Gyakran hallani a reklámokban, hogy „A jóindulatú prosztatanagyobbodás a 60 év feletti férfiak nagy részét érinti”, én azonban hozzáteszem: – és ezt hosszú évek kitartó munkájával érték el.

Ugyanis a prosztata nem egy egyszeri gyulladás miatt lesz hírtelen és tartósan nagyobb, hanem többszöri kisebb-nagyobb (sokszor tünetmentes) gyulladások következményeként éri el azt a méretet, amikor már problémákat is okoz.

Többször találkoztam már húsz év körüli fiataloknál is prosztata nagyobbodással, de nekik még – többnyire – nincs tünetük. De majd lesz, ha nem változtatnak a kiváltó körülményeken.

Miről is van szó?

Rejtett szerv

A prosztata (más néven dülmirigy) – normális esetben – egy gesztenye-diónagyságú  férfi belső szerv, amely az alhasban, közvetlenül a húgyhólyag alatt, a végbél és a hólyag között helyezkedik el. A húgycső keresztül halad rajta.

A prosztata termeli azt a váladékot, amely a hímivarsejtek mozgását segíti elő, és ide ürül a herék felöl az ondóvezeték.

Egy mirigyes állományú szervről van szó, amelyet nem hálóznak be nagy vérerek, emiatt önmagától (a vér felöl) nem is tud begyulladni, megfertőződni. A kevés, vékony érrendszer hátránya viszont az, hogy a gyulladás ellen termelt immunsejtek is nehezebben jutnak oda, és az esetleg károsodott sejteket is csak nehezen tudjuk „kitakarítani”.

Tehát a prosztata nem gyullad be magától, ezért a gyulladása mindig valami külső ok, valami másnak a következménye és nem maga a prosztata a gyulladás oka.

Mitől gyullad be?

Jellemzően háromféle úton gyulladhat be a prosztata:

• egy heregyulladás következményeként,
• egy krónikus, súlyos aranyér-, vagy bélgyulladás terjedhet rá,
• és húgyúti gyulladás következményeként.

Ez utóbbi a leggyakoribb, az esetek több mint 90 %-ában a húgyúti rendszerben kialakult gyulladás, fertőzés terjed rá a prosztatára, – és ehhez még az sem kell, hogy komoly húgyúti tünete legyen.

A férfiak anatómiailag kevésbé hajlamosak a húgyúti fertőzésekre, mert kívülről – a húgycsövön keresztül -csak nehezen jutnak be kórokozók a hólyagba. Az ilyen fertőzést leginkább a partnertől lehet elkapni.

Viszont belső eredetű kisebb-nagyobb gyulladás már könnyen előfordulhat. Ezt leggyakrabban a vesehomok okozza.

Az elégtelen folyadékfogyasztás következményeként a vizelet besűrűsödik (sárga lesz) és a vizelettel kiválasztott – addig oldott – anyagok üledék, kristály, homok formájában kicsapódnak. Ez a homok képes felmaródást okozni a hólyag és a húgycső belső falán, – mint egy horzsolás.

„Prosztatás tünetek”

Ha a húgyhólyag – akár egy egyszeri nagyobb mennyiségű folyadéktól – teljesen kiürül, akkor ez a homok okozta enyhe felmaródás képes tünetmentesen gyógyulni, panaszt sem okoz. Azonban a ritkán ürülő, pangó vizeletben ez az enyhe horzsolás begyulladhat, vagy pedig kórokozók telepedhetnek meg rajta. A kórokozók bejuthatnak kívülről a húgycsövön keresztül, vagy lehetnek a vesékből származó gyulladást keltő baktériumok is. Ehhez azonban az is kell, hogy a vizelet hosszabb időn át pangjon, ne ürüljön ki a hólyagból (sötét sárga).

A homok okozta felmaródás kezdetben még nem okoz komoly tünetet.

– Enyhe esetben legfeljebb annyit lehet érezni, hogy „indokolatlanul” sűrűn kell menni wc-re.

