A pánikbetegség orvosilag, gyógyszeresen nem gyógyítható, – azonban a pánikbetegségből mégis meg lehet gyógyulni!

A modern orvoslás a fizikai elváltozások kezelésével foglalkozik, ezért a pánikbetegséggel – és más pszichés betegségekkel, lelki problémákkal – nem tud mit kezdeni.

Az „érzés” az orvoslás számára egy megfoghatatlan dolog, mert  az „érzés” minden embernél egyedi. Ezért nem is létezik ezekre a problémákra semmiféle tabletta, ami megszüntethetné a probléma kiváltó okát, – ami szinte sohasem derül ki.

Ezért az orvosok számára egyszerűbb rámondani, hogy  „gyógyíthatatlan” és a tünetek elnyomására felírnak valamilyen receptre kapható kábítószert. Igen, minden az erre felírt minden orvosság gyakorlatilag kábítószer.

Attól, hogy az orvosok nem tudnak mit kezdeni ezzel a problémával, még nem jelenti azt, hogy a betegnek élete végéig drogokon kell élnie.

Van rá megoldás, van rá segítség, de ezt ne az orvosától, pszichiáterétől várja!

Mi a pánik?

A pánik gyakorlatilag a félelem. Félelem egy, az egyén számára indokolatlan, megmagyarázhatatlan, kontrollálhatatlan érzés, fizikai tünet miatt. Félelem egy olyan váratlan tünet megjelenésétől, amire nem tud felkészülni, de valójában ártalmatlan jelenség-érzés, ami nem jár fizikai károsodással és magától is elmúlik (elmúlt eddig is).

A pánik megjelenésének az első lépcsője az állandó belső szorongás, aggódás, önbizalomhiány, megfelelni akarás, görcsös, sokszor már mániákus önellenőrzésre késztetés (Biztos, hogy elzártam a gázt? De egészen biztos?). Hogy Ön mennyire szorongó típus azt egy kérdőív kitöltésével itt tudja ellenőrizni: https://onlinepszichologus.net/test/10247/

A pánikbetegséget hirtelen, rohamokban jelentkező (pánikroham) heves szorongás, félelem jellemzi, ami csak átmeneti, pár percig tart, de sohasem tart fél óránál tovább és legtöbbször spontán, magától is elmúlik. A pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs semmi kiváltó oka, sokszor csak egy rossz érzés, de akár fizikai tünetet (szapora pulzus, magas vérnyomás, izomfeszülés, légszomj) is okozhat.

A tünetek megjelenésétől való félelem miatt belső feszültség következményeként a roham rendszeresen visszatérővé válik és egyre gyakrabban jelentkezik. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy már előre rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegeknek nevezik.

A betegség pontos oka teljesen ismeretlen az orvoslás számára. A tünetek megjelenésének nincs semmilyen vizsgálható, kimutatható szervi kiváltó oka. Mivel egy egyéni érzésről van szó vizsgálni semmilyen módon nem lehet. Sokszor még a beteg sem tudja pontosan megmondani, meghatározni, hogy mit is érez a rohamok alatt.

A pánikbetegség tünetei

A pániktünet többféle módon jelentkezhet, akár más közismert betegség tüneteivel -, de annak minden fizikai oka nélkül. Ilyenkor az orvosok sokszor (nem ismerve fel az alap problémát), a tüneteket próbálják csak kezelni, de a beteg állapotában nem lesz javulás.

Például a szívdobogás érzésre rutinból felírnak egy pulzuscsökkentőt, akkor is, ha a kardiológiai kivizsgálás nem talál semmilyen szív- és érrendszeri problémát, elváltozást, és akkor is, ha általában a beteg pulzusa és vérnyomása is normális. Ilyenkor a „gyógyszer” – normális pulzus, vérnyomás idején – csak rontani tud a beteg állapotán, mivel feleslegesen lelassítja a keringést. Az e miatti vérnyomásesés pedig újabb rosszul létet okoz, – ami pániktüneteket eredményez.

