A vashiány az egyik leggyakoribb hiánybetegség, ennek hosszabb távú következménye pedig a vérszegénység, ami számos problémát okozhat. A vasat szervezetünk nem képes előállítani, azt kizárólag a táplálkozásunkkal tudjuk biztosítani. A vasnak vannak növényi és állati forrásai is (az állatok is a növényekből szerzik be a vasat).

A vas szükséges ahhoz a vörösvértestek (hemoglobin) meg tudják kötni az oxigént és azok a megfelelő helyre juttassák azt. Ezért a szervezetben levő vastól függ, hogy mennyi oxigén jut sejtekhez, az agyba és az izmokhoz. Az elegendő oxigén javítja a teljesítőképességet, gátolja a kórokozók szaporodását, javítja az immunrendszer hatékonyságát, fokozza a szervezet teherbíró képességét.

Fontos tudni, hogy a szervezetben levő vas legnagyobb része újrahasznosul. Amikor a vörösvértest elpusztul (ezek átlagos élete nagyjából 120 nap), akkor a benne lévő vasat a szervezet újra felhasználja az új hemoglobin molekula előállításához, – vagyis vasat csak vérzéskor veszítünk.

Mit okoz a vashiány?

Mivel a vashiány esetén a sejtjeink nem jutnak elegendő oxigénhez, működésük lelassul, ennek következtében leggyakrabban a következő tünetek jelentkeznek:

• indokolatlan fáradtság, gyengeség, aluszékonyság,
• fejfájás, (oxigénhiány)
• koncentrációzavar,
• sápadt bőr,
• szapora pulzus (a szív csak nagyobb munkával tud oxigént jutatani a sejtekhez),
• lassú sebgyógyulás, hajhullás,
• immungyengeség.

A vastartalékok kiürülésének, a vashiányos vérszegénységnek (anémia) számos oka lehet, de ma a tartós vérszegénységet vérképzési problémának tekinti az orvoslás, meg is van rá a specialista – a hematológus. Ő szakértő a maga területén – de nem ért az emberhez. Csak a vérképzéssel foglalkozik, más tünet, szervi probléma nem hozzá tartozik, nem ért hozzá (az a kolléga területe).

Vérvételkor több vérparamétert is néznek, például a vas mennyiségét (szérum vas), a vörösvértestek méretét (MCV), a vastartalmukat (MCH). Súlyosabb vérszegénység esetén a vörösvértestek mérete kisebb, színük is halványabb.

Mivel a szervezeten belül a vas a hemoglobin mellett más fehérjékben is megtalálható – ilyen például a traszferrin és a ferritin is, amelyet a szervezet a vas raktározására használ, ezeket is ellenőrzik. Amikor a kevés vas mellett ezek az értékek is alacsonyak, akkor már nem csak vashiányról, hanem vashiányos vérszegénységről is szó van.

Most nem a vérképzési zavarról lesz szó, hanem azokról a gyakori, vashiányt okozó problémákról, amelyek csak ritkán jutnak az orvosok eszébe, legfeljebb másodlagos problémaként tekintenek rá.

A vashiány leggyakrabban gyulladás, fertőzés esetén fordul elő. Ilyenkor az oxigént szállító, vasat tartalmazó vörösvértestek gyorsabban „használódnak el”, és a kórokozókkal szembeni harchoz ilyenkor több is kell belőlük. Hosszan elhúzódó, vagy visszatérő fertőzések esetén gyorsan lecsökken a szervezet vastartaléka, mert nincs elég vas a nagyobb mennyiségű hemoglobin folyamatos előállításához.

Sokszor nincs egyértelmű gyulladásos tünet, fájdalom. A gyulladás kismértékű, vagy rejtett, gócos folyamatról van szó, de a szervezet állandóan küzd, hogy megállítsa, vagy legalább szinten tartsa (tünetmentesen) a folyamatot és ez is kimeríti a tartalékokat.

Gyakori, hogy a vashiány mellett az orvos nem tulajdonít jelentőséget a vérképben levő, egyéb, a gyulladást már a kezdeti stádiumban is jelző értékeknek (például a pajzsmirigy értékeknek), de az endokrinológus azonnal „lecsap” a magas TSH érték miatt a betegre, és máris pajzsmirigybeteget csináltak belőle.

