– avagy miért nem értenek az orvosok a hisztamin problémákhoz?
A hisztamin intolerancia egy viszonylag új dolog. Orvosi szempontból nem is betegségről van szó – ezért az orvosok nem is foglalkoznak vele, nem értenek hozzá.
A mai orvosok 10-20-30 éve tanultak az egyetemen (a már akkor 20-30 éve elavult tankönyvekből), ezért semmit sem tanultak a hisztamin intoleranciáról. Információikat ők is csak onnan tudják beszerezni, ahonnan bárki más is. Az internetről, esetleg a betegeik elmondásaiból. Más forrás nincs.
Miért is?
A hisztamin intolerancia első leírása csak a 2000-es évek elejéről származik. Akkor még csak a halfogyasztással kapcsolatos tünetnek tekintették, mivel akkoriban kezdett szélesebb körben elterjedni a halfogyasztás a kontinensen és egyre gyakoribbak lettek az allergiaszerű, de mégsem allergiás tünetek. (Az allergia és az intolerancia közötti különbségről itt olvashat.)
Megindult néhány vizsgálat, amiből kiderült, hogy nemcsak a halakból keletkezhet felesleges hisztamin, hanem rengeteg más élelmiszerből is. Mivel az is kiderült, hogy táplálkozási problémáról és nem betegségről van szó, a széles körű kutatások abba is maradtak.
Csak 2011-ben jelent meg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részéről egy figyelmeztető felhívás a hisztamin intoleranciával kapcsolatban. Kiderült ugyanis, hogy míg a táplálkozási allergiák mindössze a lakosság 1-2%-át érintik, a hisztamin intolerancia tünetei a népesség 20%-ában jelentkeznek. Tehát gyakorlatilag „népbetegségről” van szó. Komolyabb vizsgálatok mégsem folynak ezzel kapcsolatban, még ma sem.
A kutatások
A hisztamin intolerancia (HIT), amelyet enterális hisztaminózisnak vagy étrendi hisztaminérzékenységnek is neveznek, amely a külső forrásból (táplálékból) bevitt hisztamin lebontó képesség károsodásával kapcsolatos rendellenesség.
Bár az elmúlt években jelentősen megnőtt a hisztamin intolerancia iránti érdeklődés, még mindig nincs pontos leírása ennek az állapotnak, a meghatározásához; nincs kidolgozott diagnosztikai, vagy kezelési protokoll hozzá.
Az ezzel kapcsolatos tudományos vizsgálatok 80%-a csak az elmúlt évtizedből származik.
Az egyik legnagyobb tudományos adatbázisban mindössze 369 publikáció említi a hisztamin intoleranciát (pl. a ganoderma gomba gyógyhatásáról itt több mint 10000 szócikk található), ami pedig részletesebben foglalkozik vele az kevesebb mint 10 tanulmány. Egy átfogóbb tanulmány – 2020-ból – itt olvasható: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7463562/
Mivel egy viszonylag új dologról van szó, még semmilyen tankönyvben sem szerepel ezzel kapcsolatban semmi. Az orvosok nem tanultak róla, sokan még csak nem is hallottak róla, – legfeljebb a betegeiktől.
Mivel a hisztamin intolerancia emésztési, táplálkozási zavarból eredő probléma, elméletileg az emésztőrendszerrel foglalkozó belgyógyász, gasztroenterológus, allergológus, vagy dietetikus (táplálkozási szakértő) szakterületéhez tartozna, – de nem tartozik.
Olyan orvos azonban aki minden területen szakértő, olyan nincs. Illetve ha mégis van, akkor a hisztamin intoleranciával kapcsolatos ismereteit ő is az internetről szedte össze. Máshonnan nem is tudja.
– Egy belgyógyász-gasztroenterológus az emésztőrendszer működéséhez ért. Jó esetben felismeri az elégtelen emésztés következtében kialakult emésztőrendszeri károsodást, gyulladást, de legfeljebb csak egy gyulladáscsökkentőt ír fel. Rosszabb esetben savcsökkentővel blokkolja a teljes emésztést, – amitől csak rosszabb lesz a helyzet. A probléma okát nem ismeri fel, a táplálkozáshoz nem ért, nem az ő szakterülete.
