A magas vérnyomás (hipertónia) a fejlett országokban népbetegségnek számít, vagyis civilizációs, életmódbeli betegségről van szó. Magyarországon a lakosság nagyjából 25 százalékának van kezelés alatt álló magas vérnyomása, de ez a miatt is lehet, hogy ma, nagyon gyorsan vérnyomás-beteggé nyilvánítják az embert, – nagyon sokszor tévesen.

Egy mérés – nem mérés. Ezt minden szakember tudja, kár, – hogy az orvosok ezt nem mindig veszik tudomásul és sokszor csak a pillanatnyi állapot alapján állítanak fel egy végleges diagnózist, és ezzel meg is bélyegzik sok szerencsétlen további sorsát – és beteget csinálnak belőlük. Ők sajnos ma a betegségből élnek és nem a gyógyításból.

Ráadásul sokszor nem is szabályosan mérik meg azt a vérnyomást, így eleve hamis eredmény alapján állítják fel a diagnózist. (A helyes vérnyomásmérést lásd lejjebb.)

Hibás, de bevett orvosi gyakorlat

Egy konkrét eset:

Kamionsofőrnél az aktuális üzemorvosi vizsgálatnál 182-es vérnyomást mértek. Az orvos azonnal felírt neki egy vérnyomáscsökkentőt azzal, hogy ha ettől egy hónap múlva nem áll be a normál értékre, akkor ugrott a jogosítvány (meg a munkája és az eddigi élete).

Mivel az illetőnek eddig soha nem volt vérnyomásproblémája és teljesen tünetmentes is volt, a főnöke elküldte hozzám egy vizsgálatra, hogy derítsük ki, mi lehet a probléma oka.

A teszt nem jelzett semmilyen komolyabb szív- és érrendszeri problémát, sőt pillanatnyilag teljesen normális működést mutatott, rákérdeztem:

• • Bevette ma reggel a vérnyomáscsökkentőt?
  • Nem, hiszen azt beszéltük, hogy gyógyszermentesen jöjjek; csak vizet ittam – válaszolta.
  • Nem mért véletlenül reggel egy vérnyomást? – kérdeztem.
  • De. 125/74/72 volt – mondta.

Ez pedig a teljesen normális, optimális vérnyomás!

A helyzet az, hogy a „jó doktor” elfelejtett néhány alapvető dolgot megkérdezni a páciensétől, mielőtt vérnyomás-beteggé nyilvánítva felírta neki a szert.

Vagyis: a férfi mindig izgult, ha orvoshoz kellett menni („fehérköpenyes szindróma”), így a mérés nem a valós állapotot mutatta. A 90 kg-os testsúlyához folyadékként megivott napi körülbelül 1,5 liter – szörpöt. (A vérünket víz alkotja és nem málnaszörp.) Ezt kiegészítette napi 18-24! adag kávéval (a hat személyes főzőből napi 3-4 főzet).  És az üzemorvosi vizsgálat idején éppen haldoklott az édesanyja.

Dehát orvosi szempontból csak valami szív-és érrendszeri probléma állhat a vérnyomás emelkedés hátterében, amit tablettával kell kezelni – ugye?

Ennek az esetnek a kapcsán értettem meg, hogy miért hallani gyakran azt a hírekben, hogy például két kamion frontálisan ütközött az úton. Nem látta a másik azt a nagy kocsit? Egy nem régi balestnél még az is szóba került, hogy a sofőr gyógyszeres kezelés alatt állt, de rendesen szedte a tablettákat. Lehet, hogy pont ez volt a baj?

Ha a fenti esetnél – normális vérnyomás mellett – beveszi az értágító tablettát és beül a kamionba, nem kell csodálkozni azon, ha rövidesen leesik a vérnyomása, elbambul és későn reagál.

Nálunk vezető halál ok a magasvérnyomás-betegség, de ez sokszor csak a statisztikák miatt van így.

Egy haláleset kapcsán került a kezembe egy orvosi papír, miszerint a betegnél a halál elsődleges oka a magas vérnyomás volt. Az illetőnek soha nem volt magas a vérnyomása (inkább alacsony) és a kórházi papírokon sem volt 97-100-nál magasabb a mért érték – de hát valamit ugye be kell írni a jegyzőkönyve, akkor pedig legyen a „szokásos”- tehát magas vérnyomás.

