A fejlettebb társadalmakban egyre inkább felismerik a vásárlók, hogy a tej nem igazán tekinthető egészséges, emberi tápláléknak és rendszeres fogyasztása több problémát okoz, mint amennyi előnye van (ha lenne valami előnye).
A tej és a tejtermékek sohasem képezték az emberiség mindennapos táplálékát, főleg mivel normális körülmények között a tej csak szezonálisan – nyár végéig, a szoptatási időszakban – állt a rendelkezésre, kis mennyiségben és csak szűk földrajzi területen.
A mai tejfogyasztási szokásaink a nagyüzemi tejgyártás támogatásával, az 1960-as években megindult reklámkampányok következményeként alakult ki. Folyamatos reklámokkal próbálták rávenni az embereket, hogy több tejet, tejterméket fogyasszanak, de ez nem nagyon sikerült, így inkább a gyerekeket szoktatták rá a tejre. Ezért fogyasztanak a 60-as évek után született nemzedékek már több tejet, mint nagyszüleik, dédszüleik. Hogy valójában mióta és miért is iszunk tejet, arról itt olvashat részletesen.
Csakhogy a mai tejnek – a nagyipari tejtermelési módszerek következtében – már nem sok köze van az évszázadok óta ismert, a mezőn legelő tehéntől való tejhez, talán csak annyi, hogy azért a tej még mindig a tehénből jön ki.
Jól mutatja, hogy az emberiség mennyire nem tejivó, hogy a Föld lakosainak legalább kétharmada egyáltalán nem fogyaszt semmilyen tejterméket. A tejfogyasztás (eltekintve a pásztornépektől) leginkább a nyugati társadalmakra és a nyugati életmódot (és problémákat) átvevő fejlődő országokra jellemző.
Miért más a mai tej?
Azt állítják a tejipar képviselői, hogy sok hasznos tápanyag van a tejben (igen, ami a boci számára lenne szükséges), de ez igazából csak a természetes körülmények között élő és kizárólag fűvel táplált állattól származó tejre lehetne igaz, nem pedig a tejfarmokról származó tejre.
A tejbe a hasznos tápanyagok – vitaminok, ásványi anyagok – az állat által elfogyasztott, és a tejben kiválasztott táplálékból, – vagyis normális körülmények között a lelegelt fűből, gyógy- és más növényekből kerülnek bele. Mennyi – az ember számára szükséges – hasznos tápanyag lehet a fű helyett, szójával, erjesztett kukoricaszárral és lucernával, valamint húslisztből kivont fehérjékkel etetett tehenek tejében?
A tejek hivatalos tápanyagtartalom vizsgálatát – amit többnyire a tejipar fizet – valószínűleg nem egy tőgygyulladásból antibiotikummal éppen kikezelt és tejtermelésbe visszaállított tehén tejénél elemezik, hanem inkább egy mezőn legelésző tehén tejét. (A betegségekből éppen kigyógyult teheneket legtöbbször inkább eladják marhahúsként, nem kockáztatva egy újabb gyógyszerkiadást.)
A hivatalos tápanyagadatok mellett a tehéntej tartalmaz még növekedést serkentő hormonokat, női nemi hormonokat (ösztrogén, prolaktin), antibiotikumokat, növényvédő szereket, vírusokat és gennykeltő baktériumokat. Melyikre van szükségünk ezek közül?
Alapvetően ösztönösen nem iszunk tejet, de a reklámok hatására kialakult társadalmi szokások miatt a minden napjaink része lett. Sokszor a gyerekek is elutasítják a tejet, de egy kis kakaóval elnyomva az ízét, vagy édességként (tejszelet, gyümölcsjoghurt, puding) feldolgozva, már könnyen eladhatóvá válik az ipari tej. Többször hallottam már, hogy a rendszeres tejfogyasztók, amikor megkóstolják a frissen fejt tejet, az már nem ízlett nekik.
Szerencsére a felvilágosultabb társadalmakban egyre többen ismerik fel, hogy ez nagyon nem jó így. Sem a felturbózott, kizsákmányolt, megbetegített állatoknak, sem az embereknek. Ennek következtében egyre kevesebb tej és tejtermék fogy, miközben a nagyüzemi tejfarmok egyre több tejet állítanak elő. Amerikában és Nyugat-európában is hatalmas mennyiségű eladatlan tej (főként sajt formájában) áll a hűtőraktárakban. Gyakorlatilag gyorsabban lesz most a tej, mint ahogy az emberiség képes azt elfogyasztani. (Nem a napfénytől ad a tehén sok tejet, hanem a táptól és a hormonoktól, többek között ezért okozhat hormonális problémákat a tejfogyasztás sok embernél.)