Leggyakoribb tünetek

• halálfélelem, („Nem tudom, mi történik velem”)
• mozgási képtelenség („földbe gyökerezik a lába”), kontroll elvesztése a test működése felett – érzés,
• eluralkodó menekülési vágy egy helyről, vagy helyzetből,
• álomszerűérzés vagy érzékelési zavarok,
• disszociáció, az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, környezetével,
• rettegés az irányítás, az önkontroll elvesztésétől, hogy az egyén akarata ellenére valami ostobaságot tesz. „Nem vagyok ura a testemnek”.
• emiatt a megőrüléstől való félelem,
• felgyorsult vagy felerősödött szívverés vagy szívdobogásérzés,
• a roham alatt a vérnyomás és a pulzus jelentős, esetenként veszélyes fokú megemelkedése,
• ájulásérzés, vérnyomás kiugrás miatt fejfájás,
• nehézlégzés, a belélegzés képességének elvesztése-érzés („Nem kapok levegőt!”),
• nehezen megfogalmazható, nem fájdalom jellegű mellkasi rossz, „szorító” érzés,
• izzadás, hőhullám, (ez lehet a vérnyomás emelkedés a felgyorsult keringés következménye is),
• hirtelen zsibbadás, szurkáló vagy viszkető, égő érzés az arcon, a kézen vagy lábon.

A tipikus roham intenzív és szinte elviselhetetlen mértékű halálfélelemmel jár (típusos roham), de előfordulhat, hogy félelemérzet nélkül, kizárólag a fent leírt erős testi tünetek, pl. magas vérnyomásos és igen erős szívdobogásos, stb. formájában jelentkezik (atípusos pánikroham). (forrás)

A tüneteket néha az is előhozhatja, hogy a beteg csak visszagondol egy korábban lezajlott rohamra. Vagy egy adott helyzet, a hasonló környezet idézi elő az újabb rohamot, ami (tudatosan, vagy tudat alatt) felidézi az előző rosszullétet.

Valójában a pánikot nem ezek a tünetek, hanem a tünetek megjelenésétől való félelem váltja ki.

A következmények

A megmagyarázhatatlan (az orvosok sem találnak semmit) tünetek miatt a félelem állandósul, ami egy állandó szorongást eredményez. A pánikbeteg a meg nem értett tünetek miatt magába zárkózik, még jobban befeléfordul.

Ha a tünetek valamilyen helyhez köthetők, akkor kialakulhat az „agorafóbia” is, mert tudat alatt az adott, helyet, helyzetet a tünetekkel kapcsolja össze. Ez lehet egy nagy tágas tér, de akár egy szűk hely (pl. lift), vagy olyan hely ahol sok ember zsúfolódik össze (pl. posta, bevásárlóközpont, mozi, stb.). Az ilyen pánikbeteg retteg minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudna könnyen kiszabadulni, vagy úgy érzi, hogy szükség esetén nem kapna megfelelő segítséget.

Az agorafóbiában szenvedők próbálnak elkerülni minden olyan helyet, ahol a tünetek akárcsak előfordulhatnak, emiatt mozgásterük beszűkül, csak a biztonságosnak tartott területekre korlátozódik. Sok esetben az csak az otthonuk marad, ahonnan ki sem mernek önnállóan mozdulni.

A pánikbeteg fél attól is, hogy a tüneteiket, az esetleges pánikrohamukat mások is észreveszik, és nem értik meg, kinevetik, őrültnek nézik.  Valójában azonban a pánikrohamok egy külső szemlélő számára nem tűnnek fel, mivel csak egy belső érzetről van szó.

A pániktünetek nem életveszélyesek

A szorongás rossz és a tünetek is elviselhetetlennek tűnnek, azonban – mivel nincs szervi probléma – ezek mégsem veszélyesek.

A szorongás, a pániktünetektől való félelem valójában csak egy valódi indok nélküli félelem.

Nem a medvétől fél az erdőben (van medve az erdőben), hanem egy olyan érzés, esemény bekövetkeztétől, ami lehet, hogy meg sem történik – és úgyis, magától elmúlik – és konkrét ok sincs rá (nem is kell bemenni az erőbe és nem is él erre medve). Ez gyakorlatilag a „Mi lesz ha…” érzés.

Az pánik összes tünete az „üss-vagy fuss” üzemmódba kapcsolt test normális reakciója arra, hogy elkerüljön egy olyan helyzetet, amelyet az agy – okkal vagy ok nélkül – veszélyként azonosít be.

