Miért nem tudják gyógyítani?

A Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa az emésztőrendszer ismeretlen eredetű krónikus gyulladásos betegségei. Nagyon sokak életét keserítik meg ezek a gyulladásos bélbetegségek, de ma az orvoslás tehetetlen velük szemben, csak (szokás szerint) a tüneteket próbálják enyhíteni, illetve a következményeket, a károsodásokat próbálják felszámolni. Legtöbbször sikertelenül, mert a betegség vissza-vissza tér, a tünetek hosszú tünetmentes időszakok után is („indokolatlanul”) fellángolhatnak.

Pedig a megoldás lehet, hogy nem is olyan bonyolult. Mivel az orvoslás nem ismeri a kiváltó okát és a gyógymódját, ezért „autoimmunnak” tekintik (mert azzal úgysem tudunk mit csinálni).

Melyek a bélgyulladás tünetei?

A Crohn betegség a colitis ulcerosával együtt alkotja az úgynevezett IBD (Inflammatory bowel disease) betegségek csoportját. Mindkettő oka ismeretlen (lehet, hogy ugyanarról van szó?) és változatos tüneteket okozhatnak.

Először nézzük röviden az emésztőrendszer működését, a bélrendszer feladatait:

A gyomor erősen savas közegében történik meg az étel felhígítása, a (rágás utáni) további pépesítése és a fehérjék felaprítása. A gyomorban nem emésztünk, csak aprítunk és hígítunk. Ahhoz, hogy az itt levő enzimek el tudják végezni a feladatukat erősen savas közeg szükséges. A következő szakaszban, a patkóbélben (nyombél) történik meg a tápanyagok lebontása és a gyomorsav közömbösítése. Az itt levő zsír-, fehérje-, és szénhidrátbontó enzimek számára az optimális közeg semleges, vagy enyhén lúgos pH. Ehhez a patkóbél bikarbonátokat (szódabikarbóna) választ ki. A lebontott – már hasznosítható – tápanyagok a vékonybélbe kerülnek, ahol megtörténik a szükséges tápanyagok felszívódása. A maradék a vastagbélbe jut, ahol a nyirokrendszeren keresztül visszaszívódik a hasznosítható folyadék és a salakanyagok besűrűsödnek, majd kiürülnek. (Az emésztőrendszer működéséről részletesebben itt olvashat.) 

A bélgyulladások legjellemzőbb tünete az állandó hasmenés, görcsös hasi fájdalom. Mivel a gyulladás elsősorban a beleket érinti, ott a betegség következményeként felmaródások, sebek, fekélyek alakulhatnak ki.

Képzeljünk el egy nyílt sebet a bőrünkön: ha ehhez bármi hozzáér, összerándulunk. Ugyanez történik a bélrendszer esetében is. A gyulladt, felmart területeket érintő bármilyen irritáció hatására a bél összerándul és a benne levő tápanyagok, salakanyagok „végig szaladnak” rajta és kiürülnek. Ez a hasmenés.

Egyes esetekben a betegség olyan mértékű hasmenést okoz, hogy napi 10-20 alkalommal is rátör a betegre, akár éjszaka is. Súlyos esetekben véres, nyálkás, gennyes széklet is ürülhet. A betegség lefolyásában fellángolások és nyugalmi periódusok váltakoznak, a nyugalmi fázisokat váratlanul – látszólag minden ok nélkül – súlyos tünetek követhetik.

A további tünetek már a gyulladás következményei:

• Fogyás – mivel a tápanyagok nem tudnak felszívódni.
• Étvágytalanság, émelygés, hányinger – jelez a szervezet: „Ne küldjél semmit, úgysem tudok vele mit kezdeni!”
• Állandó fáradtság, kimerültség – tápanyaghiány.
• Végbélberepedés, sipoly – ez az állandó hasmenés okozta felmaródás következménye.
• Ezeken kívül előfordulhat még láz, vérszegénység, ízületi fájdalom, szájfekély, szemgyulladás – vagy bármi más, amit az orvos annak gondol.

Mi a különbség a kettő között?

Valójában nem sok, sőt a tünetek is szinte ugyanazok.

A Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) legfőképpen a végbelet és a vastagbél utolsó szakaszát (szigmabél) érinti, – de előfordulhat a vastagbél bármelyik részén is. Jellemzően sebek, felmaródások, fekélyek alakulnak ki a bél belső hámszöveteiben. Gyógyítani nem tudják, „gyógyszerekkel” egy ideig szinten lehet tartani, de a kiújulás valószínű.

Crohn-betegség esetén a gyulladásos folyamat legtöbbször a vékonybél és a vastagbél találkozásán jelentkezik (jobb oldalt az alhasban), de érintheti a teljes vastag- és vékonybelet is, és bizonyos (ismeretlen?) esetekben az egész emésztőrendszerre, a nyelőcsőre és a gyomorra is kiterjedhet. Gyakorlatilag az emésztőrendszer bármelyik részén okozhat tüneteket, a szájüregtől a végbélnyílásig. A gyulladásos területek sokszor nem összefüggők, gyulladt területek és az ép bélszakaszok váltakoznak egymással.  A betegség sokszor nagyon fájdalmas, (a beteg kórházi kezelésre is szorul), máskor pedig csak nagyon enyhe tünetek jelentkeznek.

A gyulladás a bélfal teljes szerkezetét érintheti, gyakran a bél perforációjához (kilyukadásához), fekélyekhez, gyulladásos tályogokhoz vagy sipolyképződéshez vezet. Súlyos esetben a gyulladások miatt a bélfal megvastagodhat, hegesedhet, amitől összeszűkül és akár el is záródhat; ilyenkor műtéti beavatkozás szükséges, amikor is eltávolítják az adott bélszakaszt. A betegség krónikus lefolyású, ami azt jelenti, hogy nem gyógyítható, a terápiás kezeléseknek köszönhetően azonban a tünetek enyhíthetők, egyes esetekben pedig huzamos ideig tartó panaszmentesség is elérhető.

Akkor most melyik? Vannak olyan esetek, amiket a tünetek és a vizsgálatok alapján sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy melyikről van szó, ilyenkor a „meghatározatlan vastagbélgyulladás” (indeterminális colitis) kategóriába kerülnek. (Vagyis: nem tudom, hogy mi a baja.)

A két betegség annyira hasonló, hogy fenn áll annak is a lehetősége, hogy valójában egy betegségről van szó, és a Colitis a súlyosabb Crohn-betegség enyhébb, kezdeti stádiuma.

Miért is nem tudják gyógyítani?

Először is azért, mert nem tudják az okát, és amíg nem szűnik meg a kiváltó ok, a betegség is megmarad. Orvosságokkal legfeljebb a tüneteket próbálják enyhíteni, elnyomni, de azok a problémát, a gyulladás okát nem szűntetik meg. Másrészt pedig azért nem tudják gyógyítani, mert nem a megfelelő szakember foglalkozik vele, hanem az immunológus, a sebész és a gasztroenterológus.

Pedig megoldás lehet, hogy ott van a szemünk előtt, de az túl egyszerű lenne, és nem tartozik az említett szakemberek szakterületéhez, hanem csak egy – orvosi szempontból – lenézett mellékághoz.

Lássuk a hivatalos okokat

A betegség pontos oka ismeretlen, feltételezik, hogy nem egy, hanem több ok kölcsönhatása miatt alakulhatnak ki a tünetek. (Forrás)

Jelenleg a következőket feltételezik:

• Ma elsősorban immunológiai – autoimmun – betegségnek tekintik, ami az immunrendszer túlzott aktivitását, „túlműködését” jelentené, de a legújabb kutatások szerint (a hivatalos protokollal ellentétben) ennek pont az ellenkezője lehet a valószínű, vagyis az immunrendszer túlterhelődése, gyengülése okozza a gondot. A most elfogadott álláspont szerint az immunrendszer működésében zavar támad (miért?), emiatt ellenségként azonosítja be a bélflóra saját baktériumait, ezért azok ellen védekező reakciót indít be, ami bélkárosodáshoz vezet. Ezzel az a gond, hogy így csak a hasznos baktériumokat kellene elpusztítania a hibás immunrendszernek és nem a bélfal szöveteit roncsolni. Azonkívül a gyulladás a vékonybelet és a nyelőcsövet is érintheti, ahol normál körülmények között nem élnek meg a bélflóra baktériumai, így ezeken a részeken már nem is lenne dolga az immunrendszernek; tehát a bélbaktériumoknak semmi köze az emésztőrendszer más részein kialakuló egyéb gyulladásokhoz. Ezzel már kérdésessé is vált az elmélet és az ”autoimmun” tényező. (Az autoimmun kifejezés egy olyan JollyJoker ma az orvosok számára, amit bármire rá lehet mondani, amivel nem tudnak mit kezdeni.)

