Mit jelent valójában?

Lisztérzékenységet (cöliákia) vagy „nem cöliákiás lisztérzékenységet” állapítottak meg? A kettő között a különbség Ég és Föld!
Már a megnevezés is teljes önellentmondás, értelmetlenség. A lisztérzékenység hivatalos, orvosi megnevezése a cöliákia. Vagyis ha nem cöliákiás (lisztérzékeny), akkor hogy lehet lisztérzékeny?

Röviden a lisztérzékenységről

A lisztérzékenység egy (a mai álláspont szerint) – feltehetőleg – örökletes (?), autoimmun betegség, ami a lakosság mindössze 0,001%-át érinti. Vagyis 100 000 emberből csak 1 a valódi lisztérzékeny. Bővebben: Tények a lisztérzékenységről.

Ehhez képest (az akár halált is okozó) méh-, darázscsípés allergia a felnőttek 3%-ánál fordul elő (Forrás), vagyis többen allergiásak a darázscsípésre, mint a gluténre.

Ehhez képest ma gyakorlatilag „glutén-hisztéria” van és szinte már divat mindenért a glutént, a lisztet hibáztatni – a fejbőr korpásodástól a körömgombáig.

A fentiekben szereplő kiemelések, zárójelek is mutatják, hogy ma a hivatalos orvoslás sincs teljesen tisztában azzal, hogy mit is tekinthetünk lisztérzékenységnek, hogy mi is a gond a gluténnel, amit évezredek óta rendszeresen fogyasztunk – probléma nélkül.

A cöliákia tünetét gyakorlatilag egy allergiás reakció okozza, amikor is az immunrendszer (a vérben, szövetekben jelenlevő antitestek) reagál a terhelő allergénre, vagyis a gluteninre és/vagy gliadinra. A legkisebb mennyiségre is azonnal reakció van.

Az „érzékenység” kifejezés ehhez képest nem jelent semmit. Nem immunreakció, nem allergia és nem autoimmun folyamat. Tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy túlterhelés esetén a szervezet rosszabbul tolerál, nehezen visel el bizonyos anyagokat. Nem az adott anyag okoz problémát, hanem a túlterhelés. Az allergia és az intolerancia (érzékenység) közötti lényeges különbségről itt olvashat bővebben.

A lisztérzékenység valódi oka

A glutén gluteninből és különböző prolamin típusú fehérjékből álló összetett fehérje, mely a Triticeae nemzetségcsoportba tartozó gabonafélék (pl. búza, árpa, rozs, zab) magjaiban található raktározó fehérje.
Az immunreakciót általában a glutén prolamin komponensei váltják ki, ezek közé tartozik a búzában jelen lévő gliadin, az árpában található hordein, a rozsban előforduló szekalin, vagy a zabban található avenin (Forrás), de maga a glutenin is lehet a problémás anyag.

A lisztérzékenység alapvető oka a glutén lebontásához szükséges egyik enzim hiánya, vagy csökkent termelése. Ennek következtében a szervezet nem, vagy nem tökéletesen képes lebontani a glutént alkotó egyik fehérjét.

A lebontatlan fehérje bomlásnak indulhat a vékonybél első szakaszaiban és gyulladást okoz. A bélgyulladás következményeként pedig hasmenés, felszívódási zavar alakul ki. Ezek a lisztérzékenység elsődleges tünetei. (Puffadást, bőrtüneteket, stb. bármilyen emésztetlen étel okozhat.)
A folyamatos gyulladás miatt az immunrendszer ellenanyagot (antitestet) kezd termelni a „terhelő” fehérje (ebben az esetben a glutént alkotó valamelyik fehérje) ellen, aminek következtében allergiás, túlérzékenységi reakció alakul ki.

A glutén elleni antitesteket ezután a szervezet már állandóan termelni fogja – felkészülve az idegen, „ártalmasnak” tekintett fehérjére – és vérből ezek az antitestek a későbbiekben már mindig (terhelés nélkül alacsonyabb értékkel) kimutathatók – diétától függetlenül.
A szövetekben és a vérben mindig jelenlevő antitestek miatt az immunrendszer már a legkisebb mennyiségű gluténre is azonnal reagálni fog és tünetek jelentkeznek. Ez az allergiás reakció, glutén (liszt) esetében a cöliákia. https://www.immunkozpont.hu/coliakia-liszterzekenyseg 

Tehát: a lisztérzékenység az a cöliákia. A „nem cöliákis lisztérzékenység” megnevezés tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy lisztérzékenységhez hasonlító tünetei vannak, de nem cöliákiás, vagyis nem lisztérzékeny.

