… miért nem tudják az orvosok kezelni?

Gyakran köhécsel, krákog, kapar a torka? Esetleg reggelente sokat tüsszög, folyik az orra? Úgy érzi, hogy valami irritálja, valami csorog le a torkán?

Orvoshoz többnyire hiába fordul ezekkel a tünetekkel, jobb esetben tanácstalanok és próbálják a tüneteket enyhíteni; rosszabb esetben félrekezelik (asztma, allergia) és ezzel újabb problémákat hoznak létre. Pedig a probléma oka a legtöbb esetben ugyanaz, csak egyénenként más-más tüneteket produkál.

Legtöbbször akkor jelentkeznek (figyelnek fel rá) az ezzel kapcsolatos problémák, amikor egy megfázás után már majdnem minden kellemetlenség megszűnt, de „visszamaradt” ez a zavaró érzés – a csorgás, vagy enyhe köhögés, krákogás.

A tünetek jellemzően reggel a legerősebbek, napközben enyhülnek, vagy akár teljesen meg is szűnnek.

Legjellemzőbb tünetek: gombócérzés a torokban, rekedtség, folyamatos nyelési inger, gyakori torokköszörülés, köhécselés, vagy krónikus köhögés, orrdugulás, orrfolyás, reggeli tüsszögés, orrmelléküreg-gyulladás, alvászavar és horkolás.

A valóság az, hogy valami tényleg csorog le a torokban, a garaton, de ez teljesen természetes, – és mindig is csorgott, csorog egész nap!

Sokan nem tudják – de egy felnőtt ember esetében az arcüregeink és a kapcsolódó melléküregek, orrüreg (egyszerűsítve: arcüregek) naponta nagyjából 1-1,5 liter váladékot termelnek – folyamatosan.

Ennek a váladéknak, nyálkarétegnek szűrő szerepe van. Bevonja az orrüreget és a garatot, így megtapad rajta a belélegzett levegőből származó por, kórokozó, stb. és az lecsorog a gyomorba, ami mindent szétmar, míg a tisztább, megszűrt levegő a légcsövön keresztül a tüdőbe jut.

A normál mennyiségű, híg váladékot észre sem vesszük, de ha fokozódik az irritáció, fokozódik a váladéktermelés is.

Egyszerű példa: ha bemegyünk egy asztalos üzembe (ahol száraz a levegő és száll a por) és elkezdünk köhögni, krákogni, tüsszögünk és könnybe lábad a szemünk; ez nem jelenti azt, hogy allergiásak vagyunk – az asztalosra, – hanem van egy fokozott fizikai irritáció, amire fokozódik a váladéktermelés is.

Másik probléma, ha nem isznak elég vizet. Mivel minden lélegzetvételnél vízpárát lehelünk ki, – elegendő víz híján – száraz levegőjű helyen a torokváladék besűrűsödhet, így megtapad a gégénél és ez már érezhetővé válik.

Miért nem tudják megszűntetni az orvosok?

A kérdésre a válasz egyszerű: az orvos a tüneteket kezeli (legalábbis próbálja) és a betegséggel foglalkozik, míg a jelenség hátterében az esetek döntő többségében NEM BETEGSÉG áll, – a torok irritáció csak a tünet, nem az ok, – így az orvos tanácstalan, nem ért hozzá.

Hogy miért nem?

Jelenleg a felső légutakat, nyelőcsövet, arcüreget három-négy orvos kezeli. Fül-orr-gégész, pulmonológus (tüdőgondozó), gasztroenterológus. Ha ezek közül egyik szakorvos sem jut előre, belekavar még az allergológus is. Mindegyik szakértő a maga területén, de nem az embert kezelik, csak a tünetet próbálják elnyomni, így ha a kiváltó ok kívül esik az ő területükön, tanácstalanok. A másik orvos szakterületéhez nem értenek, nem szólnak bele, ezért sokszor félrekezelnek, téves diagnózist állítanak fel.

A kínai gyógyászat már több mint 4000 éve tudja, hogy összefüggés van az arcüreg és az emésztőrendszer működése között (minden, mindennel összefügg, hiszen egy emberről van szó), de a modern, nyugati orvoslás erre még nem jött rá, – 100 év alatt.