• Genetikai tényezők: A Crohn-betegség és a Colitis sem örökölhető, de egyes jelek szerint bizonyos gének hajlamosíthatnak rá. (…és ha ugyanazt az életmódot folytatjuk, mit a szüleink, ugyanazok lesznek a betegségeink is.)
• Fertőzéses eredet: egyes tudósok szerint fertőzött tehenek tejével, az abból készült tejtermékekkel juthatnak be olyan baktériumok a szervezetbe, amelyek bélgyulladást okozhatnak, míg mások szerint a feldolgozott, hűtve tárolt élelmiszerekben (marhahúsban, sertéshúsban, csirkehúsban, felvágottfélékben, hamburgerben, sajtokban) maradó Listeria és a Yersinia baktériumok a felelősek – bár ezeket nem minden esetben tudják kimutatni (akkor mi?).
• Pszichológiai okok: a szakértők szerint a pszichés állapot a betegség kialakulásáért nem felelős, de a stressz egészen biztosan kiválthat akut fellángolást, illetve ronthatja az állapotot (mivel a stressz terheli a szervezetet, gyengíti az immunrendszert).

• Dohányzás: dohányosoknál háromszor nagyobb valószínűséggel alakul ki Crohn-betegség, de ez önmagában nem magyaráz meg semmit. (A dohányzás stresszterheléssel és egyéb egészségtelen életmódbeli tényezőkkel is együtt járhat.)
• Gyógyszerek, antibiotikumok: túl gyakori antibiotikumos kezelések, bélrendszert károsító hatása és folyamatosan szedett „gyógyszerek” okozta terhelések (olvassák el a betegtájékoztatót, hogy szerepel-e benne: „emésztési zavarok”).
• Helytelen táplálkozás: feldolgozott, finomított élelmiszerek, túlzott finomított szénhidrát fogyasztás, a túlzott fehérjefogyasztás, az alacsony rostbevitel, hidrogénezett zsírok, tartósítószerek, stb. A gyulladásos bélbetegségek jóval gyakoribbak az ezeket fogyasztó gazdagabb, nyugati társadalmakban, mint a szegényebb országokban. Valójában az emésztési problémákat leggyakrabban a táplálkozás okozza.

Hogyan diagnosztizálható a Crohn-betegség és a colitis?

Vastagbéltükrözés: amennyiben a betegség a vastagbelet is érinti láthatók a gyulladt területek, fekélyek és (Crohn esetén) a megvastagodások. A vizsgálat során az elváltozásból szövettani mintát is szoktak venni, hogy kizárják a daganat esélyét.

Gyomortükrözés: a gyomortükrözés segítségével észlelhetők a nyelőcsőben és a gyomorban, illetve a nyombélben látható kóros elváltozások. Itt is vesznek mintát.

Vékonybéltükrözés: a 4-5 méteres vékonybélből csak a patkóbelet, esetleg az utána közvetlen következő néhány centis bélszakaszt tudják vizsgálni, – a többi rész ezzel a módszerrel „láthatatlan”.

Ultrahang, röntgen, CT: a fekélyek, sipolyok, a gyulladás miatt megvastagodott és beszűkült területek kimutatására alkalmazzák.

Laborvizsgálatok:  Vérvétellel már korai stádiumban kimutathatók a gyulladásos bélbetegségekben gyakori  ASCA IgA/IgG   antitestek (Crohn), amivel az autoimmun folyamatokat próbálják igazolni, de a kiváltó okot nem mutatják meg, csak a folyamatot jelzik. Sok esetben meglévő tünetek esetén is negatív eredményt jelez a vizsgálat.

