Ha valaki azzal jön hozzám, hogy „egyszerre minden ízülete fáj”, arra azt szoktam mondani, hogy – olyan nincs! Lehet gyulladás, kopás, lerakodás egy-egy ízületben, de egyszerre mindenhol, ami egyszerre okoz tüneteket is – az nem ízületi probléma!
Az orvosi diagnózis erre a tünetre a Reumatoid arthritis, vagyis reumás (sok)ízületi gyulladás, ami egy orvosilag nem gyógyítható autoimmun betegség – vagy nem.
Az „autoimmun” kifejezés egy Jolly Joker az orvosok kezében, gyakran igazából csak annyit jelent – „nem tudom pontosan, hogy mi a baja”. Sokszor bélyegzik meg vele a beteget, amikor már nem tudják hová küldeni és a javasolt szerek, kezelések nem hoznak eredményt. (Tényleg egy megbélyegzés, mert innentől bármilyen tünetet rá lehet fogni.)
Az izületi kopást és meszesedést az erre való módszerekkel könnyen meg lehet állapítani, és erre léteznek megfelelő terápiák, porcépítő anyagok.
Most nem ezekről lesz szó.
Szinte naponta jönnek hozzám olyan tünetekkel, hogy „minden izületem fáj”, de nem segítenek a „gyógyszerek”, étrend-kiegészítők, és a vérvizsgálat sem mutat egyértelmű gyulladást.
Máskor nem kifejezett fájdalom, hanem egy pontból kiinduló zsibbadás, bizsergés, égő érzés a tünet, de az sem javul semmitől.
Mindkettő hátterében ugyanaz a probléma állhat, de ahhoz (ma) nem ért az orvostudomány, ezért inkább nem is vesz róla tudomást.
Esetleírás
Egy ismerősünk jött hozzánk, hogy már hónapok óta szenved egy vállból kiinduló zsibbadással, ami a kisujja végéig tart.
Elmondása szerint ez úgy kezdődött, hogy egyik reggel arra ébredt, hogy zsibbad a bal karja. „Biztos elfeküdtem”- gondolta és egy kicsit megmasszírozta, megtornáztatta a karját, – és a zsibbadás el is múlt.
De másnap reggel újra megjelent, és ezután minden reggel így ébredt és a zsibbadás egyre tovább tartott, és egyre nehezebben akart elmúlni. Egyszer csak eljutott oda, hogy ez már el sem múlt, egész nap zsibbadt – és azóta is, folyamatosan.
Mivel az egészségügyben dolgozik!, kért beutalókat mindenféle kivizsgálásra. A panaszaival először reumatológiára küldték (mivel a vállból indult ki), ahol többfél vizsgálatot (ultrahang, röntgen, MRI) vizsgálatot csináltak és megállapították, – hogy van egy enyhe kopás és meszesedés is, de az nem okozhatja a tüneteket. A reumatológus – jobb híján – tovább küldte a neurológiára (ideggyógyászat), mert nem fájdalom, hanem zsibbadás volt a tünet. A neurológus megvizsgálta – és ő sem talált semmit. Mivel ő már nem tudta hova továbbküldeni, és senki sem talált konkrét kiváltó okot, bevetette a másik ütőkártyát: „pszichés eredetű” a zsibbadás (vagyis: hülye vagy, ott neked nem fájhat semmi!), és felírta a xanaxot. Mint egészségügyben jártas szakembernek eszébe sem volt beszedni a felírt drogot, – hanem eljött hozzám.
Egy másik esetben 60 év körüli nő egyik reggel erőteljes fájdalommal kelt a térdében, a fájdalom hamarosan elterjedt és most minden ízülete fáj. Érdekes módon a fájdalom pihenéskor erősödik és mozgásra enyhül. Reumatológushoz került – aki igazából nem talált semmi konkrétumot. A vérképe magas gyulladásos értékeket jelzett, de az izületekben nem volt gyulladás („reumafaktor” normális) – csak a fájdalom. Az orvos góckutatásra küldte – ahol mindent rendben találtak, de „megoldásként”? szteroidot kapott, ami rövid ideig enyhítette a fájdalmat, de a tünetei újra erősödtek. Ajánlottak neki egy immunológus-reumatológust, aki – mivel csak ehhez ért – azonnal ráfogta, hogy autoimmun sokízületi gyulladása van. Kapott egy immunblokkoló, gyulladáscsökkentőt. A tünetei ismét enyhültek (nem szűntek meg), de a vérképe továbbra is erőteljes gyulladást jelzett.