Egy tanulmány szerint legalább 54 millió amerikai felnőttnél rosszul diagnosztizálhatják a magas vérnyomást a rossz, helytelen mérés alapján és ez „a magas vérnyomás jelentős félre diagnosztizálásához, a betegek szükségtelen túlkezeléshez vezethet”.

A helyzet nálunk is hasonló. Gyakran hallom, hogy az a rendelőben az orvos rosszul méri a vérnyomást és a beteg otthon teljesen más értékeket mér. Persze ilyenkor a hiszékeny ember azt gondolja, hogy „biztos az orvos csinálja jól” és az otthoni vérnyomásmérője a „rossz”. De valóban így van?

(A vérnyomásmérőkkel kapcsolatban csak annyit, hogy a hivatalosan forgalomban levő mérők eredményei között nem lehet 2%-nál nagyobb mérési eltérés.)

Valójában az orvosi rendelőben történő mérés ellenkezik a vérnyomásmérés alapszabályaival is.

1. alapszabály.: Vérnyomást (diagnózis megállapításához) nyugalmi állapotban kell mérni.

Na mármost amikor az ember orvoshoz, megy – és esetleg órákat vár előtte a váróteremben – az minden, csak nem nyugalmi állapot. Ennek alapján felelőtlenség magas vérnyomást betegségként, tartós állapotként megállapítani. Ez nem orvoslás!

Valójában maga a mérés is egy stresszhelyzet. Az emberben van egy elvárás, egy izgulás, hogy „vajon mennyi lesz?”, és a pumpáláskor a mandzsetta szorítása is egy belső feszültséget (feszülést) okozhat. Tehát már a méréskor is feljebb megy a vérnyomás.

Ezért kell többször is mérni és átlagot számítani, – de ez általában nem érdekli az orvosokat, ha magas az érték, máris írják a receptet.

Persze, más a helyzet, ha az ember rosszul van, hiszen ilyenkor nem árt tudni, hogy például a fejfájást a magas, vagy az alacsony vérnyomás okozza (mindkettő okozhatja), esetleg más oka van – azonban egy alkalmankénti, vagyis nem állandóan magas vérnyomás érték NEM JELENT vérnyomás betegséget. (A hirtelen vérnyomás emelkedésről itt olvashat.)

2. alapszabály: vérnyomást csak az optimális pozícióban szabad mérni.

A helyes vérnyomás mérés:

• Először is a mérés előtt 30 perccel már nem szabad enni, inni, dohányozni. A húgyhólyagnak üresnek kell lennie. Mérés előtt legalább 5 percig kényelmesen kell ülni, beszélni sem szabad.
• A méréskor üljön egy háttámlás széken, lazán, hátra dőlve. A kar kényelmesen elhelyezve maga előtt, az asztalon nyugodjon. Ne lógjon, ne feszüljön!
• A két talpa egymás mellett a padlón legyen.
• A vérnyomásmérőt a szabad karra, csuklóra kell felhelyezni. Nem lehet ruhán keresztül mérni!
• Optimálisan a bal karon mérünk, a szívhez közel.
• A mérő mandzsettája a szív magasságában legyen. (Csukló mérőnél üljön egyenes hátal kényelmesen hátra támaszkodva. A jobb tenyerével kényelmesen tartsa meg a bal könyökét, a bal kézfeje, pedig a jobb karján nyugodjon, tenyérrel felfelé. Így lesz a szív magasságában.)

• Ha pontos értéket akar kapni, akkor mérjen 2-3-szor közvetlenül egymás után. Nem kell szünetet tartani. Vegyen egy-két nagy levegőt és mérjen újra. Írja fel a mérések eredményét és számoljon átlagot. A mérések átlaga adja a pontosabb értéket.

Az ettől a protokolltól való eltérések jelentősen megváltoztathatják a vérnyomásértéket és hibás eredményt, téves diagnózis fog kapni.

