Mi is a fülzúgás?
A fülzúgás (latinul: tinnitus) a fülben lévő hamis zajérzékelést jelent. Még ma is rejtély az orvoslás számára, hogy hogyan és mitől alakul ki ez a „hang”hatás a belső fülben és/vagy az agyban.
Tulajdonképpen egy külső hangforrás nélkül jelentkező hanghatás (fantomzaj), amit csak az adott személy érzékel, „hall”. Ez a zajérzékelés jelentkezhet folyamatos sípolás, zúgás, ciripelés vagy fülcsengés formájában, de sokszor az érintett személy sem tudja pontosan meghatározni, hogy miféle hangot hall.
A fülzúgás meglehetősen gyakori, átlagosan minden ötödik embernél fordul elő, de valójában nem egy betegségről van szó, – a fülzúgás mindig valaminek a tünete, következménye.
A fülzúgás leggyakrabban nem is a fül problémája, amit az is bizonyít, hogy a hallás teljes elvesztése után is megmarad a zúgás. A probléma mértéke teljesen egyénfüggő: valakinél már egy egészen enyhe tinnitus is okozhat depressziót vagy alvás- és koncentrációzavart, míg mások jól viselik a kellemetlen, a mások számára már elviselhetetlennek tűnő tüneteket is.
Van, aki csak teljes csöndben hallja a zúgást, csengést, mert egyébként a külső zajok elnyomják a belső zajt, de van, aki folyamatosan érzékeli.
A fülzúgás legtöbbször csak időszakos és csak pár napig tart, majd magától elmúlik. Ha azonban ez néhány nap alatt nem szűnt meg, akkor már érdemes segítséget kérni, mert a tartósabb fülzúgás maradandó is lehet. Kutatások szerint ez az időhatár nagyjából 3 hónap, ezután már többnyire visszafordíthatatlan az állapot (hogy miért arra később visszatérünk) és a fülzúgás megmarad.
Az esetek nagy részében az orvoslás a fülzúgást a panasz jelentkezését követő 1-2 héten belül tudja maradéktalanul megszüntetni, (ha megtalálták a kiváltó okot), a régebb óta fennálló fülzúgásnál gyakorlatilag csak a panaszok csökkentésére, és az ezzel járó egyéb tünetek kezelésére (elnyomására) van lehetőség, több-kevesebb sikerrel.
A fülzúgás okai
A fülzúgásnak két formája ismert: az objektív és a szubjektív fülzúgás.
Az objektív fülzúgást valamilyen fizikai elváltozás okozza, így ezt nem csak a beteg, de (műszerekkel) orvosa is hallhatja. Ennél a típusnál fordulhat elő, hogy a zúgás gyakran visszatér, de magától el is múlik. Ennek a zajérzékelésnek midig van fizikai, szervi oka.
A szubjektív fülzúgás viszont sokkal gyakoribb, ilyenkor csak a beteg érzékeli a zajt, és nincs kimutatható fizikai elváltozás, vagy zajforrás. Ez a jelenség legvalószínűbben az idegrendszer, az agy működési zavaranának a következménye.
Először is a hallásról, egyszerűen: A kívülről jövő hanghullámok hatására a fülben megrezeg a dobhártya, ami ezt a rezgést továbbítja a belsőfülben levő apró, fűszerű érzékelőszálaknak. Ezek a szálak a hanghullámok nyomásának megfelelően mozognak, és ezek rezgéseit alakítja át a fül elektromos jellé, amit az agyunk hangként érzékel.
A fizikai okok:
Ezeket viszonylag könnyen ki lehet szűrni.
Az egyik leggyakoribb oka a rendszeres fülzúgásnak a hallásromlás, magának a belsőfülnek a károsodása. Ha a fülben lévő érzékelősejtek meghajlanak vagy eltörnek, az véletlenszerű hangérzékelést eredményezhet, ami fülzúgáshoz vezethet. Az érzékelő sejtek károsodását okozhatja valamilyen a belső fület érintő súlyos gyulladás, vagy a folyamatos erős zajterhelés is. Zajterhelést okozhatnak a hangos gépek, a forgalmas utca zaja, vagy a hangosan hallgatott zene is.