De egy rossz érzés, akármilyen fájdalmas és ijesztő is, közvetlenül nem árt az embernek.

Még a szorongással járó fizikai tünetek – szapora szívverés, vérnyomáskiugrás, mellkasi szorító érzés, szédülés – sem veszélyesek. Igazából még csak nem is abnormálisak.

– Még a legintenzívebb pánikroham csúcsán is csak annyira gyorsul fel az ember szívverése, mint egy közepesen erős edzés, gyors futás közben. Ha a a busz után szalad akkor is „majd kiugrik a szívem a helyéből” – de ugye ez senkinél sem történik meg. Lenyugszik, leül és a pulzusa, vérnyomása újra a megszokott lesz.

– A szorongás okozta szorító érzés a mellkasban csak egy mellkasi izomfeszülés – kb. ugyanaz, mint amit akkor érzünk, ha hosszabb kihagyás után újra elkezdünk edzeni, hirtelen nagyobb erőkifejtést végez és a tüdőnek az eddigiekhez képest több munkája volt. Valójában nem fog megfulladni, mivel egészséges a tüdeje, nem tüdőbeteg. (Ettől függetlenül mégis sokan kapnak felesleges asztma-spray-t – csak a tünetre.)

– A hirtelen megszédülés előfordulhat akkor is, amikor víz alatt sokáig visszatartjuk a lélegzetünket, vagy egy gumimatracot fújunk fel, vagy akár hirtelen állunk fel.

Félelem esetén pedig a stressz miatti fokozott oxigénszükséglet következményeként felgyorsul a keringés és ezért jelennek meg ezek a tünetek – de ez szinte mindenkinél előfordul. De mások nem tulajdonítanak ennek jelentőséget és szinte azonnal el is felejtik. A „pánikolós”, viszont rákoncentrál a pillanatnyi tünetre és ezzel felerősíti azt. Sőt legközelebb már – tudat alatt – szinte várja is, hiszen már előre retteg tőle, pedig nem is történt semmi.

Tehát a fizikai tünetek megjelenése mindig a fokozott oxigénszükséglet, a relatív oxigénhiány következményei.

Vagyis nem fog infarktus, agyvérzést kapni a pillanatnyi  magas vérnyomástól, vagy pulzustól, hiszen egészséges a szíve, nincs komoly érszűkülete, meszesedése és vérrögök sem keringenek az ereiben. Kivizsgálták és nem találtak semmit. (Tudom – „De mi lesz, ha téved az orvos?” De mi van, ha Ön téved?)

Nem fog megfulladni, hiszen nincs baj a tüdejével és eddig is – sőt most is kap levegőt.

Erre egy konkrét eset: 70 év körüli férfi hajnal 1-kor arra ébred fel, hogy „nem kap levegőt”. Elmondása szerint ilyenkor legalább egy órán át nem vesz levegőt. Persze ilyen nincs és közben is folyamatosan lélegzik, hiszen egy átlag ember 2 percig sem tudja visszatartani a lélegzetét. A vizsgálatok során persze kiderült, hogy semmi baj a tüdejével (132%-os a tüdőkapacitása), a tüneteit a csendes reflux okozta (ami a megfelelő étkezéssel megszűnt), – de a félelem mégis megmaradt.

Ha leblokkol az utcán, nem fog ott állni az idők végezetéig. Vagy magától tovább tud menni, vagy előbb-utóbb úgyis jön valaki, aki segít, aki kimozdítja ebből a helyzetből, segítséget hív, és máris tud tovább menni – hiszen a lába működik.

Hirtelen meghalni sem tud.

Sokszor már attól is elmúlik egy roham, ha látja a segítség lehetőségét.

30 év körüli nő félt a betegségektől, így mikor egy idősebb kollégája a munkahelyén infarktust kapott, rá is szívtáji „rossz érzés jött rá”. A kolléganőt a mentők elvitték, de végül visszatért.

Innentől a nő nem mert egyedül maradni, mert „mi lesz, ha rosszul lesz”.  Valójában élte tovább az életét probléma nélkül, hiszen sohasem volt semmilyen szív- érrendszeri baja, tünete – amire figyelt volna. Eddig.