Ez annak a következménye, hogy a hólyagban keletkezett horzsolás, felmaródás miatt csökken a hólyag rugalmassága, vizelettartó kapacitása.

A férfiak esetében a húgyhólyag nagyjából 6-8 deci vizeletet képes tárolni. Vizelési ingert akkor érzünk, amikor a hólyag nagyjából félig van, de ilyenkor még kényelmesen vissza tudjuk tartani, mert van még lehetőség további tágulásra.

Ha azonban van benne egy felmaródás, egy irritált rész, akkor csak addig képes a hólyag vizeletet gyűjteni, amíg annak szintje el nem éri a gyulladt területet. Ekkor a hólyag nem nyúlik tovább, hanem összerándul és menni kell wc-re, – de most!

Ilyenkor nem is ürül egyszerre nagyobb mennyiségű vizelet (mondjuk fél liter), hanem inkább többször, kevés. Vagyis megjelenik az egyik gyakori „prosztatás tünet” – a gyakori vizelési inger. Azonban ilyenkor még nem a prosztatában van a gyulladás.

Sokan erre úgy reagálnak, hogy „nem iszok, mert állandóan pisilok!”. Ez a legrosszabb, amit tehet, mert a pangó vizeletben a gyulladás csak fokozódik – és ráterjed a prosztatára.

– Amikor a húgycsövön keresztül gyakrabban, nagyobb mennyiségű vesehomok ürül, annak jellegzetes tünete van: vizeléskor csípő-égő érzés marad a húgycső végén. Ez többnyire csak rövid ideig, – akár pár másodpercig – tart, és gyorsan el is felejtik a kellemetlenséget.

Ennek az érzetnek az az oka, hogy a vizelettel kiáramló homok végig karistolja a húgycső belső falát és a vizelet savassága csípi azt. Amikor azonban az utolsó vizeletcseppek is kiürülnek a húgycső összezárul és a kellemetlen érzés megszűnt. Ha eleget iszik és nem keletkezik újabb homok, akkor az az érzés sokáig nem is jelentkezik újra. Nagyobb mennyiségű és/vagy gyakori homokürítés miatt azonban az irritáció tovább fennmaradhat és minden vizelésnél jelentkezik. Ez már egy jel, hogy komolyabb baj van!

Sokszor ilyenkor a vizeltvizsgálat mégsem mutat ki semmit – mert a homok az előző vizelettel kiürült. Néha legfeljebb annyi látszik, a laboreredményben, hogy van némi fehérvérsejt (fvs), vagy vértest (vvt) a vizeletben, – de ezzel jellemzően nem foglalkoznak az orvosok. A vizeletben azonban nem lehetne semmi, csak oldott anyagok, semmi kimutatható szilárd anyag!!! Főleg nem gyulladás ellen termelt fehérvérsejt, vagy a felmaródás miatti vérsejtek.

Ha azonban az irritált érzés jelentkezik, akkor irritáló anyag is ürül – csak nem éppen a vizsgálatkor.

Ezek a tünetek mind azt jelzik, hogy valami gond van a húgyúti rendszerben. Ha a hólyag nem tud „átmosódni”, akkor nem képes regenerálódni sem és a gyulladás felerősödik, baktériumok, gombák által felülfertőződik.

Nagyon sok esetben található a férfiak húgyhólyagjában candida gomba is, de jellemzően ez náluk nem okoz semmilyen tünetet, viszont hordozóként visszafertőzik a partnerüket. A gombás fertőzés következményeként is csökkenhet a hólyag rugalmassága, vizelettartó kapacitása. Ebben az esetben a laborvizsgálatok sem jeleznek semmit – mert az urológus nem foglalkozik a gombás fertőzésekkel, nem is nézi azt.

Egy komolyabb hólyaggyulladás, visszatérő vagy régebb óta fennálló húgyúti fertőzés már a prosztatában is gyulladást okozhat.