Ezek mellett leginkább csak a tünetekre alapozzák a diagnózis felállítását, és csak az orvos döntésén múlik, hogy minek nyilvánítja. Egyértelmű diagnosztikai módszer a betegség kimutatására nincs.

Orvosi kezelése

A mai orvoslás nem tudja gyógyítani, ezért autoimmunbetegségnek nyilvánították (mert azzal már nem kell csinálni semmit), ezzel „gyógyíthatatlannak” bélyegezve a beteget. Pedig ebből a betegségből is meg lehet gyógyulni!

Mivel a kiváltó okot nem ismerik, csak a tüneteket próbálják enyhíteni gyulladáscsökkentőkkel, fájdalomcsillapítókkal, illetve a szervezet jelzéseit próbálják elnyomni szteroidokkal, immunblokkolókkal.

Ezek a „gyógyszerek” a gyulladásos folyamatot próbálják mérsékelni, de nagy részük maga is terheli az emésztőrendszert – és akár bélgyulladást is okozhatnak. (Lásd a betegtájékoztatóban.) …és akkor most áll fenn a kérdés: lehet, hogy a „gyógyszer”terhelés miatt nem gyógyul?

A fogyás miatti tápanyaghiányt különböző tápszerekkel, vitaminkészítményekkel próbálják enyhíteni, de ha a gyulladás a felszívódásért felelős vékonybelet is érinti, akkor ezek nem sokat érnek.

Kóros esetekben a gyulladt, a gyulladás miatt megvastagodott, beszűkült bélszakasz műtéti eltávolításával akadályozzák meg az életveszélyes bélelzáródást. Ha viszont az eltávolított szakasz a vékonybél része, akkor további felszívódási, emésztési problémák várhatók.

Más esetben a gyulladásos gócokból a méreganyagok a bőrön keresztül próbálnak ürülni és megjelennek a nem gyógyuló sipolyok, fekélyek – és újra csak a sebész következik.

Röviden egy konkrét eset:

Fiatal nő gyerekkora óta küzd a Crohn-betegséggel. Már kétszer is eltávolítottak egy-egy gyulladt, 20-25 centis darabot a vékonybeléből. Diétával és a „gyógyszerekkel” viszonylag tünetmentes – volt.

Ám az orvosa úgy döntött, hogy „biztos” a gyomorsav okozza a gyulladásokat, és felírt neki savcsökkentőt. Érdekes, hogy „a jó doktor” nem tudja, hogy normális körülmények között a gyomorsav nem juthat le a vékonybélbe, – annak más oka van.

Újra erőteljes hasmenése lett, és egy év alatt 17 kilót fogyott. 37 kg-osan került hozzánk. Az állapotfelmérésnél viszont kiderült, hogy valójában (gyerek kora óta) kevés a gyomorsava és nem sok; viszont olyanokat eszik, amihez sav kellene. …és erre kapta a savcsökkentőt. Egyébként az évek alatt összeszedett minden tünete szerepelt a savcsökkentő mellékhatásai között. (A savcsökkentőkről bővebben itt.)

… és most nézzük a betegség legvalószínűbb okát – a táplálkozást. 

Ez a felsorolt lehetséges okok között is szerepel, de ehhez nem ért egy egyik szakorvos sem, ez a dietetikus (táplálkozási szakértő) területe. Az nálunk nemigazán elképzelhető, hogy pl. egy sebész, vagy belgyógyász főorvos tanácsot kérjen egy dietetikustól. Sőt a dietetikai alapelveket is a különböző szakterületek orvosai határozzák meg.

Az emésztőrendszert az terheli a leginkább, amivel nem tud megbirkózni, ez pedig az étel, a nem megfelelő táplálkozás. Ha valamit nem tudunk megfelelően megemészteni, lebontani – vagy valamiből túl sokat eszünk és túlterheljük vele az emésztőrendszert -, az egyszerűen emésztetlenül kerül tovább a patkóbélből a vékonybélbe és a vastagbélbe. Itt már nincs lebontás, tehát az étel erjedésnek indul a belekben. (Konkrétan „berohad” a belekben, ennek első jele: a puffadás.) Az erjedés viszont saverróziót, felmaródást okoz, amiből gyulladás alakulhat ki, illetve a savas közeg kedvez a különböző kórokozóknak (mint említettem, a bélben normál esetben semleges, enyhén lúgos a pH).

