– avagy lelki eredetű betegségek?

Gyakran hallom, hogy „minden betegségnek lelki oka van”. Ez azonban egyáltalán nem így van. Viszont minden betegségnek lehet lelki összetevője is.

A testi és lelki tünetek együttesét a tudomány pszichoszomatikus problémának nevezi és ma ez a magatartás-orvoslás az orvostudomány és kutatás egyik legdinamikusabban fejlődő területe.

Azonban a lelki tényezők, – akár egy komoly stresszhelyzet sem – önmagukban nem képesek fizikai elváltozást, betegséget okozni. Ahhoz mindig kell egy kiváltó fizikai tényező is.

A fizikai tényező

Minden betegségnek konkrét fizikai oka van, mint például gyulladás, fertőzés, sérülés, stb. Stressz helyzetben a szervezet „harckészültségi állapotban van”, emiatt pedig minden más élettani folyamat a háttérbe szorul és lelassulnak a normális működési (pl. emésztés), regenerációs folyamatok is.

Lelki – stressz – terhelés esetén a szervezetünk nehezebben oldja meg a felmerülő fizikai problémákat, mivel a stressz rengeteg energiát vesz el az immunrendszer működésétől, – ezért jelenhetnek meg stresszhelyzetben (leginkább az után) az addig esetleg még csak lappangó fizikai tünetek.

A fizikai problémáknak tehát fizikai okai vannak. Például ha egy kalapáccsal ráüt a kezére, akkor a fájdalmat nem a stressz okozza, hanem a szövetek roncsolódása, sérülése. Lehet valaki feszült, ideges, de ha nem csap rá a kezére, akkor nem lesz károsodás, fájdalom sem.

Bár a stressz miatt lehet figyelmetlen az ember és azért üt a kezére, de a problémát mégis csak egy fizikai dolog, a kalapács okozza.

Csak maga a lelki tényező nem képes fizikai elváltozást, fájdalmat okozni. Ha ez így lenne, akkor minden stresszes, ideges ember fetrengene a fájdalomtól.

Évek alatt azonban azt rengeteg embernél megfigyeltem, hogy a lelki tényezők nagy mértékben meghatározhatják azt, hogy ugyanaz a fizikai kiváltó ok, kinél hol és milyen tüneteket fog okozni. (Lásd lejjebb!)

A lelki probléma – benne van a nyelvünkben

A magyar nyelvben (de más nyelvekben is) nagyon szépen benne van a lelki és a fizikai problémák közötti sok kapcsolódás és olyan automatikusan használjuk ezeket a kifejezéseket, hogy már fel sem tűnik.

Pedig ezek a kimondott gondolatok jelzik, hogy az aktuális stresszhelyzet hol okozhat plusz terhelést.

Nézzünk néhányat:

• „Szívére vette”, – szív problémák, infarktus;
• „Ezt már nem bírom lenyelni….”, „Megfulladok ettől…” – légúti, torok- és tüdőproblémák;
• „Méhének keserű gyümölcse…”, – gyerekkel kapcsolatos problémák – vagyis ivarszervek;
• „Kiütést kapok tőled…” – bőrproblémák;
• „Ezt nem tudom megemészteni”, „Hányingerem van ettől” – gyomor, nyelőcső, belek;
• „A szagát sem bírom” – orr- és arcüreg problémák;
• „Látni sem akarom!” – szemproblémák, könnyezés;
• „Szétrobban a fejem ettől!” – fejfájás, magas vérnyomás;
• „Terhet cipel a vállán” – váll- és nyakfájdalmak;
• ha pedig „Nehezen adja be a derekát”, vagy „nem elég rugalmas”, hanem makacs és „nem hajt térdet mások előtt” – akkor ízületi problémákkal fog küzdeni.

Vagy ha nem szabadul meg a felesleges dolgoktól, problémáktól, azoktól amelyekkel úgysem tud mit kezdeni, vagy régi dolgoktól amikre már semmi szüksége, akkor a kiválasztó, kiürítő szerveket terheli a belső feszültség. Ilyenkor jelentkezhetnek vese és húgyúti problémák, székrekedés, puffadás. A húgyúti problémák viszont csak azoknál jelentkeznek, akiknél a húgyúti rendszer nem képes megtisztulni, – mert nem iszik elég folyadékot.