Gyulladás, fertőzés esetén nemcsak a vasból, hanem az immunsejtek működéséhez szükséges jódból is hiány léphet fel. (A vérkép értelmezéséről itt olvashat, a valódi pajzsmirigy problémákról pedig itt.) A gyulladást mindig jelzi a vérkép, még ha erről nem is vesznek tudomást az orvosok.

Jellemző a következő példa, amikor a gyengeséggel, fáradékonysággal, hajhullással küzdő betegnél – az alacsony vas miatt – vérszegénységet állapítottak meg (szerencsére a pajzsmirigyét nem piszkálták).

Amikor a vérképét átnéztem a vashiány mellett húgyúti problémákra utaló jeleket is találtam, de ilyen jellegű tünete, panasza nem volt.

Javasoltam, hogy csináltassanak egy vizeletvizsgálatot is. A vizeletvizsgálat vesehomok okozta gyulladást, és enyhe bakteriális felülfertőződést mutatott ki – vagyis a vashiány a rejtett gyulladás következménye volt, és nem vérszegénységgel álltunk szemben.

Tehát ha a vérképben bármilyen gyulladásra utaló jel van, akkor a legfontosabb a gyulladás, fertőzés megszüntetése és csak ezzel párhuzamosan van értelme a vaspótlásnak (de nem mindegy, milyen formában).

A vashiány egy másik oka a vérzés. Sérüléseknél, műtéteknél ezt természetesnek tekinthető és általában rövid időn belül magától helyre áll a szint. Nőknél gyakori, hogy erősebb menstruáció esetén sok vért (vasat) veszítenek, de – ha nem áll fenn egyéb probléma, akkor – ez is pótlódik természetes módon. Ha a vérzés mégis vashiányt okoz, érdemes a többi kiváltó lehetőséget is figyelembe venni.

Egy másik gyakori ok a vashiányra a felszívódási zavar. Ez az, amire a legtöbb orvos nem is gondol, pedig legtöbbször ez a probléma elsődleges oka.

Az emésztőrendszerből a vas legnagyobb része a vékonybél első, felső vízszintes szakaszaiban szívódik fel. Ide kerül viszont először a patkóbélben rosszul megemésztett étel is. Optimális esetben a patkóbélben a szervezet közömbösíti a gyomorból származó tömény savakat, de ha ez nem sikerül  (például a helytelen táplálkozás miatt), akkor ez a savas, erjedő pép lekerül a vékonybélbe, ahol lepusztítja a tápanyagokat felszívó bélbolyhokat.

Ilyenkor fordul elő az, hogy hiába szedi valaki a legszuperebb vaskészítményeket, a vérképében a vas csak alig, vagy egyáltalán nem emelkedik (mellékesen a nem hasznosuló vas székrekedést okoz).

Amikor valami jó vaskészítményt kérnek tőlem – „mert már mindent kipróbáltam” – már rutinból kérdezem:

• Nincs valami emésztési problémája?
• De, gyomorsav, de arra szedek savlekötőt! – hallom gyakran.
• Na, pont ez a probléma! – szoktam mondani.

A savcsökkentők – a kezdeti enyhülés után – savat generálnak és gátolják, leállítják az emésztést, ezért nagy mennyiségű emésztetlen étel kerül a belekbe, saverróziót okozva a bélbolyhokon. (A savcsökkentőkről részletesen itt.) Emellett a blokkolt emésztés miatt a tápanyagok sem tudnak megfelelően, hasznosuló formában lebomlani.

Hasonló a helyzet a túlzott állati fehérje és finomított szénhidrát fogyasztása esetén is. Nem vagyunk ragadozók, az emésztőrendszerünk nem alkalmas a nagy mennyiségű fehérje, rendszeres lebontására. A finomított szénhidrátok (fehérliszt, fehér rizs, krumpli) pedig hajlamosak ragaccsá, csirízzé összeállni a gyomorban és a patkóbélben. A fehérjék és a finomított szénhidrátok együttes fogyasztása a legrosszabb kombináció. Ha nem tökéletes a lebontásuk, akkor a belekben beindul a savas erjedés.