A meghatározás problémája

Már a lisztérzékenység orvosi meghatározásával is több probléma van. A diagnózis felállítása azért is nehéz, mert az orvoslás valójában még azt sem tudja pontosan meghatározni, hogy mit, milyen tüneteket tekintsünk lisztérzékenységnek.
Emellett többféle teszt, vizsgálati módszer létezik a kimutatására, amelyek azonban sokszor teljesen eltérő eredményt adnak. Tehát az egyik vizsgálat adhat negatív eredményt, míg egy másiknál pozitív a teszt (akkor most melyik az igaz?).

A gyorstesztek, vagy az értelmetlen IgG, IgE antitestek nem alkalmasak a lisztérzékenység, allergia kimutatására (erről részletesen itt olvashat), legfeljebb csak valószínűsíthetik a glutént és ezzel irányt mutatnak a tényleges, igazoló vizsgálatok elvégzéséhez.

Minden allergia esetén az immunrendszer az idegen, vagy károsnak vélt fehérjék ellen speciális antitesteket termel. A vérben a glutén ellen termelt specifikus antitestek (tTG, IgA-EMA) állandó jelenléte igazolhatja a lisztérzékenységet. Allergia, lisztérzékenység, cöliákia esetén minden ilyen antitest, állandóan kimutatható a vérben – még szigorú diéta mellett is –, hiszen az immunrendszer folyamatosan készenlétben áll.
Ha csak egyik, vagy másik antitest van jelen és azok sem mindig, az nem igazolja a lisztérzékenységet.
A korrekt, 100%-ban pontos, mindenki számára elfogadott diagnózist pedig csak a vékonybél gyulladásos területéből kivett szövetmintában kimutatott antitestek jelentik, a vérben levő antitestek mellett.
Diéta mellett azonban a gyulladt területek napok alatt gyógyulásnak indulnak, és az antitestek száma is jelentősen csökken a vérben (de nem tűnnek el!!!), hiszen aktuálisan nincs mi ellen „harcolni”.

Azért – az éppen most érvényes protokoll szerint – a tesztek előtt a betegnek gluténtartalmú ételt kell enni, hogy a tesztek ki tudjanak mutatni valami értékelhetőt. Ez azonban gyakorlatilag csak a pillanatnyi, aktuális terhelést fogja kimutatni és nem az állandóan fennálló lisztérzékenységet, az allergiás reakciót. Tehát ezzel a módszerrel nem diagnosztizálható az allergia, a lisztérzékenység.
Ez szinte olyan, mintha azért itatnának alkoholt valakivel, hogy megnézzék, van-e utána a vérben.

A lisztérzékenység kimutatására alkalmazott vizsgálati előírások, protokollok azonban országonként, sőt még kórházanként is jelentősen eltérhetnek. Tehát lehet, hogy az egyik helyen, egyik módszerrel „megállapítják” a cöliákiát, míg egy másik módszerrel minden negatív lesz.

Amikor az adott vizsgálati módszer nem ad biztos eredményt, akkor az orvosok nem jelentik ki egyértelműen, hogy a beteg cöliákiás (lisztérzékeny), de mégis adnak egy, a lisztérzékenységre utaló elnevezést a kórképnek. Na, ilyenből aztán több száz is létezik. (Forrás)

A meghatározás és a diagnosztizálás körüli egyet nem értések és a nem tipikus cöliákiás tünetek miatt a tudósok a lisztérzékenység különböző változatait, fokozatait határozták meg. Ezek közé tartozik az úgynevezett „nem cöliákiás lisztérzékenység” is.