– Az allergológus az allergiákkal foglalkozik. A hisztamin intolerancia azonban nem allergia. Az allergológus a különböző tesztekkel ki tudja mutatni az aktuális élelmiszer terhelést,- de az csak a pillanatnyi állapot lesz (a tegnapi, tegnapelőtti étel). A terhelés okát ő sem látja, nem ismeri fel, mert az nem az ő területe.
A tünetekre legfeljebb felír egy allergia ellenes antihisztamin tablettát, ami – ideiglenesen – lépes lehet elnyomni, csökkenteni a tüneteket, de a probléma nem szűnik meg, és később – a tabletta mellett is – újra jelentkeznek. A táplálkozási problémák nem hozzá tartoznak.
– A dietetikus a táplálkozással foglalkozik. Ő azonban (általában) nem orvos, nem foglakozik diagnosztizálással, az okok feltárásával, az emésztőrendszerrel, a gyulladásokkal és más hasonlókkal.
Legtöbben az éppen divatos, aktuális trendeket követik a táplálkozási ajánlásokban, ami sokszor teljesen szembe megy azzal, mint amit a végzettséget igazoló szakirányú képzésen tanultak. Azonban a hisztaminról ő sem tanult, az ezzel kapcsolatos tudását ő is csak az internetről gyűjtheti be.
Félrekezelt tünetek
A hisztamin intolerancia tünetei szerte ágazók, a hisztamin túlterhelés többféle tünetet is okozhat. A tünetek alapján a beteggel foglalkozhat a belgyógyász, a tüdőgyógyász, az allergológus, a kardiológus, a gasztrós, a bőrgyógyász, a nőgyógyász, az endokrinológus, vagy akár a pszichológus is.
Mivel a hisztamin problémát ők sem ismerik fel, ezért rendszeresen félrekezelik a tüneteket, sokszor nagyobb bajt okozva ezzel, mint ami eredetileg volt.
Volt már több olyan esetem is, amikor a beteget megműtötték a hisztaminos tünetei félreértelmezése miatt, és persze az állapota a műtét után sem javult.
A hisztamin intolerancia tüneteiről – közérthetően – itt olvashat.
Némi tudomány az étrendi hisztaminról
A hisztamin a táplálékkal bevitt, le nem bontott, felesleges fehérjék bomlásából keletkezik a vékonybélben. A szervezetünk azonban termel egy hisztaminbontó (DAO) enzimet, ami az étlekből származó felesleges hisztamint lebontja, mielőtt az a véráramba kerülne.
Emlősökben a DAO enzim csak bizonyos szövetekben van jelen, elsősorban a vékonybélben. A bélben a DAO aktivitás fokozatosan növekszik a patkóbéltől (duodenum) az vékonybél végéig (ileum). Ez az enzim főleg a bélbolyhokban található.
Bár a vérben levő és a szerveztben keletkező egyéb hisztamint más mechanizmusok, enzimek is a szabályozzák, az étrendből származó hisztamin csak a belekből juthat a vérbe. Ennek a mennyiségi szabályozásában, lebontásában van elsődleges szerepe a DAO-enzimnek.
A probléma ott kezdődik, hogy a rosszul emésztett fehérje bomlásnak, erjedésnek indul a vékonybélben és ez gyulladást okoz. A gyuladás, a saverrózió viszont károsítja a bélbolyhokat, ezáltal pedig csökken a hisztaminbontó képesség, aminek következtében nagy mennyiségű plusz hisztamin jut a szervezetbe. Amikor a vérben levő hisztamin eléri az egyéni tolerancia küszöböt, – akkor jelentkeznek a tünetek. Kinél, mi. 
A tünetek megjelenési módja és erőssége azonban az egyéni érzékenységtől és sok más egyéb tényezőtől is függ. Számtalan dolog befolyásolhatja a tüneteket, ezért a hisztamin intolerancia klinikai diagnózisa továbbra is kihívást jelent, mivel hiányoznak az egyértelmű, szabványos diagnosztikai tesztek.