Tehát leggyakrabban azért lassul le az emésztés, mert kevés a gyomorsav – ahhoz nem elegendő, amit evett – és a gyomor addig termel savat, amíg egy falat étel is van benne. Akár 24 órán keresztül folyamatosan, így állandó savterhelés alakul ki és nincs lehetőség a regenerálódásra. Máskor enzimhiány áll fenn, vagyis nincs elegendő lebontó enzim – ahhoz képest, amit evett -, de sokszor egyszerűen a rossz szokás, a nem megfelelő ételtársítás lassítja le az emésztést. A lassú emésztés okairól itt olvashat részletesen.

Ha a felmaródás a vastagbél és a vékonybél találkozását érinti (gyakori a Crohn esetén), akkor károsodik a kettő határát lezáró vékonybél billentyű, és a vastagbél baktériumai bekerülnek – az amúgy szinte steril – vékonybélbe és ott gyulladást, fertőzést okoznak. Ha más területet érint a felmaródás, akkor nincsenek bélbaktériumok a vékonybélben.

Gyakran a vastagbélben azért alakul ki gyulladás, mert itt szívódik vissza a folyadék a salakanyagokból, sűrűsödik be a széklet és emiatt fokozódik a lerakódás, pangás, koncentrálódnak a savak, amelyek felmaródást okoznak. Más esetben a saverrózió a gyomrot, a nyelőcsövet és a szájat érinti elsősorban, és ha (ekkor még) nincs béltünet, akkor ezt refluxnak, gyomorfekélynek diagnosztizálják. Ha van bél érintettség is, akkor kinevezik Crohn-betegségnek, vagy colitis-nek, – pedig a probléma ugyanaz.

Tehát a helytelen táplálkozás

Emésztőrendszeri terhelést leginkább a túlfinomított élelmiszerek, a nagy mennyiségű étel, a finomított szénhidrátok és a túlzott fehérjefogyasztás okozhat.

A túlfinomított, feldolgozott, aromákkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel felturbózott, – ételnek kinevezet – termékeket a szervezet sokszor nem is ismeri fel ételként, ezért nehezen, vagy egyáltalán nem képes azokat lebontani. Az aromák, ízfokozók becsapják a szervezetet, a tartósítószerek lassítják az étel bomlását, de ezzel a lebontását is lassítják. Néhány alkalom esetén ez nem is okozna nagy problémát, de a legtöbb család ma napi szinten fogyasztja ezeket.

A finomított szénhidrátok – fehér liszt, fehér rizs, krumpli – (rost híján) besűrűsödhetnek a gyomorban és a patkóbélben, ami miatt ezt a ragacsot az enzimek nem képesek megfelelően lebontani; így azokat a következő étkezés emésztetlenül tovább tolja a belekbe, ahol beindul az erjedés.

Ha a nagy mennyiségű szénhidrátot nagyobb mennyiségű fehérjével kombináljuk, akkor az emésztés – időlegesen – teljesen le is állhat, mivel a keményítő felszívja a fehérjebontáshoz szükséges gyomorsavat. (A szénhidrátokat gyorsabban bontjuk, mint a fehérjéket.)

Nagyon sok esetben az emésztési problémát a kevés gyomorsav okozza. Igen, nem a sok, hanem a kevés (még ha az orvos úgy is gondolja – mint a fenti esetnél). Viszont ma nagyon sok olyan ételt fogyasztunk, amihez több sav kellene. (lásd: Hogyan emésztünk)

Ma sokkal több húst, állati fehérjét fogyasztunk, mint régen (mert a szemetet olcsón adják). Azokat az ételeket, amelyek 80-100 éve csak ünnepi alkalmakkor kerültek az asztalra, ma napi szinten esszük – és meg is jelent a túlterhelés, amivel nem mindenki emésztőrendszere képes megbirkózni.

Az hogy a táplálkozásból adódó terhelés kinél hol, milyen módon jelentkezik, azt nagymértékben befolyásolják az öröklött és egyéni hajlamok, valamint a lelki tényezők is. (…és már itt is van a bélgyulladás többi oka is.)