Másik esetben a kéz feszült be, az újak dagadtak fel, nem hajoltak, de fájdalom volt a vállakban és a térdekben is. Teljes kivizsgáláson esett át – ahol nem találtak semmilyen gyulladást, komolyabb fizikai elváltozást (az általam végzett vizsgálat sem mutatott semmi kórosat), a vérképe is rendben volt. Az orvos szteroidot írt fel, amit Ő nem váltott ki, helyette (nem kevés pénzért) az úgynevezett „biológiai terápiát” választotta, – ami valójában ugyanúgy szteroidos kezelés. Tünetei enyhültek, amíg kapta a kezelést, de nem múltak el.
A legújabb esetben a vérkép alapvetően jó volt semmilyes gyulladásos jel nem mutatkozott, csak a fájdalom volt jelen. A vérképben csak a „reumafaktor” és a foszforszint volt magas, de azzal az orvos nem tudott mit kezdeni.
…és még sorolhatnám!
Nézzük először az ízületi gyulladás jellemző tüneteit:
Gyulladásnál terhelésre jelentkezik-fokozódik a fájdalom, pihentetésnél javul az állapot, enyhülnek a tünetek.
Logikusan egy gyulladt testrészt nem terhelünk, mozgatunk feleslegesen, mert attól csak rosszabb lesz. A gyulladásos terület melegítése (meleg borogatás) erősíti a fájdalmat, a hideg enyhíti. (Gyulladásra –„tűzre” nem teszünk „tüzet”, hanem csak hideget.)
A vérkép folyamatosan magas gyulladásos értékeket mutat. A véreredmény értelmezésről itt olvashat. A vérképben jelenlevő „reumafaktor” önmagában még nem jelent reumás izületi gyulladást, mert ez az érték más gyulladásnál, májterhelésnél is megjelenhet, sőt az egészséges emberek 5%-ában is kimutatható.
Fájdalmat okozhat az is, ha az ízületben, vagy környékén lerakódás, feszülés, görcs van. Ez a pangásos fájdalom. Ebben az esetben a mozgatásra enyhülnek a tünetek („bejáródik” az izület), de pihenéskor, nyugalmi állapotban (lelassuló keringés miatt) újra befeszül, bedagad. Ilyenkor a melegborogatás is segít (lazítja az izmokat, kitágítja az ereket), a hideg (összehúzó hatása miatt) viszont csak ront a helyzeten.
Ha a vizsgálatok nem mutattak nagymértékű, kóros lerakódást, kopást, akkor a probléma okát máshol kell(ene) keresni.
Mivel számos más betegség tünete is lehet ízületi gyulladás, először ezeket kell kizárni. Vagyis – hivatalosan – azt tekintik autoimmun reumás artritisznek, amit nem tudtak pontosan beazonosítani, a betegség pontos oka – ismeretlen. Vagyis ha minden mást kizártunk, akkor legyen autoimmun?
Ennek a betegségnek a legjellemzőbb tünete a gyulladás folyamatos megléte, és az izületekben „vándorló”, gyulladásos fájdalom (gyulladásos és nem pangásos!), majd végül a kopások, leródások következtében izületi deformitás alakul ki.
Feszülnek, dagadnak az újai, merevek az izületei? Alig tudja hajlítani, mozgatni őket? Folyamatosan zsibbad, feszül, bizsereg, keze, lába?
A probléma valódi oka a nyirokrendszer elégtelen működése!
A nyirokrendszer pontos működése, szerepe egy talány az orvosok számára. Annyira bonyolult, annyira összetett rendszer, hogy nem lehet egy orvoshoz rendelni, és (mivel nincs is rá gyógyszerük) inkább nem vesznek róla tudomást – csak amikor már késő. Olyan, hogy „nyirokorvos” nincs Valójában csak két orvos foglalkozik vele: a sebész és az onkológus. Egyikhez se kerüljön!
Nézzük a nyirokrendszer és az izületek kapcsolatát!
A nyirokrendszer testünkben (sok más feladat mellett) szűrű és szállító szerepet is betölt. Fertőzések bomlástermékei, vagy az izület terhelése miatt lekopott porcsejtek az izületei tokban gyűlnek össze, ahonnan az ízületek mellett futó, hozzájuk kapcsolódó nyirokerek szállítanak el és a nyirokcsomók szűrik a véráram felé. Gyakorlatilag minden izület mellett futnak nyirokerek és kapcsolódik hozzájuk több nyirokcsomó is.