Ha egy ilyen problémával küzdő embernél rákérdezne az orvos, hogy van-e valamilyen emésztési problémája, mindig igen lenne a válasz. De hát egy fül-orr- gége orvost nem érdekli a beteg emésztése, úgysem ért hozzá, nem rá tartozik.

Fordítva már más lenne a helyzet, ámbár egy gasztroenterológus sem szokott a beteg más problémái iránt érdeklődni.

Nézzünk egy jellemző és gyakori példát: ha egy gyerek éjszaka hörög, köhög, nehezen vesz levegőt, („fullad”) tüdőgondozóba, pulmonológiára küldik. A tüdőorvos a légutakat kezeli („ha beledöglik is a beteg”), mert ő csak ehhez ért, ez az ő területe.

Végső megoldásként – amikor már nem tud mást kitalálni, mert már minden köhögéscsillapítót, váladékoldót kipróbáltak – felír egy hörgőtágítót, asztma ellenes spray-t. Az, hogy ehhez asztmásnak kell nyilvánítania a gyereket – nem gond, ő ehhez ért.

Az senkit „nem zavar”, hogy az asztma valójában csökkent tüdőkapacitást jelentene és a gyerek 100%-os tüdőkapacitással rendelkezik, rendszeresen, aktívan sportol – tünetmentesen, és terhelésre sem akar „befulladni”. Mert a fulladás, köhögés csak este és/vagy reggel jelentkezik. (Az asztma-szerű tünetekről bővebben itt.)

Kész – a gyerek vagy felnőtt asztmásnak van bélyegezve egy életre, csak éppen a tünetei nem múltak el.

A 2-4 éves korban jelentkező „asztmát” nem lehet „kinőni”. Ha később elmúlik akkor valószínűleg nem is asztma volt! Az erre kitalált szakkifejezés, („alibi”diagnózis) az időszakos-, vagy allergiás asztma.

… és ennek az ellen példája: ha úgy megy az orvoshoz, hogy ég a gyomra – akkor gasztroenterológushoz küldik, aki megállapítja, hogy – például – enyhe, kezdődő refluxa van. Ha a beteg megjegyzi „és reggel köhögök és fulladok”, az orvos csak legyint: Ja, az a savtól van! … és felír egy emésztést gátló savcsökkentőt.

Akkor hol a probléma? Ki ért hozzá? Sajnos, többnyire egyik sem, ezért marad meg a tünet, mert a kiváltó okot senki sem kereste, nem szűntette meg.

Konkrét eset: 3-4 éves kislány lefekvéskor még kakaót kap. A tejfehérje az egyik legnehezebben emészthető fehérje, ezért az éjszaka erjedésnek indul a gyomorban és a savat generál. A savas gázok, savcseppek feljutnak a nyelőcső alsó szakaszába, irritációt okozva. Az irritáció hatására beindul a váladéktermelés, ami – fekvő helyzetben – megtapad a gége környékén, szűkíti a gégét és hörgést, fulladásszerű tüneteket okoz. A gyerek nem asztmás, de biztonság kedvéért éjszakára ventolin-t kap, – így az anyuka nyugodtan alszik.

A kislány napközben tünetmentes, táncolni jár. Az esti tej elhagyása után a fulladásos tünetek megszűntek. Allergiát, asztmát nem tudtak kimutatni, de az évekig tartó félrekezelés következményeként hisztamin intolerancia alakult ki.

Miért ilyen változatosak a tünetek?

A garati (feltűnő) váladékcsorgást több dolog is okozhatja: orrsövényferdülés, kevés víz, az arcüregekben levő ciszta, vagy polip, fogászati góc, reflux, stb.

Tapasztalataim szerint ez a legutolsó, a reflux a leggyakoribb fel nem ismert kiváltó ok. Erre sokan azt mondják: „ de hát én nem is érzem a savat!”.