A tejipar lépése a csökkenő keresletre
A nagyipari tejcégek előtt két választás áll: a csökkenő helyi forgalmuk ellensúlyozására, reklámjaik fókuszát inkább a fejlődő országokra, Ázsiára és Afrikára irányítják.
Ausztráliában és Új-Zélandon hatalmas mennyiségű tejet termelnek (alacsony helyi fogyasztás mellett), amit elsősorban Kínában és Dél-kelet Ázsia országaiban adnak el. (Ennek következtében például a Fülöp-szigeteken a hagyományosan kókusztejjel készülő édességeket, ma már amerikai és új-zélandi sűrített tejjel készítik – mert ott még az a „menő”.)
A legnagyobb tejipari cégek azonban más irányba is tekintenek. Kezdik bevásárolni magukat a növényi „tejeket” és vegán „tej”termékeket gyártó cégekbe, felkészülve a tejfogyasztás további, jelentős csökkenésére. Amerika egyik legnagyobb tejipari vállalata (Dean Foods) többségi tulajdont szerzett az egyik legnagyobb növényi tejeket gyártó cégben (és részesedést más hasonló vállalatoknál), mivel ezentúl – a piaci keresletnek megfelelően – inkább növényi alapú termékekre fog koncentrálni. Több más tejipari cég is csökkentette a tej felvásárlási mennyiségét a beszállítóknál, sőt kisebb üzemeket már be is zártak a csökkenő kereslet miatt. Amerikában (és nálunk is) a 80-as évek óta csökkenő tendenciát mutat a tejfogyasztás, ezért indít néha reklámkampányokat a tejipar. 
A legnagyobb élelmiszeripari cégek ma már úgy látják, hogy a növényi készítményekért a jövő, ezért például a az egyik legnagyobb világcég a Danone is csökkentette befektetéseit a tejiparban, miközben több pénzt fektet a vegetáriánus termékek gyártásába és forgalmazásába. A legismertebb növényi tej márka – az Alpro – ma már a tejipari óriáshoz tartozik. A keresletet látva még a Coca-Cola is megvásárolt egy növényi „tejeket” gyártó céget és saját márkát indított, ami megtalálható már minden nagyobb üzletben.
Nélkülözhetetlen a tej?
Élelmiszerként az embernek egyáltalán nincs szüksége semmire, ami a tejben van.
Nézzük, mi mire is használunk ma leggyakrabban tejet, – mondjuk például süteményekhez. Mi is a szerepe a tejnek a sütiben? A tej legnagyobb része (90 %) tulajdonképpen víz – tehát a sütihez gyakorlatilag víz-folyadék kell és nem kifejezetten a tej. A vízen kívül a (bolti)tej tartalmaz még 1,5-2,8 % zsírt, 4-5 % cukrot és kb. 3 % fehérjét. Vagyis vízzel, picit több cukorral és zsiradékkal, esetleg egy nagyobb tojással (fehérjével) a sütemény receptben ugyanazt érjük el, mint a tejjel; vagy használhatunk növényi „tejet”.
Mikor megkérdezem: „Miért kell a sütibe tej?” Legtöbbször az a válasz: „Mert azt írja a recept.” Ennyi, semmi logikus oka sincs.
…és a tejberizs?
A tejberizst hagyományos ételnek tekintjük, pedig a rizs nálunk egy viszonylag új étel és ugye régen tejet is csak az ivott, akinek volt tehene. A tejberizs valójában ázsiai étel és egész Ázsiában a kókusztejben főtt rizs, gyümölcsökkel, fűszerekkel dúsítva egy hagyományos desszert. Valószínűleg a gyarmatosítók révén került Európába ez a csemege, de mivel sem Angliában, sem Hollandiában nem terem kókuszdió, így egy másik zsíros, fehér folyadékkal, a tehéntejjel helyettesítették a kókusztejet.
Egy reggeli müzlit vagy zabkását is el lehet készíteni bármilyen növényi „tejjel”, vagy akár gyümölcslével is. A legfinomabb és a legtáplálóbb egyébként ennél is a kókusztej. Többen mondják, hogy úgy más az íze. Ez igaz, de hát ugye a tejjel készültet is ízesítik valamivel, amivel elnyomják a tej ízét, úgyhogy csak ízesítés kérdése az egész.
Hogy mennyire nélkülözhető a tej a minden napjainkban azt jól mutatja a mostani járványhelyzet okozta válság is. 