A nyirokrendszer terhelése (vízhiány, méregterhelés) következtében ez a szűrőrendszer eldugul és bizonyos helyeken le áll. Ilyenkor a salakanyagok felhalmozódhatnak a nyirokcsomókban, a környező izomszövetben és magában az izületben (az izületi halmozódásból lesz később a meszesedés). A nyirokrendszer működéséről itt, a nyirokrendszer okozta egyéb tünetekről itt olvashat.
Az izületekben maradó bomlástermékek fokozottan koptatják a porcszövetet (mintha a csapágyak közé homok kerülne) és ebből helyi gyulladás alakulhat ki.
A gyulladás, lerakódás helyére a szervezet vizet szállít, hogy a lerakódást híg állapotban tudja tartani, amíg a nyirokrendszer újra működni tud. Ilyenkor az izületben pangó nyirokfolyadék helyi ödémát okoz. Az ödémáról részletesen itt olvashat.)
Az ízületben felhalmozódott méreganyagokat idővel a szervezet körbezárja és ebből ciszta alakul ki. Ha a felhalmozódás sok ásványi anyagot tartalmaz, akkor meszesedés formájában rakódik le a porcok, csontok peremén. Ez az elváltozás lassan alakul ki, jellemzően csak, egy vagy néhány izületre korlátozódik és a tünet hirtelen jelentkezik és hetek, hónapok alatt erősödik (az izületi kopás, meszes lerakódások hosszú évek „munkájának” a következményei).
A felgyűlt folyadéktól (és bomlástermékektől) az izületi porcok kicsit eltávolodnak egymástól – akár csak egy tized milliméternyit – és az izületet összekötő ínszalagok megfeszülnek. Ezek a szalagok az izmokhoz kapcsolódnak – és mit az ábrán is látszik – egymást keresztezve kapcsolják össze az izületet. (A képen a piros-artéria, kék-véna, sárga-ideg, zöld-nyirok)
Sokszor nem (csak) az ízületekben, hanem az a környező izmokban, az izomrostok között lesz lerakódás, amit a nyirokrendszer próbál (víz odaszállításával) híg állapotban tartani. Ezekben az esetekben többnyire feszítő fájdalom jelentkezik.
Máskor nem az izületben halmozódik fel folyadék, hanem valamelyik környéki nyirokcsomóban. A nyirokcsomók szerepe a szűrés és a továbbítás, de ha nincs mivel kimosni a „szemetet”, akkor a nyirokcsomó pufferként magába gyűjti és tárolja, hogy ne juthasson be a vérkeringésbe – és ettől a nyirokcsomó megduzzad (mint a mandulánk, megfázáskor).
Mindkét esetben – a tartós terhelés-felhalmozódás következményeként – az izmok feszesek, merevek maradnak, esetleg begörcsölnek és nyomják a mellettük, közöttük futó ereket, idegeket. A megduzzadt nyirokcsomó közvetlenül is nyomhatja a hozzákapcsolódó ereket és idegszálakat.
Ha az erek kerülnek nyomás alá, akkor lüktetést lehet érezni az adott területen (gyakorlatilag az összenyomott erekben érzi a vér áramlását), ha pedig ideget nyom, akkor zsibbadás, bizsergés, hirtelen nyomás esetén szúró, nyilalló fájdalom jelentkezik.
Amikor viszont a tünetek egyszerre több izületet, vagy szinte mindet érintik, akkor szinte biztos, hogy a nyirokrendszer van túlterhelve. Ilyenkor egyszerre több nyirokcsomó is jelentősen megduzzadhat, és nyomják a körülöttük levő ereket, idegeket, izmokat. Mivel az ízületek körül nincsenek vastagabb szövetek, izmok, amerre a duzzadt nyirokcsomó tágulhat, így az magát az ízületet nyomja, amíg a felhalmozódott salakanyagokat a kiválasztó rendszer (máj, vese) ki nem tudja szűrni a keringésből.
Ekkor az ízületi merevség egy nagyon fontos jel, ami főleg a reggeli órákban vagy hosszabb nyugalomban töltött időt követően a legkifejezettebb, amikor lelassul a vérkeringés és bomlástermékeket a nyirokrendszer szűri-gyűjti.