Hivatalosan refluxnak az tekinthető, ha a gyulladás miatt a felső gyomorszáj áteresztővé válik, nem zár. Ez azonban a „savas reflux”. A kifejezett savas reflux határozott, jól felismerhető tünetekkel jár, mint például maró-égő érzés a torokban, nyelőcsőben; savas íz a szájban (ha már a nyelvig fel jön a sav); a mellkas középvonalán a szegycsont mögött, a szív környékén a gyomorszáj szúró jellegű fájdalma. (Refluxra az orvos emésztést gátló, savcsökkentőt ír fel.)

Van azonban a betegségnek egy másik, gyakrabban előforduló változata is, amelyet gyakran nem ismernek fel, az úgynevezett „csendes reflux”, amelynek a felismerését megnehezíti, hogy nem produkál mindig a refluxra jellemző tüneteket. Nehéz felismerni, mert a panaszok legtöbbször gége-, mellkas- vagy tüdőbetegségekre utalnak. A téves diagnózis és a késői felismerés miatt később komolyabb betegségek, szövődmények is kialakulhatnak.

Ebben az esetben a gyomorsav nem folyik vissza a nyelőcsőbe, mert a gyomorszáj még tökéletesen zár. A problémát a meg nem emésztett étel (jellemzően fehérje és finomított szénhidrát) erjedése okozza. Ennek oka pedig egy nagyon gyakori probléma, a lassú emésztés.

A gyomornak legfontosabb szerepe az emésztésben az, hogy felhígítja az ételt – híg, savas pépet képez belőle – és felaprítja a fehérjéket kisebb darabokra (ha már a fogazatunk nem alkalmas erre), hogy majd a nyombélben a fehérjebontó enzimek aminosavakká tudják lebontani.

Az elégtelen folyadékfogyasztás, vagy egyéb okok miatt a gyomor savszintje csökken és besűrűsödik. A fehérjéknek úsznia kellene a híg gyomorsavban, hogy fel tudjuk aprítani őket, a sűrű savban viszont csak egy még sűrűbb, ragadós pép lesz belőle.

A finomított szénhidrátok a sűrű gyomorsavat egy ragaccsá (csirizzé) sűrítik tovább, ami megtapad a gyomorfalon és erjedésnek indul.

A tüneteket az erjedésből keletkezett gázok nyelőcső irritációja okozza. Napközben ez a savas pép könnyebben megy lefelé az emésztőrendszerben, de este a fekvés és a lelassuló emésztés miatt az étel egy része a gyomorban maradhat. Az erjedésből keletkező gázok – az egyébként zárt gyomorszájat szétfeszítve – permetszerűen, savcseppeket juttathatnak a nyelőcső alsó szakaszába. Nem a tömény sav jut fel és nem is kerül a sav a nyelvre (nem érezni ízt), de okoz egy irritációt.

Az irritáció hatására automatikusan beindul az arcüreg váladéktermelése. A szervezet számára mindegy, hogy az irritáló anyag kívülről jön (por), vagy belűről (savas gázok). A normál mennyiségű, híg váladék napközben észrevétlenül folyik le a torokban, de ez fekve, vagy nagyobb mennyiségű váladék termelésekor megtapadhat a garatnál. Mivel éjszaka jellemzően nem iszunk és minden lélegzetvételnél vízpárát lélegzünk ki, ez a besűrűsödött torokváladék megtapad és tüneteket okoz: nehézlégzés, fulladás, hörgés, horkolás.

Jellemzően ébredéskor egy pohár víz elfogyasztása után már enyhülnek, megszűnnek a tünetek, mert a víz felhígítja a váladékot és lemossa az irritáló savcseppeket.

Reggeli tüsszögés

Nem mindenkinél torokproblémát okoz a sav. A savirritáció miatt termelődő arcüreg-váladék megtapadhat magában az arcüregben is. Ez okozhat visszatérő arcüreggyulladást, fülproblémát, orrdugulást; a terhelt arcüreg nyomhatja a könnyzacskókat így könnyezés, szemviszketés is előfordulhat.

Leggyakoribb viszont a reggeli ébredéskor jelentkező tüsszögési roham. Az ébredéskori mozgolódás hatására a besűrűsödött váladék megindul az arcüregekből és izgatja az orrnyálkahártyát. Néhány tucat tüsszentés – és egy-két pohár víz elfogyasztása – után a melléküregek kitisztulnak, az irritáció megszűnik és napközben (amíg a sav újra fel nem kerül) nincs tünet.

Sokaknál napközben is folyamatosan tüneteket okoz – a torok irritáció mellett – a lelassult emésztés miatti állandó savtermelés. A gyomorsav problémákról és az emésztésünkről itt olvashat bővebben.

Szövődmények, következmények

A lassú lebontás és a rosszul emésztett étel erjedésének a következménye még a hisztamin intoleranacia kialakulása is. Ez önmagában is sokféle, változatos tünetet képes okozni (amit rendszeresen félrekezelnek az orvosok), de a hisztamin felhalmozódásának egyik következménye lehet a nyálkahártyák megduzzadása és a fokozott váladéktermelés is. Ilyenkor ez a váladékcsorgás, torokirritácó, orrdugulás hullámzóan, időszakosan jelenkezik, az aktuális hisztaminterheléstől függően. A hisztaminról itt olvashat részletesen.

Az állandóan irritált nyálkahártya ideális felület a levegőből bekerülő baktériumok számára is. Mivel nincs elegendő, híg váladék ami lemosná a kórokozókat a savas gyomorba, azok megtelepednek a nyálkahártyán. Következmények: visszatérő mandulagyulladás, arcüreggyulladás, a fogak romlása (a savas gázok miatt). Ha a saverrózió tartós, a gyomorszáj is begyulladhat, áteresztővé válhat, és kialakul a tipikus reflux. (Forrás)

A refluxra felírt savcsökkentők csak rövid ideig tudják megszüntetni a tüneteket, mert nem a gyomorsavval van a probléma, hanem a nem megfelelő táplálkozással. A savcsökkentő hatására kevesebb lesz a gyomorsav, ami miatt az emésztés teljesen le is állhat és még komolyabb lesz a probléma.

A nyelőcső irritációja miatt megduzzadt nyálkahártya és a helyi gyulladás miatt megduzzadt nyirokcsomók miatt fülzúgás is kialakulhat, amit ha nem kelzelnek időbn, tartóssá vállhat.

Mi a megoldás?

Az alap, a megfelelő folyadékfogyasztás, hogy a torokváladék ne tudjon besűrűsödni és probléma nélkül csoroghasson le a gyomorba. Ha van elegendő víz, akkor a gyomortartalom is nehezebben sűrűsödik be, így csökken az esély az erjedésre.

Lefekvés előtt 3-4 órával lehetőleg már semmit ne együnk (főleg ne nagyobb mennyiségű ételt). A gyomornak (optimális esetben) étkezés után 4 órával ki kellene ürülnie.

Vacsorára már lehetőleg kevés fehérjét együnk. A fehérje lebontása a leglassabb. A tejfehérje és a szója a legnehezebben emészthető. A fehérje-szénhidrát kombinációja a leglassabban kiürülő, könnyen erjedő étel vacsorára. Hogy mit, milyen gyorsan emésztünk, arról itt olvashat részletesen.

Ami lefekvésig nem ürült ki a gyomorból, az valószínűleg egész éjszaka ott is marad – és erjed, savat generál.

Este együnk rostos ételeket. A magas emészthetetlen rosttartalom gyorsítja az emésztést, kisöpri a gyomrot, gátolja az erjedést.

Alaposan rágjuk meg az ételt, ezzel könnyítve az emésztőrendszer munkáját.

Lefekvés előtt igyunk meg egy pohár vizet – szükség esetén egy mokkás kanál szódabikarbónával. Igaz, a szódabikarbóna is teljesen le tudja állítani az emésztést azáltal, hogy közömbösíti a gyomorsavat, de legalább megszünteti, csökkenti a savas erjedést is.

Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy miért van ez a probléma! Ha nem tudja az orvos a „miért-re” a választ, akkor azt sem tudja, hogy mire írta fel a tablettákat.

Ne szedjen feleslegesen „gyógyszereket?”, – a helytelen táplálkozására, és a kevés vízivásra!

Jó egészséget kívánok!