Ha pedig sokat, „feleslegesen mérgelődik”, de közben „epés megjegyzéseket” is tesz másokra, akkor máj és epeproblémákra lehet esélye. Azonban nem fog senki májgyulladást kapni csak azért mert „mérgelődik”, a gyulladáshoz, fizikai károsodáshoz kell fizikai méreg is, amit megeszik, megiszik, bevesz, vagy valamilyen fertőzés is. Az epekő pedig többnyire a vízhiány miatt besűrűsödött epeváladékból csapódik ki, – és nem azért lesz epeköve, mert „epés megjegyzéseket tesz”.

Egy betegség kialakulásához fizikai okok is kellenek!

Az immunrendszer és a stressz

A stressz energiát vesz el az immunrendszer működésétől is. (Forrás) Az immunrendszerünk állandóan aktív. Ellenőrzi a fizikai működésünket, beavatkozik a sejtszintű problémákba, harcol a fertőzések, gyulladások ellen. Pont ezért sokszor nincs is semmilyen tünetünk – még ha egy betegséggel küzdünk is -, mert az immunrendszer hamarabb megoldja, vagy legalább szinten tartja a problémát, mintsem észre vennénk, vagy komolyabb tünet jelentkezne. Nagyon sokszor jelez is a vérkép egy kisfokú gyulladást úgy, hogy az illetőnek semmilyen tünete sincs.

Azonban egy stressz helyzetben (ez lehet egy aktuális, vagy régóta elhúzódó helyzet is)  szervezetünk „harckészültségi állapotban van”.

Ilyenkor az elsődleges cél az „életben maradás”, az adott helyzet túlélése, elviselése. Ezért minden – a stresszben kevésbé fontos – élettani folyamat lelassul, mert ezektől a funkcióktól a szervezet energiát von el, hogy felkészülhessen a valódi, vagy vélt veszélyre. Most más a prioritás, az első veszélyre való felkészülés, a gyors reagálás, a túlélés és minden más feladat most háttérbe szorul.

Komoly stresszterhelés esetén az agyunk az adott (vész)helyzetre koncentrál, és a fizikai problémákról gyakorlatilag nem vesz tudomást. Az most nem számít, fontosabb dologgal kell most foglalkozni. Amikor azonban megszabadultunk a lelki tehertől, akkor pedig előjönnek az addig elnyomott (és időközben felerősödött)  fizikai tünetek.

Például: a legtöbb probléma valamilyen emésztési/táplálkozási eredetű. Tipikus eset az akut stresszben jelentkező hányás, étvágytalanság, vagy az „ideges eredetű” hasmenés.

Az étkezéssel alapvetően energiához jutnák, de a maga az emésztési folyamat, a tápanyagok lebontása nagyon energiaigényes folyamat. Stressz esetén a szervezet nem „pazarol energiát” az emésztésre és megszabadul az éppen feldolgozásra váró ételtől, hogy minden energiáját a „harchoz” tudja összpontosítani.

Ami még a gyomorban van az felfelé, a gyomor után pedig lefelé tud ürülni. Stresszhelyzetben ezek a tünetek csak addig tartanak, amíg az emésztőrendszer ki nem tisztult, – jellemzően csak egy vagy két alkalomról van szó és nincs állandó, tartós tünet. Az illető ekkor pontosan tudja, érzi, hogy „görcsben van a gyomra”.

Sokan tapasztalhatták, hogy súlyos stresszes időszakban alig tudnak enni is. Erre most nincs kapacitás. Viszont mivel az emésztőrendszer most tiszta, nincs semmilyen szervi tünete sem, csak a „gyomorideg”.

Ahogy pedig a stresszes időszak elmúlik (vagy megszokja az adott helyzetet), a szervezet fizikai funkciói újra beindulnak és már tünet sem jelentkezik.

Tartós tüneteknél azonban ezeket a tüneteket jellemzően valamilyen fertőzés, vagy táplálkozási problémából eredő gyulladás okozza – és az idegállapottól függetlenül is tartósan jelen vannak.

Ha egy adott területen valami gyulladást okoz (fertőzés, sérülés, mérgezés) az immunrendszer minden energiáját a gyulladás megszüntetésére és a regenádrációra összpontosítja. Azonban egy tartós stresszterhelés miatt a problémát nem tudja hatékonyan megoldani, így most „ezt a problémát ideiglenesen félre rakja” és a stressz helyzet elviselésére összpontosít.