Ha a gyulladás a hólyag hátsó részében alakult ki, akkor jellemzően a prosztata külső, hátsó része gyullad be. Ezt tudja az urológus hátulról kitapintani. A hátsófali gyulladást az is jelzi, hogy napközben jellemzően még nincsenek vizelési problémák, csak este, fekve vannak gondok. Álló helyzetben a hólyag kicsit előre billen, de fekvéskor a megnagyobbodott prosztata már benyomódik a hólyagba, így hamarabb jelentkezik vizelési inger.

Ez – ezen kívül – még nem okoz egyéb „prosztatás tüneteket”.

A hólyagból a gyulladás a húgycsövön keresztül közvetlen a prosztata belső részére is ráterjedhet. Ilyenkor a prosztata úgy nagyobbodik meg, hogy beszűkíti a húgycsövet, és ekkor jelentkezik az elakadó, vagy utócsepegő vizelet.

Az orvoslás hozzáállása

Azt szoktam mondani, hogy az orvosok számára 40-50 éves kor fölött egy férfi kizárólag csak prosztatából áll. Vagyis bármilyen alhasi, húgyúti panaszai vannak, azonnal a prosztatára fognak mindent és azt kezdik kezelni. Jellemzően – rutinból – egy antibiotikum kúrával, miközben a vizeletben nincs is semmiféle baktérium, a gyulladás nem fertőzéses eredetű, tehát a baktériumok elleni készítmények használata teljesen értelmetlen. A felesleges antibiotikumokkal viszont sikeresen tenyésztenek ki a gyógyszereknek ellenálló rezisztens kórokozókat, amelyekre később már nem igazán hatnak a következő gyógyszeres kezelések – és a gyulladás tartós marad.

A prosztata gyulladás diagnózisát sokszor azzal „erősíti” meg az orvos, hogy a fizikális vizsgálattal megállapítja, hogy a „prosztata kicsit nagyobb”.

Na, most mihez képest? Nézték már régebben is? Lehet, hogy Önnek mindig is ekkora volt. De kit érdekel, szedje az antibiotikumot!

A gyógyszer általános gyulladáscsökkentő, vízhajtó hatása miatt a tünetek (kezdetben) megszűnhetnek, enyhülhetnek (főleg, ha baktériumot is kimutattak), de a fizikai felmaródás visszatérhet és az egész kezdődik előröl.

A hólyagból a gyulladást a gyógyszerek „le tudják húzni”, ki tudják hajtani, azonban a prosztata gyenge vérkeringése miatt abban gyulladásos gócok, elhalt sejtek a prosztatában maradhatnak.

A hólyagot akár 2 doboz sörrel át lehet mosni! Ez 1 liter folyadék és a hólyag csak 6-8 decit tud tárolni, tehát egy sörözés (vagy bármilyen más nagyobb mennyiségű folyadék) után a húgyhólyag már tiszta lehet és a vizelet is színtelen (a sörnek vízhajtó hatása is van).

A prosztatát azonban nem lehet átmosni!

Minden egyes kisebb-nagyobb gyulladás következményeként a prosztatasejtek károsodnak, elhalnak – és ott maradnak. A keringés nem tudja teljes mértékben eltávolítani a károsodott sejteket ezért azok összezsugorodnak, betokosodnak és a károsodott sejtek helyett a szervezet újabb prosztatasejteket hoz létre. Vagyis minden gyulladás után (legyen az csak egy enyhe irritáció), a prosztata egy kicsit nagyobb lesz.

Tehát hosszú évek alatt  – számtalon hólyagirritáció után – el lehet odáig jutni, hogy most már akkora a prosztata, hogy tüneteket is okoz.

Találkoztam már olyan 17 éves fiúval, akinél már kimutatható volt a prosztatanagyobbodás, sőt egy enyhe gyulladás is (a vérkép is jelezte) de Neki semmilyen tünete sem volt. Még.

De ha így folytatja tovább (elégtelen folyadékfogyasztás) már 30 évesen orvoshoz fog járni a prosztatája miatt.