Például, ha a vérnyomásmérő mandzsettát a ruházatra helyezi, akár 50 Hgmm-rel is magasabb értéket kaphat. Ha pisilni kell, 15 Hgmm-rel magasabb lehet a leolvasás. A beszéd 10 Hgmm-rel emelheti.

Már ezek a kis eltérések elegendők lehetnek ahhoz, hogy túllépje az éppen elfogadott határértéket (amit kényük-kedvük szerint változtatnak) és máris  „vérnyomás-beteget” csináltak magából. (Forrás)

A vérnyomás értékeket nagymértékben befolyásolja még az is, ha az illető ideges, vagy valamilyen gyulladással, fertőzéssel küzd. Valamint sok egyéb gyógyszer is hatással van a vérnyomásra. Ezekben az esetekben biztos, hogy nem a normális értéket fogja mérni.

A fentiek alapján valójában pontos értéket leginkább csak saját magának, otthon tud mérni.

A vérnyomást mindig nyugalmi állapotban, normál körülmények között végezzük. Mivel a vérnyomásunk a nap folyamán többször, többféle is lehet, ezért javasolt a nap nagyjából azonos időszakában mérni.

A reggeli mérés legtöbbször nem ad pontos adatot. Ébredés után kell egy kis idő (legalább fél óra), amíg a az órákig tartó fekvő testhelyzet után újra beindul a keringési rendszerünk és a vérnyomás beáll az alap értékre. A közvetlen ébredés utáni értéket befolyásolhatja az is, hogy milyen álomból ébredt – még ha nem is emlékezik rá.

Azonban én ezt sem tekintem teljesen nyugalmi állapotnak! Ilyenkor sokan sietnek, kapkodnak, „tele van a fejük” a napi elintézendő dolgokkal. Akkor miért is lenne normális a vérnyomása?

Legbiztosabb este mérni. Nagyjából este 8-9 körül, amikor már mindennel végzett és végre leült és már semmi dolga sincs. Mérje meg a vérnyomását nagyjából azonos időpontban, legalább egy héten keresztül. Vezessen vérnyomásnaplót.

Egy hét múlva adja össze a hét nap értékeit és számoljon átlagot. Ez lesz az Ön legpontosabb vérnyomásértéke.

Ebben már benne van az is, hogy mikor-mit evett, mennyi vizet ivott, milyen frontok jöttek, mikor- mennyire volt fáradt, ideges.

Ha az átlag 140/90 felett van, csak akkor beszélhetünk magas vérnyomásról, csak ebben az esetben lehet indokolt a gyógyszeres kezelés, illetve még akkor, ha a részletes kardiológiai kivizsgálás feltárt valamilyen komolyabb szív- és érrendszeri elváltozást.

Mellesleg a Magyar Kardiológusok Társasága hivatalos ajánlása szerint a magasvérnyomásbetegséget legalább 6 napi, nyugalomban mért vérnyomás átlaga alapján lehet(ne) megállapítani. Önnek így mérték, vagy csak beteget csináltak magából?

Az egyszeri, alkalmankénti rendelői mérés nem tekinthető korrekt diagnózisnak.

A magas vérnyomás okai

A magas vérnyomás betegségnek jelenleg két fő típusát különböztetik meg: elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) eredetűt, de a valódi kiváltó ok az esetek 90 %-ában ismeretlen.

Elsődleges hipertóniáról abban az esetben beszélünk, amikor más kiváltó tényezőt nem sikerül a háttérben kimutatni, ezért (kizárásos alapon) csak a keringési rendszerben lehet a probléma.(Legalábbis ráfogjuk, még ha nem találtunk semmit, akkor is.)

Szekunder hipertónia esetén, azonban a vérnyomás emelkedését más szervek, szervrendszerek működési zavarai okozzák. Ebben az esetben a vérnyomás emelkedés valójában nem is maga a betegség, hanem egy másik kiváltó tényező tünete. (Ekkor azonban elsősorban a kiváltó okot kellene kezelni és nem azonnal a vérnyomást piszkálni.)

…és van még az ingadozó vérnyomás is, amivel a kardiológusok nem tudnak mit kezdeni, mert valójában nem is kardiológiai problémáról van szó, – de azért felírják a tablettákat.

Hasonló a helyzet a stressz miatti magas vérnyomással. Itt is kardiológiai elváltozásokra kifejlesztett, engedélyezett gyógyszereket írnak fel, pedig kardiológiai elváltozást nem tudtak kimutatni és a magas vérnyomás egyértelműen a stressz miatt van. Erre nem hatnak a vérnyomáscsökkentők, de mellékhatásként depressziót is okozhatnak. A stressz és a vérnyomás kapcsolatáról itt olvashat.

A keringési rendszerünk gyakorlatilag egy zárt csőrendszer, amiben van folyadékszabályozó szelep és egy keringető szivattyú.

Ha egy orvost megkérdezünk, hogy miért magas a vérnyomásunk, azt a választ kapjuk, hogy ezt számtalan probléma okozhatja és jelenleg nem tart ott az orvostudomány (nem is fog) hogy ezt mind kezelni tudja – úgyhogy szedje a tablettákat – élete végéig.

Az eredményes gyógykezelés (nem szinten tartás) szempontjából az lenne a legfontosabb, hogy kiderítsék a betegség okát.

Hivatalosan az elsődleges hipertónia a gyakoribb, mert ahogy a kardiológus „megállapítja” a kórképet, azonnal el is kezdi kezelni a beteget (lásd a fenti esetet) és nem küldi tovább más szakorvosi kivizsgálásra.

Ritkábban fordul elő, hogy például egy neurológus (vagy más szakorvos) fedezi fel a magas vérnyomást.

Elsődleges magas vérnyomásnál, ha nem találtak (nem kerestek) más kiváltó okot, akkor az öröklött hajlamot, a mozgásszegény életmódot, a helytelen táplálkozást és a stresszt szokták a probléma okaként megnevezni.

Ezzel kapcsolatban csak az lenne a kérdésem, hogy akkor miért nem ezeket szűntetik meg? Az öröklött hajlamon kívül (de ez önmagában még nem is okozna betegséget, mert csak hajlam), mindegyik kiváltó okot lehetne kezelni.

Nyilván egyszerűbb bevenni 1-2-3 tablettát, mint változtatni azon az életmódon, ami beteggé tesz. Tudják ezt az orvosok is, – hiszen ebből élnek.

Stressz esetén pedig talán hatékonyabb lenne bevenni valamilyen enyhe nyugtatót, vagy meginni egy nyugtató teát, mint beleavatkozni a keringési rendszer precíz működésébe.

(Tipp: ha hirtelen felmegy a vérnyomása igyon meg egy citromfű, macskagyökér, vagy levendula teát – vagy ezek keverékét – és fél óra múlva mérjen újra vérnyomást. Ha az értékek csökkentek, akkor a kiváltó ok a stressz volt és nem kardiológiai probléma, mert ezek nem a vérnyomásra hatnak, hanem oldják a görcsöt, a feszültséget.)

Egy tanulságoss eset a stressz alapú „magas vérnyomásról”:

Állapot felmérésen járt nálam egy 50 év körüli nő, aki már évek óta szedi a vérnyomáscsökkentőket. A vizsgálat viszont semmilyen keringési problémát nem mutatott ki (Az orvosi, kardiológiai vizsgálatok sem.)

Közöltem vele, hogy a vérnyomása kizárólag a stressz miatt megy fel, semmi baj a vérkeringésével, értelmetlen a „gyógyszert” szednie.

– Azt tudom, az orvosnál is mindig magas mértek -, de otthon csak 120-130 között van – válaszolta. Nem is veszem be mindig a tablettát. (Így pedig nincs is valódi hatásuk.)

– Na, akkor mérjünk most egy vérnyomást – mondtam.

Ahogy ezt kimondtam, a nő összerándult. Feltettem a mérőt, ami hosszasan mért. Amikor jelzett megnéztem az értékeket és megkérdeztem:

– Nem érez semmit? Fejfájás, lüktetés, szívdobogásérzés?

– Nem, semmit – hangzott az válasz. Miért, mennyi? – kérdezte.

Megmutattam. A vérnyomásmérő 235/120/100-as értéket mutatott.

– Igen, felszokott menni, múltkor az üzemorvosnál is 192-őt mértek, de csak 169-et írtak a lapomra – mert hogy gyógyszert szedek(?). Volt rajtam 24 órás mérő is, akkor 128 volt az átlagom.

Nagyjából 5 perc múlva azt mondtam: mérjünk még egyszer!

Megint megfeszült, de ez a mérés már csak 172/80/78-at mutatott.

Nem létezik olyan szer, ami képes lenne 5 perc alatt a vérnyomást 63-mmal levinni, vagy a pulzust 10-ról 78-ra csökkenteni, csak az, ha lenyugszunk, kicsit ellazulunk.

Másodlagos hipertónia esetén pontosan megállapítható a magas vérnyomásért felelős betegség, mivel ez egyértelmű fizikai elváltozásokkal jár. Ilyen lehet például a krónikus vesebetegségek több fajtája és ritka esetekben hormonális zavar, leginkább a pajzsmirigy túlműködése, gyulladása, de mellékvesekéreg-túlműködés esetén is tapasztalhatnak vérnyomás emelkedést és szapora szívverést.

A kardiológiai okok közül leginkább az érszűkület, érelmeszesedés okoz magas vérnyomást. Ennek okairól itt olvashat részletesen. Viszont nem mindig jár együtt a meszesedés vérnyomás emelkedéssel – erre példa előttem, az az eset, mikor valaki 120-as vérnyomással kapott infarktus és az érvizsgálatot (katéterezés) nem tudták elvégezni, mert olyan mértékben elmeszesedtek, beszűkültek az erei, hogy a szondát nem tudták bevezetni sehol.

Ha egy műszaki embert megkérdezünk, hogy egy zárt csőrendszerben (vérkeringési rendszer), mitől nő meg a nyomás, azonnal tudja, hogy vagy beszűkült valahol a cső (az erek), vagy nem jól működik a szabályozó szelep (vesék), vagy nincs elég folyadék a rendszerben (vízhiány), esetleg hibás a szivattyú (szívprobléma). Ugyanez a helyzet a vérkeringésünkkel is. (Bővebb információ a vérnyomáskezelésről: Magyar Hypertonia Társaság)

A valódi okok

A magasvérnyomás-betegség kialakulásában legfontosabb a vesék hatékony működése, mert az esetek 60-80 %-ában a magas vérnyomást a vesék terhelése okozza; vagyis nem a megfelelő a folyadékháztartás, illetve az emiatti nem megfelelő vérösszetétel – „sűrű vér” – a valódi ok. A vér lehet fizikailag is sűrűbb az optimálisnál (vízhiány), de én azt nevezem „sűrű vér”-nek, amikor arányaiban a vér több salakanyagot (szemetet) szállít, mint oxigént és tápanyagot.

A vese az a szabályozó szelep és szűrő a keringési rendszerünkben, ami a folyadék (vér) mennyiségét, sűrűségét, összetételét szabályozza. (Ja! A vese az urológushoz – nefrologushoz tartozik, a kardiológus nem foglalkozik vele.)

A nem megfelelő veseműködés és a magas vérnyomás elsődleges oka az elégtelen folyadékfogyasztás! (Hogy mennyi vizet kellene inni, arról itt olvashat.)

Egyszerűen: ha kevés a folyadék a rendszerben, akkor beszűkítem a csövet, hogy a meglevő folyadék gyorsabban áramoljon, és ha ez nem elég, akkor felpörgetem a szivattyút (pulzus) is – ettől viszont a csőben megnő a nyomás.

Képzeljük el, hogy locsolunk a kertben, és a slag „nem visz el” az utolsó bokorig. Ilyenkor kicsit befogjuk a cső végét (beszűkítjük) és a víz vékonyabb sugárban, messzebbre (ahova kell), de nagyobb nyomással jut el. Ezt hívják magas vérnyomásnak.

Ugyanez történik akkor is, ha folyadék sűrűbb az optimálisnál – nő a nyomás és erőlködik a szivattyú.

