A lisztérzékenység ma egy felkapott dolog, és most sokan mindenért a glutént teszik felelőssé, a fejbőr korpásodástól a körömgombáig. Ma már „glutén-hisztéria” van, pedig a tények a lisztérzékenységről mást mutatnak. Valójában a lisztérzékenység nem is olyan gyakori, mint ahogy azt sokan hiszik.

Nézzük a tényeket a lisztérzékenységről.

A lisztérzékenység előfordulása az egyes földrajzi régiókban különböző, de becslések szerint a világ népességének mindössze kb. 1 százalékát érinti. Tehát a valódi lisztérzékenység ma inkább „divat”, mint sokakat érintő betegség. Gabonaféléket az emberiség több mint 10 000 (60 000) éve fogyaszt és eddig alaptáplálékunk, a civillizációnk alapja volt és a csak az utóbbi 20 évben lett belőle „ellenség”.

A lisztérzékenység (más néven cöliákia, gluténszenzitív enteropátia) egy, elsősorban a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység név némiképp félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag, a glutén nem kizárólag a búzalisztben fordul elő, sőt valójában a búzalisztben nincs is glutén. (pharmaonline)

Mi a glutén?

A glutén (sikér) két gabonafehérje, a glutenin és a gliadin összekapcsolódásából jön létre, a vízzel történő keveredéskor, pl. dagasztáskor. Ez biztosítja a tészta rugalmas, erős, de laza szerkezetét. Ettől kenyér a kenyér.

A glutén kifejezés valójában a gabonafélékben (búza, rozs, árpa, zab) levő fehérjék összefoglaló elnevezése. Ezek közül a legfontosabb a glutenin, (ami minden gabonában megtalálható), a gliadin és az adott fajra jellemzően a rozsban előforduló szekalin, vagy az árpában jelen lévő hordein, a zabban pedig az avenin nevű fehérje (a zabban nincs gliadin, csak glutenin).

A gabonafehérjékre érzékeny beteg az érintett gabonákat semmilyen más formákban sem fogyaszthatja. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búza allergiával, mely a búzafehérjékre adott akut immunreakció, ami súlyos esetben allergiás sokkhoz is vezethet. Ebben az esetben már a liszt belégzése, vagy a bőrön keresztüli érintkezés is okozhat allergiás rohamot

Azonban sokkal többen hiszik azt magukról, hogy lisztérzékenye, allergiások, mint ahánynál valóban a gabona okozza problémát. Terjedő álhírek, félinformációk alapján sokan kavarodnak bele a dologba, teljesen.

Egy konkrét eset a glutén körüli hisztériáról:

Egy nő jött hozzánk emésztőrendszeri tünetekkel. Főként a puffadás zavarta, és (a neten terjedő információk, egyéb tünetek alapján) úgy gondolta, hogy „biztos a glutén a hibás”. Az állapotfelmérés során kiderült, hogy semmiféle allergiája sincs, és sem a búzával, sem a gluténnel nincs semmi problémája. A tüneteket teljesen más okozta. Megbeszéltük a teendőket és megnyugodott.

Két hónap múlva visszajött és azt mondta:

• • Mégis csak a gluténnal van a probléma!
  • Biztos, hogy nem – válaszoltam. – Mit tapasztalt?
  • Hát, amióta nem eszem ezeket a bolti kenyereket, azóta jobb.
  • Na, várjon csak! Teljesen megszűntek a panaszai, vagy csak jobb? Mert olyan nincs, hogy csak kicsit vagyok allergiás! Vagy reagál a szervezet az anyagra, vagy nem – mondtam neki.
  • Hát egy kicsit jobb, de még néha puffadok – válaszolta.
  • És mit eszik most? Ilyen gluténmentes vacak, műkenyeret?
  • Nem! Én sütöm otthon magam, teljes kiörlésű tönkölylisztből! – jött a meglepő válasz.
  • Na, várjon csak! Abban több glutén van, mint a bolti, ócska lisztből készült kenyérben – közöltem vele.
  • Már pedig a bolti kenyértől bajom van, az otthonitól pedig semmi – mondta.