Ekkor a gyulladt területet egy védőburokkal zárja körül („karanténba teszi”), hogy a gyulladás ne terjedhessen szét és így az adott területen gyulladásos gócok, ciszták, polipok, stb. alakulnak ki. Ezek ideiglenesen nem okoznak problémát, de ha az immunrendszer nem tud megerősödni, akkor ezek a folyamatok felerősödhetnek, tovább terjedhetnek. A tartósan bezárt gócokban a sejtek átalakulhatnak, mutálódnak és daganatos sejtek keletkeznek. A daganat okairól itt olvashat.

De a problémának alapvetően fizikai oka van!

Ha például valamit nem emészt meg rendesen, akkor az adott étel először a gyomorban pang, erjed és savat generál. Ennek következményeként ebből kialakulhat például

• gyomorfájdalom, gyomorégés,
• gyomorfekély,
• torok irritáció, „gombóc a torokban”,
• reflux.

Ha a pangó ételt a következő étkezése tovább tolja a belekbe, akkor ott felmaródás,

• nyombélfekély,
• bélgörcs (bugyorgás),
• hasmenés, bélgyulladás,
• puffadás

alakulhat ki.

De ezek a tünetek előfordulhatnak minden stressz, vagy lelki probléma nélkül is.

Tehát a probléma fizikai, egy (pangó) étel, a tünetek azonban lehetnek különbözőek is. Itt „szólnak bele” a lelki tényezők.

A lelki tényező

Ha valaki  feleslegesen, sokáig „rágódik a problémán”, „emészti a helyzetet”, akkor addig  – az ételen nem fog. Vagyis lelassul az emésztése és az étel a gyomorban reked,- a következmény pedig a fájdalom, a fekély.

Ha néha majdnem „kibuggyan belőle a méreg” (sav, savas gőz),de inkább „lenyeli”, – akkor torokirritáció jelentkezik. Aki mindig „kiadja a mérgét” – ő lesz a refluxos.

Ha az emésztetlen irritáló dolgokat, problémákat lenyeli, akkor jelentkeznek a bélproblémák. Ha a problémáról nem akar tudomást venni (pedig ott van), hanem – látszólag – gyorsan megszabadul tőle akkor – hasmenése lesz.

Ha azért teljesen nem szabadult meg tőle, de nem is dolgozta fel megfelelően, és folyamatosan irritálja, akkor jelentkezik a belekben a felmaródás, bélgörcs, gyulladás, fekély.

Ha pedig minden, már felesleges dolgot visszatart (régi dolgok), akkor puffadása, székrekedése lehet.

Járt már nálam két olyan nő, akiknél a fizikai probléma, a terhelés gyakorlatilag pontosan ugyanaz volt. Még a vizsgálatnál mutatott értékek és a labor leleteik is szinte azonosak voltak, – mégis teljesen más problémával küzdöttek.

Az egyik nem foglalkozik a problémával és inkább „lenyeli a mérgét” – neki a gyakori hasmenés okozta a problémát.

A másik pedig „mindent magába gyűjt”, „félre rakja a problémákat” (a felesleges, emésztetlen ételből származó bomlástermékeket is) – nála a túlsúly, a fogyási képtelenség volt a következmény.

De ezeket nem a lelki probléma okozza, hanem ezek a helyelen életmód, a rossz táplálkozás, a felesleges, az emésztetlen étel következményei.

A stressz az immunrendszer fertőzés elleni harcától is energiát vesz el.

Például: Egy munkahelyi környezetben már hetek óta zajlik valamilyen járvány, fertőzés. Egyre többen mennek táppénzre, majd jönnek újra dolgozni és sokaknak van tünete, de „még bírják”. De van, akinek nincs semmi baja, – neki erős az immunrendszere.

Azonban egyik nap a főnök „beszól”, kritizálja a munkáját, vagy összeszólalkozik, valamelyik kollégával. És estére megfájdul a torka – neki is.

Mi történhetett? Hiszen már napok-hetek óta elkerülte a betegség, és már éppen megszűnőben van a járvány is.

Stressz esetén a szervezet „üss vagy fuss” üzemmódra vált, hogy harcoljon a veszéllyel, vagy elmeneküljön előle. Ilyenkor minden energia az az agyba (elemző központ) és az izmokba (harc vagy futás) irányul. Ezt az energiát pedig csak más szervek működésének – például az immunrendszer – a rovására tudjuk az adott helyen koncentrálni. Vagyis energiát veszünk el a kórokozókkal szembeni harctól.

Egy munkahelyen azért nem verekszünk, inkább visszavonulunk, elmenekülünk a szituációból. Erre pont jó indok, hogy a betegségre hivatkozva elmegyünk pár nap betegszabadságra.