Amikor szabadnapos volt és a család elment otthonról és ő egyedül maradt, akkor kezdődtek a tünetek. Takarítás közben (fizikai terhelés), elkezdte „érezni a szívét”. Megijedt, a szíve egyre jobban vert. Mi lesz, ha rosszul lesz itt egyedül és nincs segítség? Mi lesz, ha ő is infarktust kap? (egészséges a szíve.) Már szédült és légszomja is volt. Pánikrohamot kapott.

Telefonált az éppen úton levő férjének, aki azonnal visszafordult, és padlógázzal vezetett hazáig. Amikor belépett a lakásba – a felesége takarított. Semmi baja nem volt.

Elmondta, hogy ahogy letette a telefont – tudva, hogy jön a segítség – a tünetei azonnal elmúltak.

Az orvosi hozzáállás legtöbbször csak ront a helyzeten.

Legtöbbször az orvosok nem ismerik fel a jelentkező tünetek (szívdobogás, vérnyomás ingadozás, légszomj, hőhullám) valódi okát, és mivel a kivizsgálások során szervi elváltozást nem találnak, pszichés eredetűnek tekintik az egészet („Nincs neked semmi bajod, csak hülye vagy. Szedjed a tablettát és törődj bele!”)

Máskor az alkalmanként jelentkező fizikai tünetekre (pl. magas pulzus) felírnak valami szív és érrendszeri betegségekre kifejlesztett kardiológiai gyógyszert – „pulzuscsökkentőt”. Ilyen azonban nem létezik. Fizikai elváltozás híján azonban a gyógyszernek nem lehet kedvező hatása, a beteg pedig még jobban aggódik, hiszen nem érti – „szedem a gyógyszert, mégis rosszabbul vagyok”.

A „megmagyarázhatatlan” tüneteket nagyon gyakran az orvosok által fel nem ismert hisztaminterhelés, a Hisztamin intolerancia okozza. Ennek tünetei nagy mértékben egyeznek a pánikroham előzményeként jelentkező tünetekkel. Ezt azonban az orvoslás még nem ismeri fel.

A hisztamin számos élettani folyamatra van hatással, többek között befolyásolja a szívműködést, a vérkeringést, az idegrendszer, az emésztőrendszer működését is. A hisztamin emelkedés emiatt tüneteket okozhat az adott területen, kimutatható fizikai elváltozás nélkül is.

A hisztaminszint csökkenésével a tünetek spontán el is múlnak. Mivel nem tartós hatásról, csak időszakos terhelésről van szó, a hisztamin intolerancia diagnosztizálása meglehetősen körülményes és bizonytalan, amellett nincs rá gyógyszeres kezelés sem, ezért az orvoslás erről a problémáról egyszerűen nem vesz tudomást. Inkább csak a megjelenő tüneteket próbálják elnyomni – eredménytelenül.

A hatástalan orvosi kezelések, meg nem értett tünetek miatt pedig a betegben a szorongás csak erősödik és hosszabb távon állandó betegségtudatot, halálfélelmet generál.

A pánik nem egy halálos betegség

A pánik tünetei nem azt jelentik, hogy valami rosszul működik bennünk, hanem pontosan azt, hogy a testünk azt teszi, amit tennie kell vészhelyzetben – még akkor is, ha aktuálisan nem tudjuk beazonosítani a veszélyforrást, vagy a veszélyhelyzettel kapcsolatos riasztás eleve téves volt.

A valódi probléma akkor kezdődik, amikor az ember elkezd szorongani amiatt, hogy szorong!

• Ha elkezdünk aggódni amiatt, hogy mikor lesz újabb rosszullét, azzal csak fokozzuk a szorongásunkat.
• Ha nem egy fizikai jelzésként, hanem félelemmel tekint teste jelzéseire, a fizikai tünetekre, akkor az agyunk bekapcsolja „üss vagy fuss” üzemmódját és az elképzelt vészhelyzet miatt minden felerősödik.

• Ha tartunk attól, arra koncentrálunk, hogy mások is észreveszik rajtunk, hogy szorongunk, az csak még jobban tudatosítja bennünk, hogy szorongunk. (Forrás)

A megoldás

Az egyedüli megoldás szembeszállni a félelemmel és elfogadni azt.