A tejfehérje (kazein) különösen nehezen emészthető és a tejtermékek eleve hajlamosak az erjedésre.

A felszívódási zavar egyik megbízható mutatója, amikor a kórosan alacsony vasérték miatt valaki injekcióban kap vasat, és attól a vérképe szinte azonnal javul. Ezt az jelzi, hogy a szervezete képes lenne megfelelően hasznosítani vasat, csak az nem kerül be az emésztőrendszerből – a vérbe. Tehát a vashiány oka a vékonybél károsodása, felszívódási zavar.

Ilyenkor mi először nem vasat adunk, hanem Chlorella algát, mert az bélregeneráló, lúgosító hatása mellett tartalmazza a vas hasznosulásához szükséges tápanyagokat is. Hiába szed valaki vasat, ha az nem tud felszívódni, ezért először a belek felszívó képességét kell helyre állítani. A Chlorella után legtöbbször már nincs is szükség vaspótlásra.

Gátolhatja a vas felszívódását a nagy mennyiségű, pluszban bevitt rost (korpák, csökkentett szénhidráttartalmú termékek, a szója) és a nem szerves Kalcium (kalcium-karbonát) és Magnézium (magnézium-oxid) is. Ezek a szervetlen ásványok (gyakorlatilag kőpor) savkötőként működnek.

A fekete tea és a kávé savtartalma reakcióba lép a vassal, megváltoztatja annak szerkezetét (vas-oxid) és ezzel akadályozza a hasznosulását.

Nem megfelelő táplálkozás

Ez részben az előzőekből is adódhat, hiszen a rossz táplálkozás okoz erjedést, felszívódási zavart a belekben, de okozhatja ezt az egyoldalú táplálkozás is. Ilyen lehet például a fogyókúra, vagy a nem megfelelően összeállított vegetáriánus étrend is.

De a vegyes táplálkozás is lehet egyoldalú, tápanyaghiányos. A rántott hús krumplival, a pörkölt tésztával, a hús rizzsel, vagy a szalámi kenyérrel emésztési szempontból gyakorlatilag ugyanaz az étel – fehérje+finomított szénhidrát.

A változatos, megfelelő arányú (szénhidrát, zsír, fehérje, rost) táplálkozással minimalizálni lehet az emésztőrendszer terhelését és biztosítani tudjuk a vas hasznosulásához szükséges tápanyagokat.

Egyéb nyomelem, vitaminhiány

A vas hasznosulásához szükséges egyéb nyomelemek, vitaminok hiánya is okozhat vérszegénységet. Ilyenkor lenne a vérben elegendő vas, de az nem tud beépülni a vörös vértestekbe és a vérképben alacsony lesz a hemoglobin szint. Legtöbb esetben ez sem biztos, hogy vérképződési zavar, hanem egyszerűen tápanyag (vitamin, nyomelem) hiány.

A vas megfelelő hasznosulásához szükség van például elegendő C-vitaminra, B-vitaminokra, rézre, folsavra és még sok minden másra is. A természetes vastartalmú ételekben ezek legtöbbször komplexen megtalálhatók.

A C-vitamin segíti a vas felszívódását, mivel antioxidánsként gátolja a vas oxidációját (vasoxid=rozsda).

A szénhidrátok energiává alakulásához is szükség van B vitaminra, ezért a túl sok édesség, valamint a stressz is B-vitamin hiányt okozhat. A vas hasznosulásához leginkább B12 vitaminra van szükség, de ehhez a többi B-vitamin is nélkülözhetetlen. A B-vitaminok a természetben mindig komplex formában fordulnak elő (egymás nélkül kevésbé hatékonyak), ezért pótlásuk is B-komplex formában célszerű. (B12 szintjét vérvétellel lehet ellenőriztetni.)

Bélflóra nem megfelelő állapota is közrejátszik a vashiányban, mivel a B-vitaminok egy részét a bélbaktériumaink állítják elő. Hasmenés, puffadás, folyamatos „gyógyszerszedés” károsíthatja a bélflórát.