Közben az is kiderült, hogy a sima lisztből készült tésztát és a süteményeket is megeszi probléma nélkül, csak néha, kicsit puffad – valami mástól és nem akkor, amikor lisztet eszik.

Tehát megsem a glutén a probléma!

Mi a gluténérzékenység oka?

A lisztérzékenység (cöliákia) a nem megfelelően lebontott gabonafehérjék bomlása okozta túlterhelésre adott immunreakció. Ennek oka leginkább az, hogy (örökletesen) hiányzik, vagy nem megfelelő mennyiségben képes a szervezet előállítani a glutén lebontásáért felelős egyik enzimet. Emiatt pedig ez az emésztetlen fehérje a vékonybél első szakaszában (patkóbél-nyombél) bomlásnak, erjedésnek indul és gyulladást okoz a bélfalon. Súlyos esetben ez a gyulladás a bélrendszer más részeire is kiterjedhet. Bélgyulladás (glutén okozta károsodás) esetén pedig hasmenés jelentkezik. A folyamatos gyulladás azonban károsítja a bélnyálkahártyáját és a tápanyagok felszívódásáért felelős bélbolyhok is lepusztulhatnak.

A hosszabbtávú terhelés miatt az immunrendszer érzékenyebben reagál a terhelő anyagra, és immunsejtek felszaporodnak a gyulladásos területen és szervezet ellenanyagokat, antitesteket kezd termelni a gyulladást okozó fehérjék – ebben az esetben a glutén – ellen. Innentől kezdve ezek az ellenanyagok már állandóan jelen vannak az adott terület szöveteiben és a vérben is. Ennek következtében, ha a legkisebb mennyiségű terhelő anyaggal találkozik a szervezet, az immunrendszer azonnal (20-30 percen belül) reagál, és megjelennek a jellegzetes tünetek – a bélgörcs, a hasmenés. (Forrás)

A hangsúly a „legkisebb mennyiségen” van. Olyan nincs, hogy másnap, órák múlva, hogy kicsit vagyok allergiás valamire. Az immunrendszer készenlétben áll, és vagy azonnal reagál, vagy nincs terhelés és nincs reakció sem. Ha nincs azonnali immunreakció, akkor nincs allergia, legfeljebb intolerancia. Az intolerancia és az érzékenység azonban nem immunreakció, hanem az emésztőrendszer túlterhelésének a következménye. Ilyenkor bármit ehet, – amíg túlzásba nem viszi. Ez nem lisztérzékenység.

Sokszor azonban nem is arra fog az immunrendszer ellenségként reagálni, amivel folyamatosan túlterheljük. Könnyen lehet, hogy az egyéb fehérjék túlzott fogyasztása terheli túl a szervezetet és a glutén (gabonafehérje) csak „az utolsó csepp a pohárban”, amitől a szervezet besokall, és az immunrendszer túlreagál.

A lisztérzékenység tünetei

A bélben zajló állandó gyulladás következménye lesz a hasmenés, a bélbolyhok károsodása, annak következménye pedig a felszívódási zavar és a fogyás. Ezek a lisztérzékenység elsődleges tünetei. A lisztérzékenység klasszikusan hasmenéssel, ezzel együtt járó puffadással és zsírszékeléssel jár; a széklet ilyenkor fényes, sárgás, nagyobb tömegű és a szokásosnál bűzösebb.

Ha nincs hasmenés, akkor a glutén nem okozott gyulladást, vagyis lebontatta, megemésztette a glutént, tehát nincs lisztérzékenység (cöliákia).

Az alapvető tünetekhez társulhat még „bélmorgás”, hasi fájdalmak, amit sokszor irritábilis bél szindrómaként (IBS)  diagnosztizálnak, de akár székrekedés is és csak a későbbi szövettani vizsgálat mutatja meg, hogy valójában a lisztérzékenység okozza a tüneteket.