Tudomásul veszi, hogy a tünetek bármikor megjelenhetnek – de el is fognak múlni, hiszen eddig is mindig elmúltak. Elfogadja, hogy fizikailag is működőképes a teste, vagyis nincs szervi betegsége, életet veszélyeztető oka a tüneteinek. Egy rossz érzéstől nem fog meghalni.

A lényeg a következő:

Bár a pánik rossz érzés, önmagában semmilyen közvetlen veszélyt nem jelent. Nem okoz szervi elváltozást, nem jár fizikai károsodással. Valójában az csak a fejünkben létező, előre elképzelt esemény kiváltotta rossz érzés.

Gondolkodjon pozitívan. A megoldás a pozitív gondolkodásban rejlik. Ahogy a félelem is a gyógyulás is a fejben dől el. Akarni kell, dolgozni rajta. A jó érzésre gondoljon, ne a rosszra, mert azzal csak felidézi, előhívja azt. Zárja ki a negatív gondolatokat, írja azokat felül valami jó érzéssel, kellemes emlékkel. Miért nem arra gondol, hogy egy tengerparton napozik? Vagy arra, hogy biztonságban hazaér?

Ezt azonban tanulni kell.

Ahogy rászokott az aggódásra, a félelemre, szokjon rá arra, hogy felidézi, mi történt eddig a hasonló epizódok után. Ugye semmi! A tünetek elmúltak. Nem halt meg, nem fulladt meg, tovább tudott menni és a félelem is elmúlt.

Ha tudatosítja magában, hogy ez bármikor megtörténhet, – de el is fog múlni, akkor máris szembeszállt a félelemmel. Elmúlik. Mindig elmúlt eddig is.

Sokat segít, ha van ilyenkor egy „kézzel fogható” segítség is. Ez lehet akár egy „gyorsgomb” a telefonon, amivel azonnal tudjuk értesíteni azt, aki segíteni tud. Ez lehet családtag, vagy akár a mentők is.

Legyen kéznél valamilyen gyors hatású nyugtató készítmény. A legjobbak azok, amelyek már a szájban felszívódnak, mint például a gyógynövény tinktúrák, vagy a CBD olaj. Már az is sokat segít, ha tudja, hogy ez ott van, bármikor beveheti és segíteni fog. Egy idő múlva már nem is kell bevenni, elég, ha mindig kéznél van.

Egy esetben egy fiatal nő fokozatosan letette az öt éve folyamatosan szedett orvosi kábítószert. Már a leszokási idő alatt is szedte a gyógynövényes tinktúrát és azóta is szedi stresszcsökkentésre. Javasoltam neki, hogy ez mindig legyen a zsebében, táskájában és szükség esetén vegyen be egy soron kívüli adagot.

Két hónap múlva visszajött: – Néha elfelejtem bevenni a cseppet – mondta.

– Az a jó, mert akkor nincs szüksége rá – válaszoltam.

Elmesélte, hogy két hónap alatt csak egyszer kellett bevennie soron kívül a cseppet. Neki „agorafóbiája” volt, vagyis a nagy terektől, tömegtől jött elő a pánik.

Egyszer az utcán sétálva érezte, hogy kezd előjönni a „rossz érzés”.

– Behúzódtam egy kapualjba és elővettem a cseppet. Csak csepegtettem 10-15 cseppet a számba, becsuktam a szemem. Szerintem nem telt el így 2 perc sem, kinyitottam a szemem, rátekertem a kupakot az üvegre és mentem is tovább. Azóta nem kellett így használnom.

Trükkök, technikák

Ezek nem működnek azonnal, tanulni, gyakorolni kell.

1. Terelje el a figyelmét!

A helyzet az, hogy amikor a pánikroham tüneteire összpontosítunk, azok intenzívebbé válnak.

A pánikrohamok megállításának vagy minimalizálásának kulcsa az, hogy megtanul ilyenkor a környezetére figyelni, a látványokra, hangokra, szagokra. Nézzen ki magának egy tárgyat, fát, vagy embert. Ezekre koncentráljon a belső jelek (szívdobogás, ijesztő gondolatok vagy szapora légzés) helyett.

Segíthet az is, ha ilyenkor megszorít valami szúrós, kemény tárgyat. (Legyen a zsebében pl. egy tüskés gumilabda, vagy nagyobb legókocka). A fájdalom is figyelemelterelő hatású.