A vendéglátóhelyek és az iskolák, óvodák bezárásával mindenhol hatalmas mennyiségű eladhatatlan tej halmozódott fel. A teheneket minden nap meg kell fejni, hiszen – a hormonok hatására – folyamatosan adják az extra mennyiségű tejet, viszont jelentősen csökkent a felvevő piac. Ennek következtében a termelők egyszerűen kiöntötték a tejet. Csak Kanadában heti 5 millió liter eladhatatlan tejet engedtek ki a mezőkre.
Az emberek otthon jóval kevesebb tejet, tejterméket fogyasztanak, mint a menzákon, vendéglőkben és a bevásárlásoknál is inkább csak a fontos dolgokat veszik meg, így a tejes desszertek sokszor kimaradnak.
Gondoljunk csak bele: ha otthon valami édességre vágyunk, nem gyakran jut eszünkbe, hogy főzzön magunknak például egy pudingot, inkább eszünk egy csokit, kekszet. Mert ha már főzünk, akkor nagyobb adag készül a családnak is, de nem biztos, hogy a többieknek is éppen kellene. Napközben azonban az ebéd vagy vacsora vásárlásakor könnyebben belekerül a kosárba egy-egy dobozos tejes desszert, puding. És ha van hozzá egy eldobható műanyag kanál is, akkor lehet hogy már nem is kell hazavinni.
Növényi „tejek”
Tulajdonképpen bármilyen étel elkészítésekor helyettesíthető a tej (ezt tapasztalja is a több millió tejérzékeny). Tejpótlásra legalkalmasabbak a természetes zsírtartalmú magvakból készült „tejek”. Ilyenek a kókusz, a mandula, a kesudió, de mogyoróból, dióból is készülhet. Amerikában egyre elterjedtebbek a repcemagból és szójából (szóját inkább ne!)„tejek” és növényi „sajtok”. Készülhet tejhelyettesítő gabonákból is (rizs, zab, búza, stb.), de ezeknél a zsírtartalmat más növényi olajokkal pótolják. 
Ma már nálunk sok rengeteg változata kapható ezeknek, de házilag sokkal olcsóbban elkészíthetők. Például egy rizs-, vagy mandula”tej” elkészítése a minden háztartásban megtalálható eszközökkel (mosogatással együtt) sem tart tovább 15 percnél és csak töredékébe kerül a bolti változatoknak. (Az interneten rengeteg recept található.)
A sajt, joghurt, tejföl növényi változatai már nem igazán készíthetők el házilag, viszont növényi olajokból készülő, teljesen sajt ízű „vegasajtok”, illetve növényi tejekből készült joghurtok is kaphatók már, egyre több helyen, köszönhetően például a természetes sajt aromáknak. (Nagyon sok tejből készülő sajtkészítményben is használnak sajt aromát, hogy elnyomják a táp ízét, vagy hogy egyáltalán legyen valami íze.)
Most mondhatnánk, hogy igaz, hogy a tápos, hormonos, antibiotikus tej nem egészséges, de a növények is tele vannak méreggel, mert permetezik és műtrágyázzák azokat! Ez – sajnos – tény.
Csakhogy egyrészt a műtrágyákkal pont azokat a nyomelemeket pótolják vissza a talajba, ami növény növekedéséhez szükségesek (és a kizsákmányolt talajban már nincsenek), másrészt az állatok takarmányaként termesztett növényeket is permetezik és a takarmánynövényekbe kerülő mérgekre nincs olyan szigorú határérték meghatározva, mint a közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényeknél. Azonkívül a permetezett takarmányt elfogyasztó állatok szervezetében többszörösen halmozódnak fel ezek a mérgek, például a húsban, zsírban, illetve választódnak ki a tejben és a tojásban, mint ami maradhat az emberi fogyasztásra szánt növényekben.
A nem régiben kirobbant „tojásbotrány” esetében is szinte egész Európában találtak növényvédő szereket a tojásban, ami a tyúkok által elfogyasztott takarmányból került bele. (A tyúkokat pedig miután „letojtak”, – eladták húsként.)
Összegzésként
A választás mindig a tudatos vásárlóké és ezt követik a gyártók is.
Mivel a tejre – mint élelmiszerre – semmi szükségünk, választhatunk helyette mást is pótlásként, mert szinte minden ételben kiváltható tej. Ha mégis ragaszkodunk a tejhez és a tejtermékhez, akkor válasszuk inkább a minőségi, szabadtartásból származó termékeket (ha hozzájutunk és meg tudjuk fizetni), vagy választhatjuk az olcsó „ipari szemetet”, annak minden következményével együtt.
További kapcsolódó cikkek:
…és ez itt a tej természetes forrása:
