– avagy miért okoz betegséget a mai táplálkozás és mit ettek régen?

Számos kutatás igazolja, hogy sok betegséget, – főleg az emésztőrendszeri daganatokat – a mai, modern táplálkozásunk okozza.

Miért nem volt régen ennyi rákos beteg? Mit ettek, – mondjuk 100 évvel ezelőtt – dédszüleink?

Kezdjük egy konkrét esettel:

72 éves hölgy (volt egészségügyi dolgozó) jött be hozzánk tanácsot kérni egy közeli városból. A szomszédasszonya küldte hozzánk.

Elmondása szerint 2 hónapja, gyomorrák miatt kivették a gyomra kétharmadát. Alapvetően most jól érzi magát, de véreredményei és a daganatot jelző tumormarkerei (hasnyálmirigyrák, májrák, béldaganat) elég rosszak.

A műtét után – szerencséjére – semmilyen kemoterápiát, vagy sugárkezelést nem kapott. Az orvosi vizsgálatok vastagbél polipokat is találtak, de azokkal, akkor nem foglalkoztak, mert a gyomor volt az legfőbb probléma.

A kórházban a szakemberektől azt a táplálkozási tanácsot kapta, hogy „Egyen könnyen emészthető ételeket!” … és ennyi. (Egy másik gyomordaganatosnak azt mondták, hogy nyugodtan eheti ugyanazt, mint eddig, csak pépesítve, – vagyis „viszlát legközelebbi daganatával”.)

Tehát – egyen könnyen emészthető ételeket, de senki nem mondott semmi konkrétumot. Ő, a szomszédjához fordult, aki hozzánk irányította. (A szomszédnak is gyomorrákja volt, ő nem engedte magát műteni, nem kapott semmiféle kezelést – és az orvosok számára érthetetlen módon eltűnt a daganat.)

Megnéztem az eredményeit, a zárójelentéseket és javasoltam neki egy speciális gombakivonatokat tartalmazó immunerősítőt és egy növényi bélregenerálót, majd megkérdeztem:

• És most akkor mit eszik?
• Galamblevest – jött a válasz.
• És azon kívül?
• Hát – galamblevest.
• Mást, még?
• Mást nem, csak galamblevest. Azt mondták egyek könnyen emészthető ételt!

Régen a betegek számára galambból főztek zöldséges erőlevest, mert egy beteg miatt, nem vágtak le egy értékes tyúkot, galambból pedig sok volt, és az pont elég egy amúgy is étvágytalan embernek.

Elmagyaráztam neki, hogy a gyomor feladata lenne a húsok, fehérjék felaprítása, előkészítése a lebontáshoz, de Neki konkrétan szinte nincs gyomra!, így nem tudja megemészteni a húst (sem). A műtét óta nem is igazán érezte jól magát, sokat fogyott.

• Jól van, de engem az érdekel, hogy most mit egyek?- kérdezte.

Daganatosoknak alapvetően két féle diétát szoktam javasolni (természetesen egyénre szabottan): az egyik – a szigorúbb – aktív daganat esetén és a gyógyulási időszakban javasolt, a másik a megelőző, szinten tartó táplálkozás. Ezekről részletesen itt olvashat.

Úgy láttam, hogy 72 évesen, Őt már nem tudom egy számára teljesen újfajta táplálkozásra átállítani (volt már olyan is, aki ennyi idős korában is drasztikus, teljes életmódváltással tudta segíteni a gyógyulását), ezért elláttam a bevált immunerősítő és daganatgátló szerekkel, és azt mondtam:

• Tudja mit? Nem mondok recepteket, hanem egye azt, amit gyerekkorában!

Néhány hét múlva jött vissza. Véreredményei javultak, közérzete jó.

• Voltam az onkológusomnál – mesélte – Azt kérdezte, hogy: „Maga meg mitől van ilyen jól?”
• És mit eszik? – kérdeztem.
• Hát az főzöm, amit lánykoromban – válaszolta mosolyogva.

Most – több mint öt év elteltével – vérképe teljesen normális, tumormarkerei is a normál tartományban vannak, elmondása szerint az elmúlt 10 évben nem érezte magát ilyen jól, mint most.

A műtét utáni második évfordulós kontrolon jutott eszébe a kezelőorvosának, hogy: „Magának a vastagbelében is voltak polipok, azokkal mi lett? Azokból azóta „bármi” is lehetett!”

Gyorsan kapott egy beutalót vastagbéltükrözésre – ahol nem találtak semmit. A polipoknak már nyoma sem volt.

Mitől lesz a gyomorrák?

A válasz egyszerű: legtöbbször attól az ételtől, amit nem tudott megemészteni, illetve attól amivel mérgezi a gyomrát, ami akadályozza normális működését (pl. savcsökkentők).

Ha valami olyat, vagy valamiből többet evett, mint amire a szervezetének szüksége van, vagy nem képes hatékonyan feldolgozni, akkor (egyéni hajlam és más tényezők következtében) az hajlamos a gyomorban megrekedni. Ez lesz a lassú emésztés, ami a legtöbb emésztési problémát okozza. A gyomorsavproblémákról és az emésztésről itt olvashat bővebben.

A gyomor pedig végzi a dolgát és termeli a savat – folyamatosan, amíg egy falat étel is van benne, de megrekedt étel is erjedésnek indulhat és ez savas felmaródást okoz a gyomor falán. A gyomor belső falát egy védőréteg borítja, ami védi a tömény savtól, de az emésztés során folyamatosan kopik, vékonyodik. Amikor a gyomor kiürül, ez a védőréteg regenerálódik, újra megvastagszik. De csak ha a gyomor kiürül és nyugalmi állapotba kerül. Ha folyamatos savirritáció, akkor az a réteg egy-egy ponton lekopik, és a sav megmarja a gyomor falát. Ezt  jelzi például a sinte folyamatos gyomorkorgás, az állandó éhségérzet.

Gyomortükrözéseknél gyakran olvasni a következő szöveget: „nyálkahártya épp, apró, pontszerű felmaródások a gyomor falán.” Ez azt jelenti, hogy időnként, – kis területen – már teljesen lekopott a védőréteg, de még helyre tudott állni.

A nagymértékű és tartós saverrózió következtében azonban egy idő múlva ez a védőréteg már nem tud tökélyetesen regenerálódni és a gyomorfalon gyulladás alakul ki – ez a gyomorhurut.

A felmart részen baktériumok telepedhetnek meg, és ha a gyulladás nem szűnik meg, a védőréteg nem áll helyre – fekély alakul ki. (NEM a Helicobacter okozza a fekélyt, hanem a saverrózió. Erről részletesen itt olvashat.)

A sérült részeket a szervezet próbálja megvédeni, körülzárni és fokozott sejtnövekedéssel (gyorsabban, mint ahogy a sav elpusztítaná a sejteket) egy vastag, védőburkot épít köré, ami lezárja a gyulladást, és ebből lesz egy szövetkinövés – vagyis a gyomorpolip.

A körbezárt területen maradhatnak baktériumok, de megtelepedhetnek benne a gyulladás következtében elszaporodott rákos sejtek. Amíg ezek a sejtek be vannak zárva nem okoznak problémát (jóindulatú daganat), de az immunrendszer sem „látja” őket.

Ha pedig egy újabb felmaródás, gyulladás alakul ki, ezek a rákos sejtek kiszabadulnak, szétterjednek, – és míg az immunrendszer az újabb gyulladással van elfoglalva – korlátlanul szaporodnak, újabb rákos sejteket, gyulladásos területeket létrehozva. Ez lesz a gyomorrák. (A daganatok okairól bővebben itt.)

A stressz önmagában nem okoz gyulladást és rákot, de gyengíti, terheli az immunrendszert, ezzel akadályozza a gyulladások okozta károk helyreállítását.

A másik gyakori gyulladást (és ezzel rákot) kiváltó tényező a gyomorsavcsökkentők állandó szedése. Igen, az orvos által felírt savcsökkentőkről, protonpumpa-gátlókról, átverős megnevezésükön „gyomorvédőkről” van szó.

Ezek gyakorlatilag akár teljes mértékben képesek blokkolni a gyomor savtermelését, de ezzel leállítják az emésztést is. Beindul az erjedés (puffadás), a gyomor pedig megpróbálja végezni a feladatát, szétbontani az ételt, ezért megpróbálja kompenzálni a tabletta hatását –  és az eddigieknél is több savat kezd termelni.

… és nemsokára ugyanott vagyunk, mint tabletta nélkül.

Mit okozhat egy ilyen „gyógyszer”? Nézzünk néhány nem mellékhatást: májkárosodás, vesekárosodás, B12 vitamin hiány, csontritkulás, hányinger, gyomorfájás, puffadás, vérhányás, hasmenés, bélvérzés, gyomorpolipok!!!, stb.

Ugye milyen érdekes? Pont ezekből alakulhatnak ki a daganatok is! (A savcsökkentők hatásáról itt olvashat bővebben.)

A savcsökkentőknek is van létjogosultsága az időnkénti túlterhelés miatt néha kialakuló gyomorhurut esetén – de csak szigorú diétával együttesen. A tabletta önmagával nem oldja meg a problémát – inkább növeli azt -, mert a valódi probléma a nem megfelelő táplálkozás.

A gyomor védőrétege egyébként a leggyorsabban regenerálódó szervünk. 5 nap alatt képes teljesen megújulni (ha addig nem terheljük) és a mögötte levő fekély, gyulladás is képes 2-4 hét alatt teljesen meggyógyulni.

Az orvosi módszerek

Ma az orvoslás gyakorlatilag csak két „megoldást” ismer gyomorrák esetére – egyik sem a gyógyítás. Az első lépésként a gyomor teljes, vagy részleges eltávolítása történik, majd a daganat – helyét!? – sugarazzák, vagy kemoterápiával mérgezik a még egészséges sejteket. A kemoterápia és a sugárkezelés is újabb rákot okozhat. Erről részletesen itt olvashat.

… és a kérdés: akkor most mit eszik a fenti gyógyult gyomorrákos?

Semmiféle húst, húsfélét, tejet, tejterméket nem fogyaszt. Tojást is csak azt, amit a saját tyúkjai adnak.

Rengeteg főzeléket eszik, sok zöldséglevest, zöldbabot, borsót, tésztát, kenyeret, kölest, lebbencset, tarhonyát, paprikás krumplit, – vagyis azokat, amiket fiatal korában.

A fenti étkezés ajánlható azoknak is, akiknek nincs daganata, de hajlamosak rá a különböző emésztőrendszeri gyulladások miatt. Valójában ez az étkezés felel meg a hagyományos, magyaros táplálkozásnak. A hagyományos táplálkozásról bővebben itt olvashat.

Az eredeti, hagyományos, magyaros táplálkozás alapját a gabonafélék és a hüvelyesek képezték. A kenyér, a tészták és a különböző kásák. Ezt egészítették ki azokkal a zöldségekkel, amelyek aktuálisan termettek a kertben vagy be tudták tárolni télire. A fizikai munkához szükséges energia mennyiséget zsírral egészítették ki.

Tavasztól télig ettek tojást (télen és a nyári hőségben nem tojnak a tyúkok), tavasz végétől nyár végéig (április végétől augusztus végéig) pedig tejtermék – vaj, túró, tejföl – is került az asztalra, de leginkább csak azoknál, akiknek volt tehenük (hűtő nélkül ezeket nem igazán lehet tárolni). (Mióta iszunk tejet?)

… és ünnepnap, néha még hús is került az asztalra.

Mindig idényjellegű, szezonális élelmiszerek fogyasztottak, semmi nem volt állandóan, bőséggel, így semmivel sem terhelték túl az emésztőrendszerüket. Ez volt a „változatos, kiegyensúlyozott étrend”, amit ma gyakran hangoztatnak, de senki sem mondja meg, hogy ennek pontosan miből kellene állni.

A paraszti tapasztalat és bölcsesség már sokszor segített. Egyszerűen: tavasztól őszig azt ették, ami a kertben termett (és ez nem párizsi, füstölt kolbász), hanem zöldség, gyümölcs. Ezt ették a kenyér és a zsír mellé. Hús leginkább csak ünnepnap, esetleg hétvégén, illetve télen került az asztalra (kivéve a gazdagabbakat, akik sok állatot tartottak – de ők voltak a túlsúlyosak, magas vérnyomásosak, izületesek, daganatosak), amikor már elég hideg volt, hogy a szárított, sózott, füstölt húsfélék elálltak és akkorra már különben sem volt friss zöldség, gyümölcs.

A téli disznóvágásból származó hús – egy 6-8 tagú családnak -, alaposan beosztva, éppen kitartott a téli hónapokra – majd jött a tavaszi 40 napos böjt.

Ilyenkor a szervezet meg tudott tisztulni a nagyobb mennyiségű húsevés következményeitől. Április-májusra többnyire már csak egy kis avas szalonna maradt a kamrában, de nem is baj mert már jöttek a friss tavaszi zöldségek, és elkezdtek tojni  a tyúkok is.

Régen alapvetően friss élelmiszereket ettek, változatosan, kis mennyiségben. Ma mindenből bőségesen áll rendelkezésre minden, ezért az emberek hajlamosok szinte mindennap ugyanazt enni. Ezt pedig nem biztos, hogy bírja a szervezet.

Emésztési szempontból nincs különbség, hogy pörköltöt eszik nokedlivel, rántott húst krumplival, vajas kenyeret felvágottal, szalámival, vagy valamilyen rizseshúst. Ez gyakorlatilag fehérje és szénhidrát egyszerre – minden nap, szinte minden étkezésre. A mai táplálkozás 100 éve még ünnepi, lakodalmi étkezésnek számított volna. Az, hogy kinek mekkora a „nagy” mennyiség, az egyéni hajlam kérdése. Lehet a kevés is sok – ha nem tudja megemészteni.

… és akkor még nem esett szó a mai ételek minőségéről: a hormonokkal és tápokkal néhány hét-hónap alatt felhizlalt állatok húsáról, az emésztést gátló tartósítószerekről és szójáról. Hogy miért is eszünk valójában sok húst, arról itt olvashat.

Nem is csoda, hogy világelsők vagyunk az emésztőrendszeri daganatokban.

Aki meg akarja szűntetni az emésztőrendszeri problémáit, annak elsősorban a táplálkozásán kellene változtatni. Nem az aktuális, divatos trendeket kell követni, hanem vissza kellene térni az évszázadok óta bevált alapelvekhez.

És a hivatalos táplálkozási szakértők?

Biztos vannak jók, hozzáértők, de nem ez a jellemző.

Sajnos láttam már olyat, hogy kórházból elbocsátott daganatos betegnek egy legalább 30 éve, még kézi írógéppel írt, és ma csak azt fénymásolgatott listát adtak az ajánlott élelmiszerekkel. Ezen a listán szinte kizárólag olyan ételek szerepeltek, amelyek a mai tudományos álláspont szerint kifejezetten tiltottak a daganatos betegek számára (tej, felvágottak, kalács).

Ismerek olyan, főiskolán végzett, diplomás dietetikust, aki legalább kétszer akkora súlyú, mint a számára normális. Persze Ő a túlsúlyát a genetikára fogja és nem az étkezésre (meg a cigarettára és az alkoholra) – és Ő a táplálkozás szakértő, aki húsz éve diplomázott, az akkor már szintén húsz éve elavult tankönyvekből.

Ha azt mondják egy gyomor-, vagy béldaganatos, máj, vagy epeműtött betegnek, hogy nyugodtan eheti azt, mint eddig, az gyakorlatilag azt jelenti – „Visszavárjuk a következő műtétjére!”

Térjen inkább vissza paraszti őseink étkezéséhez, vagy kövesse a legegészségesebbnek tartott Mediterrán étrendet, mert:

„Az az életmód, amit eddig folytatott, az vezetett a betegség kialakulásához. Ha nem változtat a kiváltó körülményeken, nem várhat csodát!”