Veseterhelést okozhatnak a pangó vesében kialakuló gyulladások, az ennek következtében kialakuló vesekövek, ciszták, a cukorbetegség, fájdalomcsillapítók túlzott használata is, illetve a vese artériák meszes lerakódása. (Ezek egyébként szintén mind a vízhiány, pontosabban a víz és a keletkezett salakanyagok nem megfelelő arányának a következményei.)

Egyébként a legtöbb vérnyomáscsökkentő éppen vesék működésének szabályozásán, blokkolásán keresztül fejti ki hatását. Vagyis konkrétan a folyadékháztartásba avatkoznak bele. Érdekes, nem? …és egy kérdés: ha nincs elég víz a rendszerben, akkor mit szabályoz? A vérnyomáscsökkentőkről bővebben itt.

A magas vérnyomást okozhatnak még: bizonyos „gyógyszerek”, főleg a szteroid tartalmú készítmények, de fogamzásgátlók, gyulladáscsökkentők, az immunrendszer gyengítését célzó szerek is. Kábítószerek, és az alkohol nagyobb mennyiségű fogyasztása is magas vérnyomáshoz vezethet, mivel ezekben az esetekben felhalmozódnak a méreganyagok a vérben és az arányaiban már kevesebb oxigént tud szállítani.

Ugyancsak vérnyomás emelkedést okozhat bizonyos ásványi-anyagok hiánya is. A Kálium a folyadékháztartásban játszik fontos szerepet, a Kalcium és a Magnézium megfelelő aránya pedig az izmok (szív és érfalak izmai), illetve az idegrendszer megfelelő működéséhez fontos. (Hogy milyen kalcium és magnézium a jó, arról itt talál információt.)

A Q10 koenzim súlyos hiánya is magas vérnyomáshoz és szívelégtelenséghez vezethet, mert ez az anyag nélkülözhetetlen a szervezet energia háztartásának szabályozáshoz, és a szívizom megfelelő működéséhez. Q10-et a szervezetünk 30-35 éves korig termel elegendő mennyiségben, ezután mennyisége fokozatosan csökken. (A béta-blokkolót tartalmazó vérnyomáscsökkentők gátolják a Q10 termelését, ezzel elősegíthetik a különböző szívizombetegségek kialakulását.)

A magas vérnyomás-betegség kezdeti tünetei

Jellemző a magas vérnyomásra a tarkótáji fejfájás,(Figyelem! Ez lehet akár az alacsony vérnyomásnak is a tünete – tehát mérjünk, mielőtt a tabletták után nyúlunk!) amely gyógyszer bevétele nélkül, spontán csillapodik. Gyakori panasz a szédülés, fáradékonyság. Az orrvérzés, a gyengeség, a homályos látás és a mellkasi fájdalom is a keringés terhelésére utalhat.

Az érelmeszesedést legegyszerűbben a nyaki erek ultrahangos vizsgálatával (Doppler) lehet kimutatni. Az érelmeszesedés (a helytelen táplálkozás következményeként) az életkor előre haladtával, idősebb korban fokozódik.

Vérnyomás értékek

Hivatalosan a normális vérnyomás 120-129 / 75-84, az emelkedett, de még normális vérnyomás 130-139 / 85-89. Ezekhez egy 70-75-ös pulzus (harmadik érték) az elfogadható. Kóros magas vérnyomásnak a 140/90 feletti értéket tekintik (ma még, mert a határértéket rendszeresen csökkentik).

A magas vérnyomás – mint betegség – megállapítása összetett folyamat (lenne) és vérnyomásmérésen kívül, számos egyéb vizsgálat is hozzátartozik.
Fontos – lenne – a panaszok, tünetek részletes kikérdezése, de mint a bevezetőben láttuk, erre többnyire nem kerül sor. Vérnyomás-problémával a beteget kardiológushoz irányítják, ő pedig (sajnos) csak a kardiológiai okokkal foglalkozik – mert ehhez ért – minden mást figyelmen kívül hagy, mert az nem az hozzá tartozik. (Az egyéb problémákból pedig megél az orvos kolléga is.)