És ugye a főnöknek nem ajánlatos visszaszólni, tehát inkább „lenyeli a mérgét,” pedig már „majdnem kibuggyant belőle”. Ez az egész helyzet egy „torok szorongató” érzés, ami lelki blokádot képez a torok területen, így az immunrendszer „nem látja”, mi zajlik ott. Ekkor az immunrendszerünk is a stresszel „a ki nem mondott” érzelmekkel foglalkozik, így az eddig féken tartott kórokozók – amelyekkel eddig naponta hatékonyan küzdött – gyulladást okoznak a torok területén és légúti fertőzés alakulhat ki.

 A fizikai kapcsolat – maga a probléma

Tehát csak a stressz, a lelki probléma nem képes fizika betegséget, szervi elváltozást okozni. Ahhoz az is kell, hogy fizikailag is rosszul csináljon valamit, fizikailag is túlterhelje a szervezetét.

Egyszerű példa: Sokszor mondják, hogy a „gyomoridegtől”, lesz valakinek gyomorfekélye, azért mert „állandóan rágódik valamin”, „emészti a helyzetet”. Az lehet, de az ételen is „rágódik”, azt is meg kellene emészteni.

Akut stressz, sokk esetén az ember nem is tud enni. Ilyenkor az izomok megfeszülnek, hiszen „harckészültségi, ugrásra kész” állapotban vagyunk. Ekkor megfeszülnek a gyomor körüli izmok is, amelyek összenyomják a gyomrot, így csökken annak a térfogata, mérete és a szervezet úgy érzékeli, hogy már van valami a gyomorban. Azonban ezt most nem étel, hanem a „gyomorideg”.

Emiatt nem is kívánjuk az ételt, nem bírunk enni, vagyis a szervezet minden energiáját a stresszhelyzet megoldására tudja fordítani. Viszont mivel nincs étel a gyomorban, akkor savat sem fogunk termelni, így nem alakul ki felmaródás, gyulladás, vagy fekély sem. (Ha a sokk esetén volt étel az emésztőrendszerben, akkor attól egy gyors hányással, „ideges eredetű hasmenéssel” megszabadult a szervezet és ezután az emésztés is leáll.)

Ha viszont kisebb mértékű az idegrendszeri terhelés, vagy valaki állandóan stresszben él, mindig idegeskedik valamin – feleslegesen, akkor nem megy el az étvágya, sőt hajlamos lehet pótcselekvésként, ön jutalomként feleslegesen enni, nasizni. Ekkor viszont már egy fizikai terhelés alakul ki. Nem elég a stressz, még a feleslegesen evett étellel is kezdeni kellene valamit. És ez vagy sikerül, vagy nem. De ezért nem az „ideg” lesz a felelős, hanem a feleslegesen evett, emésztetlen étel.

Tehát nem kell idegeskedni sem, azért, hogy valaki például gyomorfekélyt, refluxot, vagy bélgyulladást csináljon magának. Igen, csinálja, mert ezek a problémák mindegyike a helytelen táplálkozás, vagyis kizárólag fizikai terhelés következményeiként alakulnak ki. Gyakorlatilag olyat eszik, amit nem képes meg emésztenie, amire nincs szüksége, vagy egyszerűen többet evet, mint kellett volna. Ilyenkor az étel tulajdonképpen a gyomorban „rohad”, folyamatosan savat generál, és felmaródást okoz, aminek hosszabb távú következménye a gyomorfekély is lehet. Ez pedig teljesen független attól, hogy az illető stresszes-e vagy sem. Az idegi terhelés legfeljebb csak ronthat a helyzeten.

Amellett nem minden stresszes embernek lesz gyomorbaja sem, – főleg ha enni sem bír, és egy alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott embernek is lehet fekélye – ha helytelenül táplálkozik.

De például vesekő is kialakulhat csak attól, hogy valaki egyszerűen nem iszik elegendő vizet, nem kell ahhoz semmilyen lelki terhelés sem. Persze ha az is van, attól csak rosszabb lesz a helyzet,  de a meszes anyagok nem a stressz miatt csapódtak ki a besűrűsödött, pangó vizeletben.

A visszatérő húgyúti fertőzéseknek is megvannak a lelki tényezői, de a konkrét gyulladás kialakulásához kell valamilyen kórokozó, vagy komolyabb, vesehomok okozta felmaródás is. A lelki problémától nem fog „felfázni”, legfeljebb nem lesz képes féken tartani az addig is meglevő, lappangó fertőzést és amíg a stresszel foglakozik, addig a kórokozók túlszaporodnak a pangó vizeletben.