Egy másik esetben 30 éves férfi jött azzal, hogy januárban „felfázott” (ilyen nincs!), és már akkor is prosztatáról kezelték. Egy két hetes antibiotikum kúra után panaszmentes lett.

Azonban egy fél év múlva (nyáron) újra jelentkezett a probléma amire újra antibiotikumokat kapott. Ezeket már fél éve szedi – és egyre rosszabbul van. A prosztatája jelentősen megnagyobbodott és az orvosi kezelések ellenére sem javul az állapota. A vizelési problémái állandósultak és már ülni is alig bír.

Végül kiderült, hogy 10 évvel azelőtt volt egy komolyabb húgyúti fertőzése, ami akkor elmúlt, de időnként folyamatosan jelentkeztek enyhe tünetek, – ami most idáig vezetett.

A többszöri gyulladás következményeként a gyulladásos gócokból daganat is kialakulhat.

Mi a prosztatarák és hogyan alakul ki?

Míg a prosztata megnagyobbodás jóindulatúnak tekinthető (önmagától nem nő, nem terjed), addig a  prosztatarák a prosztata daganatos, rosszindulatú (terjedésre hajlamos) megbetegedése. Bár lehetnek öröklött, genetikai okai is, – az legfeljebb csak hajlamosíthat a betegségre -, de mindig kell egy fizikai elváltozás, gyulladás is, ami beindítja a rákos folyamatokat.

A prosztatarák az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a  férfiak körében (az emésztőrendszeri daganatok után). Mivel egy rejtett szervről van szó még egy kezdeti daganat sem okoz komoly tüneteket, csak akkor, ha a prosztata már elér egy kritikus méretet. És ez nem kortól függ!

A probléma már 40 éves kortól is jelentkezhet – tünetek nélkül, és az urológiai szűrővizsgálatok  sem tudják ezt egyértelműen kimutatni. Ugye a fizikai vizsgálat becsapos lehet, mert az orvos tapintással csak a körülbelüli méretét és a hátsó (végbél felőli) felszín állapotát tudja ellenőrizni. A prosztata mérete egyébként egyéni, tehát akinél alapból kisebb, egy megnagyobbodás fel sem tűnik a vizsgáló orvosnak.

Más esetben a prosztata felülete már nem sima, hanem barázdást „mirigyes”, a páciensnek viszont semmilyen tünete, problémája sincs. Tehát a prosztata felszínének vizsgálata sem ad támpontot.

PSA

Gyanú esetén következik a tumormarker vizsgálata vérből. Ez a PSA-szint.  Azonban – önmagában – ez sem jelent semmit. Lehet hamis pozitív és hamis negatív is.

Ha a rákos sejteket a szervezet alaposon körbe zárta, akkor a vérbe azok nem jutnak ki, tehát nem termel az immunrendszer ellenük Prosztata Speicifikus Antigént.

Azonban egyéb, a kismedencét érintő gyulladás (hólyag, bél, aranyér, here, vagy deréktáji-keresztcsonti) esetén is megjelenhetnek ezek az antitestek és a gyulladás mértékétől függően akár magas is lehet ezeknek az értéke, azért, hogy megakadályozzanak egy esetleges rákos folyamatot. (A gyulladás megszűntével ez az érték is normalizálódik.)

Tehát magas lehet a PSA akkor is, ha a prosztatának semmi baja sincs, csak más gyulladás ellen harcol az immunrendszer. A tumormarkerekről bővebb információt itt találhat.

A rákos sejtburjánzást serkenthetik a  különböző hormonális hatások is – akárcsak a nőknél a méh-, vagy petefészek daganatok esetében. Ezek jellemzően kívülről bejutó hormonok (táplálékból), vagy hormonális hatású vegyi anyagok terhelésének a következményei.