A komplex kivizsgálás lenne a normális, de a kiegészítő vizsgálatokra legtöbbször már csak akkor kerül sor, amikor az először – rutinból – felírt „gyógyszerek” nem értek el a kívánt hatást. Ilyenkor viszont már nem kaphatunk valós eredményt, mert a folyamatosan szedett tabletták már befolyásolják a szervezet működését.

Sokan esnek abba a hibába, hogy méréskor csak az első értéket nézik, az pedig – önmagában – még nem sokat jelent (sajnos sokszor az orvos is csak ez figyeli). A vérnyomásmérő által mutatott három érték aránya a lényeg!

Egyszerűsítve: az első érték azt mutatja, amikor a vér beáramlik az erekbe és feszíti szét a cső (erek) falát. A második érték az erek összehúzódását mutatja, amikor a vér tovább áramlott.

Ha ez a két érték viszonylag arányban van egymással (pl. 125/80, 145/90, vagy akár 180/110) azt jelzi, hogy az artériák rugalmasak és komolyabb lerakódás, szűkület nem valószínű bennük.

A harmadik érték a pulzus, a „szivattyúnk fordulatszáma”.

Ha csak az első érték nagyon magas, az leginkább stresszt, belső feszültséget jelez. Ilyenkor az izmok feszültek és az erek nem tudnak megfelelően kifelé tágulni – tehát megnő a nyomás. Befelé viszont össze tudnak húzódni az erek, – vagyis nem nyomja belülről semmi – tehát komolyabb lerakódás nem valószínű. Ebben az esetben gyakran a pulzus is magasabb, mert „harckészültségi állapotban” több vért, oxigént kell gyorsabban eljuttatni az agyba és az izmokba.

Ha az első és a második érték is egyaránt magas (pl.160/100), akkor se kifelé, sem befelé nem képesek megfelelően mozogni az érfalak. Ezt leggyakrabban meszes plakkok, érszűkület, vagy vérösszetételi probléma, például a relatív oxigénhiány okozza. Ha tartósan magas mindkét érték, akkor meszesedés a valószínűbb – és ez kardiológiai vizsgálatokkal is kimutatható.

Amikor a vérben felhalmozódnak a különböző bomlástermékek, akkor – arányaiban – csökken a vér oxigénszállító kapacitása. Ilyenkor a vér fizikailag folyékony, de (a vér arányaihoz képest) kevesebb oxigént és tápanyagot képes szállítani, a meglevő mennyiséget viszont csak nagyobb nyomással tudja a szervezet eljuttatni a megfelelő helyre. Ez általában vérnyomás ingadozással jár, az aktuális vérösszetétel függvényében.

Komolyabb érszűkületnél már a pulzus szám (harmadik érték) is megemelkedik, hogy a beszűkült érszakaszokon át tudja pumpálni a vért, ilyenkor tartósan magasabb a vérnyomás.

Vagyis: Ha a mért értékek stabilan magasak, az inkább keringési problémát jelez, ha ingadozik, akkor valami más lehet a háttérben és nem szív- és érrendszeri problémáról beszélünk.

A vérnyomás ingadozással viszont a kardiológus nem tud mit kezdeni. Rendszeresen félrekezelik az ingadozó vérnyomást, ezzel sokkal súlyosabb tüneteket, betegségeket okozhatnak, mint az eredeti probléma volt. A vérnyomás ingadozás ugyanis legtöbbször nem kardiológia probléma, de ezt a legtöbb orvos nem ismeri fel (be). Az ingadozás okairól itt olvashat.

Amikor csak az első két érték magas, de a pulzus alacsony (pl. 140/85/55) akkor valamilyen szív probléma állhat a háttérben. A szív elégtelen működését a szervezet a vér felgyorsításával, az erek beszűkítésével tudja kompenzálni. Amikor pedig az összehúzott erekből „bespriccel” a vér a koponyába, – na, akkor lüktet a fejünk.

Gyógyszeres „megoldások”

A mai vérnyomáscsökkentőknek két nagy csoportja van. Az egyik csoport blokkoló hatású és az érfalak összehúzódását gátolja meg (amikor a szervezet gyorsítani szeretné), ezzel lazítja el az érfalakat alkotó izmokat, így csökken a nyomás.

