább napi, vagy heti szinten – az alábbi képen levő arányokra kell törekedni, hogy ne legyen problémánk.

Összefoglalva

Ne nagyon keverjük a lassan és gyorsan emészthető táplálékokat, de ha mégis így teszünk, akkor figyeljünk a megfelelő arányokra, és a könnyen emészthetőből legyen a több.

Ha egy étkezéstől túlságosan eltelünk, lelassulunk, akkor valamit rosszul csináltunk és az emésztés energiát vesz el, ahelyett hogy táplálna.

Gyümölcsből, zöldségből bármikor, bármennyit ehetünk. (Zöldségtől és gyümölcstől még senki nem hízott el, – legfeljebb amit mellé evett, attól.) … és nem, nem fog erjedni éjszaka a gyümölcs bennünk, csak akkor, ha a meg nem emésztett, pangó vacsora tetejére küldjük rá.

Nagyobb mennyiségű – bármilyen – fehérjét inkább délben fogyasszunk, így marad ideje a szervezetnek lefekvésig lebontani azt. (Ami lefekvésig nem ürült ki a gyomorból, az már reggelig nem fog, csak erjed és savat generál.)

Nagyobb mennyiségű húst, vagy más fehérjét inkább rostos salátával, erjedést gátló, lazító hatású leveles zöldekkel, vagy emésztést serkentő gyümölcsökkel együk.

Reggel és este inkább könnyebben emészthető ételeket fogyasszunk. Reggel érdemes a magas energiatartalmú (szénhidrát, zsír) ételeket enni, mert így gyorsan jutunk belőlük energiához, de a bevitt kalóriatartalmat – jó eséllyel – estig el is használjuk.

Este pedig ne terheljük meg a gyomrunkat nehezen emészthető ételekkel, ha nem akarunk gyomorégéssel, refluxszal ébredni. Ilyenkor együnk kevés szénhidrátot (alváshoz nem kell a gyors energia), minimális könnyen emészthető fehérjét, és teltségérzetet okozó sok rostot és zsiradékot. A lényeg, hogy lefekvéskor már ne nagyon legyen semmi a gyomrunkban.

Az emésztésünk gyorsaságát egyszerűen le lehet ellenőrizni a Cékla-teszttel:

Vacsora után közvetlen egyen meg egy (kis almányi) céklát; nyersen, reszelve, főve, párolva, magában vagy akár édesítve. Az a fontos, hogy a cékla legyen az utolsó szilárd étel, ami a gyomrába kerül. A céklával alig van dolga a gyomornak. Mivel eleve leves, nem szív fel gyomorsavat. A gyomor csak kicsit még hígít rajta és továbbítja a lebontási szakaszba. Magas rasttartalmánál fogva a beleken is gyorsan végig halad.

Ha reggel a széklete piros, akkor optimálisan bontotta le a vacsoráját, jól működik az emésztőrendszere. Ha csak két-három nap múlva (vagy egyáltalán nem) jelenik meg a piros szín, az lassú emésztést jelent és amig a cékla nem ürül, addig az étel a szervezetében erjedt.

Ha azt akarja tudni, hogy például a húst milyen gyorsan emészti, akkor vacsorára egyen meg egy szelet húst, köretnek pedig főtt, vagy sült céklát. Az a kérdés, hogy mikorra ürül ki a cékla – mert addig a hús is a beleiben „rohad”. Ha csak két nap múlva ürül a cékla, akkor elég 3 naponta húst ennie.

Ha a cékla után éjszaka hirtelen kell menni wc-re és ürül a piros, az bélirritációt, bélgyulladást valószínűsít. Ilyenkor a rostok irritálják a bélfalat és ez okoz fokozott bélmozgást.  Ha rosszul lebontva, túl gyorsan halad végig az étel a beleken az felszívódási zavart, tápanyag (vitamin)hiányt eredményez.

Ha az anyagcserénk normális sebességű és mégis vannak emésztési problémáink, akkor bizony a rossz táplálkozás a hiba forrása.

…és zárásként egy eset:

Azzal a problémával fordultak hozzám, hogy fogyni szeretne, de állandóan éhes (lásd fent – Miért vagyok mindig éhes?) és ezért nem tud. Este 6 körül szokott vacsorázni, de 8-9 körül újra ennie kell, mert ha ekkor nem eszik, akkor az éjszaka közepén ébred fel, hogy „éhes”, és akkor már nem is nézi, hogy mit eszik.

• Mondtam neki, hogy a lefekvés előtt bevitt energiát már nem hasznosítja a szervezet, csak félreteszi – zsírként.
• Megkérdeztem: – Füstölt szalonnát szereti?
• Szeretem, de nem ehetek, mert fogyózok. – jött a válasz.
• Felejtse el – mondtam. Vágjon egy szelet újjnyi vastag szalonnát, kockázza fel, majd süsse zsírjára. Fogjon egy adag vegyes zöld salátát (a zacskósak jók), turbózza fel, paradicsommal, paprikával, hagymával, uborkával, amivel csak akarja, majd öntse rá a kisütött szalonnát a zsírjával együtt. Milyen íze lesz a salátának? Hát füstöltszalonna. Ezt egye meg vacsorára, csak ne egyen hozzá kenyeret, vagy más szénhidrát tartalmú ételt.

Három nap múlva visszajött és azt mondta: – Nekem ez a ”szalonna diéta” bevált! Nem hogy nem éhezem meg este és éjszaka, van, hogy még reggelizni sem kívánok.

Tehát a lényeg a mennyit és a mit-mivel.