Táplálkozási szempontból a nagy mennyiségű állati fehérje fogyasztása a hajlamosító tényező. Itt elsősorban a táppal etetett és növekedést serkentő  hormonokkal kezelt állatok húsával, illetve a nagy mennyiségű női hormont tartalmazó tejtermékek fogyasztásával kap a szervezet hormonterhelést. (Hormonproblémák és a tej) A női hormonok magas szintjét a férfiak szervezete fokozott tesztoszterontermeléssel próbálja kompenzálni, ez a túl sok hormon azonban a rákos folyamatokat is fokozhatja.

A prosztatarák stádiumai

1. stádium: Az első, kezdeti szakaszban a daganat még a prosztatán belül található, nem kitapintható, nincsenek észlelhető tünetek, legfeljebb csak egy enyhe megnagyobbodás. Ekkor a rákos sejtek mérete még mikroszkopikus, és a PSA-érték is többnyire normális. Általában csak a prosztatamegnagyobbodás miatt végzett szövettani vizsgálat során mutatnak ki rákos sejteket. (Maga a szövettani vizsgálatnál alkalmazott biopszia is okozhat gyulladást és ezzel fokozza a daganat esélyét.)
2. stádium: A daganat még mindig a prosztatán belül helyezkedik el, a fizikális vizsgálat alkalmával azonban már tapintható (érdes, szabálytalan vagy kemény felszín), főleg, ha a prosztata hátsó részén van. A PSA érték ilyenkor már tartósan magas, a szövettan pedig több rákos sejtet is kimutat.

III. stádium: A rákos sejtek már kijutottak a prosztatán túli a környező szervekbe, nyirokcsomókba is. Ilyenkor a gyógyulási esélyek már meglehetősen rosszak és az áttétek miatt már hiába távolítják el magát a prosztatát, a daganat már szétterjedt..

1. stádium: A rákos sejtek a nyirokrendszeren keresztül már a prosztatától távolabbi szervekre is átterjedhetnek és többszörös rák alakul ki. Ekkor már sem a műtét, sem a kemó- vagy sugárkezelés sem segít, sőt ezek az eljárások (amellett, hogy maguk is rákot okoznak) még gyengítik az immunrendszert és elősegítik a daganat további terjedését.

A prosztatarák tünetei

Mivel egy elzárt, nem túl aktív szervről van szó, a prosztatarák tünetei gyakran csak akkor jelentkeznek, ha a rákos folyamatok már a környező szövetekre is átterjedtek és itt okoznak tüneteket. Az egyéb tünetek vizsgálatakor derül ki, hogy a prosztatában van a baj.

Komoly problémát jelez amikor már a következő tünetek megjelennek:

• Fájdalmas vizeletelakadás,
• véres vizelet, vérvizelés,
• vér szivárgása a húgycsőből,
• véres ondó.

Ha már beindult a terjedési folyamat, akkor ezek mellé jelentkezhet:

• Állandó kismedencei fájdalom,
• a megduzzadt lágyéki nyirokcsomók okozta fájdalom,
• deréktáji fájdalom,
• kóros vérszegénység,
• fogyás. ( Forrás )

A daganat kezelési lehetőségei

Kezdeti (I. és II.) stádiumban a prosztata teljes eltávolításával még megakadályozható az áttétképződés, a terjedés, és ezzel maga a daganat is eltávolításra került – vagyis további teendő nincs. Azonban a hivatalos protokoll szerint ilyenkor mégis javasolnak „utókezelést” ami kemó és/vagy sugárkezelést, hormonterápiát jelent. Azonban, ha eltávolították a daganatot, akkor mit fognak ezzel kezelni?

Ezek a kezelések azonban (mérgező, sejtkárosító hatásuknál fogva) maguk is képesek újabb daganatot létrehozni.

A hormonkezelés során pedig a férfiak tesztoszteronblokkoló női hormonokat kapnak, amelyek szintén sejtnövekedést, sejtburjánzást fokozó hatásúak. (Lásd a betegtájékoztatót.)