A lisztérzékenység „fajtái” – egy nem éppen tudományos meghatározás

A lisztérzékenységi változatok meghatározása is érdekes (teljesen tudománytalan) módszerrel történt, de mivel a többi kutató sem tudott jobbat kitalálni, így elfogadták azt, amit 16 orvos megszavazott.
Igen, a lisztérzékenység „tudományos”, orvosi csoportosítása szavazással történt. Ez az úgynevezett „Oslói definíció”.
2011-ben 7 országból származó 16 (!) orvos a PubMed tudományos online adatbázisban átnézett 2011 januárjáig megjelent 85 (!), a gluténnal és a lisztérzékenységgel kapcsolatban megjelent tudományos publikációt. Ezek alapján online és telefonon megszavazták a lisztérzékenység különböző definícióit, elnevezését.

A szavazás eredménye szerint létezhet (meghatározható, diagnózisként leírható) cöliákia, vagyis lisztérzékenység:
– klasszikus, atipikus, nem klasszikus, tünetmentes, látens, nyílt, klasszikus gyermekgyógyászati, potenciális, refrakter, csendes, szubklinikai, tüneti, tipikus, szerológia, autoimmun, genetikailag veszélyeztetett, dermatitis herpetiformis, glutén ataxia, glutén intolerancia, nem cöliákiás lisztérzékenység és gliadin-specifikus antitestek – változatban.
Az Oslói konferencia anyaga itt található: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3440559/

A fentiek közül a „klasszikus” változat a valódi lisztérzékenység, a cöliákia. Ebben az esetben vérben is jelen vannak az antitestek és a szövettan is igazolja a betegséget.
Másik esetben az antitestek kimutathatók, de gyulladás nincs a bélrendszerben. Ez lehet a „nem klasszikus” és az „atipikus” változat is. Ilyenkor az immunrendszer felkészült az „idegen fehérje” vérbe jutására (megvannak az antitestek), de a glutén nem okoz gyulladást, mert a szervezet (pl. egy hasmenéssel) hamarabb megszabadul a terhelő anyagtól, mintsem hogy az gyulladást tudna okozni.
A „tünetmentes” és a „látens” megnevezés szintén jelezhet pozitív teszteredményeket – minden tünet nélkül.
A többi megnevezés valójában csak találgatásnak tekinthető, amikor is a gluténnak tulajdonítják a tüneteket, de ezt konkrétan igazolni nem lehet, csak egy-két tünet, eredmény utal rá. Ezeket van ahol pozitívnak fogadják el, máshol pedig nem veszik figyelembe. Ezek közül bármelyiket tekinthetjük „nem cöliákiás lisztérzékenységnek”, de ki lehet találni (és megszavaztatni) más elnevezést is.

Érdekes még a „glutén intolerancia”, vagy gluténérzékenység kifejezés is. Ez valójában nem lisztérzékenység, nem betegség, nem jár semmilyen tünettel, következménnyel. Az intolerancia túlterhelést jelent, azért az intolerancia tesztek is csak az aktuális, pillanatnyi túlterhelést jelzik. Ezeknek is adtak egy elnevezést. Az intolerancia annyit jelent, hogy kisebb mennyiség az adott anyagból nem jár semmilyen problémával (nem allergén), de most (a teszt idején) éppen volt egy kis plusz terhelés belőle. Ehhez elég az is, hogy a vizsgálat előtti napokban evett valamilyen gluténtartalmú ételt, amit – bármilyen okból – nem bontott le tökéletesen, emiatt a teszt pillanatnyilag magasabb értéket, pozitív eredményt mutat. A kiváltó ok pedig lehet az is, hogy egyszerűen többet evett belőle, mint amit meg tudott emészteni, vagy lassú az emésztése. Tehát ez nem betegség, nem allergia, nem kell miatta semmilyen diéta sem, mert nem maga a glutén okozza a problémát – hanem a „túlevés”, a lassú lebontás. Ha pár nap múlva megismételné a tesztet, akkor már teljesen más eredményeket, értékeket kapna. Hogy mit mutatnak meg, mire jók ezek a tesztek, arról itt olvashat részletesen.

Téves meghatározások egyik oka

A lisztérzékenységre utaló tünetek változatos módon jelentkezhetnek, – még azoknál is akiknél a fenti vizsgálatok bizonyították a betegséget –, másoknál pedig meg vannak a tipikus cöliákiás tünetek (pl. hasmenés, fogyás, stb), de a lisztérzékenységet a fenti módszerekkel mégsem lehet biztosan igazolni és ez komoly kavarodást okoz a meghatározásoknál, a diagnózis felállításánál.