Ilyenkor sokszor nincs is kifejezett izületi elváltozás. Amíg az izületekben csak pangó nyirokfolyadék van, addig nem mutatható ki komolyabb kopás, vagy meszesedés. Sokszor már gyerekeknél is jelentkezik a tünet és ekkor könnyen kizárhatók a kopásos, meszesedéses okok – tehát marad az „autoimmun”.
A nyirokrendszer működéséhez nem ért a reumatológus, ezért inkább felír egy immunblokkoló szteroidot, ami – egy időre – elnyomja a tüneteket, de nem szünteti meg a probléma okát. Az ízületei problémákra felírt szteroidos fájdalomcsillapítók (Medrol) érdekes módon ízületi gyulladást okozhatnak (ha eddig nem volt, majd ettől lesz), de az alaptünetnél sokkal súlyosabb betegségeket is okozhatnak. (A Trexan például kifejezett sejtpusztító, kemoterápiás szer.) Még a nem-szteroid tartalmú fájdalomcsillapítók (Brexin) szedésének is hosszabb távon komoly egészségkárosító hatása lehet.
Mindig olvassa el a betegtájékoztatót, hogy a jelentkező mellékhatások tüneteire ne újabb tablettákat írjanak fel (az orvosa sem biztos, hogy ismeri a mellékhatásokat).
Megoldásként nem az ízületeket kellene ilyenkor kezelni, hanem a kiváltó okot felderíteni és megszüntetni, a nyirokrendszer működését segíteni, amire nagyon olcsó gyógyszer való, – azt nem írja fel az orvos.
A nyirokrendszert szinte bármi túlterhelheti – ha nincs a rendszerben elegendő víz. (Hogy mennyi víz az optimális, arról itt olvashat.) A problémát legtöbbször egyszerűen a vízhiány, illetve a keletkező salakanyagok kimosásához nem elegendő mennyiségű víz okozza. (Ha több a szemét, több víz kell a kimosáshoz is.)
A vízhiány mellett nyirokterhelést okozhat bármilyen
- gyulladás,
- „gyógyszerek”,
- vízhajtók, (gyógyteák is),
- az emésztésből származó bomlástermékek, legfőképpen a fehérjeterhelés és az ebből keletkező húgysav.
A segítség
A legfontosabb az elegendő víz. Mert hiába tesszük be a mosószert a mosógépbe, ha nincs benne elég víz!
A fájdalom enyhítésében és a szöveti keringés megindításában, fokozásában segíthet az Indiai Tömjénfa kivonata (Boswellia). Ennek fő hatása az, hogy a kötőszövetekben, az ízületekhez áramló vér serkentésével szünteti meg a gyulladást, fájdalmat és segíti az ízületek, szövetek „kitakarítását”.
A másik fontos – és bevált – gyógynövény a Lapacho-tea. Ennek általános méregtelenítő, immunerősítő, gyulladáscsillapító hatása mellett kifejezett nyiroktisztító hatása is van, anélkül, hogy (mint a vízhajtók) vizet vonna el a szervezettől. A napi teljes folyadékmennyiség legalább felét a tea tegye ki.
Figyelmeztetés: Forgalomban van Lapacho kapszula is, de mivel ez csak a porított gyógynövényt tartalmazza, amiből a hatóanyagok nem oldódnak ki, ezért teljesen hatástalan. Átverés. A teát (fakéreg) is főzni kell és hosszan áztatni, hogy a hatóanyagok felszabaduljanak.
Az erős fájdalmat, idegfájdalmat, zsibbadást (amíg az izületek és nyirokrendszer ki nem tisztul) a CBD olaj tudja csillapítani.
A fájdalmas területet lehet kenni bármilyen kámforos-mentolos krémmel, ami helyi vérbőséget okoz, és ezáltal fokozza a keringést a szövetekben. A krém által feloldott lerakódásokat pedig a víz szállítja el.
Zárásként
A fent példaként említett esetekben is mindenki a Lapacho-teát kapta, – plusz a víz, és szükség esetén még Bowellia, vagy CBD.
A karzsibbadásos ismerősöm két hét múlva hívott, hogy „Már nem zsibbad!”.
Majd a következő nyáron újra telefonált:
– Van még abból a teából, amit ittam? – kérdezte.
– Mi történt?
– Jó, jó, tudom – nem iszok eleget! Ihatom? – mondta.
Elvitte a teát és három nap múlva hívott: – „Már nem zsibbad!”