A diagnózis felállítása

A különféle allergiatesztek (önmagukban) nem alkalmasak a lisztérzékenység kimutatására. Hogy mire jó az allergiateszt, arról itt olvashat részletesen. Mivel lisztérzékenységnél elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, az innen vett szövettani vizsgálat eredménye mutatja meg teljes bizonyossággal a lisztérzékenységet. Gyakorlatilag ez az egyetlen biztos módszer a diagnózis felállítására. Ilyenkor az irritált szövetben nagy számban kimutathatók a glutén ellen termelt különböző (transzglutamináz ) antitestek (részletesen itt). Ha nincs antitest, nincs allergia és az eredmény negatív. Ha minden glutén elleni antitest jelen van, csak az igazolja a lisztérzékenységet.

Diéta mellett azonban a bélgyulladás napok alatt megszűnik és a bélfal regenerálódik. Egy-két hét diéta után már nincs honnan szövettani mintát venni, azonban a vérben a glutén elleni antitestek állandóan jelen vannak, kimutahatók. Minden antitest. Ha a vérben nincs antitest, akkor nincs immunreakció, vagyis nem áll fenn a lisztérzékenység, nincs cöliákia.

Mivel a le nem bontott glutén károsítja a vékonybél bélbolyhait, így csökken azok tápanyagfelszívó képessége és vitaminhiány is kialakulhat, aminek a következménye például a fáradékonyság, a fejfájás, az  immungyengeség is lehet, – de ezeket a tüneteket sok más probléma is okozhatja (nagyon gyakran a hisztamin).

A fenti tünetek sokrétűek, és mivel számtalan más probléma is okozhat hasonlókat, tehát nem biztos, hogy a tünetekért a glutén a felelős. Ez egyetlen biztos diagnózist a szövettan adja.

A változatos tünetek miatt a lisztérzékenységnek több változatát határozták meg. Valójában nem tudományos bizonyítékok alapján, hanem egy konferencián történő megbeszélés eredményeként. A legfontosabb kategóriák:

• Klasszikus cöliákia – Felszívódási zavar, hasmenés, fogyás, zsírszékelés.
• Nem klasszikus cöliákia – Nincs felszívódási zavar, de a többi tünet jelentkezhet. (Amit bármi más is okozhat.)
• Ezenkívül megkülönböztetnek egyéb változatokat is, pl. az úgynevezett nem-cöliákiás lisztérzékenység, de ezeknél nem bizonyított, hogy az adott esetben valóban a glutén a kiváltó ok, mivel a tünetek mellett is negatív minden teszt. (Forrás)

Ez a „nem cöliákiás lisztérzékenység” kifejezés gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy „a tüneteid a lisztérzékenység tüneteihez hasonlítanak, de az elvégzett vizsgálatok és a labor eredmények szerint nem vagy lisztérzékeny. Vagyis nem tudjuk, hogy mi a bajod.”

Ezt nevezik még a „cöliákiás betegségben nem szenvedő, glutént kerülő embereknek” is. Ebben az esetben a gluténtartalmú ételek elkerülésével egyéb táplálkozásbeli változások is történnek, – és ez eredményez állapotjavulást, nem pedig a glutén elhagyása. Erről itt olvasható egy tudományos bejegyzés.

A fentiek alapján a lisztérzékenységnek (cöliákia) egyértelmű tünetei (pl. hasmenés) vannak, míg a többi esetben a legvalószínűbben a tüneteket nem a glutén, hanem a hisztamin intolerancia okozza. Hisztamin intolerancia esetén minden tünet előfordulhat, amit a gluténnak tulajdonítanak.

A lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható, az egyedüli hatásos kezelés az életen át tartó gluténmentes diéta. Ha azonban diétával sem szűntek meg teljesen a panaszok, akkor valószínűleg – nem is a glutén okozza a problémát!

Sokan szigorúan tartják a gluténmentes étrendet, (mert lisztérzékenynek gondolja magát) és javul is az állapotuk, azonban reggelire „gluténmentes” zabpelyhet esznek. Azonban ilyen valójában nincs. Ez csak annyit jelent, hogy olyan üzemben csomagolták a zabot, ahol más gabonafélét nem csomagolnak, azonban a zab maga is gabona és önmagában is tartalmaz gabonafehérjét, vagyis glutént.  Tehát eszik glutént, még sincs tünet = nem lisztérzékeny.