…és ez az „indokolatlan” fellángolások oka is. Tünetmentes időszakokban az emberek hajlamosak kevésbé odafigyelni a táplálkozásukra, nem tartják annyira a diétát, és a túlterhelés előbb-utóbb újra problémát okoz. Illetve lehet, hogy az étkezést még éppen tolerálná a szervezet, de egy másik betegség, vagy egy stresszhelyzet, túlterheli az immunrendszert és már megint nem az emésztőrendszer állapota lesz a legfontosabb és újra kialakul egy gyulladás.

A megoldás, a segítség

A fentiekből következik, hogy a gyógyulás legfőképpen a megfelelő táplálkozástól függ. Mivel a bélrendszert leginkább az elfogyasztott étel terheli, a bélgyulladását is az eddigi táplálkozása, életmódja okozta.

Testünk minden sejtje képes a gyógyulásra, a megújulásra, a hibák kijavítására. A bélrendszer a tápanyagok, salakanyagok végig haladása következtében állandó terhelés, súrlódás alatt áll, tehát belső hámrétege folyamatosan „kopik” és újra képződik – akár a bőrünk felszíne. A vékonybél hámsejtjei 3-5 nap alatt kicserélődnek, a bélrendszer pedig – teljes mélységében – nagyjából 4-6 hét alatt megújul. Ha kiiktatjuk a terhelő anyagokat és megszűnik a bélirritáció, ennyi idő alatt képes lehet a gyógyulásra is.

Néhány éve volt egy jellemző esetünk:

32 éves nő évek óta küzd véres hasmenéssel. Folyamatosan szedi az orvos által felírt Salofalk tablettát – eredménytelenül. Mikor hozzánk került, a 180 centis nő 51 kg-ot nyomott, – 6 hónapos terhesen. Nagyon aggódott a baba miatt.

Megkérdeztem: – Milyen diétát alkalmaz?

– Az orvos nem mondott semmit – hangzott a válasz, – nagyjából ugyanúgy eszek, mint eddig, csak szedem a tablettát.

Megbeszéltük a megfelelő táplálkozást, segítettük a szervezet regenerálódását és elhagytuk az értelmetlen „gyógyszert”. (A szer egyébként hasfájást, hasmenést és hányást is okozhat – a betegtájékoztató szerint.)

A megfelelő étkezéssel és kiegészítőkkel a hasmenése már egy hét múlva enyhült (a vér is eltűnt) és két hét múlva teljesen megszűnt. Végül 3,5 kg-val megszületett a kisfiú; a nő súlya a szülés után 65 kg-ban állt meg.

Az étkezésnél alapfeltétel az, hogy a fent említett, terhelést okozó ételeket teljesen mellőzük. Hagyjuk el a finomított szénhidrátokat és az iparilag feldolgozott ételeket.

A tejfehérje (kazein) és a szójafehérje a legnehezebben emészthető ételek közé tartozik, tehát minden tejtermék, tejet és szóját tartalmazó étel fogyasztása tilos. A szója természetes módon is tartalmaz emésztést gátló anyagokat.

Csökkentsük minimálisra a húsfogyasztást. Igény esetén könnyebben emészthető tengeri halat, házi baromfit és házi tojást fogyasszon. Az ipari tenyésztésből származó, szójával és gyógyszerekkel felturbózott húsok, tojás, húskészítmények tilosak. A biztos forrásból származó „házi” húst inkább csak magában, vagy zöldségekkel, salátával egye.

A legfontosabb, hogy megszüntessük a belekben a gyulladásnak táptalajt adó savas erjedést. Ehhez – az előzőek elhagyása mellett – egyen sok zöldséget, zöldsalátát. A saláták rosttartalma megakadályozza az étel besűrűsödését, pangását az emésztőrendszerben, gyorsítják a maradék végig haladását a beleken. A zöld növényekben levő klorofill erjedést gátló, fertőtlenítő hatású. Fogyasszon zöldturmixokat! A zöld leveles zöldségeket kombinálja gyümölcsökkel (pl. banánnal). Ez a turmix nemcsak táplál, energiát ad, de tisztít, méregtelenít is. A „lúgosításról’ itt olvashat.