Van azonban egy másik tünetcsoport, aminek tünetei teljesen lefedik a a lisztérzékenységnek tulajdonított összes tünetet, de a problémát mégsem a gabonák, nem a glutén okozza. Ez pedig a Hisztamin intolerancia.

Ez sokkal szélesebb körben elterjedt, jóval több embert érint mint a lisztérzékenység, az orvoslás azonban (ma még) egyáltalán nem foglalkozik a hisztamin intoleranciával.
Magas hisztaminszint esetén az összes tünet előfordulhat, amit a gluténnak tulajdonítanak, – a bőrtünetektől a hasi tüneteken át a bélgyulladásig -, de valójában nem a glutén, hanem a hisztamin áll a tünetek hátterében és ezt diagnosztizálják tévesen lisztérzékenységnek. A kutatások alapján a hisztamin túlterhelés akár a lakosság akár 20%-ánál is okozhat visszatérő panaszokat. (Forrás)

A hisztamin intolerancia szintén a vékonybélben bomló fehérjék következménye, de hisztamin emelkedést gyakorlatilag bármilyen emésztetlen fehérje okozhat, nem csak a glutén. A hisztamin intolerancia is csak egy tünet (az oka a belekben zajló erjedés), de ez a kórkép is okozhat lisztérzékenységre hasonlító tüneteket, – sőt még annál többet is. Ebben az esetben azonban nem (mindig) mutathatók ki a glutén elleni antitestek a vérből. Részletesen a hisztaminról itt olvashat.

Hisztamin intoleranciára utalhat az is, ha a gluténmentes étrend mellett is jelentkeznek a gluténnak tulajdonított tünetek.

Összegzés – a tények

Tehát a „nem cöliákiás lisztérzékenység” meghatározás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a cöliákiához hasonló, vagy azzal megegyező tünetei vannak a betegnek, de a vizsgálatokkal ezt nem lehet egyértelműen igazolni. Gyakorlatilag a ma hivatalos orvosi protokoll alapján egyszerűen ráfogják a diagnózist a tünetekre, minden igazoló bizonyíték nélkül.

Tehát a tüneteid alapján akár lisztérzékeny is lehetnél, – de (a vizsgálatok szerint) valójában nem vagy az.

Azt, hogy a „nem cöliákiás lisztérzékenység” valójában nem is létezik, azt pont az a professzor bizonyította be, aki előtte az egészet kitalálta.

A placebó kontrollált kísérletben az alanyok 3-féle diétát kaptak: az egyikben sok glutén volt, a másikban csak minimális, a harmadik pedig gluténmentes volt. A lisztérzékenynek gondolt betegek nem tudták, hogy heti váltásban mikor, melyik étrendet kapják.

Az adatok összegzésénél pedig kiderült, hogy minden diéta esetén beszámoltak az alanyok emésztőrendszeri problémákról. Vagyis a tünetek függetlenek voltak a glutén mennyiségétől, vagy egyáltalán a jelenlététől.

Amikor a kísérletet megismételték szigorúan gluténmentesen (nem tudták, hogy nincs benne glutén), akkor is ugyanazokról a tünetekről panaszkodtak– tehát egyértelműen nem a glutén a probléma. Hanem leginkább a beképzelt, az elvárt negatív hatás.

Ez az úgynevezett nocebo effektus. Amikor is az illető úgy hiszi, hogy ettől rosszul kell lennie, akkor rosszul is lesz, még akkor is ha nincs semmi ami problémát okozhatna. (Forrás)

Sokak azonban minden komolyabb vizsgálat, teszt nélkül is lisztérzékenynek gondolják magukat és gluténmentes étrendet követnek. Ez azonban csak azt jelenti, hogy követi az aktuális divatot, „bedőltek a gluténmentes hisztériának”. A felesleges, értelmetlen gluténmentes étrend azonban sokszor inkább csak árt, mintsem bármilyen haszna is lehetne. A gluténmentes étrend árnyoldalai.