A másik csoportba a kifejezetten értágító hatású szerek tartoznak. A kettőt sokszor kombinálják egymással.

Ezek hatását szokták még vízhajtó szerekkel is erősíteni (ha nem iszik eleget, akkor mit hajt ki?), amelyek az egész rendszerben levő folyadék mennyiségét próbálják csökkenteni.

Elégtelen folyadék-fogyasztás esetén a vízhajtók mellékhatásként fokozzák a cukorbetegség és a vesekárosodás, vesekő esélyét. (Járt nálam olyan idős ember is, akinek négy orvos, öt féle vízhajtót írt fel. Azt egyik sem kérdezte meg, hogy mennyit iszik. A terhelés következtében az egyik veséje leállt.) Egy másik gyakori és félrekezelt mellékhatásról itt olvashat egy tanulságos esetet.

Az életmódi változtatások a gyógyszeres kezelés mellett is szükségesek, mivel a magasvérnyomás-betegség általában orvosilag nem gyógyítható, csak tablettákkal jó esetben szinten tartható.

A megoldás a kiváltó okok megszüntetése, a betegséghez vezető étrendi és életmódbeli tényezők megváltoztatása lenne.

Tudomásul kell venni, hogy az orvos mindig az aktuális, a pillanatnyi állapot alapján ír fel orvosságot és nem látja a szervezet teljes működését. A vérnyomás értékeket egyedül a beteg tudja folyamatosan kontrollálni, ezért eléggé indokolatlan és felelőtlen az a mondat az orvosoktól, hogy – „ezt most már folyamatosan, élete végéig szednie kell!” Miért? A jövőbe lát? Vagy ő is csak mondja tovább – gondolkodás nélkül, – amit egyszer valaki (egy gyógyszergyár) kijelentett?

Sok esetben a normális vérnyomásnál (orvosi utasításra) feleslegesen szedett vérnyomáscsökkentő okoz rosszullétet, fejfájást, amire a beteg – magas vérnyomásának tudatában – mérés nélkül, újabb tablettát vesz be.

Nagy melegben ez különösen veszélyes. Melegben az erek kitágulnak, és emiatt alacsonyabb lehet a vérnyomás a szokásosnál. Ha mérés (gondolkodás) nélkül veszi be a vérnyomáscsökkentőt, a vérnyomás leeshet. Ilyenkor a szív fokozott erőlködéssel próbálja a keringést működtetni, ami akár infarktushoz, agyvérzéshez is vezethet. Benne van a betegtájékoztatóban! Nyaranta, minden évben több száz idős ember hal meg a vérnyomáscsökkentők és a meleg kölcsönhatása miatt, mert akármennyi is vérnyomása (ha egyáltalán megméri) beveszi a tablettát, – mert az orvos mondta.

Mivel a tablettákkal feleslegesen kitágított erekbe a szív csak nagyobb munkával tud vért pumpálni, hosszabb távon – még jobb esetben is – szívelégtelenség, szívritmus-zavar is lehet a következmény. De „nem baj!”, majd arra meg felírnak egy szívritmus szabályozót.

Zárásként – még egyszer:

Az orvos mindig csak orvosi javaslatot tesz (a pillanatnyi állapot alapján) – de az nem szentírás!

Ha az alapos kardiológiai kivizsgálás nem talált komoly szív- és érrendszeri elváltozást (vagy nem is csináltak ilyeneket), akkor az orvos leginkább csak találgat és ez alapján írja fel a tablettákat. Hátha valamelyiktől jobb lesz. Vagy nem. Akkor kap egy másikat.

Csak a rendszeres (otthoni) vérnyomásméréssel, és csak ÖN tudja megállapítani, hogy mikor jó a vérnyomása és be kell-e venni a tablettát. A döntés és a felelősség mindig a betegé, – akár beveszi, akár nem.

A valódi megoldás azonban az optimális folyadék-fogyasztás, a helyes táplálkozás, és az elegendő mozgás lenne. Tudom – a tabletta egyszerűbb, de valójában nem old meg semmit, csak egy viszonylag tünetmentes, de beteg állapotot tart fenn, annak minden mellékhatásával együtt. De hát ebből él most az orvoslás.