A bőrproblémák mindig valami külső, vagy belső terhelés, irritáció következményei, de azoknak is megvannak  a konkrét, fizikai okai. Például a vízhiányos bőr is viszkethet, vagy bőrön keresztül  szabadul meg a szervezet a vérben levő salakanyagoktól – ha már más módon nem tudott – és kiütés, pattanás, ekcéma, stb. jelentkezik..

De feltehetem magamban a kérdést is, hogy mi, vagy ki az aki irritál engem? Ha nem merül fel lelki tényező, akkor viszont kizárólag a fizikai terhelés marad.

A lelki tényező, vagyis – hol lesz a tünet?

Az elmúlt évek alatt megfigyeltem, hogy az adott lelki tényező meghatározhatja azt, hogy ugyanaz a fizikai terhelés, kinél-hol fog tünetet, betegséget okozni. Gyakorlatilag amelyik szerv fizikai működését blokkolja, lassítja egy „lelki blokád”, ott van esély a tünetek megjelenésére.

Erről már könyveket írtak, de most maradjunk az emésztésnél – mint leggyakoribb problémánál.

Amíg az étel a gyomorban pang, erjed, addig ott savas felmaródást, gyulladást okozhat. Nagyon sok esetben a lassú emésztés miatt a gyomor gyakorlatilag sohasem ürül ki, így esélye sincs a regenerálódásra.

Így aki „sokáig rágódik a problémán”, annak jó esélye van gyomorégésre, vagy ha „emészti magát” akár fekélyre is. De ehhez kell az is – mint fentebb olvashatta -, hogy a helytelen táplálkozás, rossz életmód miatt legyen emésztetlen étel is a gyomrában.

Vannak olyanok, akikből néha „kibuggyan a méreg”, – ők a refluxosok, de aki ezt mind „visszanyeli, nem adja ki magából a mérgét” azoknál csak torokirritáció, csendes reflux jelentkezik.

Aki pedig csak „lenyeli a mérgét” – és az emésztetlen ételt is – azoknál a belekben jelentezik majd a tünet, az erjedés miatti hasmenés, puffadás formájában. Ha pedig egyáltalán nem szabadul meg még a „régi méregtől sem”, „nem engedi el a régi sérelmeket, dühöt”, azok pedig székrekedésre számíthatnak.

Viszont a székrekedéshez az is kell, hogy az illető ne fogyasszon elegendő rostot és folyadékot sem, amelyek hiányában a bélmozgás fizikailag is lelassul.

Tehát a lelki tényező a belekben okozhat hasmenést, de akár székrekedést is, míg fizikailag mindkettő a helytelen táplálkozás, a rossz emésztés következménye.

Összefoglalás

Minden betegségnek mindig konkrét fizikai oka van. A lelki problémák önmagukban nem képesek betegséget okozni. Azonban a lelki terhelés energiát vesz el a szervezet fizikai működéstől, így akadályozhatja, lassíthatja a szervezet normális működését, gyógyulási folyamatait.

És ez fordítva is igaz. Egy beteg ember pszichésen sem érzi jól magát.

A lelki tényező meghatározhatja a fizikai tünetek megjelenésének módját, helyét.

A megoldás

Azt szoktam mondani: A lelki terhelés megszüntetése egy hosszabb távú folyamat is lehet, és nem is biztos, hogy csak rajtam múlik. A fizikai terhelés megszüntetése viszont csak és kizárólag rajtam múlik.

És ha megszüntetem a fizikai terhelést, – akkor több energiám marad a lelki problémák megszüntetésére, vagy elviselésére is.

A sikerhez viszont pontosan ismerni kell a tünetek fizikai okát, hogy azt meg tudjam szüntetni.

Tehát a  jó hír az, hogy a fizikai problémákat meg lehet oldani és a megoldás kizárólag a betegen múlik. És ez a rossz hír is! Mert ha nincs – nem jelentős – lelki tényező, akkor nem hibáztathat senkit sem a betegsége kialakulásáért, azokért kizárólag Ön, a helytelen táplálkozása és életmódja a hibás.

A megoldás is csak Önön múlik. Sem a helytelen életmód, sem a stressz terhelés, az Ön lelki problémáinak megoldását nem várhatja az orvosától. Ezekre nincsenek tabletták.