Ha pedig a szigorú gluténmentes diéta mellett a tünetek nem múltak el teljesen, akkor már is bizonyított, hogy nem a glutén okozza a problémát (vagyis nem lisztérzékeny) – hanem az, amit még mindig eszik.

Sokan azonban mégis javulnak a gluténmentes étrenddel, de ennek valójában nem a glutén elhagyása az oka, hanem az, hogy időközben teljesen megváltoztatták a táplálkozásukat. Az állapotjavulás pedig valójában ennek az étrend, életmód váltásnak köszönhető.

Az emésztési problémákat mindig a táplálkozás okozza!

Mielőtt felesleges és értelmetlen gluténmentes étrendbe kezd, tesztelje magát otthon!

Lisztérzékenységi – Cöliákia teszt otthon

Ma már több cég is forgalmaz otthoni, vérből kimutatható lisztérzékenységi gyorstesztet. Bár ez a teszt önmagában nem alkalmas a cöliákia diagnosztizálására, de azt már elég pontosan jelzi, hogy fenn áll-e egyáltalán a lisztérzékenység gyanúja.

Ezek a teszek 96-98%-os pontosságú eredményt adnak, és az immunrendszer által termelt glutén elleni antitTG és IgA antitesteket jelzi a vérmintából. Ha ez a teszt pozitív, akkor nagy esélye van rá, hogy lisztérzékeny, így ezután ajánlott laboratóriumban elvégeztetni a speciális teszteket, hogy biztos legyen az eredmény.

Ha a gyorsteszt negatív, akkor nem valószínű, hogy Ön lisztérzékeny, hiszen a szervezete nem termel glutén ellen kimutatható ellenanyagot, nem reagál a gluténre, mert a glutén nem kerül lebontatlanul a szervezetébe, vagyis képes lebontani, megemészteni azt. De minimális esély van arra is, hogy ez egy „hamis negatív” eredmény.

A teszt előtt „terheljünk gluténnel”?

Ha glutén tartalmú ételt eszik, akkor nem lehet biztosan megállapítani, immunrendszeri (allergiás), vagy csak pillantnyi emésztőrendszeri terhelést mutat a teszt. Lehet, hogy éppen most még emészti a glutén tartalmú ételt (akár a tegnapit), – tehát csak az aktuális terhelést mutatja -, vagy az immunrendszere reagál a gluténra, vagyis allergiás, lisztérzékeny. Vagyis ha a teszt előtti napokban fogyaszt glutént, akkor nagy eséllyel fog „hamis pozitív” eredményt kapni.

Ezért is fontos nem csak erre a tesztre hagyatkozni, hanem pozitív eredmény esetén a laboratóriumi teszteket is elvégeztetni.

Hivatalosan mégis azt ajánlják, hogy a tesztek előtt fogyasszunk glutént. Amikor erről megkérdeztem egy ebben jártas szakembert, az nem tudott érdemleges választ adni, végül csak a sablon szöveget mondta: „Ez a protokoll”. Hogy miért, azt senki sem tudja.

Hiszen a parlagfű allergiásnak sem mondják, hogy a teszt előtt szippantson egy kis pollent vagy a méhcsípés allergia esetén sem szúratják meg a beteget egy méhvel, – hiszen abba akár bele is halhat.

Valódi allergia esetén (minden allergénnél) az ilyen plusz terhelésre az immunrendszer túlreagálhat, ami anafilaxiás sokkot is okozhat. Az allergia elleni antitestek allergén nélkül is jelen vannak a vérben, hiszen az immunrendszer „állandó készenlétben áll”. Ez az allergia lényege.

Akkor miért is „kell” gluténnel terhelni? Hogy inkább pozitív eredményt kapjunk, mint a valós immunreakciót?

Ha biztosra akar menni, akkor a teszt menete a következő: Tartson legalább egy hétig szigorú gluténmentes étrendet (eliminációs étrend). Ennyi idő után már biztos, hogy nincs az emésztőrendszerében semmi glutén, gabonaszármazék. Így a teszt már nem az aktuális (bélben levő) terhelést mutatja, hanem a vérből, a glutén elleni reakciót, az antitestet jelzi.

Negatív eredmény esetén feleslegesen terheli a szervezetét a gluténmentes étrenddel.