A diagnózis
A hisztamin intolerancia diagnózisa elsősorban a megemelkedett plazma hisztaminszint meghatározásán és/vagy szokatlanul magas hisztamin tartalmú elfogyasztott élelmiszer beazonosításán alapul. Ezt egészíti ki a vérben található DAO enzim mérése is, ami viszont önmagában nem jelent semmit, hiszen ennek az enzimnek a bélrendszerben kellene lennie, így a vérben levő DAO legfeljebb csak iránymutatásként szolgálhat.
Klinikai vizsgálatok során ugyanazon hisztamindózis bevétele után nem minden résztvevőnél jelentkeztek tünetek, és akiknél igen, a tünetek típusa és súlyossága eltérő volt, sőt a vér hisztaminszintjének változása (vagyis a vérbe jutó hisztamin mennyisége) is egyénenként eltérő volt. (forrás) Vagyis az ételekre adott hisztaminos reakció nem a megevett hisztamin mennyiségétől, nem elsősorban az ételektől függ.
Ezenkívül vannak ételek, amely már önmagukban is tartalmaznak hisztamint, míg másokból csak a lebomlás, a tárolás során keletkezik. Több ételnek is bemérték a hisztamin tartalmát, az erről szóló publikáció táblázatokkal itt található. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6306728/
Azért nehéz orvosilag egy diagnózis felállítása, mert a hisztaminos reakció függ:
- az egyéni érzékenységtől,
- a vérben és a szövetekben levő pillanatnyi hisztamin mennyiségtől,
- a vékonybél aktuális DAO-enzim termelő képességétől,
- az emésztőrendszer állapotától,
- az egyéb terheléstől (pl. stressz, gyógyszerek),
- az elfogyasztott étel mennyiségétől, kombinációjától,
- és végül az adott étel hisztamintartalmától.
Nem létezik olyan teszt, vagy egyszerű vizsgálati módszer, ami ezeket egyszerre mind figyelembe tudja venni. Mivel a diagnózis felállítás körülményes és különben sincs rá felírható (hasznot hozó) gyógyszer, ezért a mai orvoslás inkább nem foglalkozik a hisztamin intoleranciával. Az orvosok számára a hisztamin intolerancia nem létezik. (Járt már nálunk olyan több orvos is, akiknek nekem kellett elmagyarázni, hogy mitől is betegek, mi okozza a tüneteiket.)
A hisztamin intolerancia a bélből származik
Ez a valódi ok, ezért a hisztamin intoleranciát emésztőrendszeri, pontosabban táplálkozási problémának kell tekinteni. Valójában a hisztamin intolerancia is csak egy tünet, a helytelen táplálkozás tünete.
Mivel a hisztaminos tüneteket gyakran nem ismerik fel az orvosok és IBS-nek, vagy SIBO-nak, esetleg lisztérzékenységnek tekintik. Ezek valójában hasi, emésztőrendszeri, fizikai elváltozásokhoz köthetők és nem táplálkozásból erednek. (Ámbár az emésztési panaszokat szinte mindig a táplálkozás okozza.)
Hisztaminos tünet jelentkezhet komolyabb emésztőrendszeri elváltozás, gyulladás, fájdalom nélkül is. Ilyenkor nincs egyértelmű, látható, kimutatható elváltozás, így az orvos is elakad – és csak kitalál valami diagnózist.
A hisztamin emésztőrendszeri eredetéről itt olvasható egy átfogó tanulmány. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8069563/
A gyógymód
Mivel a probléma oka a táplálkozás, az első lépés az étrend megváltoztatása, amely alacsony hisztamin tartalmú ételekből és/vagy DAO kapszulákkal történő kiegészítésből áll. Ez segít csökkenteni a tüneteket, de a helytelen életmódból és táplálkozásból fakadó okokat ez sem tudja megszüntetni.