2. Sokkterápia jeges vagy hideg vízzel

Ha otthon van és kezd előjönni a rossz érzés, elönti a forróság – hűtse le magát!

Mossa meg az arcát, tarkóját jéghideg vízzel (amilyen hideg folyik a csapból), vagy dugja a fejét hideg vízbe, zuhany alá. A hirtelen hideg hatására az idegrendszer „átkapcsol”, a hideg okozta sokkra összpontosít és már nem is a belső érzésre.

Ha nincs kéznél víz, segíthet a borsmenta, vagy eukaliptusz olaj is. Ezt vagy egy nedves kendőre kell csepegtetni és megtörölni vele a tarkót, homlokot, de akár tehet 1-2 cseppet a nyelvére is. Az intenzív, hűtő érzés ugyanaz.

3. Ízrobbanás trükk

Egy másik technika a figyelem elterelésére, ha be kap valami nagyon savanyú cukorkát, vagy valamilyen erős ízű dolgot – csilipaprika, csípős szósz, vagy torma. Ezek után biztos, hogy nem a belső feszültségre fog figyelni.

4. Belső mantra, meditáció

Segíthet az is ha elkezd magában megerősítő mondatokat mondani. Például:

• Ez az érzés kellemetlen, de nem veszélyes.
• Ez is el fog múlni, mindjárt elmúlik.
• Ne fogok elájulni, de ha mégis, akkor legalább elmúlik ez az érzés.
• Nem kapok szívrohamot, egészséges a szívem.
• Most is kapok levegőt, hiszen lélegzem.

Ezeket le is írhatja, legyen mindig a zsebében, táskájában elérhető helyen. Megtanulhat, leírhat akár egy mondókát is, amit ilyenkor elkezd magában mondani.

Az a lényeg, hogy miközben mondja, olvassa koncentráljon a szavakra és azok hangzására, hogy elterelje gondolatait a tünetekről.

Segíthet az is ha ilyenkor elővesz egy képet egy szép tájról, vagy családtagjáról. Figyelje a képen levő részleteket.

5. Légzés technika

A fenti tippeket nehéz lehet végrehajtani zsúfolt helyen, vagy ha nincs kéznél semmi, de a légzéstechnika bárhol és bármikor elvégezhető. Lényeg az egyenletes légzés, a légzésre koncentrálás.

Egy módszer, a négyszeres hatás:

• Lassan lélegezzen be az orron keresztül, miközben négyig számol.
• Tartsa vissza a lélegzetét, és számoljon négyig.
• Lassan szájon át lélegezzen ki, miközben négyig számol.
• Tartsa vissza a lélegzetét, és számoljon négyig.

Ismételje meg ezt a négy műveletet, ameddig csak szükséges. Gyakoroljon tünetmentes állapotban is, hogy szükség esetén azonnal tudja alkalmazni.

Persze, most azt mondják, hogy „könnyű azt neki mondani!”, de (ha nem is közvetlen) átéltem. A pánikbetegségből igenis, meg lehet gyógyulni! Csak akarni kell. De nagyon!

A segítség

Ne mástól várja a problémái megoldását! A félelmeit mindenki saját maga generálja, erősíti, ezért a gyógyulás is legfőképpen Önön múlik.

Ne az orvosától várja a segítséget. Az orvos nem fog segíteni, nem tud. Legfeljebb felír valami újabb receptre kapható kábítószert. Sajnos ő csak ehhez ért, a lelki problémák megoldásához a félelmek leküzdéséhez nem. (Sok orvos is nyugtatókon él.)

A gyógyuláshoz azonban kellhet segítség is. A legfontosabb egy segítő családtag, barát, aki megérti, elfogadja a helyzetét és támogatja a gyógyulásban. Kell egy nyugodt, biztonságos hely.

A biztonság érzése a legfontosabb. Ez lehet egy hely, ahol kikapcsol, el tud lazulni, de lehet egy zene, vagy akár valamilyen kiegészítő is, ami segíthet ellazulni, megnyugodni.

Segít, ha hisz benne és nem abban, hogy „gyógyíthatatlan”, hogy „meg fog őrülni”, vagy hogy az „orvos majd segít”. Nem fog, nem tud.

A gyógyulás csak Magán múlik.