A zúgás vagy csengés másik oka lehet egy fülbetegség, más krónikus megbetegedések, sérülések, vagy olyan betegségek, amelyek hatással vannak az idegrendszer egészére vagy az agy hallóközpontjára. Időszakos tünetet okozhat a külső hallójáratban a fülzsír felszaporodása is, vagy az itt megtelepedő candida gomba is. Ilyenkor egy alapos tisztítás, fertőtlenítés megoldja a problémát.
Tartós fülzúgást okozhat a hallócsontok meszesedése is (ez idősebb korban jellemző). Ezt a képalkotó eljárásokkal ki lehet mutatni, de kezelésére nem sok lehetőség van.
Meszesedés lehet a fejben, a fül közelében futó erekben, vagy a nyaki erekben is. (Az érelmeszesedésről itt olvashat.)
A vérünk folyamatosan zúg az ereinkben, de ezt nem halljuk, mert az agyban létezik egy mechanizmus, ami kikapcsolja az agy érzékelését ezen a területen, hogy ne reagáljon a véráramlás miatti érfalrezgésekre. Ha azonban a lerakódás miatt megváltozik a vér áramlása és ezzel a rezgés frekvenciája is, az agy már zúgásként, hangként érzékeli a véráramlást. Ez a fülzúgás leggyakoribb fizikai oka. Ez az a megjelenési forma, amit – kezdeti stádiumban – még értágítókkal lehet kezelni.
Az érfalak rezgését megváltoztatja a magas vérnyomás is. Ilyenkor a vérnyomás csökkenésével a fülzúgás is megszűnik. Azonban érdekes módon a vérnyomáscsökkentők (és más „gyógyszerek”, pl. koleszterincsökkentők) maguk is okozhatnak fülzúgást, ezért mindig nézze meg a szedett szerek betegtájékoztatóját, ha zúg a füle, mielőtt újabb felesleges tablettát írnának fel. 
Időszakos fülcsengést/zúgást okozhatnak a befeszült nyaki izmok is. Ilyenkor a feszült izmok nyomják a fül mellett haladó ereket. Ebben az esetben a kellemetlen zaj nem tartós, csak addig tart, amíg az izmok el nem lazulnak.
Fülzúgást okozhatnak a fogászati gócok is. Ilyenkor a gyulladt fogból szivárgó méreganyagokat a fejben, nyakban levő nyirokcsomók gyűjtik be, amitől azok megduzzadnak és nyomják a fül közeli ereket.
Ugyancsak nyirokterhelést, a nyaki nyirokcsomók megduzzadását okozhatja a nyak, a nyelőcső területét érintő állandó irritáció, enyhe gyulladás is. (A torokirritációról, váladék csorgásról itt olvashat.)
Ha a fizikai okok nem állnak fenn, akkor jön az idegrendszeri, agyműködési zavar.
Idegrendszeri okok
A szubjektív fülzúgásnál nincs kimutatható elváltozás, a fül teljesen normálisan működik, az idegrendszer mégis felesleges zajt érzékel. Sőt sokszor maga az agy generálja a „zajt”.
Érthetően: Egy kísérlet sorozatban a fülzúgástól szenvedőknek a belső fülébe egy szondát vezettek. A betegeket betették egy teljesen hangszigetelt szobába. A szobában elhelyezett szuperérzékeny mikrofonok semmilyen zajt nem érzékeltek, de a páciens fülében az érzékelőszőrök mégis rezegtek. Ebben az esetben valójában a vér áramlását, a test belső működését hallja a beteg.
Más esetekben azonban az érzékelőszőrök meg sem mozdultak, a beteg mégis „hangot” érzékelt, holott a hangérzékelés ebben az esetben lehetetlen. Ez áll fenn a teljesen hallásvesztett emberek fülzúgásánál is. Ilyenkor gyakorlatilag maga az agy generálja a „hangot”, külső/belső zajforrás nélkül is.
Erre nincs tudományos magyarázat, de legvalószínűbben a folyamatos zajártalom, vagy egyéb idegi terhelés következménye lehet.
Például ha valaki tartósan zajos munkahelyen dolgozott az állandó zaj az élete részévé vált. Amikor azonban megszűnik a külső zajterhelés, az agy állítja elő a zajt, „mert ez mindig szokott lenni”. …és erről már nagyon nehéz lesz „lebeszélni” az agyunkat, hogy hagyja abba.
Hasonló helyzet alakulhat ki a fizikai okok tartósabb megléte esetén is. A meszesedés, „gyógyszer”terhelés miatti fülzúgást is megtanulja az agyunk, és hiba szűnnek meg a terhelő körülmények, agy fogja előállítani az eddig „hangot”. Kutatások szerint az agynak ehhez nagyjából 3 hónapra van szüksége. Ezért van az, hogy ha az állandó fülzúgás több mint három hónapja tart már, akkor valószínű, hogy tartósan meg is marad.
A tartós stressz, idegi terhelés is okozhat olyan belső feszültséget, – ezáltal az érfalak feszültségét is -, ami végül fülzúgást eredményez.
A lelki okokat leginkább így lehetne megfogalmazni: nem akarok valamit meghallani, tudomásul venni; nem hallgatok a belső hangra.
Mi segíthet fülzúgást esetén?
A fülzúgásnak jelenleg nincs ismert gyógyszeres kezelése, ennek ellenére rengetegen szednek javulást várva értágítót, keringésjavítót. A tünetek megjelenésekor az orvosok intravénásan adott értágító infúziókkal szoktak próbálkozni. Ha az infúziós kezelés nem hozott eredmény, – akkor más „gyógyszer” sem fog.
A tablettákkal is hasonló a helyzet, ha ezek a kezdeti tünetek megjelenésétől számított pár hónapon belül nem hoznak javulást, akkor folyamatos használatuk már értelmetlen. Ezek mind értágító vérnyomáscsökkentő hatásúak, ezért hosszabb távon, szédülést, fejfájást, szívproblémákat okozhatnak – a fülcsengés mellé.
Az orvosi szerekhez hasonló hatású gyógynövény a Ginkgo biloba koncentrált kivonata is. Ennél is fontos az időtényező és a hatóanyag mennyisége. Napi 350-600 mg ginkgó adagolásával tudtak kedvező eredményeket elérni egy hónapon belül. A gyógynövény előnye, hogy szedésekor nem kell számolni a „gyógyszerek” kedvezőtlen mellékhatásaival.
Ezenkívül a gyulladásos gócok, lerakódások, irritációk megszüntetésével (lásd az érelmeszesedésnél) a kiváltó okok is megszűnhetnek. Sajnos azonban a kiváltó okok legtöbbször nem derülni ki, mert az egyéb szervi problémák, terhelések nem a fülészet hatáskörébe tartoznak. A fül-orr-gégész csak a maga területével foglalkozik, és a szakorvos nem ért – az emberhez, így a fülzúgás kiváltó oka már csak túl későn derül ki (ha kiderül).
Az elegendő, optimális mennyiségű vízfogyasztással a keringés is normalizálódhat és csökken, megszűnik a nyirokrendszer terheltsége is, így a nyirokcsomók már nem nyomják a nyaki ereket és az érfalak rezgése normalizálódhat.
A fülzúgás problémájára műtéti megoldás sem létezik. Bizonyos esetekben (a belső fül gyulladása, meszesedése) esetén végzett műtétek néha csökkentik a tüneteket, de sokszor inkább állapotromlásról számoltak be.
A fülzúgással küzdők többsége szerencsére jól viseli az állandó belső zajt, – és hozzászokik. Orvosi szempontból a fülcsengés csak a betegek 5-10 százalékánál okoz jelentősebb életminőség-romlást.
Mivel a zaj legtöbbször csak csendes környezetben zavaró, sokaknál segít, ha például lefekvéskor, fülhallgatóval, valamilyen halk zenét hallgatnak. Ilyenkor a külső hangforrás elnyomja a zavaró belső zajt.
Különböző meditációs technikákkal meg lehet tanulni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a zavaró zajt, mint ahogy egy idő múlva már nem halljuk (nem figyelünk rá) a forgalom zaját sem.
A stressz csökkentése mellett az idegrendszer működését segítheti még a nagy dózisú B-komplex vitamin (legalább 50 mg B1-gyel, ami az idegingerület átvitelhez kell), és a nyugtató, görcsoldó hatású CBD-olaj szedése is.
Ha fizikai kiváltó okok (már) nincsenek és a fülzúgás miatt még pluszban stresszel is, az idegi terhelés miatt a helyzet csak rosszabb lesz. Régóta fennálló fülzúgás esetén megoldás erre a problémára már nincs, úgyhogy nem tehet mást, – minthogy megszokja, ez már az élete része.
A fülzúgás vizsgálatáról és kezelési lehetőségeiről itt olvasható egy részletesebb publikáció.