Más nagyon szigorúan, szinte mániákusan tartja a diétát, – és mégsem javul az állapota, vagyis itt sem a glutén a felelős a tünetekért. Sőt ez – a glutén teljes elhagyása – jelzi azt, hogy biztos, hogy nem a glutén okozza a problémákat, – hanem az, amit még mindig eszik.

Sokszor pedig pontosan a gluténmentes diéta, a gluténmentes ételek okoznak emésztőrendszeri tüneteket, pl. puffadást, székrekedést, hasfájást és gyomorsavproblémákat. Akkor most mitől is van rosszul? Erről itt olvashat részletesen.

Több olyannal is találkoztam, aki csak részben tartja a diétát (annak mi is az értelme?) és néha vannak tünetei, néha meg nincsenek, függetlenül attól, hogy éppen mit evett.

Pedig a lisztérzékenységet akár otthon is lehetne tesztelni, így elkerülhető lenne az értelmetlen diéta. Azonban még a vértesztek módszertani, a teszt menete körül is rengeteg a probléma. A lisztérzékenységi tesztről itt talál információt.

NEM glutén!

Nem kell minden tünetért a glutént hibáztatni, még ha ez manapság olyan nagy divat is.

A lisztérzékenységhez hasonló tüneteket, – tehát hasmenés, bélgyulladás, felszívódási zavar, puffadás, székrekedés, stb. – nagyon sok más probléma is okozhat. Leggyakrabban:

• a lassú emésztés (ami következménye a pangás, erjedés, ami bélgyulladást és puffadást, valamint székrekedést is okoz),
• a vízhiány (ami lassú emésztést okoz),
• a tejcukor (laktóz) és a nehezen emészthető tejfehérje (kazein),
•  a szója, – ami nagyon sok mindenben van, pl. a bolti kenyérben, péksüteményekben is (ami lassítja az emésztést, gyulladást okoz és önmaga is allergizálhat),
•  a hisztamin intolerancia  (ami a fehérje erjedés következménye és a lisztérzékenységre jellemző tünetek mindegyikét okozhatja),
• a túlzott fehérjefogyasztás  (a felesleges, le nem bontott fehérje erjed a belekben és okoz gyulladást),
• és nagyon sok „gyógyszer” is (olvassa el a Betegtájékoztatót).

Összefoglalva

A lisztérzékenység fő tünete a glutén okozta bélgyulladás miatti hasmenés és az emiatti felszívódási zavar.

Emellett többféle egyéb tünetet is okozhat, de minden esetben kimutatható a vérből, vagy a szövetekből a glutén ellen termelt IgA antitest. Ha nincs az immunrendszer által termelt antitest, akkor nincs gluténérzékenység, allergia. Ebben az esetben a tüneteket más körülmény, összetevő okozza. A lisztérzékenység kimutatására alkalmas vizsgálatról itt olvashat.

A különböző bőrtesztek, vérből végzett intoleranciatesztek legfeljebb az aktuális terhelést képesek kimutatni, a lisztérzékenységet nem.

Az internetes diagnózis nem diagnózis! Csak a szövettani antitest vizsgálat eredménye a biztos! Minden más csak értelmetlen találgatás, félrediagnosztizálás.

Vagyis:

• Ha alkalmanként mégis fogyaszt glutént (gabonát) és nincsenek tőle tünetei, – akkor nem a gluténnel van a gond, nem lisztérzékeny.
• Ha szigorú gluténmentes diéta mellett sem szűntek meg teljesen a tünetei, – akkor nem a glutén a hibás, máshol kell keresni a tünetek okát.

Emésztőrendszeri problémákat alapvetően a táplálkozás okozza, de nem biztos, hogy az évezredek óta, a világ nagy részén fogyasztott kenyér a hibás.