A súlyosabb stádiumokban is eltávolítják magát a prosztatát, de akkor már a daganat máshol is jelen van – és minden nem vehetnek ki – tehát az orvostudomány a továbbiakban tehetetlen. (De azért adnak már hatástalan kemó- és sugárkezelést is.)

Mivel a kialakult daganat kezelésben nem jeleskedik az orvostudomány, ezért ebben az esetben is a legfontosabb a megelőzés.

A prosztataproblémák kialakulásának megelőzése azonban túlságosan is egyszerű, kézenfekvő – és hasznot sem hoz senkinek.

A prosztataproblémák megelőzése

A húgyúti- és prosztataproblémák legfontosabb és elsődleges „gyógyszere” – folyik a csapból. Igen, a VÍZ a megoldás. Hasznot nem hoz senkinek (legfeljebb a betegnek), az üzlet azonban a tablettákban és a kezelésekben van.

Ha nincs pangás a húgyhólyagban, tiszta a vizelet, akkor esély sincs arra, hogy ott bármilyen gyulladás, fertőzés kialakulhasson.

Azt azonban, hogy kinek, mennyit kell inni, azt nem is olyan egyszerű meghatározni. Erről itt talál részletes információt: Mennyi vizet kell inni?   A legegyszerűbb jelzés, az, ha a vizelet színe egésznap víztiszta, átlátszó, szagtalan. Ez azt jelzi, hogy a húgyúti rendszer tiszta, nincs pangás, nincs gyulladás.

A  megfelelő táplálkozással a külső hormonterhelést is el lehet kerülni, és azt is meglehet akadályozni, hogy egy esetleges bélgyulladás ráterjedjen a prosztatára.

Kiegészítők

A teljes kismedence – ezáltal a prosztata – vérellátását javítja  Saw palmetto vagy Fűrészpálma szedése. Ennek hatása a hatóanyag mennyiségétől függ. Megelőzésre 40-50 éves kor felett) elegendő napi 400 mg kivonat szedése. Ha viszont már volt gond a prosztatával, vagy éppen gyulladásban van, akkor akár napi 1000-1500 mg-ra is szükség lehet és az – megelőzésre – akár folyamatosan is szedhető. (Ezt a hatóanyagot írják fel az orvosok is enyhébb esetekben.)

Ajánlják még a különböző vízhajtó hatású gyógynövényeket és a kisvirágú fűzikét is. Azonban, ha nem iszik elegendő vizet a vízhajtó mit hajt ki? Ezek gyógynövények azonban csak a veséket ingerlik fokozottabb folyadékkiválasztásra, vagyis inkább csak vizet vonnak el a szervezettől, terhelik a veséket, és már is megvan az esély egy kis húgyúti gyulladásra, vesehomokra.

A kisvirágú fűzike a hólyag összehúzódását fokozza, ezzel segíti a kiürülését, csökkenti a vizeletpangás esélyét, de ennek is vízhajtó hatása van. Azonban a prosztatára közvetlenül nem hat és a homok okozta gyulladásokat sem képes megszüntetni.

Javasolják még a tökmagolajat is – ez azonban teljes tévedés. Az olajban semmi sincs, ami segítene a prosztataproblémák esetén. Az magában a tökmagban van! A tökmag ugyanis nagy mennyiségű cinket tartalmaz, ami gyulladáscsökkentő hatású – de ez csak már gyulladás esetén segíthet, megelőző hatása nincs. A cink vízben oldódik, tehát a 100% olajban már nincs belőle semmi. Erről itt olvashat.

Zárásként

Tehát, ha van elegendő víz, akkor nem lesz vizelési probléma, nem lesz pangás, nem lesz gyulladás sem a prosztatában, sem a húgyúti rendszerben. Ez a leghatékonyabb megoldás prosztataproblémák esetén és megelőzésre is.

Ha pedig már megnagyobbodott a prosztata, az eredeti méretét már semmilyen csodaszerrel sem lehet visszaállítani, – csak a sebész tudja kisebbre „faragni”.