A hisztaminbontó DAO-enzimet szájon át is be lehet venni, azonban ez sem oldja meg a problémát. Egyrészt nem lehet tudni, hogy az emésztési folyamat során mennyi hisztamin keletkezik, ebből mennyit képes a szervezetünk önmaga is közömbösíteni, így kérdéses, hogy hány kapszulát is kellene bevenni a tünetek elkerüléséhez. (Amellett a DAO kapszula nem olcsó, így gazdaságosabb és egészségesebb a táplálkozás megváltoztatása.)
Azonban tudomásul kell venni, hogy a DAO kapszula sem fogja helyettünk megemészteni az ételt, legfeljebb csak besegít a keletkező hisztamin lebontásába, de attól még az erjedés a belekben folyamatos marad.
A hisztamin intolerancia leggyakoribb kiváltó oka a lassú emésztés. A lassú emésztés oka pedig – többek – között a folyadékhiány miatti kevés gyomorsav, a késői evés, vagy az egyszerre elfogyasztott túl nagy mennyiségű étel. (Erről, és ennek a megoldásáról itt olvashat.)
A lassú emésztés vezet a tökéletlen lebontáshoz és a maradék étel belekben történő erjedéséhez, amiből felszabadul a hisztamin. Ezért lehet, hogy még a „hisztamin mentes” ételek fogyasztásakor is jelentkezhetnek tünetek. Erjedni bármi erjedhet, amit nem bontottunk le megfelelően.
A másik gyakori, hisztamin intoleranciához vezető ok, a túlzott fehérjefogyasztás. Mivel a hisztamin a fehérjék bomlásából keletkezik ebből a szempontból mindegy, hogy mennyi fehérjét eszik valaki, ha az több, mint amire szüksége van, amit képes lebontani, hasznosítani. A maradék bomlani kezd és hisztamin keletkezik belőle – és emellett még gyulladást is okozhat.
A megoldás, a gyógymód is az emésztés helyreállításában, a vékonybél regenerálásában és a megfelelő táplálkozásban keresendő. A hisztaminos táplálkozás lényege itt olvasható: Hisztaminos étrend
A megfelelő táplálkozással, a szervezetben felhalmozódott hisztamin „kitakarításával” és a vékonybél regenerálásával már egy hét alatt el lehet érni a tünetmentes állapotot. (Ezt nálunk már több százan megtapasztalták.)
Ez azonban nem jelent még gyógyulást, csak annyit, hogy a szervezetben a hisztaminszint a tolerancia küszöb alá csökkent. A teljes gyógyulás attól függ, hogy a helytelen táplálkozás milyen károsodást okozott az emésztőrendszerben, és hogy milyen mértékben képes helyre állni a szervezet DAO-enzim termelő képessége.
A megfelelő étrenddel azonban fenn lehet tartani egy teljesen tünetmentes állapotot. A szervezet úgyis jelez, ha valamit újra rosszul csinál.
Zárásként
Ki a szakértő? Ha Ön elolvassa az interneten található tudományos és ismeretterjesztő cikkeket (vagy akárcsak a fenti írásban szereplő linkeken levő írásokat), és orvosa, dietetikusa nem ismeri ezeket, máris többet tud a hisztamin intoleranciáról, mint bármelyik egyetemen, tankönyvekből tanult orvos.
Ha pluszban esetleg vannak saját, vagy a környezetében élőkkel kapcsolatos tapasztalatai is akkor már is többet tud a témáról, mint a kutatók, akik csak vizsgálják a hisztamin intoleranciát.
Az információ ma már bőséges, de sajnos elég kaotikus. Rengeteg tévedés, félinformáció olvasható, tehát a legtöbb a józanészen – és a megfelelő táplálkozáson múlik.
A hisztamin intolerancia nem betegség, nincs rá gyógyszer (ezért nem hoz hasznot sem). A probléma oka és a gyógymód is a táplálkozásban keresendő. A tünetmentességhez a megfelelő táplálkozás az egyedüli út.
Ha diéta mellett is vannak tünetei, akkor egyszerűen nem jó diétát követ, – vagy nem is a hisztaminnal van a problémája és ekkor az intolerancia is csak egy tünet.