Vaspótlás

A szervezetbe jutó vasnak csak 2-10 százaléka képes hasznosulni (a többi oxidálódik – rozsdásodik – az emésztőrendszerben). A szerves kötésű (pl. kelát, gluconát), vagy az ételekben természetes formában levő vas hasznosulása a jobb. A plusz C-vitamin (C-vitamin tartalmú gyümölcs) akár 7-szeresére is fokozhatja a vas hasznosulását.

A szervetlen vasat tartalmazó készítmények (Ferric oxide – vasoxid) gyakorlatilag rozsdát tartalmaznak; a vas(II)-hidroxid alig oldható. Az ilyen termékek hasznosulása, felszívódása nagyon rossz, és vízmegkötő tulajdonságuk révén székrekedést okozhatnak. Ilyenkor a sötét, fekete széklet azt is jelzi, hogy a vas hasznosulás nélkül haladt végig az emésztőrendszeren.  A legtöbb ilyen patikai készítmény nem tartalmazza a vas hasznosulásához nélkülözhetetlen egyéb tápanyagokat sem.

Keressen vaspótlásra szerves vasat és minden szükséges összetevőt is tartalmazó, komplex készítményeket, a megfelelő szint fenntartásához pedig fogyasszon vastartalmú ételeket.

Természetes források:

• Fűvel táplált állatok mája – (csirke: 13mg, sertés: 18mg, kacsa: 30mg). A táppal, antibiotikumokkal, hormonokkal telített májat inkább kerüljék!
• Vörös húsok – legelésző állattól (3-4mg/100g). (A növényevő állatok a fűből jutnak vashoz, majd ezt átalakítva épül be a vas a vörös húsba.) A táppal etetett állatok húsa csak kevés – a táppal bevitt – vasat tartalmaz.
• Tojás sárgája – kapirgáló tyúktól, (a tyúk is a zöld növényekből jut a vashoz). A tojásfehérje viszont felszívódást gátló (inhibitor) anyagot tartalmaz.
• Olajos magvak, legjobb a szezámmagkrém (tahini), mogyoró (35mg), mák (22mg), a tökmag (15mg) és a dió. (Ezekben sok a B-vitamin is.)
• Cékla, vörös bab (7mg), vörös lencse, csicseriborsó, fafülgomba, vargánya (90mg), stb. (Alapvetően a sötét színű ételek.)
• Zöld leveles zöldségek (sok folsavat, vitaminokat is tartalmaznak). Ez a természetben a vas alapforrása.
• Spirulina alga (komplex tápanyagforrás, kiemelkedő vastartalommal).
• Teljes kiőrlésű gabonák. A zabpehelyben például annyi vas van (30 mg), mint a kacsamájban.
• Erjesztett szójakészítmények, natto, tempeh, tofu. (A szója nagyon nagy mennyiségben tartalmaz felszívódást gátló anyagokat is, ezért sokszor pont a szója okoz vashiányt! Erről bővebben itt. A természetesen erjesztett szójában kevesebb a blokkoló anyag.)

Tehát mint látható a vas lehet állati vagy növényi eredetű is. Mivel a testünk az állatok által már átalakított vasat (hem-vas) hatékonyabban képes hasznosítani, ezért a növényi forrásokból többet és rendszeresen kell biztosítani.

Súlyos vashiány eseten a vasraktárak feltöltése hosszabb időt (akár 3-6 hónapot) is igénybe vehet. Ilyenkor ajánlott valami komplex vaskészítményt szedni és havonta ellenőriztetni a vérképet. Ha nem javulnak az értékek, akkor váltson terméket, de ha elindult a vasmennyiség növekedése a vérben, akkor maradjon annál a készítménynél.

Tapasztalatok szerint azok a kiegészítők a leghatékonyabbak, amelyek a szerves vas és a megfelelő vitaminok, nyomelemek mellett még pluszban tartalmaznak például zöldség-, gyümölcskivonatokat is.

Azt szoktam mondani: „Bármilyen okos ember is állította össze azt a vitamint, nem tudja, hogy nekem mire van szükségem.” A hozzáadott plusz élelmiszer-kivonatokból, viszont a szervezetünk tudja még pótolni azt, amire esetleg még szüksége van.