Azonban sokan mégis azt tapasztalják, hogy a glutén elhagyásával csökkentek, elmúltak a tüneteik. Azonban, ha alaposan végiggondolja, akkor valójában nem csak a gluténtartalmú ételeket hagyta el, hanem ezzel sok mást is változtatot a táplálkozásán, és nem a glutén, hanem az új táplálkozás következménye az állapotjavulás.

Azonban a kenyértől mégis jelentkezhetnek a fenti tünetek, de itt sem a glutén a probléma, – és nem is a búza. Hogy mi is a baj a kenyérrel és a gluténnal, arról itt olvashat.

Mielőtt felesleges és értelmetlen gluténmentes étrendbe kezd, tesztelje magát otthon!

Lisztérzékenységi – Cöliákia teszt otthon

Ma már több cég is forgalmaz otthoni, vérből kimutatható lisztérzékenységi gyorstesztet.

Bár ez a teszt önmagában nem alkalmas a cöliákia diagnosztizálására, de azt már elég pontosan jelzi, hogy fenn áll-e egyáltalán a lisztérzékenység gyanúja.

Ezek a teszek 96-98%-os pontosságú eredményt adnak, és az immunrendszer által termelt glutén elleni antitTG és IgA antitesteket jelzi a vérmintából.

Ha ez a teszt pozitív, akkor nagy esélye van rá, hogy lisztérzékeny, így ezután ajánlott laboratóriumban elvégeztetni a speciális teszteket, hogy biztos legyen az eredmény.

Ha a gyorsteszt negatív, akkor nem valószínű, hogy Ön lisztérzékeny, hiszen a szervezete nem termel glutén ellen kimutatható ellenanyagot, nem reagál a gluténre, mert a glutén nem kerül lebontatlanul a szervezetébe, vagyis képes lebontani, megemészteni azt. De minimális esély van arra is, hogy ez egy „hamis negatív” eredmény.

A teszt előtt „terheljünk gluténnel”?

Ha glutén tartalmú ételt eszik, akkor nem lehet biztosan megállapítani, immunrendszeri (allergiás), vagy emésztőrendszeri terhelést mutat a teszt. Lehet, hogy éppen most még emészti a glutén tartalmú ételt, – tehát csak az aktuális terhelést mutatja -, vagy az immunrendszere reagál a gluténra, vagyis allergiás, lisztérzékeny. Vagyis ha a teszt előtti napokban fogyaszt glutént, akkor nagy eséllyel fog „hamis pozitív” eredményt kapni.

Ezért is fontos nem csak erre a tesztre hagyatkozni, hanem pozitív eredmény esetén a laboratóriumi teszteket is elvégeztetni.

Hivatalosan mégis azt ajánlják, hogy a tesztek előtt fogyasszunk glutént. Amikor erről megkérdeztem egy ebben jártas szakembert, az nem tudott érdemleges választ adni, végül csak a sablon szöveget mondta: „Ez a protokoll”. Hogy miért, azt senki sem tudja.

Hiszen a parlagfű allergiásnak sem mondják, hogy a teszt előtt szippantson egy kis pollent vagy a méhcsípés allergia esetén sem szúratják meg a beteget egy méhvel, – hiszen abba akár bele is halhat.

Valódi allergia esetén (minden allergénnél) az ilyen plusz terhelésre az immunrendszer túlreagálhat, ami anafilaxiás sokkot is okozhat.

Az allergia elleni antitestek allergén nélkül is jelen vannak a vérben, hiszen az immunrendszer „állandó készenlétben áll”. Ez az allergia lényege.

Akkor miért is „kell” gluténnel terhelni? Hogy inkább pozitív eredményt kapjunk, mint a valós immunreakciót?

Ha biztosra akar menni, akkor a teszt menete a következő: Tartson legalább egy hétig szigorú gluténmentes étrendet (eliminációs étrend). Ennyi idő után már biztos, hogy nincs az emésztőrendszerében semmi glutén, gabonaszármazék. Így a teszt már nem az aktuális (bélben levő) terhelést mutatja, hanem a vérből, a glutén elleni reakciót, az antitestet jelzi.

Negatív eredmény esetén feleslegesen terheli a szervezetét a gluténmentes étrenddel. A gluténmentes étrend árnyoldalai.