Aktív gyulladásos folyamat esetén és az esetleges műtét utáni regenerálódási szakaszban alkalmazandó étrendről itt olvashat részletesen, a tünetmentes, gyógyulási időszakban illetve megelőzésként ez az étrend javasolt.

Elengedhetetlen az optimális folyadékfogyasztás! (Ez testsúly 25kg-onként legalább 1 liter legyen.) Elegendő folyadék esetén csökken az esély, hogy besűrűsödik az étel a gyomorban, és nem panganak a salakanyagok a belekben. Az erjedésből keletkező savak hígításával csökken a bélirritáció. Hasmenés esetén különösen fontos az így elvesztett víz pótlása.

Kiegészítők

• Chlorella alga – béltisztító, bélregeneráló, erőteljes fertőtlenítő, lúgosító hatású. Képes regenerálni a sav által károsított bélbolyhokat. Optimális közeget biztosít a hasznos bélbaktériumok számára. Tartalmaz minden létfontosságú aminosavat, vitamint, tápanyagot.
• Probiotikum – A bélflóra helyreállítására csak a megfelelő, bélben oldódó, többféle baktériumot és prebiotikumot is tartalmazó készítmények a hatásosak. A probiotikumokról részletesen itt olvashat.
• Rostok – tisztítják a bélrendszer, gátolják a pangást, felszívják az irritáló salakanyagokat. Figyelem! Aktív gyulladás, vérzőfekély esetén, közvetlen műtét után a búzakorpa és más durva rost használata Tilos! Ennek erőteljesen dörzsölő hatása lehet. Csak vízben oldódó, lágyuló rost használható, mint például az útifűmaghéj és a zabkorpa. Hasmenés esetén ezek normalizálják a bélmozgást, felszívják az irritáló savakat, megszüntetik a híg hasmenést. Állandó használatra legjobb gyümölcsökben (pl. banán), leveles zöldekben, párolt zöldségekben levő természetes rost.
• Természetes gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók – Boswellia kivonata erőteljes gyulladáscsökkentő és ezáltal fájdalomcsillapító hatású, de nem irritálja az emésztőrendszert.

A CBD olaj erőteljes fájdalomcsillapító, stresszoldó és gyulladáscsökkentő hatású.

Olajfalevél kivonata gátolja a kórokozók elszaporodását (vírus-, gomba-, baktériumölő), ezáltal megszünteti a gyulladást okozó fertőzést. A gyomorban felszívódik, a véren keresztül hat, így nem károsítja a bélflórát.

Vitaminhiány esetén ajánlott a hiányzó anyagokat is pótolni, de ezek csak akkor tudnak megfelelően felszívódni, ha a Chlorella már regenerálta a bélbolyhokat. A legjobb természetes „multivitamin” a Spirulina alga. Étvágytalanság, kóros fogyás esetén különösen nagy segítség.

Gyógyteaként legjobb a nyugtató, gyulladáscsökkentő kamilla, citromfű és a hámosító sebgyógyító körömvirág tea fogyasztása. Lehet ezeket keverni is, egyenlő arányban.

Zárásként még egy eset:

58 éves férfi évek óta szedi bélgyulladására (colitis) a tablettákat – tünetei változatlanok. A kontroll bélvizsgálatok folyamatosan jelzik a fekélyeket – mindig máshol.

A megfelelő diétával és kiegészítőkkel panaszai két hét alatt teljesen elmúltak, a Salofalk-ot már az első héten elhagyta. Újabb két hét múlva elhagyta a tabletta mellékhatásaira felírt másik 5 fajta „gyógyszert” is.

Egy év múlva újra jelentkezett nálunk – torokfájással, krákogással. Elmondta, hogy már több hónapja jár orvoshoz ezzel, már három antibiotikum kúrán van túl, de a semmit sem javult.

Megnéztem, is kiderült, hogy enyhe refluxa van. Megkérdeztem, hogy most hogyan étkezik?

• Hát próbálom betartani, amit tavaly beszéltünk – jött a válasz.

Végül azonban kiderült, hogy teljesen visszatért az eredeti életmódjához, táplálkozásához, csak a tünetek most nem a beleiben, hanem a nyelőcsövében jelentkeztek.

Világelsők vagyunk az emésztőrendszeri daganatokban. Van-e összefüggés a mai magyaros táplálkozással?